Avagy újabb kaland a Magas-Tátrában
Több hetes unszolás után végre sikerült rávennem a barátaimat, hogy látogassanak el velem Ótátrafüredre, pontosabban a körülbelül 270 méterrel fölötte elterülő Tarajkára (szlovák nevén Hrebienok), ahol 2019. őszén már hetedik alkalommal készült el a jégtemplom és került megrendezésre 2020 januárjában a Tatry Ice Master jégszobrász verseny. Nem is a szándékkal volt gond, hiszen elég volt pár képet bedobnom a 2018. évi látogatásomról és máris megvolt a lelkesedés, inkább a megfelelő időpont megtalálása jelentett némi kihívást. De nincs min csodálkozni, ebben a rohanó világban az embernek bizony előfordul, hogy akad jobb dolga is, mint levezetni oda-vissza nagyságrendileg 9 órát úgy, hogy a két 4,5 órás etap között sem pihen. A szépségért bizony van hogy meg kell szenvedni, de higgyétek el, ezért megéri :)
A már említett hosszú utazás okán korán indultunk mi is. Szerencsére nekem elég volt a Közvágóhídig eljutnom, ami jelentősen megkönnyítette a dolgom, mivel így elég volt "csak" 4:55-kor kelnem. Innen irány a nagykörút, majd M3-as, 21-es út és Somoskőnél el is hagytuk kis hazánkat, hogy aztán északi szomszédjainknál folytassuk a tekergést a szerpentineken. Az már út közben is látszott, hogy bizony nagyon szép időnk lesz ma. Poprádtól már nem kellett sokat menni, de mire az ezen a hétvégén is meglehetősen zsúfolttá vált Ótátrafüreden sikerült megfelelő parkolót találni, bizony már 11 felé járt az óra.
 |
| Viadukt |
 |
| Átkelés az Alacsony-Tátrán; a képen a Király-hegy (1946 m) |
 |
| Poprádhoz közeledve végre feltűnik a Magas-Tátra |
Összeszedelődzködtünk, majd első körben a folyó ügyek elintézése végett megcéloztuk a tátrai villamosvasút, azaz az elekticka állomását. Ezután végre nekivághattunk az emelkedőnek a zöld sáv jelzést követve. Nem a világ pénze, de oda-vissza csaknem 20 eurót lehet megspórolni, ha a hosszú sorban állás helyett az ember az önerőből való feljutást választja. Igaz ugyan, hogy a drótköteles felvonóval 5 perc alatt fel lehet jutni, de utóbbi esetében annál több idő marad gyönyörködni a világ legkisebb magashegységének és környezetének látványában. Sokan választják azért ezt a megoldást is, aminek annyi hátránya azért van, hogy az ösvény a letaposott hó miatt elég csúszóssá, jegessé válik. Mindenképpen van tehát létjogosultsága legalább egy csúszásgátlónak, de még a hómacskának is. Utóbbit fel is húztam a bakancsaimra, így nem kellett szenvednem felfelé menet sem. A többieknek hiába kínáltam a szintén magammal hozott túrabotokat, de a csúszásgátló azért bekerült a Zoli barátom hátizsákjába és később szintén hasznosnak bizonyult.
 |
| Indul az elektricka Tátralomnic felé |
 |
| Szelfi az állomásépülettel :) |
 |
| Lanovka lejtmenetben |
 |
| Csodás időnk volt |
Zsúfolt volt az útvonal, szemből is sokan jöttek, de ez még nem volt gond, elfértünk egymás mellett. Fut viszont a zöld sáv mellett, azzal csaknem párhuzamosan futó szánkó pálya, aminek 1-2 helyen rövid, közös szakasza van a turista úttal. Itt érdemes figyelni és nem az út közepén kóborolni, mert a lefelé száguldozó szánkósok nem mindegyike képes megfelelően irányítani "járművét" aminek csúnya baleset lehet a vége.
Már elmúlt dél mire megpillantottuk a lanovka felső állomásának épületét a róla lelógó olykor méteres jégcsapokkal. Ennél már csak az volt sokkolóbb látvány, amikor a jégtemplomnak otthont adó kupola sátor előtti sort megláttuk. Sebaj, ezért jöttünk, most már kivárjuk tart ameddig tart. Szerencsére elég gördülékenyen ment a dolog, tíz percen belül bent is voltunk az ajtón belül.
 |
| Megérkeztünk Tarajkára, a Magas-Tátra közkedvelt szabadidő központjába |
 |
| A jégkatedrálisnak otthont adó sátor |
Minden évben az egyik, ha nem is világszerte, de Európa- szerte mindenképpen ismert templom adja az alapját a jégtemplomnak. Idén, kissé szomorú apropóból ugyan, de a Notre Dame-ra esett a választás, amit mindenképp látni szerettem volna. A 250 tonna jégből elkészült - nyugodtan nevezhetjük így- műalkotás valóban gyönyörű lett. Ahogy az azt megvilágító fények játszanak a jégen igen csak magával ragadó. Egy kisebb, természetesen szintén jégből készült emelvényről lehetett szemből fotózni a jégkatedrálist, ez előtt pedig stílszerűen helyet kapott Quasimodo is, aki helyett ezúttal a gyerekek harangozhattak.
 |
| A jégbe zárt Notre Dame |
Miután kigyönyörködtük magunkat kijöttünk és beálltunk a következő sátor előtti sorba. Ahogy haladtunk észrevettem, hogy az egyik szuvenír boltnál turista érmet is árulnak. Közelebbről megnézve kiderült, hogy ráadásul pont a szlovákok nemzeti hegyét, a Krivánt ábrázolót. Ez egyike azon háromnak, amelyiknek a csúcsán már jártam, de az érem még hiányzott, de csak eddig :) Miután ez a sor kissé lassabban haladt, volt idő közben falatozni is. A bejárat előtti pár méteren ismét bebizonyosodott, hogy jó döntés volt a hómacska; míg többen küzdöttek az egyensúlyuk megtartásával, illetőleg visszanyerésével, addig én stabilan álltam mint a forint..ja, nem ide :)
 |
| Újabb darab a gyűjteménybe |
 |
| Kriván, a szlovákok nemzeti csúcsa |
Bent a 2020. januárjában megrendezett Tatry Ice Master verseny díjazott alkotásait láthattuk. A megmérettetés egyik idei témája a globális felmelegedéshez, illetve a klímaváltozáshoz volt köthető. A győztes alkotás véleményem szerint tökéletesen kifejezi az ebben rejlő veszélyeket, de tetszett az a jégszobor is, amelyik arra figyelmeztet, hogy e téren az emberiség az utolsó órában jár, sőt, már csak pár perc van éjfélig. Ezeken kívül még néhány "mesebeli" alkotás került be az itt kiállítottak közé, amelyek szintén szépek voltak, de összességében kissé szegényesebbnek éreztem a kiállítást a két évvel ezelőttihez képest Anno még a a sátrakon kívül is számos remekmű állt. Abban, hogy ez idén nem így volt persze szerepet játszott az enyhébb időjárás és persze a sátrak véges befogadó képessége is.
 |
| Ebben a sátorban a díjnyertes alkotások kaptak helyet |
 |
| Rajtad tartom a szemem :) |
 |
| Az első helyezett alkotás |
 |
| Már csak pár perc éjfélig... |
A kiállítás után miután átvágtunk a vendéglátóipari egységek körül hömpölygő tömegen, célba vettük a Tar- pataki vízeséseket, melyek eléréséhez szintén a zöld sáv jelzést kellett követni szinte pontosan egy kilométeren keresztül. Mivel az ösvény itt a már jórészt árnyékos völgyben vezet, megnövelve ezzel a jegesedés esélyét, rábeszéltem Zolit, hogy ha már elhoztam applikálja már fel ő is bakancsaira a csúszásgátlót, hogy a hölgyek, Berta és Noncsi se fenéken tegye meg az út egy részét. Már az első 30 méteren megerősítést nyert, hogy ez az ötlet is díjnyertes volt, mert amíg mi álló helyzetben haladtunk lefelé, többen akaratlanul is hátsó felükre huppantak.
 |
| Hömpölyög a tömeg; kicsit odébb Tátra tea is kapható :) |
Pár percen belül megérkeztünk a Bilikova Chatához, de most még nem mentünk be, haladtunk tovább a Nagy- vízesés felé, ahová bő tíz perc alatt meg is érkeztünk. Idén nem volt teljesen befagyva, de így is szép látványt nyújtott. Pár perc pihenő és a kötelező fotók elkészültét követően indultunk is vissza a turistaházhoz, hogy magunkhoz vegyünk egy kis meleg ételt.Visszafelé egy nagyobb, vagy 30 fős csoport jött szembe velünk az egyik pontnál valakinek engednie kellett. Még véletlenül sem jutott eszükbe, hogy esetleg átengedjenek négyünket, de Zoli egy rövidítést kihasználva beállt az ő sorukba és így végül átjutottunk. Van benne igazság sajnos, hogy ez a "szakma" is erősen felhígult mára...
 |
| Festményre illő táj |
 |
| Bilikova chata és a lányok :) |
 |
| A Tar- patak Nagy-vízesésénél |
 |
| A "kritikus tömeg" |
Belépve a Bilikova ház ajtaján majdnem jöhettünk is ki; telt ház volt. Viszont kiderült, amiről eddig jómagam nem tudtam, hogy a bejárattól jobbra lévő lépcső egy kisebb helyiséghez vezet, ahol szintén találhatóak asztalok. Itt már volt szabad hely, így leültünk és rendeltünk. Szokásomhoz híven kapustnicát kértem, ami gyakorlatilag egy tartalmas káposzta leves, desszertnek pedig lekváros amerikai palacsintát habbal. Az egészet pedig jóféle kofolával öblítettem le. Utóbbiról megoszlanak a vélemények; én továbbra azt mondom, hogy ha szomjas az ember akkor kiváló, ha meg csak úgy issza akkor, ahogy a Csernobil című sorozatban mondták: not great, not terrible :)
 |
| Kapustnica...minden bajok okozója :) |
 |
| Kalóriaszegény desszert :P |
Miután végeztünk ismét felszerelkeztünk és elindultunk előbb a Tarajkára, majd rögtön tovább vissza Ótátrafüredre. Fél út táján kezdtem érezni, hogy valami nem egészen komfortos odabent. Aztán meg már azt, hogy ha ez így folytatódik ebből még baj lesz. Próbáltam fokozni a tempót, szegény Noncsi - aki eredetileg azért karolt belém, hogy el ne essen - bizonyos pillanatokban szinte már repült mellettem, hát igen, rajta nem 44 és feles bakancsok voltak. Summa summárum, végül last minute-tel sikerült beérnem a két betűs kitérőbe, de ez már inkább last second volt. Később kiderült, hogy nem csak nekem okozott kellemetlen perceket a kapustnica.
 |
| A lillafüredi Grand Hotel testvérszállója is itt található |
 |
| Modern, új templom |
 |
| Elment a nap, ahogy mindig szokott... |
 |
| Hagyományos, műemlék templom |
Már szinte besötétedett amikor öt óra után elindultunk hazafelé. Út közben az egyik településen megálltunk az egyik ismert áruházláncnál, de ha már így alakult Zolival be is mentünk és beszereztünk pár liter kofolát és mellé többek között egy Kofila nevű csokit is. Nem tudom van e közük egymáshoz, vagy csak névrokonok, mint én meg az ismert kajakos, de nem lehetett otthagyni. Tíz óra körül értem haza Pesterzsébetre, és hát nem kellett elringatni ezúttal sem. Másnap délutánra a hasam is rendbe jött, de ezek után valószínűleg más szlovák ételt választok majd, ha úgy alakul :)
 |
| Egy ideig elég lesz :) |
 |
| Névrokon (?) vagy csak "unokatesó"? :) |
