Pest Megyei Piros: Ócsa - Dunavarsány

2020. november 28-án, szombaton, olyan szép napos idő volt, hogy bár nem gondolkodtam nagy kiruccanásban erre a hétvégére, nem tudtam ellenállni és gyorsan tető alá hoztam egy másnapi túrát a korábban megkezdett Pest Megyei Piros (PMP) mentén. Már a korábbi tervezgetéskor kiderült- meglepetésemre-, hogy Ócsára nem hogy nem lesz nehéz majd eljutni, de ennyi idő alatt a munkahelyemre sem érek be. :)

Pesterzsébetről elméletileg és a gyakorlatban is fél órányi buszozásnyira van Ócsa, Városháza megálló, ahol leszálltam. Még nem indultam rögtön Dunavarsány felé, hanem előbb megnéztem a nem csak helyben, de országosan is ismert református templomot, és a mellette lévő tájház együttest. A Covid miatt természetesen mindkettő zárva volt, de jövök még ide vissza, addigra talán elmúlik ez a nyavalya is, és belülről is megcsodálhatom az épületeket. 

A Bajcsy-Zsilinszky utcán indultam el a Szentháromság templom felé. Itt már pár hónaposan jártam, ugyanis itt kereszteltek meg, mivel a mizsei atya erre nem volt hajlandó, mondván a szüleim nem esküdtek templomban. Érdekes, de ilyen kitétel szerintem nincs a Bibliában...A templom után a Némedi útra tér a jelzés, de egy kis kitérővel a Batthyány utcán át tettem egy próbát az ócsai pecsételő helynél, a Sarokház étteremben. Volt infóm róla, hogy csak elvitelre főznek és 11-től vannak nyitva, viszont a buszról idefele jövet láttam némi mozgást az épületen belül, és ez már elég ok volt, hogy megkíséreljem a bejutást. Kiderült, hogy a mozgást a takarítónő produkálta, aki várta a tulajt, hogy kiengedje. Mármint nem a fogságból, csak a műszak végén :D Gondoltam pár percet várok, hátha pont lejön, és ez bejött. Be is mehettem, így saját magam pecsételtem a füzetbe. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer- a járvány elmúltával- visszatérek majd ide enni egyet, hiszen ahol kedvesek az emberrel oda szívesen jár.

Itt kereszteltek :)

Szemmel voltam tartva :)

Sarokház étterem

Szép, új bélyegző :)

Visszatértem a Némedi útra és szép lassan elhagytam Ócsát. De mielőtt végleg megtettem volna, még egy kurta kis kitérőt tettem a Madárvártához. Ez tényleg rövidre sikerült, mert ez is zárva volt, de ez sem ért váratlanul, mert előzetesen váltottam pár e-mailt a terület az üzemeltetőkkel. Két kilométernyi aszfalt után bal kéz felé tér le a jelzés az erdő felé. Kicsit figyelni kell, nehogy rutinból egyenesen menjünk tovább, de a beton oszlopon lévő halovány nyíl alakú jelzés is segít. Az első néhány fán fenyegető "Magánterület, belépni tilos" felírat fogadott, ami miatt kicsit óvatosabban haladtam, de aztán rájöttem, hogy a tiltás valószínű arra vonatkozhat, hogy a fák közé ne menjen be az ember, az úton biztonságban van. Egyébként sem volt hosszú ez a szakasz, mert pár száz méter után meg is érkeztem az 5-ös számú főúthoz, melyen már vagy ezerszer jártam főleg busszal, de nem is sejtettem, hogy itt átvezet egy turista jelzés is :)

Jelenleg a madárvárta is zárva van

Semmi pánik..az úton lehet menni.

Szerencsére a nagy forgalmú főút mellett csak alig száz métert kell menni mielőtt nem sokkal az Alsónémedi tábla előtt a Némedi Csárda épületénél balra fordít a jelzés. Innen viszonylag jó minőségű döngöld földút következett a Duna-Tisza-csatornáig. Viszonylag eseménytelen volt ez a szakasz, viszont madárban gazdag. Sok cinege, őszapó és fenyőrigó került a fényképezőm látóterébe, egyik- másikat sikerült is lefotózni. A csatorna szép látvány volt ezen a késő őszi napon, de a rajta úszó szemét már kevésbé. Egyébként itt keresztezi a piros sávot a Magyar zarándokút jelzés is.

Vörösbegy

Kékcinege

Őszapó

Fenyőrigó

Duna-Tisza-csatorna

Egy kis szemét ide is jutott..

Miután kigyönyörködtem magam folytattam, egy hosszú elnyújtott jobbost leírva, de szinte egyenesen az itt már nyomokban sarat is tartalmazó földúton. Egy nyuszi nem volt elég gyors- na jó konkrétan azt játszotta, hogy ő nincs is ott- így lencsevégre kaptam, csak úgy mint a fa tetejében énekelgető citrom sármányt :) Hamarosan néhány bányató és állattartó telep mellett haladtam el. A tavak melletti tiltó táblák szerint se belépni, se fürödni vagy egyéb vizisportot  űzni, illetve korcsolyázni sem szabad, de egy-két képet muszáj volt lőni :) 

A nyúl, aki ott sem volt :)

Citromsármány

A hosszú egyenes nemsokára véget ért egy elágazásnál, ahol jobbra térve a dél-nyugati irányt észak-nyugatira cseréltem. Rövidesen - kisebb meglepetésemre- egy villanypásztor állta az utam a Varga tanyánál, ráadásul nem a kiakasztható fajta, de legalább áram nem volt benne. Csekkoltam a GPS-t, illetve a heyjoe térképét- mert jelzés nem volt-, de mindkettő szerint jó helyen voltam és egyenesen kellett haladnom. Először még a villanypásztort jobbról kerülve indultam el, aztán muszáj volt belülre bújnom, mert kívül már nem tudtam tovább menni. A bekerített rész aztán hamarosan véget ért, és újabb átbújás után végre találtam egy  piros jelzést. De másikat már nem, így ismét a GPS-re hagyatkoztam. Egy újabb villanypásztoron való átkelést követően ismét egy rövidebb erdei szakasz következett, majd egy bal kanyart követően pár száz méter után elértem az 5202. számú aszfaltot. 

Itt vezet keresztül a piros; jobbról jöttem a villanypásztoron át :)

Ennek mentén Taksony irányába pont egy kilométert kell menni, ami elég is, tekintve, hogy itt is van azért forgalom és nem túl széles az út menti rész. Bugyi, nyeső dűlő nevű buszmegálló utáni balkéz felé induló földút már a Délegyházi- tavak között vezet. A horgász- és bányatavak között eleinte kicsit saras volt a terep, de nagyrészt kikerülhetőek voltak a pocsolyák. A lakott területre beérve ilyen gond sem akadt, ellenben szép házból nem volt hiány, az Üdülő sétány mentén pedig jelenleg is épül néhány lakópark. 

Egy jobbos-balos kanyar kombináció után már Dunavarsány területén jártam. A Halász Lajosné utca bevisz egyenesen a központba, ahol a Bakterház Pizzéria is található. Jelenleg itt is csak elvitelre lehet rendelni, de a pecsételés azért összejött. Pont időben végeztem, hogy elérjem a vonatot, amivel viszonylag hamar visszaértem Pesterzsébetre. Örülök, hogy nem hagytam ki a mai napot, mert ahhoz képest, hogy milyen kevés látnivalóra számítottam, azért akadt fényképezni való ezen a szűk 21 kilométeres szakaszon is.

Szent István park

Bakterház Pizzéria