Másnap korán keltem, és bár aranyat nem, de kellemes őszi időt viszont leltem. Már negyed 8-kor úton voltam és a korai időpontnak hála kijutott még egy kis szarvasbőgés is. A piros sávra visszatérve délnek fordulva indultam el. A nádassal benőtt Cseszmei-tó mellett elhaladva, a túlsó domboldalon néhány őz nézett szembe velem. Mivel a Nap nekik szemből sütött nem vettek észre, így könnyen lefotózhattam őket. Két kisebb példány nem sokkal messzebb annyira elbambult vagy inkább "elvakult" hogy csak tőlem 2-3 méterre vettek észre.
 |
Búcsú Törökkoppánytól
|
 |
Bambik
|
 |
A náddal benőtt Cseszmei-tó
|
 |
| Közeli találkozás :) |
Kb. 2 km után egy kisebb kitérőt tettem a Koppány zöld túramozgalom egyik igazoló pontjához a Török-kúthoz. Mivel ez egy merítős kút nem kíséreltem meg inni belőle, inkább visszatértem a pirosra és folytattam a lassú emelkedést. A Gyertyános- forráshoz már nem tértem ki. Az oda-vissza szűk 1,5 kilométeres kitérő soknak tűnt, főleg annak tükrében, hogy mielőbb szerettem volna Igalba érni, hogy csobbanhassak egyet a termálfürdőben. Az elágazásban tehát jobbra fordultam és észak-nyugati irányba haladtam tovább.
 |
| Török kút |
 |
Szürke légykapó
|
Miután elhagytam a Somogydöröcskéhez tartozó geodéziai toronyhoz vezető piros héromszög jelzés déli ágát láncfűrész zaja törte meg a csendet. A jelzés pont a hang forrása felé vezetett, így kiderült, hogy az erdészet munkatársai voltak akik vágták a fákat. Munkájuk nyomát jó hosszan felstócolt farakások mutatták. Ezután érdekes és váratlan jelenetsor következett. Lépteim zajára valami, amit akkor még nem tudtam beazonosítani, gyors tempóban felkúszott az egyik tölrgy törzsére, majd velem szemben, kb 5-6 méteres magasságban megállt és csipogás szerű hangot adott ki, miközben mellső lábait is emelgette. Mindezt fejjel lefelé. Jobban szemügyre véve megláttam, hogy egy vörös mókussal van dolgom, aki a zsákmánytól teli szájjal ezzel a furcsa hanggal próbált félelmet ébreszteni bennem. Mókásan festett, persze ha a magasból rámveti magát lehet össze is csinálom magam :D
 |
Folyik a fakitermelés
|
 |
| Cuki mókus :) |
A következő elágazásban padokat és asztalokat pillantottam meg, majd egy kisebb házikót is, melyet a térkép vadászháznak aposztrofált. Most nem álltam meg, haladtam tovább egyenesen, kihagyva egy új Koppány zöld igazoló pontot, a Patkó-kutat; de most nem érte volna meg a 3 kilométeres kitérő. Kb. 700 méter után egy magaslesnél értem el egy rét szélére. Itt mehettem volna egyenesen is, de a tracket követve előbb balkéz felé indultam el kb. 150 métert mielőtt egy hajtűkanyart leírva viszafordultam volna. Itt egy egy kicsit nyomoznom kellett az utat, végül aztán- bár nem nagyon akartam elhinni-, de egy kukoricás, gazos területen mentem keresztül. Nem volt hosszú szakasz, de nem is túl kellemes. Egy újabb irányjelző tábla igazolta, hogy jó úton járok. Egy időre elbúcsúzva a zöld jelzéstől jobbra, északi irányba tértem a Kecske-hegyi kilátó irányába, ahová szintén nem tértem most ki.
 |
Vadászház padokkal és asztalokkal
|
 |
| Vörös vércse a fa tetején |
 |
| "Érdekes" helyen vezet itt a piros |
Megkezdtem az ereszkedést Somogydöröcske irányába. Az út elején, még bent az erdőben ismét csörgésre, zörgésre lettem figyelmes. Gondoltam egy gyík, vagy egy újabb mókus, de meglepetésemre ezúttal egy nyuszt nézett vissza rám félig egy vékony fa törzse mögé bújva. Örültem, hogy ezúttal is életben maradok, annak már annyira nem, hogy az erdőből kiérve nyitott terepen kellett haladnom a melegben. Ezen a részen is volt némi trükk az útvonalban. Azt hinné az ember, hogy a széles, jól járható és látható szekérút a jó választás, de nem így van! Bal kéz felé, alig láthatóan nyílik egy lehetőség betérni a fák közé, és bár ebben az időszakban kissé nehezen járható, mégis ez lesz a helyes megoldás.
 |
| A zaj forrás :) |
 |
Egy újabb szürke légykapó
|
 |
| A "titkos ösvény" bejárata |
Hamarosan meg is érkeztem Somogydöröcskére régi építésű, de felújított sváb parasztházak előtt vezetett a jelzés a Keleti utcán. Az Árpádházi Szent Erzsébet templomba is bekukkantottam egy fotó erejéig mielőtt megálltam volna a vele majdnem szemben, a Községháza mellett található igazoló pontnál bélyegezni. Miután ez megvolt, még betértem a nyitva lévő vegyesboltba frissitőért, majd folytattam is a túrát. A buszforduló előtti hídon átkelve, immár a Nyugati utcán haladva hagytam el a települést és kezdtem meg ismét a szintemelkedés gyűjtését.
 |
Nagyon szép az utcakép
|
 |
Árpádházi Szent Erzsébet templom
|
 |
| A templom kívülről |
 |
| Kápolna a templom melletti udvarban |
 |
| A Nyugati utcán is nagyon szép házakat találunk |
Az emelkedő nagyobbik részének letudását követően egy magaslesen kicsit megpihentem és megcsodáltam a környéket. Szép volt a kilátás a környék lankás dombjaira és a Gerézdi- tavakra is. Innen szűk 2 km-re található a József-hegyi geodéziai mérőtorony, ahová annak reményében tértem ki, hogy a tetejéről szétnézzek, de sajnos a létrákat már ebből a toronyból is eltávolították. Visszatértem a piros sávra, amelyhez ismét csatlakozott a Koppány zöldje. Egy darabig dél-nyugati irányban haladtam egy mező szélén, képzeletbeli versenyt futva egy kombájnnal, amely épp tarvágást hajtott végre. A mező végén - folytatva a cikk-cakkozást- ismét északnak fordultam. Újabb 2 km után értem el egy vadászházhoz, melynek környezete nagyon szépen rendbe volt téve. Maga a ház már látott szebb napokat is, de legalább volt mellette egy kemence, továbbá asztalok és padok is.
 |
| Kilátás az emelkedőről a Gerézdi- tavakra |
 |
| Kis kitérő a József-hegyi toronyhoz |
 |
| Boglárka lepkék |
 |
"Verseny" a kombájnnal :)
|
 |
|
A vadászháztól egy kicsit még északnak kellett mennem, aztán balra, nyugati irányba. Ezen a szakaszon tulajdonképp át kellett kelni egy újabb dombon, ebből következően ismét akadt némi leküzdendő szintemelkedés is. Nem volt túl sűrű a jelzettség, viszont a növényzet még bőven elég dús volt ahhoz, hogy azt a keveset is kitakarja esetlegesen, így figyelni kellett. A Somogyacsa feletti dombról leereszkedve értem be magára a településre a bivaly rezervátum mellett is elhaladva, a vadi új aszfalttal büszkélkedő Táncsics Mihály utcán. Majdnem pontosan egy órára értem a vegyesbolthoz, amely már délelőtt bezárt, hasonlóan a melette álló dohánybolthoz. Leültem az árnyékot adó bejárat elé a lépcsőkre, hogy kiicst pihenjek és egyek, igyak egyet. A pihenő közben jött ki az udvarára az egyik szemben lakó, akivel kicsit beszélgettem. Kiderült, hogy pár éve költözött ide megunván a nagyváros zaját, és egyéb kellemetlenségeit. Mielőtt tovább indultam volna, természetesen nem felejtettem el pecsételni a füzetembe a bolt mellett, a Petőfi Sándor utcai oldalon álló villanyoszlopon található bélyegzővel.
 |
Újabb "titkos" ösvény
|
 |
| Somogyacsa látképe a dombról |
 |
| Bivaly ifjúság :) |
 |
Vadi új aszfalt a Hunyadi utcán
|
 |
| Viszonylag szűk a nyitvatartási idő; a béyegző a jobbra mellette lévő villanyoszlopon van (csak a teteje látszik) |
Mielőtt elhagytam volna Somogyacsát még feltöltöttem az ivótasakom a temetői csapnál. Nagy volt a szárazság, egy darázs is a csapnál próbálkozott, hogy szomját oltsa. Az erdőben már kellemesebb volt a klíma. Ezt kb. 3 km-en át élvezhettem a gyakorlatilag szintben menő széles erdei úton. Útközben - hála annak, hogy a szél szemből fújt- sikerült levideóznom két fiatal dámszarvast és a mamájukat. Kiérve az erdőből, folytatva a cikk-cakkozást, szűk 1,5 km-t nyugatak mentem, mielőtt ismét délnek fordultam volna immár Igal külterületén.
 |
| Mondd, Csíííííz! :) |
 |
Zümi is megszomjazott a nagy melegben
|
 |
| Dám kölykök; anya balra eszegetett :) |
Innen bő kilométernyit még a gerincen vezetett a túra, majd egy víztoronynál jelzéskapu hívott jobb kéz felé, ahol rövid szakaszon szűk 30 méter szintet veszítettem. Az Acsai utcán már csak pár száz méter volt hátra a mára tervezett távból a termálfürdő bejáratáig. Magam sem tudom miért, de kiment a fejelmből, hogy Igalon is van saját DDP-s bélyegző, és rögtön a fürdő pénztárában kértem cégeset. Hála a jó tempónak délután 3 után pár perccel már a szállásomul szolgáló Termál Panzióban lévő szobámban készüldtem a csobbanásra. Igyekeznem kellett, mert a fürdő csak ötig tartott nyitva aznap, így szűk 1,5 órám maradt arra, hogy kicsit kiáztassam megfáradt tagjaimat. Jó sokan voltak a medencében még így közel a záráshoz is, de azért persze elfértem, egyedül az élményelemekhez kellett sorbaállni. Végül a vacsorát is itt költöttem el egy pizza formájában egy sörrel lekísérve.
 |
Szent Donát kápolna; a DDP gyakorlatilag körbe kerüli, de nem érinti
|
 |
| A fürdőnél :) |
A végére maradt még egy érdekes jelentsor. A fürdő munkatársai elkezdtek körbejárni jelezni a vendégeknek, hogy közeleg a zárás. Magam is elindultam a padhoz ahová a cuccomat tettem, majd a papucsomért a medence széléhez. Ami viszont nem volt ott! Körbejártam a medencét, nézelődtem mindenfelé, hátha én nem emlékszem jól, hogy hová tettem, nézegettem a távozó vendégek lábát de semmi. Végül kissé szomorkásan visszaballagtam még egyszer a medence lépcsőjéhez, ahol ott maradt egy pár kék papucs. A szín és a méret stimmelt, de nem az enyém volt. Viszont ha már így alakult ezt vettem fel és ballagban vissza vele a szállásra. Így cseréltem tehát papucsot egy máig ismeretlennel az igali termálban :)
 |
| A jól megérdemet vacsora :) |
