2022. október 23., vasárnap

Dél- dunántúli Piros: Kaposvártól Bükkösdig II. rész

Másnap reggel, nem túl korán visszabuszoztam Bőszénfára, és fél 9 körül neki is vágtam a folytatásnak Bükösd felé. Egy kicsit még a forgalmas, kamionok által előszeretettel használt 67-es főút szélén kellett araszolni, de a település végét jelző táblánál jobb kéz felé elhagyhattam azt. Ettől a ponttól az egykori Kaposvár- Szigetvár vasút nyomvonalán haladt a túra az ébredező tavaszi erdőben. Jól és könnyen követhető úton értem el Antalszállás és egyúttal Somogy megye határába, ahol ismét egy nyúlfarknyi aszfalt következett a "sarazás" előtt. Nem volt azonban vészes ez sem, így szalonképes állapotban érkezhettem meg a nap első pecsételőhelyéhez, a mai erdei pihenőházként funkcionáló egykori vasútállomás épületéhet. Itt elsőre meglepett az öles betűkkel kiírt "Magánterület tábla", de aztán természetesen beljebb merészkedtem, annál is inkább, mert az udvar irányába kellett tovább haladnom.

Napsütéses reggel Kisbőszénfán


Kis kitérőt tettem, hogy lefotózzam a felduzzasztott Surján- patakot


Szebb lenne az erdő a Kőbányais dobozok nélkül...


Virágmező


Kis dagonya Antalszállásnál


Bélyegző doboz a kerítésen

Az egykori vasútállomás épülete szépen felújítva


Átkelve az egykori vasútállomás utvarán és kikeürlve a túloldlai kaput is, továbbra is az egykori vasútvonal töltésén haladtam a piros jelzéseket követve. Rövidesen újabb akadály, egy villanypásztor "állt az utamba". Az áramütés veszélyére figyelmeztető táblán egy felírat - "Akaszd vissza" kérte, hogy átkelést követően ne hagyjuk kiakasztva a villanypásztort. Kissé óvatosan haladtam, mert nem tudtam mégis miféle állatokat kerítettek el, de aztán kiderült, hogy juhok voltak. Szerencsére én sem és ők sem keresték a konfliktust, így épségben túljutottam rajtuk. Ezután a töltésről tavakat vettem észre, de a fáktól nem igazán láttam őket, ezért amint lehetőség adódott közelebb mentem. Madarakra vadásztam, természetesen csak fényképezőgéppel. Meg is lett a jutalmam, két búbosvöcsök akadt lencsevégre az egyik tavon. Egy másikon éppen lehaalászás zajlott. A tavak után rövidesen kiértem egy aszfalt úthoz, melyena jelzések egy hídon átkelve Szentmártonpuszta irnyába indultak tovább. Én azonban, mivel nem jelentett nagy kitérőt és a kíváncsiság is vezérelt, egyenesen mentem tovább az Almamelléki kisvasút állomásához. Az épület körbejárása közben elmajszoltam egy szendvicset, majd vissztértem az elágazásba, ahonnan letértem.

Medvehagymás szakas is akadt


Távolságtartóak voltak a juhok szerencsére


A négy tó eggyike


Az Almamelléki kisvasút állomása



Előbb a Szentmártoni halastó északi, majd keleti oldala mellett vezetett a jelzés. A kisvasút felett átíve hídról láttam, hogy a pálya éppen átépítés alatt áll, így nem csoda, hogy egy lélek sem volt Almamelléken. A szép időben sokan hódoltak kedvenc hobbijuknak, a horgászatnak is. Nekem jól esett volna egy kis árnyék a melegen, de sajnos ez nem adatott meg. Ezért igyekeztem, hogy mielőbb beérjek  a következő településre, Ibafára, ahol egy kis kulturális kitérőt is terveztem. Ha már itt  járok, gondoltam utána járok, hogy az ibafai papnak valóban fapipája van-e, azaz, az ibafai papi pipa tényleg fapipa- e :) A Pipamúzeum a hét minden napján nyitva van, de a gondnoknál előzetesen be kellett jelentkezni, mert alapvetően nem ott az épületben. A korábban megbeszélteknek megfelelően hívtam is őt amikor már a helyiségnév táblánál jártam, így kb. egyszerre értünk a múzeumhoz. Az épület mellett áll az ibafa pap, Hangai Gábor atya faszobra, aki a legenda szerint híressé tette a települést fapipájával. A múzeumban nem csak az ibafai papról és a híres fapipáról szól a kiállítás, hanem különböző korok és eofglalkozások űzői által használt pipákat is láthat az idelátogató, sőt vásárolni is lehet, de természetesen nem a kiállítási tárgyakból. 

A kisvasúton épp pályaépítési munkálatok zajlottak 


A horgásztó melletti nádasban sok madár fészkel, többek között a héja is


Érkezem Ibafára


Az ibafai fapipa







Közös szelfi az ibafai pappal :)


Az Arany János utcáról a volt uradalmi kastély felé vezet a jelzés és annak túloldalán halad tovább folyamatosan emelkedő földúton. A darabokban lévő Rót- kereszt magasságában már szép panoráma is adódott, árnyék viszont ezena szakaszon sem sok. A térképen Kisibafaként jelzett területen mindössze két, többé-kevésbé romos épület található, meg jó pár gyümölcsfa, melyek már virágba borultak április közepére. Itt már feltűnik a sárga négyzet jelzés is, amely egy ponton bara tér, Bükkösd felé. Nekem viszont ugyebár a piros sávot kellett követnem, amely ugyanitt jobbkéz felé indul el hol nyitottabb, hol pedig zártabb erdős részeken át, míg aztán a Felső legelő nevű részen már teljesen nyílt terepen halad. A legelőn futó szekérút végül egy aszfalt útba torkollott, melyen balra fordulva ereszkedtem le Dinnyeberkibe. A nagy tempó és a meleg azért kivett belőlem rendesen, ezért úgy döntöttem pihenek egyet a polgármesteri hivatal előtti, fenyők által árnyékolt padon. Kb. tíz percet tölthettem el itt, möközben egy almát is elfogyasztottam, de nagy tömegekkel nem vonultak el előttem ezidő alatt. Persze érhető, hisz pénteki nap volt és két óra tájban még sokaknak javában tartott a munkaideje.

A volt uradalmi kastély felé vezet tovább a piros jelzés


Fentebb már alakul a panoráma is


A szebb napokat is megélt Rót- kereszt maradványa


Kisibafa


Egy kellemes erdei szakasz


Felső legelő


Dinnyeberki, polgármesteri hivatal

A pihenő után északi irányba indultam tovább a község Fő utcáján. A Felső- szőlő nevű településrészen egy szépen megépített lovarda épületei mellett haladtam el és hagytam el a zsákfalut. A GPS-en láttam, hogy hamarosan jobbra kell fordulni, és sajnos azt is, hogy combos kis emelkedő következik. Valóban az volt. Szép erdei szakasz után szuszogva értem fel a dombtetőre, ahol ismét egy aszfalt útra tért a piros sáv. Rövidesen elhaladtam a Dinnyeberkihez tartozó Boróka Szociális Otthon és a mellette fekvő Nádassy kastély mellett. Utóbbiból sajnos semmit nem láttam a sűrű növényzet miatt. 

Iskola kápolna, Dinnyeberki


Szép téglafalú lovarda 




A szuszogtató emelkedő egy szakasza


Boróka Szociális Otthon

Az aszfaltozott burkolatot időközben murvás váltotta fel a szántóföldek között. Ezen próbáltam kotorni amennyire csak lehetett, bízva abban, hogy hátha késik a vonat és így előbb érhetek majd haza. Szinte futva robogtam le a kacskaringózó földúton Bükkösdre, de a Szűz Mária Szent Neve és Nepomuki Szent János templom előtti parkhoz érve már hallottam és láttam érkezni a vonatot, amely ezúttal pontos volt. Szerencsémre azonban, szinte az útvonalon volt a Brumi Presszó, ahol egy korsó sör társaságában eltölthettem a következő vonat indulásáig hátralevő idő egy részét. Bőven volt időm pecsételni is az igazolófüzetbe a Rákóczi utcán lévő kisboltnál. Az állomáson ücsörögve végül aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek Szentlőrincig egy másik vonattal és már ott felszállok a Pécsről jövő IC-re, azzal is megy kicsit az idő. Kellemes két napot töltöttem ezúttal is a DDP-n, és legközelebb már a várva várt Mecsek vár rám.

Tapsifüles





Szűz Mária Szent Neve és Nepomuki Szent János templom


Petrovszky kastély


Brumi presszó


Bükkösdi igazoló pont


























2022. szeptember 18., vasárnap

Dél- dunántúli Piros: Kaposvártól Bükkösdig I. rész

Bő egy hónappal az előző túra után, 2022.04.14-én már egy kicsit melegebb időben folytattam a DDP bejárását immár dél felé indulva Kaposvárról Bükkösd felé. Bőszénfán szerettem volna szakaszolni, ezért alapvetően ott kerestem volna szállást, de nem találtam. Kapóra jött viszont, hogy Bőszénfa és Kaposvár között van közvetlen buszjárat, és a Somogy megyei megyeszékhelyen már sikerrel jártam. Ezúttal is pár perccel fél 9 után érkeztem és neki is vágtam a mai etapnak. Valamiért csak ekkor esett le, hogy a City Szálló, ahol az éjszakát töltöm majd 50 méterre ha van az útvonaltól, ezért úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát a bejelentkezéssel. Szerencsém volt, mert a házigazda még takarította a szobákat, így volt rá lehetőségem, hogy a holmim egy részét a szálláson hagyjam, ennyivelkevesebbet kellett cipelnem.

Újra Kaposváron, bár ebből a képből ezt nem sokan mondanák meg :D


Ezúttal már át is kellett kelnem az Esterházy- hídon


Szépen ki lett alakítva a híd környezete is


Átkelés a Kaposon

Miután könnyítettem a csomagomon elköszöntem a szállásadómtól és visszatértem a Bartók Béla utcára, melyről rövidesen balra kellett letérnem a Géza utcára. Ezen máris megkezdődött a szintek gyűjtése a Kapos-hegy irányába. A Szent Szűz kápolnánál becsatlakozott a kék kereszt jelzés is. Közvetlenül ezután, immár a Legénysor utcánál az UFO-ra emlékeztető víztorony szolgáltatott remek fotó témát számomra. Kapos-Zselic Kertváros felé tereltek a jelek, hogy aztán a Jácint utcáról a már ilyenkor is csodaszép Gyertyános parkerdőbe vezessenek. Igazán magával ragadó volt a látvány, kár, hogy viszonylag rövid szakaszt megy itt a piros. Hogy kicsit tovább élvezhessem az ittlétet tettem egy rövid kitérőt a Hódos-tóhoz, ahol a Rockenbauer- kopjafa és a Négytestvér-forrás is található.

az "UFO" tározó :)


A Gyertyános parkerdőben




A Hódos-tó felé menet


Négytestvér- forrás


Rockenbauer- kopjafa

A völgyből korláttal ellátott lépcsősoron át vezetett ki egy meredek emelkedő a Boróka utcs felé. Ezen egy fél kilométernyit kellett gyalogolni, majd nem sokkal Kertbarát felső nevű buszmegálló előtt ismét az erdőbe vezettek a jelzések. (Érdemes odafigyelni, mert a letérés mellett simán el lehet sétálni.) Alighogy beléptem a fák közé, hamarosan érdekes látvány tárult a szemeim elé legelésző kecskék formájában. Némelyik ki volt kötve, de volt több is, amelyik szabadon mászkált. Szerencsére nem láttak bennem ellenséget, így békében átkelhettem közöttük. Egy kisebb völgy oldalában vezetett a piros sáv, ahol elhaladtam a Cserkész- forrás mellett is; mivel már távolról látszott, hogy ki van száradva nem is mentem közelebb. Rövidesen egy visszafordító után emelkedni kezdett az út a Töröcskei erdőben a Fehér-hegy irányába. A gerincről újabb bal kanyarral a völgy felé, az ott lévő Természetbarát emlékműhöz vezettek a jelek. Innen 200 méteres kitérőt jelent a Vackor tanya, a nap következő pecsételő helye. Zárva volt ugyan, de gyalogosan azért be tudtam menni pecsételni és persze néhány fotót készíteni. Klassz kis hely, kedvem lett volna maradni, de majd talán legközelebb. Ki tudja, lehet itt szállok majd meg :)



Kölcsönösen megcsodáltuk egymást a kecskékkel :)


Cserkész- forrás


Természetbarát emlékmű


Vackor tanya


Bélyegző az 1. szám alatt




Visszatértem az elágazásba, majd a Töröcskei-tó északi oldalában légő gát felé indultam el a vízparton. A gáton átérve, a tó túlpartján elinte tükörsima földúton, majd később ennek folytatásaként, szintán jól járható szekérúton haladtam Töröcske felé. Mindössze a település előtt nem sokkal, a Pap-völgy környékén találkoztam egy kis sárral. Ezúttal nem sokat időztem a hosszúkásan elterülő faluban, de egyszer jó lenne majd több időt eltölteni itt, mivel a központban lévő tájékoztató tábla szerint a környéken több orchidea fajt is meg lehet csodálni. A községen végigfutó Fenyves utcáról az autóbuszfordulóban tértem le, és egy emelkedő löszmélyúton a települést is magam mögött hagytam.


Töröcskei-tó a Vackot tanya felől fotózva


Háttérkép gyanús..az is lett :)


Polgármesteri hivatal, Töröcske


I. és II. világháborús emlékmű


Utcakép részlet, Töröcske



Felérve a "platóra" az egyik elágazásban kicsit megkavarodtam, mert balra és egyenesen is láttam jeleket. Aztán rájöttem, hogy feltehetőleg  aszemből jövők számára kissé szerencsétlen helyre került felfestésre a jelzés, így mentem tovább egyenesen. Nem sokkal később a piros sáv és a Kapovár-Kardosfa közt felfestett -Zöld út a zöldbe nevű- zöld sáv találkozásánál néztem be az utat és indultam el egy magasles irányába, de szerencsére hamar korrigáltam ezt az eltévelyedést is. Innentől hol erdőben, hol annak csak a szélén, vagy szántóföld mellett haladt kéz a kézben a piros és a zöld sáv, aztán egy ponton utóbbi nyugatnak, Szenna felé indult tovább. Én a piroson rendületlenül tartottam az immár dél-dél-keleti irányt. Egy száles földút, melyen elég sokat kellett menni az Alföldi kéktúrát juttatta eszembe monotonitásával. Ez az egyhangúságot törte meg egy huszonpár tagú szarvas rudli, amely jobbról, a Berki- patak felől vágott át az útvonalon. Őket egy az út mellé összerendezett farakás mellől, illetve annak tetejéről vettem videóra. Végre aztán kiértem az aszfaltra, melyen egy RP-DDK-t teljesítő túrázó érkezett éppen a Ropolyi-tó felől. Nem beszéltünk, mert jó gyorsan haladt, de látótávolságon belül tudtam maradni hozzá képest egészen a Ropolypusztai kastélyig, ahol én megálltam egy újabb pecsételés erejéig.

Ház az erdő mélyén


Icipici dagonya


Virít a gólyahír


Hosszú földúton; itt már Ropotypusztához közeledvén


Békésen vonuló rudli :)


A szebb napokat is látott roposzpusztai kastély


Az egykori Vadász étterem tudomésom szerint nem üzemel, de még jó állapotban van

Örültem volna, ha találok vízvételi lehetőséget a kastély környékén, de sjanos ez nem akadt, így a fogyban lévő készlettel kellett gazdálkodnom. Továbbra is az immár egyhén emelkedő és jobbra-balra kígyózó aszfalton haladtam. A kék jelzés hamarosan letért bal kéz felé, én pedig a piros sáv egyik kanyarjában lévő pihenőnél ültem le egy kicsit és ittam egy pezsgőtablettából készített izotóniás italt. Ezek nagyon hasznos dolgok, főleg, ha melegebb már az idő, sok a szint, mert a nagyobb fokú izzadással kipárologtatott ásványi sókat muszáj pótolni. 


Értékeltem a pihenő nyújtotta árnyékot


Hevesi Zoli ide is ültetett egy gyümölcsfát :)

A következő nagyjából 3,5 kilométert a régi postakocsi úton, szintben haladva tettem meg. A földút "simaságát" nem egy hazai aszfaltút megirigyelné az biztos. A következő bal kanyarral megkezdtem az ereszkedést a dombról. Mielőtt elértem volna egy újabb aszfaltutat meg kellett másznom két létrát is, hogy átjussak egy bekerített területen. A célig hátralévő 4,5 km-t már az említett aszfalton tettem meg. Mivel a túrára való felkészülés során olvastam róla, nem ért nagy meglepetésként az út bal oldalán lévő dombokon felbukkanó szarvas csapat sem. Innen tudtam, hogy megérkeztem a bőszénfai szarvasfarm területére. De nem csak szarvassla találkozhat itt az ember, hanem bivalyokkal, szamarakkal, lovakkal és szürkemarhákkal is. 

Ezen az úton bármi elmegy, látszik, hogy rendszeresen karban van tartva





Mondd: csííííííz! :)


Vonuló bivaly csorda


Hello, mi :)





Cacsik :)


Pacik :)

Az utolsó 1,5 km-re már teljesen elfogyott a vizem, de úgy voltam vele, hogy, ha marathóni győzelem hírét vivő katona kibírta a távot Athénig, akkor ez a kicsi nekem is menni fog. Így is lett, s, bár megfogyva, de törve nem értem be Kisbőszénfára, ahol első utama szerencsére nyitva levő vegyesboltba vezetett; régen esett már ennyire jól a citromos "sör". Ezután sikeresen megtaláltam a bélyegző dobozát is az épület végében lévő teraszos helyiség déli oldalában lévő kerítésen, így még az adminisztratív teendőket is el tudtam intézni,sőt egy kis pihenőre is maradt idő a busz érkezéséig. Este a szálláson a közeli pizzériából rendelt húsimádó pizza volt a vacsora, melyet - köszönhetően az étterem közelségének- rekord idő alatt hoztak ki nekem. Kellemesen elfáradtam a mai bő 32 km teljesítésében, de időben kellett feküdnöm, mert másnap még hátra volt majd ugyanennyi Bükkösdig.


Elegáns istálló épület a Malom utcában


Az egykori magtárban ma trófea kiállítást tekinthetnek meg za érdeklődők


Szép tempót mentem, el is fáradtam benne :)


A mai nap utolsó bélyegzője


A jól megérdemelt húsimádó pizza. Pont olyna finom volt amileyennek látszik :)

Kapcsolódó link: https://csodahelyek.hu/2022/05/30/boszenfai-szarvasfarm-kisvasut-zselic/