Az Alföldi kéktúrát sokszor nem egyszerű szakaszolni. Ennek
részben az is az oka, hogy Trinanon következtében a dél-keleti országrészben több közlekedési csomópont is
a mostani országhatáron kívülre esett, és az így keletkező problémát a mai
napig nem sikerült megfelelően megoldani.
Másrészt maga az Alföld is egy különleges nagytájunk, mondhatni nem
botlunk lépten-nyomon településekbe ha rajta vezet utunk. Ezek a helységek sem
sűrűn lakottak melyből következően a közlekedési társaságok sem napi tíz
járatot üzemeltetnek 1-1 viszonylatban, hanem adott estben meg kell elégedni a
reggeli és délutáni/esti egy-eggyel.
Fentiekből adódóan viszonylag nagy napi távolságokat kell,
de legalább is érdemes megtenni, különben kis túlzással fél napot is igénybe
vehet mire elérjük a következő túra rajtját. Akárhogy ügyeskedtem azonban anno,
úgy alakult, hogy a Bács-Kiskun és
Csongrád megye határához közel található Petrózczi iskola- amely manapság
étteremként funkcionál-, és Ruzsa település között kimaradt egy bő 20 km-es
lyuk. Már többször nekiduráltam magam, hogy akkor ezt most „betömjem”, de a
közlekedés nehézségei miatt egyre csak halogattam a dolgot. Végül 2019.09.27.
napjára esett a választás. Hétköznap ugyan, de ettől még nem jobb sokkal a
helyzet. Dunakesziről az 5:21-es vonattal indultam a Nyugati pályaudvar felé,
ahol – ha minden jól megy- 9 percem lett volna átszállni a szegedi IC-re.
Sajnos azonban nem ment jól… Illetve a pályaudvart jelző tábláig még igen, de
aztán homokszem került a gépezetbe. Hogy mitől az számomra rejtély, mert ilyen
korán még nem 5 percenként indulnak a vonatok, mégis sikerült az utolsó egy
kilométeres szakaszon összehozni a semmiből nyolc perces késést. Egyetlen
percem maradt tehát a csodára, így miután kinyíltak az ajtók lesprinteltem az
aluljáróba, el egészen a 12. vágányig, aztán fel a lépcsőn. A kalauz már éppen
emelte a kezét, hogy indítsa a vonatot, így mellbedobással ugyan, de elértem.
Eltartott jó pár percig mire magamhoz tértem a sokk után, de
aztán már csak azzal kellett megküzdeni, hogy egyeseknek nem volt mindegy így
péntek hajnalban, hogy hol ülnek a félig üres kocsiban. Pár perc késéssel
érkeztünk Szegedre, ahol sajnos nem egymás mellett található a vonat és a
távolsági busz pályaudvar, hanem kb. 2,3 km-re. Egyszer- pont amikor Ruzsán
fejeztem be a túrát- ugyan sikerült 19 perc alatt lerohanni a távot és elérni a
vonatot Budapestre, de megfogadtam, hogy többet ilyen nem lesz. Ráadásul az
átszállásra ezúttal egyébként is csak 15 perc állt volna rendelkezésre, amiit
esetleg taxival lehetett volna abszolválni, de arra nem szándékoztam költeni.
 |
| Érkezés Szegedre |
Így aztán, mivel volt bő egy órám átérni a buszhoz,
beiktattam egy kis városnézést és a dóm impozáns épülete felé vettem az irányt.
Mielőtt betértem az éppen részleges felújítás alatt álló épületbe, tettem egy
kis kört a vele szemben található egyetemi épületegyüttes előtt és megcsodáltam
a különböző ismert emberekről készült szobrokat, domborműveket. Maga a dóm
belülről is gyönyörű, impozáns látványt nyújt, érdemes betérni ha erre jár az
ember. Ezután a sétálóutcán haladtam tovább, melynek végén egy hatalmas torta
makett hirdette az egyik helyi cukrászda sokadik születésnapját. Mivel még
mindig volt időm egy gyors vásárlást követően egészen a városháza épületéig
nyargaltam, mielőtt elindultam volna a 9:15-ös Bajáig közlekedő járathoz.
Tíz után csaknem ugyanennyi perccel szálltam le az Öttömös,
Dobó tanya nevű megállóban, ahol az egykori Petróczi iskola található.
Szerencsére itt már egy ideje nonstop elérhető a kéktúra bélyegző a bejárathoz
vezető lépcsősor tetején balra fordulva a fa oszlopon; minőségére jelenleg még
nem lehet panasz. A legutóbbi itt jártamkor sikerült duplán pecsételni, ezért
most csak a túra jelentésbe került be a lenyomat. Igen jó időt ígértek a mai
napra, és ezt már 10 után nem sokkal is érezni lehetett. Kissé hűvösebbre
számítottam, ezért naptejjel nem is készültem, de szerencsére ebből nem lett később
baj; egy kis barnaságot sikerült még szereznem.
 |
| Petróczi iskolánál, illetve a helyén lévő étteremnél |
 |
| A pecsét rendben |
 |
| Buksi is üdvözölt :) |
Jó minőségű és az előző napi csapadéknak hála remekül
járható földúttal kezdődött a szakasz, melyről bő 1,5 km után balra térve egy
fenyvesben folytatódik az alföldi kék sáv. A gyanta jellegzetes és számomra
kellemes illata lengte be a levegőt és tette még kellemesebbé a túrát a
megszokott madárcsicsergés mellett. Az egyik tanya épület kerítésén belül pár
dámvad ácsorgott unottan. Valószínű beszöktek, de az is lehet hogy saját
egyedek, minden esetre nem láttak bennem nagy fenyegetést, így egész közeli
fotót is sikerült készítenem egyikükről, mielőtt odébbálltak.
Nemsokára egy kéktúrás táblapárhoz értem, melyekről
megtudtam, hogy a Dugonics – erdőben járok, és ezen a ponton indult el rövid
kék + jelzés is a főút felé, amely a Back kápolnáig, illetve az előtte
található pihenőig tartott. Ezen a rövid szakaszon már őszi kikericseket is
láttam. A kápolna szépen felújított épületét sajnos csak kívülről állt módomban
megcsodálni, mivel zárva volt. A dolog érdekessége, hogy amikor a busszal
elhaladtunk mellette még odafele jövet, akkor több embert is láttam mozgolódni
az udvarán, így valószínű nem sokkal maradtam le arról, hogy bentről is
láthassam.
 |
| Őszi kikerics |
 |
| Back kápolna, sajnos zárva volt... |
 |
| Esőház-pihenő |
Folytattam az utam, többnyire ezután is fenyves erdőben,
amit cseppet sem bántam. Egy újabb tábla szerint már a Felső- Ásotthalmi- erdő
területén jártam, majd szűk hat kilométerre a kápolnától már a Tanulmányi- erdő
földútjain hagytak 44 és feles nyomot a bakancsaim. Kisvártatva egy újabb
pihenőhelyhez érkeztem, a Rúzsafához. A néphagyomány szerint az ismert betyár,
Rózsa Sándor a környéken tevékenykedett, illetve a fától kb. 12 km-re fogták el 1857
májusában. Itt egy picit pihentem, illetve ettem-ittam mielőtt egy éles bal
kanyarral elindultam volna immár Ruzsa felé.
 |
| Rúzsafa |
Előbb az 55-ös főutat kellett keresztezni, majd a Rúzsa-fa
vendégház kerítése mellett haladtam el. A következő tábla informált róla, hogy
immár a Baromjárás nevű területen járok és már 5,6 km-re vagyok a túra
céljától. Néhány, tanyának csak elhelyezkedése okán nevezhető épület is az
utamba esett, de innen már nem lovaskocsival jártak be a városba a tulajok,
hanem soklovas gépjárművekkel. Szerencsére az út minősége továbbra is a jól
járható kategóriába esett, így aztán rövidesen elértem a Borbás-kereszt nevű
helyig, ami közvetlen a Ruzsára vezető aszfalt út mellett állt. Innen már végig
ezen kellett menni és bő 2 km múlva már a település központjában jártam. A
kocsmában itt is került egy „betyáros” pecsét a túra jelentésre, és mivel bőven
volt még idő a szegedi buszig, egy korsó borsodival hűsítettem kicsit magamon.
 |
| Dinnyét valaki? :) |
 |
| Ő vajon milyen féle fajta pók lehet? :) |
 |
| Ruzsa központja |
 |
| Kocsma - és fagyizó :) |
 |
| Egészségünkre! |
Szegedre érve ismét megállapítottam, hogy nem érdemes
rohanni a vonathoz, ezért egy újabb városnézést iktattam be. Ezúttal a
Belvárosi- híd felé vettem az irányt, méghozzá sietősen, mert be szerettem
volna gyűjteni a helyi Tourinformban elérhető három turista érmet, melyeken a
dóm, a városháza és a Reök-palota szerepel. A küldetést sikeresen teljesítettem
és volt időm egy kicsit körbenézni a híd környékén is. Már a vasútállomás felé
elindulva látható egy Tisza virágzást ábrázoló emlékmű és tőle nem messze egy
skála, amely a legnagyobb vízállásokat jeleníti meg. A skála a híres
1879.03.05-ig „Nagy árvízzel” kezdődik, legtetején pedig 2006.04.21-én mért
jelenlegi rekord található a maga 10 méter 9 centijével. A Korányi fasoron haladtam
tovább a pályaudvar felé. Útközben többek között az Aranycsapatnak és az
árvizek során hősként küzdőknek emléket állító szobrot is megcsodáltam még
mielőtt megérkeztem a vonathoz.
 |
| Volt pár komoly árvíz Szegeden |
 |
| Belvárosi híd |
 |
| Tisza virágzás szobra |
 |
| Aranycsapat |
 |
| Árvízi emlékmű |
 |
| Gyűjteményem legújabb darabjai |
Összességében kellemes napot töltöttem a kéken Csongrád
megyében és még egy kicsit jobban
megismertem Szegedet is. És ami még a lényeg, hogy így már Szekszárdtól
Körösladányig folyamatos az Alföldi kéktúra teljesítésem is J
