2021. február 26., péntek

AK: Zsadány - Vésztő

 A túra, ami már majdnem akkor véget ért, amikor még el sem kezdődött...

2021. január 16-ra két túralehetőség közül is választhattam. Az egyik túracsapatunk - Marci és a haverok - megmozdulása lett volna a Pilisben, a másik pedig a címben is szereplő Alföldi kéktúra szakasz. Mivel ez utóbbi bejárására a hosszabb nappalok és a korlátozások feloldásáig autó híján vajmi kevés esélyem lett volna, ő lett a nyertes.
Ez egyúttal ismét rettenetesen korai, fél négykor történő felkelést vont maga után, és némi tilosban járkálást is, mivel csak így tudtam odaérni a megbeszélt időpontra a Boráros térre.  Innen nekivágtunk a tervező által Körösladányig csaknem 2,5 órásra becsült útnak. Azért csak eddig, mert a sofőröm, Levente erre a napra az Ecsegfalva-Körösladány szakaszt nézte ki magának; nekem viszont innen már nem kellett túl sokat utaznom Zsadányig. Igaz, arra nem gondoltam, hogy ennyire stresszes lesz az út, de ennek okairól majd mindjárt.
Miután leparkoltuk az autót a város központjában mindketten elindultunk a túráink kezdőpontja felé; Levente busszal Ecsegfalvára, jómagam pedig gyalog a helyi vasútállomásra, ahonnan Szeghalmi átszállást követően busszal tovább Zsadányba. Legalább is ez volt a terv. Választhattam volna a busz-busz kombót is, de a vonatnál több időt írt a menetrend az átszállásra, ami kényelmesebbnek tűnt. Akármennyire is igyekeztem lassan menni, fél 8 körül - több mint fél órával a kiírt indulási idő előtt- már a fűtetlen váróterembe értem, ami még így is melegebb volt mint a kinti levegő. A mai napra fagyot jósoltak, -8, -10 fok körüli hőmérséklettel, amit a szél miatt még ennél is kevesebbnek lehetett érezni.
A körösladányi állomáson nincs jegykiadás, de a váró és a forgalmi iroda helyisége közötti jegykiadó ablakot nem falazták be, mindössze egy függönyt húztak a rácsai elé. Ennek köszönhetően be-beszűrődött a túloldalon folytatott beszélgetés egy-egy részlete. "Ezt nem hiszem el. Már megint nullával megy!"- hangzott az egyik részlet amire felkaptam a fejem és elkezdtem jobban fülelni, mert ami ugye "nullával megy", az bizony nem halad. Ki is mentem az állomás elé, ahol megkérdeztem a forgalmista hölgyet a 8:07-es vonat kapcsán, hogy várható-e késés. "Van rajta pár perc, de jönni fog." - nyugtatott meg vasutas szakkifejezést használva. Nem mondom, hogy teljesen megnyugodtam, de úgy voltam vele, hogy a pár perc még beleférhet, és elérem a 8:30-as csatlakozást. "Már 8 óra körül járt az idő, talán pár perccel el is múlt már, amikor újabb vészjósló részletet hallottam meg: " Ilyen nincs. már megint nem megy. Nem hiszem el..."  Ismét kimentem az állomás elé, ahol újból feltettem a késésre vonatkozó kérdésem, amelyre ezúttal már nem érkezett olyan megnyugtató válasz mint korábban: 
- Hát, lehet mégis van rajta késés.
- Mennyi? - kérdeztem.
- Legalább fél óra.
(Itt néztem egy kereket)
- Nekem Szeghalmon kellene átszállnom, de így nem fogok odaérni...Hogyhogy nem jelezi az alkalmazás az ekkora késést?
- Mert még nem adtak jelet Dévaványának sem. - hangzott az újabb szakmai válasz. - Busz nincs?
- Van, de az tíz percen belül indul a Gyógyszertár megállótól és csak egy percem lenne átszállni...
- Oh, annyi alatt ki lehet érni, egyszer nekem is sikerült.
- Kösz (mondtam magamban...biztos nem jeges úton a -10 fokban)

Körösladány központi park, I. világháborús emlékmű

Itt még semmit sem sejtettem a késésről

Fűtetlen, de tiszta váró.


Miután tehát a MÁV-ot ismét legyőzte a tél, rövid gondolkodás után visszarohantam a váróba, vállamra kaptam a táskát és nekiiramodtam az 1,2 km-es távnak. Tudtam, hogy sok esélyem nincs, de meg kellett próbálnom, mert amúgy pocsékba megy az egész nap hajnalban kelésestől együtt. A közlekedés ugyanis tragikus ebben a régióban, nem véletlen, hogy autó nélkül ide születni kell, ha ezt a szakaszt hagyja ki valamiért az ember. Az első csoda megtörtént: a csúszós úton kocogva, jól leizzadva, de elértem a Debrecenbe tartó távolsági buszt. Jeleztem a sofőrnek, hogy Szeghalom, vasútállomás megállóban randim lenne egy másikkal 8:30-kor..mármint busszal, nem sofőrrel :)) Időben odaértünk a megállóba, de a busz nem ment tovább; a vezető betért a Vasúti vendéglőbe egy kávéra, vagy pisi szünetre. Nézelődtem jobbra, balra, hogy merről is jön a zsadányi járat, de a debreceni busztól sokat nem láttam. Épp a telefonomban próbáltam csekkolni, hogy biztos jó helyen vagyok-e, amikor egy pillanatra felnézve, szinte csak a perifériámból megláttam egy, a vasútállomás elől kiforduló buszt és a tábláján a feliratot "Zsadány". Elkezdtem rohanni és integetni neki, és ekkor megtörtént a második csoda is: észrevett. Mikor felszálltam a sofőr mondta, hogy ez a járat az állomás elől indul ám. Jeleztem, hogy nem vagyok helyi, és a menetrendből ez számomra nem volt egyértelmű, majd megköszöntem, hogy megvárt és lerogytam az ülésre. Zsadányig igyekeztem összeszedni magam, mert bár még el sem indultam, olyan fáradtnak éreztem magam, mint aki már túl van legalább 10 kilométeren. Ugyanakkor ott lebegett előttem az is, hogy most már nagy baj nem lehet, nem veszik kárba a nap, és ez egy kis energiával töltött fel :)

A BNS Üzletházba, vagy egyszerűbben mondva, a vegyesboltba most csak a túrajelentésbe való pecsételés okán tértem be. Miután ez megvolt, beizzítottam a GPS-t, az órát és neki is vágtam a mai távnak, melyet körülbelül 24-25 kilométeresre terveztem.

Végre indulás!


Az Attila király körútról az önkormányzati szállás előtt tértem le balra és pár tucat lépést követően már a friss, ropogós és a hidegnek hála kőkeményre fagyott szekérúton kezdtem távolodni Zsadánytól. A napsütéses időben már az első szakaszon magával ragadott a téli táj hangulata, a hófödte utak és szántóföldek látványa. Számítottam rá, hogy látok néhány vadat, de hogy ilyen rengeteget arra azért nem. Hangulatomon két egymást kergető mezei nyúl emelte tovább, aztán megláttam az első legelésző őz csapatot is. Kicsit el is időztem a fotózásukkal, de nem tudtam ellenállni, annyira jók voltak a fények és a téma is. Talán a hideg miatt, de a vadaknak sem akaródzott minden áron menekülőre fogni. Szinte pontosan 3 km-t tettem meg, amikor elértem a Toprongyos-Korhány-csatorna partjához, és melyet ezt követően bő 1 kilométert követtem mielőtt egy útjelző táblánál átkeltem fölötte.

Mostanság sajnos nincsenek ilyen "szuperbulik"


Szerencsére fagyott volt. Olvadáskor ez szép lesz :)

Az egyik őz csapat. A fán lévő madarat nem tudtam beazonosítani, de valószínű egy egerész ölyv

És itt egy másik nem messze


Nyúl fogócska :)


A macskusz házikusz is vadászaton van :)


Toprongyos-Korhány-csatorna


Egy rövid erdei szakasz következett, ahol élénk csivitelésre lettem figyelmes, vagy inkább "fülelmes" :) Meg is álltam és kerestem a csipogás forrását. Itt is eltöltöttem jó pár percet. Kitartásomnak pár félresikerült sárgafejű királyka és egy egész jól elkapott ökörszem fotó lett a jutalma. Na meg egy sunyin odalopakodó tapsifüles, akiről -amíg oda nem ért- minimum azt képzeltem, hogy egy vadkan, bár gyanúsan röfögés mentesen közeledett :) 

A madárhangtól hangos erdei szakasz


Itt aztán van forgalom :)

Első ökörszem fotóm :)

Kétszáz métert követően az erdőből kiérve balra, egy régi gémeskút felé vitt a jelzés, melynek környékén egy nagyobb belvíz okozta pocsolya keletkezett. Ezt balról gondoltam megkerülni, mondván úgyis egyenesen kell tovább menni. Szerencsére rápillantottam azért a GPS-re, és láttam, hogy a jelzés a kúttól jobbra lévő földúton megy tovább. Hát igen..nem mindig egyszerű a tájékozódás, ha minden egybefüggőn fehér :)

Így utólag egyszerűbb és célszerűbb lett volna jobbról kerülni


Egy kisebb tó, közepén egy kis szigettel és azon egy házikóval tűnt fel a nem túl távolban. Nem arra ment a túra útvonala, így jobban nem tudtam megnézni magamnak, de aki tudja, az esetleg majd megírhatja mit is láttam. A következő erdősáv előtt - miután átkeltem az említett kis tavacskától induló vízfolyáson- balra kellett fordulni, majd rövidesen egy vadász lesnél jobb kanyar következett egy hatalmas, csaknem 70 centis szintkülönbség leküzdését követően :) A környező fákon rengeteg fenyőrigó ücsörgött, de az lestől induló csaknem 1,5 kilométeres egyenes szakaszon mást is sikerült fotózni. Voltak természetesen őzek; az egyik bak ugatását már messziről hallottam. A következő vadászlesről pedig- ahol egyúttal egy kicsit megpihentem- igazi madár seregletet sikerült lencsevégre kapnom fácánnal, szén- és kékcinegével, verebekkel, zöldikével és citromsármányokkal. Sokat nem ücsörögtem a lesen, mert fent azért eléggé fújt a szél. Az egyenes végén ismét jobb kanyar, majd bő 500 méter múlva a 4219. számú aszfalt út következett, amelyen enyhe bal ívben vezet át a kék jelzés.


Fenyőrigó, természetesen nem fenyőn :)

Erdei nagygyűlés :)

Kékcinege

A következő elágazásig bő két kilométert kellett megtenni. Sok izgalom nem akadt, de itt már Okány külterületén haladtam, bár a település még odébb volt. Eddig általam még nem fotózott kékes réti héjákat, újabb őz csapatokat és nyulakat is láttam ezen a szakaszon. Az elágazásban jobbra térve még szűk kilométernyi gyaloglásra volt a Holt-Sebes-Körös, melyen átkelve, annak túlpartján balra fordított a jelzés. Ezen az egyenesen végig az "ex-folyó" partján mentem. Itt -ott oda kellett figyelni, mert az út mindkét oldalára szűrős növényzet nőtt, melyeknek a kabátomra fájt a foga..illetve tüskéje :) Jól ismert cincegésszerű hang jelezte, hogy sárgafejű királyka jár a közelben. Sok esély nem volt rá, hogy a gyors helyváltoztatásra képes madarat sikerül lekapnom a nádasban, de mégis sikerült egy egész jó képet készíteni róla, sőt ráadásként egy hím karvalyról is. Okány központjáig kellett menni a csúszós Köröspart utcán a Soma sörözőig, amely a járvány miatt természetesen zárva volt. Mégsem maradtam bélyegző nélkül, ugyanis a túra előtti napokban sikerült felvennem a kapcsolatot az illetékesekkel és elérni, hogy a pecsét kihelyezésre kerüljön az Országos Kékkör táblára, így ezután nonstop elérhető. A bélyegzést követően ittam egy kis meleg teát, ettem egy szendvicset és folytattam is a túrát.


Kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja hím


Sárgafejű királyka :)

Karvaly (hím)

A híres okányi ferde hóember :D

Okányban megtartották a régi templom tornyot is emlékbe :)


Soma söröző

Immár kint van a bélyegző a táblán :)

Okányt a Kossuth utcán hagytam el. A következő bal kanyarig megtett bő három kilométer alatt számomra meglepő módon egyetlen autó sem ment el mellettem, igaz a faluban is csak a Family frostos kocsit láttam mozgásban :) Ezen a részen is rengeteg fenyőrigó csücsült a fák ágain, de a kanyar után néhány őszapó is megjelent. Egy kisebb jobb töréstől eltekintve ismét egy hosszabb egyenes következett a vasútvonalig, amely mellett egy jobbos után egy kilométeren át vitt a jelzés mielőtt átvezetett volna  rajta. 


Sehol senki és semmi

Őszapó

Mezei nyúl

A ravaszdi is vadászik, talán pocokra :)

Itt már kissé sürgetett az idő, ezért ránéztem a MÁV alkalmazásra abban bízva, hogy a reggeli késés miatti csúszást még nem heverte ki a menetrend. Örömmel konstatáltam, hogy 15:13 helyett csak 15:26-kor indul a vonatom Körösladány felé. Ismét átkeltem a Holt-Sebes-Körösön, majd egy rövid, szűz havas szakasz jött mielőtt beértem Vésztő lakott területére. Annak tudatában, hogy ráérek, nem is siettem túlságosan, hozzáteszem nem is mindenhol tudtam volna; a Sziler és Várkonyi utcán itt-ott tükörjéggel kellett megküzdeni. 

Ez nem a jeti, hanem a saját lábnyomom, csak visszafelé nézve

Varjú fa :)

A vésztói Quasimodó hóember :D



Negyed négy tájban értem a vasútállomásra. Látván, hogy bent áll egy "berregő" Bzmot meg is nyugodtam, és ráérős pecsételést követően fel is szálltam rá. Kellemes meleg volt, ami nagyon jól esett az egész napos hideg után. Közben láttam sms-ét, amiben megírta, hogy a vártnál korábban ér majd Körösladányba; felhívtam és megbeszéltük, hogy az állomásnál találkozunk. Már majdnem fél négyre járt az idő, amikor felszállt a kalauz is, akitől bátorkodtam megkérdezni, hogy kb. mikor indulunk. A válaszból kiderült, hogy pontosan 15:36-kor...Mivel ez még tíz perc késést jelentett volna, rákérdeztem, hogy Körösladányba? Válasz: "Nem, Békéscsabára. Az a vonat már elment időben." Jeleztem neki, hogy az alkalmazás szerint késve indult volna...de persze ez már mit sem segített a dolgon, így gyorsan felhívtam ismét Leventét, hogy mi legyen. Rendes volt és eljött értem Vésztőre, így hazaértem még este nyolc óra előtt. 

Itt megint csak nem sejtettem, hogy zűr lesz az utazással :)


Az utazás tehát ezen a napon nem jött össze, de szerencsére a túra sok szép pillanattal ajándékozott meg. Így utólag az egész tömegközlekedéses mizéria is csak egy szép emlék, ráadásul - hivatalosan- így már csak a Nyírbátor - Sátoraljaújhely szakasz maradt az Alföldi kéktúrából és egyúttal az Országos Kékkörből is.

 







2021. február 11., csütörtök

Pest Megyei Piros: Ócsa - Csévharaszt

Kellemes hideg ígérkezett január második hétvégéjére is, de emellett szombatra napos időt is jósoltak, ezért gondoltam folytatom a Pest megyei Piros bejárását. Ezúttal is busszal utaztam le Ócsára, és ugyanúgy a Városháza nevű megállónál szálltam le, de most kihagytam a túramozgalom eredeti bélyegzőjével való pecsételést, mert az túl nagy kitérő lett volna. 


A túrát a továbbra is zárva tartó református templomtól kezdtem, ahonnan az Ady Endre utcán és az Iskola közön keresztül tértem vissza a Hősök terére, gyakorlatilag a fő út mellé. Ezen hamarosan át is keltem a jelzésnek megfelelően, hogy a Kertész utcán haladva hagyjam el szép lassan Ócsa lakott területét. Bár már jócskán elmúlt 9 óra, nagy mozgást nem lehetett tapasztalni. Csak a kutyák ugattak meg, mondjuk közülük kb. az összes :) A Kertész és a Vágóhíd utca közötti számomra ismeretlen nevű földút elején vettem észre perifériából egy legelésző szarvas tehenet. Azonnal megálltam, a fényképezőmet egy vadnyugati revolverhőst megidéző gyorsasággal kaptam elő a zsebemből és már kattintottam is. Nem lett rossz kép, de szerettem volna egy olyat is, amin fent van a feje és felém néz. Mivel továbbra sem vett észre, füttyentettem egyet. Erre elnézett a másik irányba...Na mondom, bravó, mázli, hogy nem rád szoktak vadászni, különben nem jósolnék hosszú életet :) Kínomban dobbantottam egyet a lábammal, amire- vélhetően, mert lövésnek hihette- végre felnézett és sikerült szemből is lefotóznom. Nemsokára egy újabb látványossághoz, az Öreghegyi pincesorhoz érkeztem meg. A pincék különlegessége, hogy földre állított nyeregtető alatt, a talajba (löszbe) vájva helyezkednek el. A mintegy 150 darab pince különleges látvány, csak elképzelni tudtam, hogy milyen lehet, amikor tömegek mulatoznak itt. Talán idén már újra sor kerülhet erre is.



Bambula :)

A pincék mélyen benyúlnak a löszös talaj alá

Kb. 150 darab pince található itt


A pincesorra való ráfordulástól felvett dél-keleti irányt tartottam a folytatásban is. Már háromnegyed tíz is elmúlt, de nagyon úgy festett a helyzet, hogy a meteorológusok az időjárást nem értesítették arról, hogy nem ködösnek, hanem naposnak kellene lennie. Egy bal kanyart követően kereszteznem kellett a Budapest-Lajosmizse vasútvonalat. Mikor kb. 250 méterre lehettem az átkelőtől jött is a vonat, gondoltam megörökítem, de a látási viszonyoknak - vagy inkább iszonyoknak - hála a szerelvényt sem láttam, csak a hangját hallottam. A sínekkel párhuzamosan futó aszfalton egy kisebb szakaszt vissza, Budapest felé kellett megtenni, mielőtt jobbra térített volna róla a piros, és a vele Ócsa óta együtt futó úgynevezett, Ország közepe zöld jelzés. Közvetlen a lekanyarodás után pihentem, ettem, ittam egy kicsit. 

A "napos" idő

Jég-alkotás



A Budapest-Lajosmizse vasútvonalnál

Alig indultam el, máris egy újabb illegálisan itt hagyott szemétkupac mellett haladtam el. Bosszantó, hogy ezek ellen szinte semmit nem lehet tenni. Vagy mégis? Nem rég fedeztem fel a HulladékRadar nevű alkalmazást, melyet az Innovációs és Technológiai Minisztérium fejlesztett ki. Ennek segítségével könnyedén be lehet jelenteni, ha illegálisan lerakott hulladékra lelünk, így a terület gazdája hamarabb el tudja azt szállíttatni, kevesebb ideig terheli a környezetet. Egyenes, továbbra is jól járható homokos útszakasz következett a Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány irányába, ahogy erről az egyik fán lévő tábla tájékoztatott. Mindössze egy gyors bal-jobb kanyar kombináció törte meg az észak-keleti irányt. Hangos kutyaugatás jelezte, hogy elértem az alapítvány területét. Innen már más zajt is hallani lehetett, mégpedig a közeli M5-ös autópályáét. 


Még csak elrejteni sem próbálták meg...


Kékcinege


Most akkor merre? :) 

Szent Ferenc Állatotthon két lakója

Át az M5-ös autópálya felett

Az autópálya feletti hídon átkelve hamarosan jobbra fordult a piros sáv, balra  piros kereszt ágazott ki belőle. Egy tanya mellett és egy sorompó alatt átbújva haladtam tovább a továbbra is ködös erdőben. A békés hangulatba csak a száguldozó autók idehallatszó zaja rondított bele. Az erdő lakóit viszont ez sem zavarta..megszokták gondolom, és ez alkalmat adott néhány újabb "lesifotó" elkészítésére. A Gombosi úti elágazás előtt nem sokkal volt egy kis eltévedésem, mert a jobb kanyart jelző nyíl nem volt felfestve ebből az irányból. Segítség: ha egy vadászlest és egy sorompót láttok jobb kéz felé, akkor az lesz a helyes irány. Az említett elágazásban a zöld sáv jobbra ágazik ki, a piros sáv megy tovább egyenesen. Itt tartottam egy újabb rövid pihenőt, és közben az irányjelző tábla hátoldalán észrevettem három darab QR kódot is, melyek a Kiskunsági Trail megfelelő távjának igazolásául szolgáltak alapul. Mivel a futás kissé távol áll tőlem nem ismerem ezt a mozgalmat, de aki szeret futni, annak esetleg érdekes lehet.



Erre vezet a piros sáv

Gombosi elágazás

A futás szerelmesei itt is megtalálják a kihívást :)

Az elágazástól pontosan egy kilométerre található a Hubertus kápolna és a szépen felújított Gombos vadászház, ahol meg is lehet majd szállni, ha vége a korlátozásoknak. A következő jobb kanyart már nem vétettem el, és az utána következő balost sem, ami közvetlen az Édesházi pihenőhelyhez vezetett, Itt padok, sütögető hely és esőbeálló is a túrázók, kirándulók rendelkezésére áll. Van szemetes is, de ha lehet, akkor a szemetet mindig vigyük magunkkal, mert ezeket a kukákat viszonylag ritkán ürítik. Felfigyeltem egy "állítható" táblára is, amelyhez hasonlót eddig csak lőterek közelében láttam. De amíg azokon az "Éleslövészet van/nincs" opciók a két lehetőség, addig ennél a "Hatályban lévő tűzgyújtási tilalom van/nincs"  az.

Hubertus kápolna és a Gombos vadászház


Édesházi pihenőhely

Most épp nincs tűzgyújtási tilalom :)


A pihenőhelynél most nem volt okom hosszabb időt eltölteni, ezért mentem is tovább. Kb. 200 méter után egy kerítéssel bekerített területhez értem, ahol nem volt teljesen egyértelmű a helyes irány. A GPS segítségével arra jutottam, hogy a kerítés mellett kell tovább haladni és valóban ez volt a megfelelő választás. Egy szélesebb földúthoz érve ismét dél-kelet felé vitt a jel bő 1,5 km-en át. Az egyenes végén lévő bal kanyar után 300 méterrel újabb iránytábla hirdette, hogy megérkeztem a Borókás kereszteződésbe, vagyis a csévharaszti ősborókáshoz. Ez a kiemelt természetvédelmi terület különleges látványt nyújt így télen is, hiszen örökzöld növényről van szó, amely ilyen mennyiségben kis hazánkban máshol nem is igazán lelhető már fel. Sajnos most nem volt időm hosszabban elidőzni itt, de ez is egy olyan hely, ahová valamikor szívesen visszatérek majd. 

A kerítés mellett vezet a jelzés..csak felfestve nincs


Kutyások figyelmébe

Borókás elágazás. Klasszak ezek az irányoszlopok.


Ízelítő az ősborókásból



A borókástól szűk kilométernyi gyaloglás után megérkeztem az elágazásba, ahol a Pest megyei piros balra vezet tovább, jobbra pedig a piros négyzet visz be Csévharasztra. Mivel a mai túrán eddig a településig terveztem menni az utóbbit kezdtem el követni. Volt még idő a busz indulásig bőven, de táv is volt még hátra. Csévharaszton ugyanis a hivatalos túra bélyegző elég nagy, mintegy 3,5 kilométeres kitérő az elágazásból, ami oda-vissza már 7 km; nem nagyon éri meg tehát nem megszakítani itt a túrát. 

Az elágazás: PMP balra, Csévharaszt jobbra


Csévharaszt buszforduló


Balla Károly egykori jogász, író, költő, az MTA levelező tagja



A falu központja felé előbb a szép hosszú Petőfi Sándor utcán kell végigmenni a Kossuth Lajos utcai kereszteződésig, majd ez utóbbin tovább. Mielőtt azonban ezt megtettem volna, tettem egy kis kitérőt a Pótharaszti sétaerdőbe. Egy kisebb kört jártam csak be, mert közben rájöttem, hogy ha még pecsételni is akarok, akkor bizony nincs idő bámészkodni. Madarakat sem igazán volt lehetőségem fotózni, mert a nem túl napfényes idő ellenére még elég sokan kirándultak a tanösvényeken. Visszatértem tehát az elágazásba és kiléptem annak reményében, hogy időben odaérek még a Csacsi vegyesboltba bélyegezni. Nagyon csücskösre sikerült a dolog, de odaértem. Láttam bent a fényt, már nyitnék be, de nem nyílik az ajtó. Jobban körülnézve nem láttam bent senkit. Gondoltam fent vannak a házban, és ha csöngetek lejönnek, de erre nem volt már időm. Ezért maradt az igazoló fotó, majd a rohanás a községházánál lévő buszmegállóig. Szerencsére elértem a 13:40-es járatot, mert nem igazán lett volna kedven tovább fagyoskodni. A monori vasútállomáson való átszállás miatt már nem kellett izgulni, és mivel viszonylag korán hazaértem a pihenésre is maradt bőven időm.

A Pótharaszti sétaerdő ötletesen kialakított bejárata

A 9 csodaszarvas szobra



Balla Károly sírhelye



Csévharaszti harangláb


Ezúttal csak igazoló fotóra futotta



Községháza és általános iskola