2021. április 7., szerda

Dél- dunántúli Piros: Andocstól Bábonymegyerig

 Visszatérés a somogyi dombok közé

Március első napjaiban nehezen visszautasítható ajánlatot kaptam újdonsült ismerősömtől, Lacitól. A címben is szereplő Andocs-Bábonymegyer szakasz bejárásáról volt szó. Magát a Dél-dunántúli piros túramozgalmat - amely tudomásom szerint a 4. leghosszabb túramozgalom hazánkban a három kéktúra mögött- már pár éve elkezdtem Zoli barátommal, akkor a Siófoktól Tabig jutottunk a nyári melegben. Most tehát egy része már ismerős lett volna a túrának, de ez nem tántorított el attól, hogy március 6-án 5:30-kor ott legyek a Petőfi-híd pesti hídfője alatt várakozó autónál, hogy aztán célba vegyük a 800 fő alatti lélekszámú kis Somogy megyei falut, Bábonymegyert.

Időben érkeztünk, ezért - gondolván a túra utánra is- az autót kb. 1 km -re parkoltuk le a vasútállomástól. Innen ugyanis még két átszállásnyira voltunk a mai start állomástól. Először a kis pirossal (BZMOT) vonatoztunk át Tabra, majd innen busszal Andocsra. 

Hideg, de napos volt a reggel Bábonymegyeren

Időben érkezett a "Kis piros"

Andocson, az alig ezer fős kisfaluban a bélyegzőhely a Nagyboldogasszony templom ajtaján került elhelyezésre, amely műemlék. Isten háza ezen a településen különösen szép állapotban van; nem is csoda, hiszen ismert búcsújáró hely, évente tíz búcsút is tartanak itt, a legnagyobbat augusztus 15-én. Miután megejtettük az adminisztrációt, vagyis a pecsételést és alaposan körbefotóztuk a templomot, neki is vágtunk a cseppet sem rövid, 38 kilométeres napi távnak.

Nagyboldogasszony templom, Andocs

Különleges, művészi kialakítási időjárás állomás 

Indulás után a Szabadság tér nevű utca elején egy kicsit még lejtett az aszfalt. Miután átkeltünk a helyi patakon - ahol rögtön sikerült egy szürke darut lencsevégre kapni- máris jött egy hosszú, jobb ívű emelkedő a Rákóczi Ferenc utcán. Csaknem a tetőpontnál jobbra vitt a jelzés egy ösvényre, amely a Tojári-tó felé vezetett. Sajnos nem teljesen a partján, csak annak közelében halad a piros sáv, de ezt a rövidke kitérőt érdemes megtenni. Erre a legideálisabb hely az a körbekerített földterület, melyet a jelzés is megkerül. Az ébredező kora tavaszi erdőben már virágzott az odvas keltike és a zöld hunyor is.

Szürke gém reggelizik az Andocs.patakban

Útban a tó felé

Tojári-tó


Meglepetés kerítés. A jelzés ezt megkerülve, a túloldalán visszatér az erdőbe


Odvas keltikék


Zöld hunyor

A kerítés túloldalán visszatértünk az erdőbe és egy ideig még továbbra is északi irányba haladtunk egy száraz szekérúton. Erről a messziről is jól észrevehető, magasles oldalára festett hatalmas piros jelzés kedvéért tértünk le, majd miután ismét átkeltünk az Andocs-patakon pár száz méter erejéig kvázi visszafelé mentünk mielőtt egy a tájból kissé kiemelkedő már beszántott dombot megkerülve ismét északnak vegyük az irányt. Nemsokára egy réten keltünk át, ahol több "halvány" szekérút is látszódott. A legegyszerűbb, ha azt követjük, amely a szemben lévő fenyves, és az előtte álló újabb magasles felé visz, mert ez a helyes. Innen egy, a tölgyesek és fenyvesek között emelkedő, majd keletnek forduló földúton kapaszkodtunk egyre fentebb, mígnem egy képes fánál elértük a Kapolypusztára vezető aszfalt utat.

Ezt a jelzést még a vak is látja :)


Megkerüljük a frissen szántott dombot


Át a réten a fenyves felé


Szűz Mária és Szent II. János Pál pápa képe is megtalálható a fán

Az aszfalt mentén 50 métert sem kellett megtenni, szinte rögtön le is tértünk róla átkelést követően a sajnos ezen a túrán nem egyszer előforduló illegálisan lerakott szeméthalmok közé. Orra ugyan nem buktunk a hulladékban, de rejtély miért jobb több kilométernyi üzemanyagot elautózni, hogy utána még a környezetet is károsítsa az ember. Persze az, aki ilyet elkövet nyilván véletlenül sem gondolkodik el bűne későbbi következményein, hatásain. Túl a szeméten már sokkal kellemes látvány fogadott bennünket. A Kapoly és Zics községek határában futó földút virágba borult gyümölcsfák és hullámzó szántók mentén vezetett. Bő 2,5 km után egy újabb, ezúttal Kapolyra vezető aszfalthoz értünk. Itt kicsit lemaradtam a többiekről, mert muszáj volt megörökítenem egy fán danolászó citromsármány énekét :) Gyorsan utolértem aztán őket, így a Szőlőhegy utcán együtt vonultunk be a jelenleg különálló, de anno még a Tihanyi apátsághoz is tartozó, 6-700 fős somogyi községbe. 

A nagy fakopáncs is megéhezett

Reméljük idén jó lesz a termés

Hullámzó szántók mentén

Citromsármány csücsül a fán :)



Kapolyon szinte teljes hosszában végigvezet a piros sáv. A vasúti megállóhely mellett és a síneken áthaladva a 6511-es útnál jobbra, majd 200 méter múlva balra, a község egyik fő utcájára, a Rákóczi Ferenc utcára követtük a jelzést. Ezen egészen a falu központjáig mentünk, ahol jobb kanyart véve és átkelve egy vízfolyáson, már a Szabadság utcán értük el a nap következő pecsételő helyet az italbolt előtti villanyoszlopnál. Mivel a kocsma úgyis zárva van a korlátozások miatt- gondoltam- a teraszán lévő padra kényelmesen lepakolok. Igen csak meglepődtem amikor a tőlem balra lévé ablaknál kopogott a hölgy, majd azt kinyitva megkérdezte, hogy adhat-e valamit. Kiderült, hogy bár zárva vannak, de elvitelre a nap bizonyos szakában lehet vásárolni. Kihasználva az alkalmat Laci és én vettünk 1-1 fél literes kólát az út hátralévő részére. A bélyegzést követően ettünk, ittunk és kicsit pihentünk, cicáztunk is itt, majd elindultunk Zalába. Na nem a megyébe, csak az azonos nevű somogyi faluba :)

Kapoly, vasúti megállóhely

A hosszú Rákóczi Ferenc utcán

A sportpályán épp fogathajtás zajlott

Kapoly központi parkja


Református templom

Bélyegző doboz a villanyoszlopon

Rutinos, "kajáért szeretek" típusú cica :)


Kapolytól Zala légvonalban mindössze 3 km-re van nagyjából. Mi ennél kicsit többet kellett megtegyünk, bő 8 km-t, mert a piros jelzés tesz egy nagyobb kitérőt a Jaba-patak völgye felé. Mielőtt azonban elhagytuk volna Kapolyt akadt még látnivaló. Rögtön az indulás után jobb kéz felé a Szent Mihály templom magasodik az utca házai és az előtte lévő egy termes általános iskola fölé is. Utóbbi  nem úgy tűnt, hogy akár járvány időszakon kívül is használatban volna, de ez lehet csak a látszat. Az utolsó házakat is elhagyva löszfalba vájt pincesor mellett haladtunk el, majd egy emelkedő leküzdését követően, az erdőből kiérve ismét megérkeztünk a szántóföldek közé. Itt eléggé fújt a szél, de közben ragyogó napsütésben volt részünk; nem volt könnyű eltalálni mikor vegyük le a kabátot és mikor vegyük vissza. Ismét beérve az erdőbe ereszkedtünk egyre lentebb, míg végül kiértünk egy ligetes területre, ahol első alkalommal kereszteztük a Jaba-patakot. 


Általános iskola, Kapoly


Szent Mihály templom

Löszbe vájt pincesor a falu határában


A szeles szántók között
Érdekes módja a szemetelésnek...

Ezt követően egy 500 méteres szakasz erejéig a piros sáv együtt haladt a zöld sávval, balra a távolban feltűnt Bálványos temploma és néhány háza is. A következő elágazásban, bár jelzés nem igazán volt, jobbra tértünk követve a GPS jelzéseit, hogy ismét megmásszuk azt a dombot amiről nem sokkal korábban lejöttünk. Egy cross motoros banda zúgott el mellettünk, a sisakjaik mögül talán nem látták milyen rosszalló tekintettel néztünk rájuk. Rövid, de szuszogtató emelkedőn több mint 90 méteres szintemelkedést küzdöttünk le, az egyik magaslesnél kicsit meg is álltunk kipihenni a fáradalmainkat. Káposzta földek között kanyargott azután az utunk, rövidesen ráfordultunk a Zalába tartó egyenesre. Már közel a faluhoz figyelni kell, mert nem a balra forduló szekért utat kell tovább követni, hanem egyenesen, a kissé benőtt kiágazó ösvényt. Eleinte ezen haladtam, aztán inkább kitértem a szántó szélére, mert azon jobban lehetett haladni. Zalában a fő utcán haladtunk egyre bentebb a hol jobb, hol rosszabb állapotban lévő házak, bezárt üzletek között, végül megérkeztünk a Zichy kúriához, melynek kapuján található az újabb hivatalos bélyegző. Az adminisztratív teendők letudását követően az utca túloldalán lévő padokon tartottunk újabb evős-ivós szünetet. Eközben közelebbről is megnéztem a padok mögötti parkban látható Bomba emlékművet is.


A dombmászás utolsó méterei

A túratárs bevállalta a benőtt ösvényt, én a szántót választottam


Érkezünk Zalába Somogyban :)

Az Uránusz "csillaghajó"


A Zichy kúria épülete a polgármesteri hivatal udvara felől


A kúria a bejárat felől


Zichy Mihály emléktáblája

Bomba emlékmű

A következő elágazásban rögtön le is tértünk a Kossuth Lajos utcáról a Petőfi Sándor utca felé és követtük a jelzést a községhez tartozó településrész, Bótapuszta felé, ahol egy hajtűkanyart ír le a túra és elindul Tab irányába. A dombtetőről szép kilátás nyílik a környékre, és szépen látszik Zala római katolikus templomának tornya és néhány háza is. Kicsivel előrébbről, a bal oldalon pedig már fel is tűnik Tab bő négyezer fős városa, amely egyúttal járási központ is. A Dobó Katalin utcán értünk be településre, majd a sarkon, a Welsersheim kastély mellett balra fordultunk a központ felé. Rövidesen meg is érkeztünk a jelenleg felújítás alatt álló Nagy Ferenc Galériához, amely előtt egy hirdető táblán található a túramozgalom bélyegzője. Újabb rövid szüntet tartottunk az utolsó etap előtt, amely nekem már ismétlés volt, igaz nem teljesen, mert anno Bábonymegyer felől érkeztünk Tabra az akkori túratársammal.

Bótapusztát ennyire érintjük csak, itt megyünk is jobbra

Kilátás Zala templomára és házaira


Ez pedig már Tab a domb másik oldalán


Welsersheim kastély


Nagy Ferenc Galéria, jelenleg nem látogatható



Egy kicsit még a központ felé kellett menni a folytatásban mielőtt a Száz lépcső étteremnél jobbra rátértünk a Szent István utcára és elindultunk a vasúti átjáró felé. A síneket követően rögtön a Kis-Koppány-patakon is átkeltünk, majd jobbra tartottunk egészen az Árpád utcáig, melyen felkapaszkodva értük el a Kisfaludy utcát  (6509. számú út). Ez utóbbin hagytuk el Tabot és értünk fel a Csibe-hegyre, ahol egy bal kanyart követően Tab és Kánya határában kezdtük meg a menetelést.

Száz lépcső étterem..természetesen zárva...


Szépen díszített székelykapu a Kisfaludy út mentén


Megérkeztünk a Csibe-hegyre 

Háttérben: Kánya település

A zölden hullámzó földek szemet gyönyörködtető látványa mellett pont az ellenkező hatást váltott ki belőlünk egy újabb illegálisan itt hagyott kiszolgált műszaki cikk lerakat. Pár kilométer múlva ismét az erdőbe vezetett bennünket a piros, ahol egy kerítéssel körbevett terület mellett kissé tanácstalanná váltunk, mivel jelzéssel ellátott fa annak túloldalán volt. Mivel semmiképp sem szerettük volna kockáztatni sem testünk, sem ruháink épségét a kerítés mászással, annak megkerülése mellett döntöttünk. kiderült, hogy nem hosszú szakaszról van szó; utólag itthon meg az is, hogy tudnak a problémáról a túramozgalom gazdái és hamarosan a jelzések átfestésére is sor kerül majd. (Jelenleg kerülőutat javasolnak, 2021.04.06-ai infó)

Némi túlzással élve ez egy komplett műszaki kisáruház kínálata :(

Itt jobbra kellett volna mennünk, inkább előrefelé próbálkoztunk a kerüléssel


Jól látszik a "fogságba esett" jelzés

Miután tehát kivágtuk magunkat "szorult helyzetünkből" haladtunk tovább és hamarosan elértük a Bábonymegyert Tengőddel összekötő aszfalt utat. Ennek túloldalán egy asztalból és két padból álló pihenőhelyen tartottunk egy utolsó kis pihenőt, közben újra elolvastam az Erdő fohászának szépen faragott változatát.

Érkezünk a pihenőhöz


Késő délutáni hangulat az erdőben

Az erdő fohásza

Ettől a ponttól addig amíg ismét el nem értük az előbb említett aszfaltcsíkot bő 2 kilométert kellett megtenni. Ez a két km azonban már nem volt teljesen ugyanaz mint pár éve amikor Siófok felől jártam itt, mert egy méhészet miatt elterelésre került a túra ösvénye. Kicsit kalandosabb lett talán így, jobban oda kell figyelni a lába elé az embernek, de gondolom, hogy egyúttal biztonságosabb is. Pár száz méter múlva ismét kereszteztük a Kis-Koppányt és a vasutat, csak most fordított sorrendben. A libalegelő minősítés alá beillő focipálya mellett elhaladva már feltűnt az autó is. itt be is fejezhettük volna, de a túratársak lelkiismeretesen le szerették volna járni a legutóbb a buszhoz való rohanás miatt kimaradt szakaszt a bélyegző helyig, és nekem is kellett a lenyomat a túrajelentésembe. Így aztán nem az autó felé, hanem előbb balra, majd a Bábonyi-patak túlpartján  jobbra térve a Rudnay György utcán folytattuk elhaladva az utca névadójának emlékháza mellett is. Innen már csak annyi volt hátra, hogy elhaladjunk az evangélikus templom mellett és újból átkeljünk a Bábonyi-patakon, hogy megérkezzünk a Polgármesteri Hivatal bejáratához, ahol az utolsó bélyegző is bekerült a helyére. Már ment le a nap mire az autóhoz értünk, de még utolsó sugarainál sikerült átöltözni, kicsit frissíteni magunkon és elhagyni Bábogymegyert. Azért igen csak örültem, hogy nem nekem kellett visszavezetni Budapestre :)

Átkelés a Kis-Koppány-patakon


Rudnay Gyula festőművész emlékháza Tudomásom szerint eladásra került.

Evangélikus templom


Utolsó átkelés a romos hídon, amely rövidesen felújításra kerül

A célban



Bye-bye Bábonymegyer :)