Szeretem a Karancs- Medves vidéket, általában minden évben eljutok oda legalább egyszer, és általában van sár is :) Idén háromszor is jártam a környéken: elsőnek a Kohászok útja túramozgalom Istenmezeje- Salgótarján szakaszán még május idusán, azután szeptemberben a forrás teljesítménytúrán, végül most december 13.-án a túra csapatunkkal. Nem igazán mondtak szép időt. Ugyan az előrejelzés adott némi halovány reményt, de ha őszinte akarok lenni, ezúttal főleg azért csatlakoztam, hogy megragadjam a lehetőséget a többiekkel való találkozásra.
A Göncz Árpád városközponttól - leánykori nevén Árpád-híd Metró állomás- történt az indulás 7 óra körül, ami számomra negyed hatos kelést, és hat órai startot jelentett itthonról. Fennakadás nélkül érkeztünk meg Salgótarjánba, ahol illusztris helyszínen, nem messze a Győzike show forgatásának helyt adó ház közelében sikerült parkolni a Meredek utca szomszédságában. Mire az autó csere is lebonyolításra került már csaknem kilenc órára járt az idő.
 |
| Itt osztotta az észt Győzike és családja :) |
Nevében nem, jellegében viszont az az utca is meredek volt, amin nekivágtunk a mai távnak. Kezdetben a Kohász útján haladtunk és hamar elkezdődött a küzdelem a vidékre jellemző, agyagos sárral. Külön nehezítő körülmény volt, hogy közben ráadásul komoly szintemelkedést kellett leküzdenünk. Hamar lekerültek az extra ruhadarabok, a Barackos és Szilvás nevű városrészek környékén már nem igen fázott senki. A Pécskő-nyereg előtti hármas elágazásban ezúttal a sárga sávot választottuk, és célba vettük a Pécskő 542 méteres csúcsát.
 |
| Sárdagasztás felfelé menet |
 |
Az elágazásban
|
 |
| Kép a képben :) |
 |
| A sejtelmes hangulatú Pécskő-nyereg |
A köd miatt csak én másztam fel a csúcskőhöz, hogy megállapítsam amit lentről is látni lehetett, vagyis, hogy nem lehet látni semmit :) Készült egy csapat fotó is, aztán elindultunk lefelé eleinte továbbra is a sárga sávon. Nehéz eldönteni melyik a rosszabb, felfelé vagy lefelé menni a saras ösvényen. Mindenesetre ezúttal utóbbit próbáltuk ki, és rögtön eszembe is jutott, hogy túrabot kellett volna ehhez a melóhoz. Sikeresen elnéztük a piros háromszög jelzés felé az elágazást, így egy rövid szakaszon tökön-babon át mentünk. Miután visszataláltunk a helyes útra egy szép szikla alakzathoz, a Hurka-Pécskőhöz érkeztünk. Itt a bazaltos vulkanikus tevékenység kicsit másabb formájának mementóját tekinthetjük meg, mint például a közeli Somoskőnél. Amíg ott szépen látszik a bazaltra jellemző függőleges hatszög alakú megszilárdulási forma, addig itt oldal irányban és más formában ment végbe ez a folyamat.
 |
| A tél szépségei |
 |
| Sliding :) |
 |
| A Pécskő "tövében" |
 |
| A Hurka-Pécskőnél |
Folytattuk az ereszkedést Pécskőpuszta felé. Néhány szemétkupac jelezte, hogy már közel járunk a pár tanyából álló településhez. Néhány kuvasz sietett üdvözlésünkre, mi meg örültünk, hogy ezt a kerítésen belülről teszik. A salgótarjáni Újköztemetőt elhagyva kiértünk a Salgói útra, amiről az Építők utcájára vitt a piros háromszög. Az utcasarkon egy akita kutyus szolgáltatott fotó témát, kicsit bentebb pedig egy orosz teherautót csodáltunk meg testületileg :) Rövidesen elértük a piros sávot, de mielőtt tovább indultunk volna rajta a Boszorkánykő felé, tartottunk egy kisebb evő- és ivó szünetet. Ez alatt egyik túratásunk egy fa törzsén felelevenítette a főtt tojás feltörésének ősi indián művészetét :)
 |
| Leszámítva a fém alkatrészeket...ez gyakorlatilag egy komplett autó... |
 |
| az üdvözlő bizottság :) |
 |
Akita inu :)
|
 |
| Ilyet még nem láttunk :) |
 |
| A tojásfeltörés ősi japán művészete :) |
Eddig tartott a laza menet, innentől elkezdődött az emelkedő. Ezen a részen nem volt akkora sár, de a szintemelkedés hatására azért beindult a belső fűtés. Rövid szintben menő szakasz és néhány nagyobb pocsolya kikerülése után kezdődött az igazi tánc egy masszív, konstans emelkedő képében a Boszorkánykőre. Ez azért megrostálta a csapatot, még a rutinosabbak is meg-megálltak közben, de végül csak felértünk. Kilátás eleinte itt sem volt, azonban felcsillant a remény, amikor a ködből előbukkant a Salgó vár és a Karancs tömbje is. Percről Percre változott a helyzet miközben újabb pihenéssel egybekötött evő-ivó szünetet tartottunk a kimerítő emelkedő után. Végül úgy határozott a többség, hogy ha már itt vagyunk azért nézzük meg a várat is, így afelé indultunk el.
 |
| Tükörkép |
 |
| Szuszogtató emelkedő |
 |
| Boszorkánykő |
 |
| Elősejlik a Karancs is a ködből |
 |
| Halványan, de a Salgói vár is megmutatja magát |
A Boszorkánykő és a Salgó vár közel vannak egymáshoz és a szintemelkedés is elenyésző. Csak titkon ugyan, de reménykedni kezdtem benne, hogy mire felérünk még jobb lesz a kilátás. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire gyönyörű lesz! Még a Magas-Tátra is látszódott a távolban, amit itthonról még sosem sikerült eddig a pillanatig lefotózni. Kellett egy kis idő mire mindenki kifotózkodta magát, de muszáj volt kihasználni ezt a ritka alkalmat, pláne, hogy a nap kezdetén egy fabatkán sem adtunk volna érte, hogy ma látjuk a kék eget.
 |
| Saját bejáratú rénszarvasunk megpihent kicsit a vár előtti nyeregben :) |
 |
| Én és a vár :) |
 |
| Karancs, itt már jóval tisztábban |
 |
| A Mátra |
 |
| Kékestető |
 |
| Magas-Tátra, középen a Kriván |
A várnyeregből a zöld sáv, majd zöld kereszt jelzést követve, a Tatár-árkon át jutottunk el a célba a salgótarjáni kempinghez. A szeptemberi teljesítménytúra ugyanitt ért véget, úgyhogy ez ismerős volt. Amíg vártunk az autó cserére próbáltunk megszabadulni a sártól kisebb nagyobb sikerrel és pótoltuk az elveszített kalória egy részét. Hazafelé aztán még beugrottunk egy cukrászdába is, ahol a sofőrünk meghívott minket egy kávéra és sütire,a mit ezúton is köszönök; nagyon finom volt az örmény krémes :)
 |
| A Tatár-árokban |
 |
| Érkezés a célba a kempingnél |
 |
| Boldog karácsonyt! :) |
 |
| Nyami-nyami :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése