PMP: Gyömrőtől Isaszegig

2021. február 20-án ismét a romantika fővárosából Gyömrőről indultunk Isaszeg irányába. A vasútállomásra ezúttal vonattal érkeztünk Rákosról, ahol az autót hagytuk. Mielőtt 9:20-kor ténylegesen belevágtunk volna a bő 20 kilométeres etapba, ismét betértünk a Nyali Faliba a megszokott dupla húsos hamburgerre. Az energia tartalékok feltöltését követően a vasúti aluljárón át a Rózsa utca irányába indultunk el.

"Saját" állomáson :)

A szokásos menü :)

Mára már nem mondtak fagyot, plusz pár fokot volt az elmúlt napokban is, így gyakorlatilag garantálható volt a dagonya a túra bizonyos pontjain. Ezért különösen élveztük, hogy Gyömrő belterületén haladva még aszfalton kellett menni. Az egyik magas tuja tetejéről reggeliző zöldike csapat üdvözölt bennünket énekével, majd kicsivel odébb egy nagy fakopáncsot sikerült lefotózni. A Rózsa utcáról a Bimbó, majd Nefelejcs utcákat érintve jutottunk el a már a település szélén lévő Orgona és Határ utcákra, melyeken már kerülgetni kellett a kisebb-nagyobb pocsolyákat. 

Zöldike csapat a tuja tetején

Nagy fakopáncs

Jókor értünk a forgalmas Jászberényi úthoz, ezért várakozás nélkül sikerült átkelnünk rajta. Innentől földúton folytattuk tovább, amely eleinte még egészen jól járható volt. Alig észrevehetően, de megkezdődött a szintemelkedés is. A hulladéklerakót annak keleti oldala felől kerültük meg és küzdöttünk le egy jelentősebb szintet mire felértünk a dombtetőre. Itt már bőven akadt sár, de még mindig csak ízelítő volt a későbbiekhez mérve. Egy most még kopár gyümölcsös mellett elhaladva érkeztünk meg a szántóföldek mellé, ahol bakancsainkat "dagonya módba" kellett kapcsolni. Az időjárás is kissé barátságtalan, ködös volt itt fentebb, napsütésnek nyomát sem láttuk. A sárdagasztást egy rövid pihenő erejéig az egyik magaslesnél függesztettük fel, ahol ettünk és ittunk is.

Megszűnt a...szoknya? :)

Hulladéklerakó

Kezdődik a tánc

Gyümölcsös téli hangulatban

Fenyőrigó

Pihenő ide vagy oda, a talaj nem lett jobb a továbbiakban sem. Hamarosan elértük az elágazást, ahol a zöld kereszt jelzés jobbra ágazott ki, mi viszont előbb balra és csak aztán jobbra térve mentünk tovább egy méretes pocsolya megkerülését követően. Szűk 1,5 kilométer után az újabb elágazásban tettünk egy kisebb kitérőt a közeli volt katonai területre. Ennek oka az volt, hogy a túra tervezése közben felfedeztem a Gödöllői- dombság csúcsai nevű túramozgalmat és azt, hogy minimális extra táv hozzáadásával két csúcs kódjai is begyűjthetőek. A Bajtemetés nevű 316 m magas csúcsot egy geodéziai torony jelzi, a kódot az oldalán találtam meg nagy nehezen a sok graffiti között. A hideg szélben a belsejébe húzódtam meg inni egy kis forró teát. Miközben itt voltunk, érkezek páran akik geoládát kerestek. Nem vártuk meg amíg megtalálják, elindultunk vissza az elágazásba, ahol elhagytuk a piros jelzést. 

Dagonya wellness spa :)

Bajtemetésnél

Ebbe a geodézia mérőtoronyba már nem lehet feljutni

Innen alig 400 métert kellett megtenni a következő jobb kanyarig, de ezen a csúszós úton ez is elég volt. Újabb 300 méter múlva jobb kéz felől egy sorompót pillantottunk meg, ami mögé bevezettek a jelzések, így követtük azokat. Hangulatos kis völgybe vitt le az út, bár még kellemesebb lett volna erre jönni, akkor, amikor kizöldült már a táj, de majd legközelebb. Bő két kilométert tettünk meg a völgyben. Eközben jó sokat veszítettünk a szintből, bőven 200 méter alá mentünk be. A sárga és a zöld jelzés is becsatlakozott a piros sáv mellé, így velük értünk a Kishársas nevű ponthoz, ahol jobbra tértünk az újabb sorompó megkerülését követően.

Sorompós pózolós :)

Kissé alacsonyan húzódnak itt a vezetékek

Szerencsére nem a forgalmas Isaszegi út mentén vittek a jelek, hanem eggyel bentebb, a Szilasvölgyi dűlőn. Egy rövid szakasz erejéig párhuzamosan haladtunk az említett aszfalttal és a hatvani vasútvonallal, de aztán utóbbi kettő északnak fordult, mi pedig dél-keletnek a Németh major felé. Gazdasági épületek között, toldozott- foldozott úton kellett gyalogolni, természetesen teszteltük a környék összes házőrzőjének éberségét is közben; jelentem átmentek a vizsgán :) Elhagyván a majorság épületét egy elnyújtott bal-jobb kanyar következett. Eközben megváltunk a zöld sáv jelzéstől, de a sárga továbbra is velünk maradt. A következő elágazás sajnos nem igazán van jól kijelezve, emiatt mi is túlmentünk rajta. Van ugyan egy nagyon kopott jelzés egy fém táblán egyéb felírat mellett, de ezt nehéz lett volna balra mutató nyílnak értelmezni. Kiderült, hogy mégis olyasmi lehet, mert a GPS is megerősítette, hogy még a nagyfeszültségű vezetékek előtt balra, a dombok felé kell menni fokozatosan észak-észak-nyugati irányba fordulva.

A rendkívül ritka "róka kutya" :P

Jobbra a piros + jelzésen a Bajtemetéshez lehet visszajutni

Mi kezdetben a szántóföld melletti úton kezdtük meg az emelkedést, aztán kicsit fentebb érve észrevettem, hogy a jelzés balra mellette, egy alig észrevehető, kissé benőtt de azért valamelyest kijárt párhuzamos úton visz. A nagyfeszültségű oszlopon találtunk is egy jelzést. A dombtetőről szép időben a panoráma sem lenne csúnya, de számunkra ez most nem adatott meg, egyedül a majorság épületeit láthattuk kissé magasabbról és másik oldalról. Egy pár perces pihenőt tartottunk a "csúcson". Közben offroadozás hangjai ütötték meg füleinket. Kisvártatva meg is láttuk a zaj forrását adó terepjárókat, majd a jelzéseket követve ismét betértünk az erdőbe.

Kilátás a dombtetőről

Vissza az erdőbe

Kezdetben kellemesen hullámzó ösvényen kellett gyalogolni, aztán viszont elértünk egy meglehetősen meredek lejtőhöz, amely egy mélyebb árok partjára vezetett le. Ekkor még nem sejtettük, hogy nem csak az árok partjára, de magába az árokba is le kell majd ereszkedni, sőt, egy rövid szakaszt követően ki is kell onnan kapaszkodni! Már a lejtő abszolválása sem ment zökkenőmentesen. Pisti - némileg önszántán kívül- hamar bevetette a gatyafékes megoldást; mai napig rejtély hogy nem lett saras a nadrágja :) Én úgy gondoltam megállok, a talaj viszont mást gondolt alattam, így kvázi állva csúsztam le a lejtőn. Az esést én sem úsztam meg, de sikerült jobb kézzel, egyfajta break mozdulattal megúszni a totális elseggelést. Az árokba már könnyebb volt leereszkedni. Itt csak két, hirtelen a "semmiből" előbukkanó vizsla hozta hirtelen rám a frászt, de aztán előbukkantak gazdáik is. A kikapaszkodás megint csak viccesen nézhetett volna ki, legalább is a külső szemlélő számára. Szó szerint négykézláb küzdöttük fel magunkat a túlpartra. Ha valaki felvette volna az egész le- és felmászást, elég lett volna, ha beteszi alá a Benny Hill show zenéjét és máris jól szórakozik :)

Itt kezdődött a saját bejáratú Benny Hill shownk :)

Kis akadálypálya az árok alján, csak hogy nehogy könnyű legyen 

Ez itt most nem a faimádók klubjának aktuális gyűléséről készült fotó, de talán érzékelteti a feljutás nehézségét :)

Mire kiszuszogtuk magunkat meg is érkeztünk egy újabb emelkedőhöz, amely a 265 m magas Öreg-hegyre vezetett. Itt több telek és ház is található, de látszatra csak keveset laknak állandó jelleggel. A nemzeti színekben pompázó csúcskőnél tartottuk a következő kaja-pia szünetet; a kerítés túloldalán lévő telken álló épületen díszelgő felírat szerint a Villa Negra szomszédságában :) 

Emelkedő az Öreg-hegyre

Villa Negra nem apáca zárda

"Kérem, kapcsolja ki!" :)

A folytatásban további szintemelkedés következett. Közeledtünk a mai napra tervezett második Gödöllői- dombsági csúcshoz, a Kálvária-hegyhez, ami- hasonlóan mind a 12 érintendő csúcshoz- szintén 300 méter felett, egész pontosan 306 méteren található. Van ugyan néhány fehér háromszög jelzés a fákon, de azért GPS-szel jóval könnyebben és hamarabb meg lehet találni a csúcskövet és rajta a kódot. 

Útban a csúcsra a Villám kör egyik jelzését is felfedeztük

Útban a Kárvária-hegyre

Az utolsó jelzés a csúcs előtt. A kód miatt a csúcsról nem teszek fel képet :)

Visszatértünk a ponthoz ahol elhagytuk a piros sávot és nemsokára meg is érkeztünk az 1848-as honvég sírokhoz és az 1849. április 6-án lezajlott isaszegi csata emlékhelyéhez, ahol rajtunk kívül több kiránduló is tartózkodott. Itt nem csak magyar, hanem osztrák katona sírt is találhatunk. Vannak esőházak is, ha a vándort errefelé érné az eső és nem kíván bőrig ázni. Sajnos itt is megfigyelhető volt a probléma, amelyet a pihenő helyeken hagyott szemét okoz. Igaz ugyan, hogy a szemét- legalább is nagy része- a kukában volt, de bezacskózva mellette is akadt egy nagy kupac papír- és műanyag pohár, tányér Ha van rá lehetőség - márpedig ritka hogy nincs-, akkor vigyük magunkkal a hulladékot és a közeli településen vagy otthon dobjuk ki, ahol sokkal sűrűbben ürítik a tárolókat is.

Esőházak az emlékhelyen

Ezt is el lehetett volna vinni..

A csata rövid leírása és térképe 

Már nagyon közel jártunk Isaszeghez, de mielőtt lejjebb ereszkedtünk volna a városba, még tettünk néhány kanyart, érintve a Király erdőt is, melyet a csata rövid leírását tartalmazó faragott tábla is említ a magunk mögött hagyott emlékhelyen. A természetes kilátópontról itt sem láttunk sokkal messzebb az orrunknál, ezért folytattuk az ereszkedést. A település első házainak szomszédságában lévő dombon újabb 1848-as és isaszegi csata emlékművek, valamint pihenő padok találhatóak. Innen már csak egy rövid lejtmenet várt ránk, hogy beérjünk a házak közé a beszédes nevű Csata utcán.

Nem túl biztonságos pihenő

 

Király erdő közelében kanyarog a piros sáv

A ködbe vesző város

A tatárjárás kori isaszegi csata emlékműve, mert hogy akkor is volt egy

A jelzés a Sápi és Ady Endre utcákon vezet be a Szent István király templom és a trianoni emlékmű által közrefogott körforgalomhoz, ahonnan a Rákóczi úton visz tovább Gödöllő irányába. Mivel mi most csak a vasútig jöttünk, a piros jelzést a Városházánál elhagytuk és az épület melletti járdán vezető piros kereszt/ zöld sáv jelzésekre cseréltük. Azért is praktikus volt így tervezni a túrát, mert így volt lehetőség beszerezni a túramozgalom hivatalos bélyegzőjét is az állomással szemben található Rózsa Presszó/ lottózóban. Nagyon jól időzítettük az érkezést is, mert a pecsételést követően rögtön mehettünk is a vonathoz, ami pár percen belül meg is érkezett. Rákosnál csak autóba pattantunk és nemsokára meg is érkeztünk Pesterzsébetre, ahol finom  meleg leves fogadta a fáradt vándorokat Pisti felesége jóvoltából. Mondani sem kell, hogy mennyire jól esett mindkettőnknek :)

Isaszegen minden újszülött neve évente felkerül erre az emlékműre

Hmmm..fagyi :P

Isaszeg, Városháza

A vasútállomásra vezető út

A célban. Az állomás jelenleg felújítás alatt áll, jegyet egy konténerben lehet venni.