Gátról gátra Mezőtúr és Szarvas között

Az idei november hosszú hétvégével indult, így adott volt, hogy legalább egy napot a természetben fogunk tölteni, annál is inkább, mert szép őszi, már-már késő nyári időt jósoltak erre a hétvégére.
Ismét az Alföldre esett a választás, de ezúttal bevontam a párom is, mert meg akartam mutatni neki, hogy a sík vidéknek is vannak szépségei. Eredetileg két napra mentünk volna Mindszenttől Nagymágocsig, majd másnap tovább Gádorosig, viszont a szállás nem jött össze, így más tervet kellett kieszelni. Nem volt egyszerű a választás, mert a a Dél-alföldön sem óránként járnak a buszok, vonatok, pláne nem hétvégén. Végül a Mezőtúr - Szarvas szakaszra esett a választás, annak ellenére, hogy időközben felszabadult a nagymágocsi szállás is. Arra számítottam, hogy a hosszú, gáton való menetelés közben majd látunk jó pár vízimadarat... hát majdnem bejött :)

Mezőtúrra a Keleti pályaudvarról indult a vonatunk, mellyel átszállás nélkül jutottunk el a Jász-Nagykun-Szolnok megye közel húszezres városába. Azért is választottuk ezt az irányt, mert Szarvasra csak jóval később sikerült volna leérni Budapestről, és november elején már meg kell becsülni a rendelkezésre álló világost, pláne így óraátállítás után.

A mezőtúri vasútállomás - sínautóval

Már a reggeli órákban érezni lehetett, hogy bizony nem fogunk ma fázni, bár arra nem számítottunk, hogy még a naptej is elfért volna. De erről majd később. A pecsételést ezúttal a jegypénztárban ejtettük meg, mert a helyi bélyegző a Fazekas Múzeumban található, ami viszont csak tíz órakor nyit és sajnos korán be is zár, így nem a legideálisabb a célra.
Mondhatni szokás szerint városnézéssel indult a túra. A pályaudvartól a kék négyzet jelzésen csatlakoztunk be a kékre, majd már ezen értük el a Kossuth teret. E mellett található az evangélikus általános iskola, gimnázium és a templom. Az alföldi kék ugyan nem megy be a térre, de azért érdemes ezt a minimális kitérőt megtenni és készíteni pár szép képet a környező épületekről. 

Kossuth tér

A Hortobágy - Berettyó partjára kivezető átjárót először nem találtuk meg, de aztán észrevettük, hogy a tér sarkában van egy átjáró, ami alatt átmenve néhány lépcső leküzdése után máris a gáton találjuk magunkat. A folyó bal partjáról mintegy száz méter múlva egy hídon mentünk át a jobb partra, ahol belekezdtünk a gát túra első szakaszába. Az alföldi kéktúra bejárása során mentem már gáton; többek között a Sió vagy a Duna gátján is, de azok betonozott védművek voltak, ez viszont sima, döngölt földgát. Hogy őszinte legyek, ez utóbbi nekem jobban tetszett, ha választanom kellene, inkább ezt választanám. Az ártéri erdőknek köszönhetően a folyóból nem sokat láttunk ezen a szakaszon, így madarakat sem sikerült fotózni. A gátról a MOL Endrődi Gázüzemével egy magasságban tértünk le, és ezt követően egy jó darabon aszfalton folytattuk, gyakorlatilag a Mezőtúr - Békéscsaba közötti villanyvezetékkel párhuzamosan haladva.

Átjáró Narniába..illetve a gátra :)

Itt még sikerült néhány vízimadarat is fotózni.

Aszfalt simaságú földút

Tapsifüles

Araszol a százlábú :)

Az endrődi gázüzem itt még távolról.

Az üzem gázlángjának látványa egy ideig még lekötötte a figyelmünket, de aztán kissé egyhangúvá vált az út; egy romos istállószerű épületen kívül nem sok látványosság akadt ezen a szakaszon. Hamarosan viszont megérkeztünk a Peresi- Holt- Kőrös gátjához, ami egyben azt is jelentette, hogy közeledünk a mai második pecsételő ponthoz. A peresi gátőr ház jelenleg múzeumként funkcionál, melynek kulcsát a gondnoktól kell elkérni. Hétvége lévén viszont ez a lehetőség nem adott, így csak a szellőztetés céljából nyitva hagyott ablakokon keresztül tudtam pár lesifotót készíteni a kiállításról. A pecsét maga a bejárati ajtón kapott helyet; lenyomata szép, mint általában az alföldi pecséteké. Az adminisztratív teendők után leültünk a Peres- Holt- Kőrös partján egy asztalhoz falatozni. Ekkor ért oda az a három kiskutya, akik már érkezésünkkor ugatással üdvözöltek minket, de akkor még a gátőr portájáról, a kerítés mögül. A legvehemensebb mind közül a puli volt, a legaranyosabb meg egy kis labrador kölyök. Mivel azért haladnunk is kellett, egy kis játszadozást, simogatást követően hátunkra vettük a zsákokat és elindultunk vissza az elágazásba, hogy most már egyenesen folytassuk az utunk a gáton.

Romos istálló

Érkezünk a peresi gátőr házhoz

A pecsét a gát felőli oldalon az ajtó mellett található.

Peresi- Holt- Kőrös

Lesifotó a kiállításról

A gátőrház védelmezői :)

A folytatásban előbb visszagyalogoltunk az elágazáshoz a gáton, majd folytattuk is tovább immár egyenesen. Rövidesen megérkeztünk a Hármas- Körös kanyarulatához és le is mentünk a partjára készíteni pár fotót. Ezután a változatosság kedvéért a gát tövében húzódó füves területen tettük meg a következő pár száz métert, de aztán muszáj volt újra felkapaszkodni rá. Innen csak pár percnyire volt a Hortobágy- Berettyó főcsatornára épült árvízvédelmi kapu, ami szintén egyfajta látványosságnak számított a mai napon.

Hármas- Kőrös partján

Az ártérben folytattuk egy darabon

A kék sáv keresztül visz az árvízkapun

Hortobágy- Berettyó főcsatorna

A következő hosszú egyenes szakasz nagyon monoton volt, ami az Alföldön annyira nem meglepő, de most annyira mégsem esett jól. Néha láttunk csak egy-egy, a folyószabályozásból hátramaradt horgász tavat - sok-sok horgásszal-, illetve itató szerű "képződményt", de ezen kívül csupán néhány általunk megriasztott őz hozott némi izgalmat az életünkbe a megtett kilométerek során. A Nap szinte végig szemből sütött, ezért többször is tartottunk pihenőt; az egyiket például a Szarvas- Mezőtúr vasútvonal keresztezését követően. A kéktúra fórumon olvastam, hogy többen itt, a vasúti hídon keresztezték a Kőröst, ami azért meglehetősen bátor (vagy inkább botor) tett, viszont ha nem jár a komp akkor tényleg nem nagyon adódik más lehetőség. Mi minden esetre nem kockáztattunk és az útvonalat követve folytattuk tovább a 4631-es számú aszfalt útig, ahol végre letérhettünk a gátról, és rövidesen meg is érkeztünk a révhez.

Itt-ott azért szépség is akadt.

Elhagyatott, romos tanya

Speckó horgász szállások

Semmi extra elsőre, nekem valamiért mégis szép :)

A 2006-os évi árvíz elleni védekezés emlékköve; a csík az akkori vízszintet jelöli rajta.

A révnél

Egy kicsit várnunk kellett, mert a rév pont a Körös túlsó partján várt, de ez pont kapóra is jött számunkra, mert így volt időnk kicsit enni-inni. A révész nagyon kedvesen nem fogadott el tőlünk pénzt az átkelésért, sőt még kérdezősködött is az úti célunkkal kapcsolatban; említette, hogy nemrégiben is szállított kéktúrásokat. A túlparton - immár Békés megye területén- egy darabon még követtük a korábban említett utat, de aztán balra letértünk róla egy újabb gátazás kedvéért. Fent a magasban darvak több száz fős csapatai egyesültek éppen meglehetősen nagy ricsaj kíséretében. A már Szarvashoz tartozó Szivornya nevű település résznél tértünk le a gátról jobbra miután kereszteztük a Holt- Köröst. Keresztül mentünk egy üdülő telepen, majd visszatértünk egy autós közlekedésre is alkalmas (ezt tapasztaltuk is) betonozott gátra, amelyen besétáltunk Szarvas belterületére.

Darvak a magasban

"Csodálkozó" ház :)

Az arborétumot a kéktúra ugyan nem érinti, viszont az egyik pecsét itt került elhelyezésre, így aki ezzel szeretne lenyomatot készíteni a füzetébe, annak bizony meg kell tennie a bő kilométeres kitérőt. Maga Szarvas nagyon tetszett. Eddig csak átutazóban jártam itt, nem álltunk meg sehol, de most gyalogos tempóban nyílt alkalmam megcsodálni a várost. Az arborétumhoz érve a pecsételést követően megállapítottuk, hogy már csak a szintén itt megcsodálható Mini Magyarországra lesz időnk, a parkot majd egy másik alkalommal járjuk be. Előbbiről annyit érdemes tudni, hogy egy olyan terület, ahol a különböző várak, kastélyok, templomok, vasútállomások, stb. olyan eloszlásban kerültek elhelyezésre, amely arányaiban megfelel a történelmi Nagy - Magyarországban elfoglalt helyüknek is. Több mint hetven épületet lehet így megnézni és róluk információhoz jutni. A kiállítás közepén helyet kapó domb pedig arra utal, hogy egykor - bizonyos szempontból - Szarvas volt az ország közepe.

A Mini Magyarország után még át kellett gyalogolnunk Szarvason a vasútállomásig. Ezt azonban egyáltalán nem bántuk meg, mert így lehetőségünk volt rá, hogy kicsit jobban megismerjük a város épületeit, ráadásul némelyiket- mivel közben be is sötétedett- díszkivilágítás mellett. Még egy gyors sör is belefért a West Endben, ahol nagyon mókás a lépcsőre pingált felírat :) Az állomáson, várakozás közben észrevettük, hogy kilóg a nyúl láb...mármint egy szatyorból :) A bácsi - 87 évesen- kvázi hajtó vadászaton vett részt és két nyulat, valamint egy fácán kakast lőtt. Utóbbi tollaival a szintén ott várakozó gyerekeket örvendeztette meg. A vonattal gyakorlatilag a napi startba, Mezőtúrra mentünk vissza, ahol át kellett szállni az IC-re. Erre "papíron" négy perc lett volna; pont ennyit késtünk, de szerencsére a MÁV már van annyira rugalmas, hogy ennyit várjon még egy Intercity is. Összességében azért jó kis napot tudhattunk magunk mögött, még ha a gáton való bandukolás néha már kissé unalmas is volt.

Egy kis Mini Magyarország

Tihanyi Apátság, stílszerűen levendulák között :)

Szegedi dóm

Szarvas :)

Az alsó két sor nagyon elmés :)