Dél- dunántúli Piros: Andocstól Törökkoppányig

2021. szeptemberének második hetében szabadságon voltam, melynek egy részében természetesen a természetet jártam. Ezúttal a már 2018-ban megkezdett, de azóta kissé döcögősen haladó Dél- dunántúli pirosra esett a választásom. Eddig Andocsig sikerült eljutnom, innen folytattam tehát a túrát. Budapest és Andocs között van közvetlen buszjárat, ami 6:30-kor indult a Népligetből Kaposvár irányába.  Kevésbé szerencse, hogy több mint 3 órát kell zötykölődni rajta, mire 9:40 körül leszáll az ember. Emiatt Zamárdiig a vonatot választottam, és csak ott szálltam át a buszra; kicsit megijedtem, hogy egyáltalán felférek-e mert egy nyugdíjas csoport is ezt a járatot nézte ki magának.

Andocsra való érkezésemkor éppen véget ért a mise a Nagyboldogasszony templomban, ami ismert zarándokhely. Legutóbb nem volt nyitva, most viszont kihasználtam az alkalmat és bementem pár fotót készíteni miután pecsételtem a túrajelentésembe és a túra füzetbe az ajtón lévő dobozban található bélyegzővel. Mivel nem voltam biztos benne, hogy hol tudok majd vizet vételezni, ha úgy hozná a szükség, a szintén a falu központjában található Reál ABC-ben vettem egy palack hideg ásványvizet, és azzal egészítettem ki a meglévő készletem. Miután mindennel megvoltam nem volt más hátra mint előre, irány Nágocs!

Sokaság a templom előtt

Nagyboldogasszony templom belülről

A templom főoltára

Az Ady Endre utcáról a Kossuth Lajos utcára vitt a jelzés, de aztán a község határában vissza is tért előbbire. Már itt lehetett tudni, hogy nem fogok fázni, de azért az emelkedő is segített a dolgon. Nem kellett sokat menni a nágocsi elágazásig, ahol a 6505. számú útról, a 6522. számúra tértem át. Ezen bő 1 km-t kellett csak megtenni a Tabi járásba tartozó, kb. 700 lelkes faluig, Nágocsig. A jelzés egy parkon keresztül vezet át az 1714-ben barokk stílusban épült Zichy kastélyig. Maga az épület nincs a legjobb állapotban, de úgy tűnt azért folynak valamiféle állagmegóvó munkálatok. Igazán jó lenne, ha sikerülne helyreállítani. A kastélyt elhagyva áthaladtam a település központján Van itt minden, vegyesbolt, gyógyszertár, buszmegálló könyvekkel a polcain és persze kocsma is. 

Így lesz a traktor gumiból koszorú :)

Zichy kastély, Nágocs

Kulturális buszmegálló

A falut végül a Kossuth utcáról jobbra kiágazó kezdetben aszfaltozott úton hagytam el. Az emelkedő közben egyszer csak feltűnt balról egy Citroen "Kacsa" típusú, szebb napokat is látott autó. Aztán amikor elmentem mellette láttam, hogy van ott még másik három, más típusú, de ugyanolyan márkájú. nem tudom mit kerestek a föld szélén, minden estere ezekkel bajos lenne szántani. Az aszfaltnak rövidesen vége szakadt, a piros jelzés balra vezettet egy szekérúton a szántók, kukorica és napraforgó földek közé. A dombtetőről már látni lehetett a következő települést Zicset, ahová kicsivel több mint 1 km megtételét követően meg is érkeztem. 

Citroen temető?

A dombtetőn feltűnik Zics

A központba érve az ablakon keresztül bekukkantottam a zicsi Falu múzeumba, aztán csekkoltam a Faluház előtt háborús emlékmű mellett álló kék kutat is. Ha eszembe jut ezt mindig megteszem, mert jól jöhet másnak is az infó, hogy a kút amit neten lát, valóban működik is. A vegyes bolt már bezárt 10:30-kor, majd csak 14:30-kor nyit ki újra. Ez a fajta nyitva tartás egyébként úgy tűnik jellemző a vidékre, máshol is ezt tapasztaltam. Már majdnem dél volt, de még éppen bejutottam a kocsma- dohánybolt épületébe és sikerült egy hideg kólát vennem; a hölgy már itt is zárni készült. Zics bélyegző hely, a pecsét doboza pedig az utca túloldalán álló villanyoszlop kerítés felőli részére került felszerelésre. Miután az adminisztrációt is kipipáltam, folytattam utam a Kossuth utcán Zics alsó felé, ahol balra tértem a jelzést követve a Sarlós Boldogasszony templom felé. A térképen nem mindenhol, a valóságban viszont a piros sáv felvezet a lépcsőjén és a túloldalán vezet tovább a templom melletti keskeny járdán egy nagyon rövid szakaszon. Feltehetőleg itt is az volt a cél, hogy a turista minél kevesebbet haladjon aszfalton, igaz a templom önmagában is megéri a körbejárást.A következő elágazást elhagyva ismerős dallam, a Tv Maci zenéje ütötte meg a fülem. Kicsit korainak tartottam így negyed egy tájban, de amikor megfordultam, hogy csak egy mozgó boltos autó próbálja meg ily módon jelezni az itt lakóknak, hogy megérkezett. Egy kis szakaszt még a falu szélen tetem meg, aztán a jelzés jobbra térített egy észrevehető, de nem túl feltűnően jelzett szekérútra. Ezen hagytam el végleg Zicset és tértem vissza a szántóföldek birodalmába.

Sajnos zárva volt, de alapvetően is előzetes bejelentkezéssel látogatható

Háborús emlékmű a Faluház előtt. A kút is működik :)

A kocsma/ dohánybolt legalább délig nyitva van.

Sarlós Boldogasszony templom

A templomhoz vezető út az 5-ös kilométerkő perspektívájából 

A már említett szekérúton- amely itt-ott kissé be is volt már nőve- eltekintve 1-2 jobb-bal kanyar kombinációtól folyamatosan dél- dél-keleti irányba tartottam. Bő 3 km megtételét követően érkeztem meg a pincesornál Miklósiba, ahol - csakis a hőségre való tekintettel- gondoltam legurítok egy korsó sört. El is indultam a kocsma felé, amely előtt ültek is néhányan. Mint kiderült azonban csak a meleg elől húzódtak be, illetve legfeljebb nosztalgiázni, ugyanis a szomjoltó már bezárt, véglegesen. Félig viccelődve szoktam mondani, hogy ahol már a kocsma is bezár, ott elkezdődött a hanyatlás. Bízom benne, hogy Miklósival nem ez a helyzet, annál is inkább hiszen van egy, a kétszeres olimpiai bajnok vívónkról, Nagy Tímeáról elnevezett szabadidőparkja. És hogy miért lett ő a névadó? Az internet szerint a miklósi asszonyok jelentkeztek Rókusfalvy Pál Hovatovább című televíziós vetélkedőjébe, ahol Nagy Tímea lett a csapat segítője. A játékot megnyerték, és a főnyereményből a falu egy parkot épített, amit köszönetül a vívónőről neveztek el. Szép gesztus, az biztos. 

Ismét a szántók birodalmában

Miklósi a szőlő dombról (a nap első települése aminek a neve nem cs-re végződik :) )

Az egyik pince a sok közül. kellemesen hűvös lehetett odabent :)

Nagy Tímea szabadidőpark

Miklósit a Rózsadomb utcán hagytam el, természetesen egy emelkedőn. Közben takaros kis pihenő mellet vezetett el az út, amelyről kiderült, hogy rekultivált terület és korábban  egy szemétlerakó állt a helyén; igazán szép példája a helyreállításnak. Felérve a domb tetejére a piros és az itt becsatlakozó zöld sáv találkozásában -de már utóbbin- található egy kilátó szerű építmény, melyről egész jó a panoráma, igaz főleg a kukorica földekre, de pihenő helynek sem rossz. Magam is ekként használtam és közben falatoztam is egy keveset. A zöld jelzés - mellyel a kilátótól szűk 4 km át fonódik a DDP-egyébként a Koppány túramozgalomhoz lett létrehozva anno. Ez a mozgalom információm szerint még létezik, de nem biztos, hogy már sokáig, ezért aki szeretné teljesíteni és bejárni ezáltal a Koppány- völgyet,  az nem árt ha iparkodik. 

Szépen helyreállították a környezetet

Kellett már egy kukoricaföldes szelfi :)

A zöld és a piros sáv elágazásában egy ideig eltöprengtem, hogy biztos jó helyen van-e az irányt mutató tábla. Teljesen benőtt "ösvény" felé mutatott ugyanis, de hiába ellenőriztem többször is, a GPS sem mutatott másfelé. Elindultam tehát a gazban és végül is egész jól tudtam haladni. Később kicsit javult  a helyzet azon a részen ahol a bokrok egyfajta kupolaként összeborultak az ösvény felett, de aztán ismét "falba " ütköztem. Az ember magasságú dzsindzsában nyomát se láttam, hogy bárki járt volna erre mostanában, így némi tipródás után nekiduráltam magam és áttörtem. Szerencsére pár méter után kitisztult a "kép" és jól járható, széles szekérúton folytathattam. Kiérve a fás- bokros területről ismét a már megszokott kép fogadott a szántókkal, kukoricaföldekkel. Bár többnek érződött, de a zöld-piros elágazástól alig 3 km-t tettem meg mire Szorosadra értem. A bélyegző itt a vegyesbolt/ dohánybolt előtti parkban, annak is fő út felőli oldalán álló hirdetőtáblán található. Pecsételtem, aztán megnéztem a bolt nyitva tartását. Már délben bezárt, ahogy a környéken kvázi mindenhol, és 3-kor nyitott. Csak pár perc volt hátra, így a hideg frissítő reményében kivártam ezt a kis időt. Bizony jól csúszott az Arany fácán Kakas, melyet a bolt előtti fedett asztalnál fogyasztottam el két ismeretlen férfi társaságában, akikkel közben beszédbe is elegyedtem. Nem ők voltak az elsők akik rácsodálkoztak arra, hogy ilyen melegben ekkora távokat gyalogolok, de gyanítom, hogy nem is az utolsók. Mindenesetre jót csevegtünk, búcsúzóul pedig jó egészséget kívánva 1-1 üveg sörrel leptem meg őket mielőtt folytattam volna, immár a mai napi végállomás felé. 

Hát, ez itt a kert! :)

Itt már jobb volt a helyzet...

Aztán jött ez...

A mai nap egyik legjellemzőbb látképe

A szorosadi cimborákkal :)

Takaros kis park van a bolt előtt

A Top Joy-t, amit szintén a boltban vettem, csak indulás után bontottam ki. Nagy meglepetés ért amikor elolvastam a kupakban lévő üzenetet, az ugyanis egy leánykérés volt. Lehet csak a meleg miatt, de nem tudtam nemet mondani, így a Koppány patakon már jegyesként kelhettem át :) Bő 3,5 km-t tettem még meg a piroson -amely javarészt a Cseszmei-víz folyását követi-, mielőtt átkeltem volna bal kéz felé egy újabb hídon és rátértem a zöld jelzésre. Ezen értem be Törökkoppány központjába, ahol a Koppány vendégházban volt a szállásom. 

A lánykérés :)

Átkelés a Koppány- patakon

Alexandriai Szent Katalin templom, melynek sekrestyéjét helytörténeti múzeumként rendezték be

A szállás udvarán van egy fedett dézsafürdő is, amely sajnos nem üzemelt, de ami érdekesebb, hogy zajlik egy török fürdő régészeti feltárása is. Miután kifizettem a szállást tettem egy látogatást a Koppány vezér szabadidőparkban is. Aztán rájöttem, hogy valami vacsorát is kellene szereznem, és elnézve a boltok nyitva tartását ezen a vidéken, nem biztos, hogy nagyon ráérek nézelődni. A megérzésem jó volt, mert bár péntek volt, a boltok ötkor már zártak. Valamiféle konzervre vadásztam, amit sikerült is a nagyobbik vegyesboltban vennem gyakorlatilag az utolsó pillanatban. A szeptember már a szarvasbőgés hónapja. Nekem pedig olyan szerencsém volt, hogy nem kellett kint fagyoskodnom, hogy hallhassam, mert az egyik bika a szállástól nem messze, valahol a kertek végében adta elő produkcióját. Egy ideig hallgattam, aztán eltettem magam másnapra, amikor is Igalig terveztem gyalogolni.

Koppány vezér szabadidőpark

Koppány vendégház

A feltárás alatt álló török fürdő romja

Oroszlános kút a templom mellett

Dél- balatoni Várak IV. rész: Ali- réttől Ságvárig

2021. október 23-án csodás barlangászós kalandban vettem részt a Heyjoe. hu Barlangász Szakosztálya jóvoltából a Szentgáli-Kőlikban, ezért a szombati nap a DBV folytatása szempontjából kiesett. Mivel nem szerettem volna megkockáztatni, hogy esetleg valaki megelőz, vasárnap vágtam bele az utolsó szakaszba. Pontosabban vágtunk, mivel sikerült elcsábítani Tónit, a kéktúra ellenőr kollégát is. Ezúttal is a Soós Tours sietett a segítségünkre és vitt el bennünket a legutóbbi megszakítási ponthoz, az Ali- rét közelében található tóparti pihenőhöz. Itt összeszedelődzködtünk, elköszöntünk Lajostól - de csak átmenetileg- és nekivágtunk az utolsó szakaszomnak.

Indokolatlan mosoly a reggeli hidegben

Nem volt melegünk induláskor, de a vonalvezetés segített rajta, hogy ez gyorsan megváltozzon. A sárga sávon csak pár száz métert tettünk meg, amikor a sárga rom (L) jelzés hívott be jobb kéz felé. Persze mi már előre tudtuk (csak nem sejtettük), hogy nagyjából mi vár ránk a Böre várhoz mehet, mégis kisebb sokként ért bennünket, mikor a valóságban is szembesültünk vele. Nem tudom pontosan hány fokos volt ez az emelkedő, de a Kékes sípályája, amelyen régebben ment az OKT jelzése ehhez képest nokedli. Természetesen oxigénpalack nélkül értünk fel a "csúcsra", de kapkodtuk a levegőt ahol csak tudtuk. Olyan emelkedő, ahol nem szégyen négykézlábra ereszkedve megalázkodni a természet nagysága előtt; a vége felé már nekem sem hiányzott sok, de végül két lábon sikerült  feljutni. Megkerestük a kódot - mert hogy a földvár egyúttal igazolópont is-, aztán még érezve az emelkedő hatását, kissé komótosabb tempóban, de folytattuk is.

Itt még az emelkedő aljában, úton a DBV Everestjére :)

Becsapós perspektíva, de eskü nem a földön hasalva készült a kép

Innen fentről kiváló szánkó pályának néz ki, Tóninak itt még más volt a véleménye :)

Böre vár

Egy kis emelkedő után továbbra is a sárga rom jelzésen, mondhatni a Böre vár nyergében haladtunk tovább. A jelzett út rövidesen a pihenő felé tért vissza; ebből az irányból sem tűnt kevésbé meredeknek a feljövetel. Bő 1 km-t gyakorlatilag egyenesen haladva tettünk meg, majd jobbra kanyarodva ismét a sárga jelzésre tértünk. Itt becsatlakozott a piros +, majd kicsit később a piros háromszög jelzés is alig 400 méterrel a Flóra-hegy (287 m) előtt. A csúcson lévő geodézia toronyba természetesen nem kötelező felmenni, de a kilátás miatt azért érdemes; Siófok magasabb épületei, a Balaton és annak túlpartja is jól látható.

Flóra-hegy

Siófok és a Balaton

Kilátás a másik irányba

Díszvigyor emeletes fényképezőgéppel :D

Továbbra is a piros sáv jelzéseit követtük, amely hamarosan egy bal ívet leírva a Vesszőlősi erdőbe vezetett bennünket. Kellemesen hullámzó út és gyönyörű őszi színek fogadtak ezen a szakaszon. Kiérve az erdőből, jobbra fordulva annak szélén haladtunk a következő elágazásig, ahol a piros rom jelzésre váltottunk. Ez utóbbin gyakorlatilag megkerültük egy rétet, melyen épp egy dám szarvas csemegézett. Nem volt meglepő, hogy találkoztunk vele - később hallottuk is-, hiszen az október a barcogásnak, a dám szarvasok párzásának időszaka, és ilyenkor kissé könnyelműbbek is.  Ismét betértünk az erdőbe és pár száz méter után el is értünk a Kási várat jelző információs táblát. Először itt kezdtük el keresgélni a kódot, de aztán jobban megnézve a tracket rájöttünk, hogy kissé odébb lesz még az. Látványos földvár ez is, csakúgy mint a Böre vár, és némi kihívást itt is jelent feljutni a "központjába", de azért nem akkorát. A "várban" tartottunk egy evős-ivós szünetet, mielőtt elindultunk volna a folytatásra, ismét egy jelzetlen úton.

Egy kicsit még a piroson

Gyönyörű színek

Erdei wellness fürdő :)

Dám bika

Kási vár

Kási vár "barlangja"

Egészségünkre

A Kási vártól lefelé eleinte még látszott is az út, de aztán nagyon kellett a track, mert az őszi levélhullás eléggé betemette az ösvényt. Az első párszáz métert tehát egyfajta tökön-babon át módszerrel abszolváltuk, míg végre becsatlakoztunk egy erdei útba miután kereszteztük egy másikat, melynek mentén vadászlesek álltak. Ezt követően zömmel jól járható ösvényeken tudtunk menni, egy - két kanyart leszámítva szinte töretlenül tartva az északi irányt. Egy rövid szakaszon kidőlt fák által alkotott akadálypályát kellett leküzdeni, egy másik helyen -közvetlen a piros + előtti kb 200 méteren-, a kerítés mellé való bejutás okozott kisebb nehézséget.

Kis hullámzás szép színekkel

Akadálpálya

Széles rakomány itt se nagyon fér el :)

A piros kereszten még egy kilométert sem tettünk meg, amikor a trackre nézve azt láttuk, hogy balra kéne fordulni. Itt? - kérdeztük némileg meglepve, ugyanis a sűrűn nőtt fák között nem nagyon láttuk az ösvényt. Nem volt mit tenni, kiválasztottam egy helyet, ahol láttam egy kis helyet, aztán ismét jött a tökön - babon át mód. Bő egy kilométert kellett megtenni lejtmenetben mire elértük ismét a sárga sáv jelzését, melyen keleti irányba indultunk tovább. Kisebb emelkedőt kellett leküzdenünk mielőtt megérkeztünk volna az utolsó előtti (fotós) igazoló ponthoz, a már Ságvárhoz tartozó Bújó-likhoz. A löszbe vájt alagúton való átkelés közben ma már nekem is le kellett hajtani a fejem, érdekes elképzelni, hogy anno egy ökrös szekér is átfért itt.  

Tóni mutatja az "utat" :)

Valamikor 1800 és 1832 között jöhetett létre a Bújó-lik

Újabb díszvigyor, ezúttal a Bújó-lik előtt :)

Az utolsó szűk 2 km már laza diadalmenet volt tulajdonképpen, főleg, hogy a javát már lefelé kellett megtenni. Egy lösz mélyút végén Soósék megleptek minket, de itt még nem ittunk előre a medve bőrére, csak pár mondatot váltottunk az útvonal tapasztalatairól. Ezután ők előrementek autóval a célba, mi pedig követtük őket gyalogosan a Petőfi Sándor utcán. A Fő utcát keresztezve, az utolsó száz méteren a Görbetök nevű étterem, a termelő piac és a református templom mellett elhaladva érkeztünk meg a célba, a Tricciana parkhoz, ahol a település egyik római kori emléke is található egy szarkofág képében. 

Kilátás Ságvárra a Bújó-liktól

Lösz mélyúton

18. századi barokk templom

A Görbe tök most zárva volt

A termelői piac és a református templom

Tricciana park

Megkerestük még az utolsó kódot, majd jómagam - miután beírtam ezt is a lapra- átadtam azt Lajoséknak ellenőrzésre. Közben - igaz csak telefonon- de a túramozgalom harmadik megalkotója, Csernus Gábor is bejelentkezett az Alföldi kéktúráról, hogy gratuláljon. Miután megkaptam a teljesítését járó jelvényt a többiekkel koccintottunk egy kis gyerekpezsgővel a történelmi pillanatra. A kis ünnepség után Lajosék még elfuvaroztak minket Siófokra. Mivel úgy értünk oda, hogy még bőben volt idő a következő vonatig, egy kicsit elidőztünk a Balaton parton, végül pedig a víztorony szomszédságában lévő cukrászdában zártuk a napot. 

Ilyen szép jelvény jár a teljesítésért, megéri végigjárni a DBV-t :)

Az 1. számú jelvény büszke tulajdonosa 

Itt már Siófokon örömködök a Balaton parton

Mindenkinek járt a jutalom süti :)
 

Siófok, Víztorony

Ez volt tehát az első Dél- balatoni Várak teljesítésem krónikája, ami már most biztos hogy nem az utolsó volt. Azt gondolom nagyon jó, hogy létrejött ez a túramozgalom, mert olyan helyekre visz el, ahová az ember magától nem biztos, hogy menne, pedig nagyon is érdemes. A Balaton déli partja az északihoz képest mindig is egyfajta hátrányban van volt, hiszen északon vannak a tanúhegyek, ott vezet az OKT és a Balaton- felvidéki kéktúra is, stb. Viszont hála a Soós házaspárnak és Csernus Gábornak - és természetesen köszönet azoknak is akik nekik segítettek-, most már a déli part is eggyel több túramozgalommal tud versenyben szállni és bemutatni a somogyi tájnak a túra útvonala által érintett értékeit.