Pest Megyei Piros: Dömsöd vasútállomás - Ráckeve

Ugyan az Alföldi kéktúra bejárással idénre végeztem, magában a túrázásban nem terveztem ekkora szünetet tartani, ezért új kihívás felé néztem. Egy ideje már beléptem a Pest Megyei Piros (PMP) nevű túramozgalom facebook csoportjába, de igazából első körben csak az információ gyűjtés volt a cél. Aztán most, hogy új úticélt kerestem, eszembe jutott, hogy a közelsége miatt nem lenne rossz választás most belevágni. Igazoló füzetem viszont még nem volt, de köszönhetően annak is, hogy a Pest Megyei Természetbarát Szövetség az MTSZ-szel  azonos épületben tartja fogadóóráit, ez a probléma viszonylag hamar megoldódott, köszönhetően az elnök asszony segítőkészségének, amit ezúton is köszönök neki.

Már korábban kitaláltam, hogy a déli végéről kezdem majd meg a PMP-t, mivel egyrészt mostanában nagy rutint szereztem a síkvidéki túrázásban az Alföldi Kéktúra révén, másrészt szerettem volna, ha a szebbnek ígérkező hegyes-dombos részekre a vége felé kerül majd sor. Plusz érvként szólt továbbá a dömsödi vasútállomástól való indulás mellett, hogy innen Pesterzsébetről átszállás nélkül, vonattal tudtam eljutni oda; a célként betervezett Ráckevétől pedig HÉV-vel vissza; rég volt már ilyen egyszerű a logisztika megtervezése mint most.

A dömsödi vasútállomás, amely a névadó várostól azért elég messze, gyakorlatilag a hozzá tartozó település, Apaj mellett van, Pesterzsébettől egy szűk órányi vonatútra található, ezért elég volt a 7:36-kor induló járatot elérnem. A szombatihoz hasonló, szép napos időt jósoltak mára is, de reggel azért még kissé hűvös volt. A vasútállomástól számított pár száz méter után máris Apaj területén jártam a meglehetősen kihalt Dobó István utcán. Mindössze egy férfi jött velem szembe, aki a lovát sétáltatta. Közeledve a Budai úti kereszteződéshez elkezdtem keresgélni a bélyegzőhelyet, a Zöld Sasok sörözőt. A csoportban már írták, hogy maga a kocsma rész zárva van, pontosabban padokkal el van barikádozva, viszont a dohányboltot nem érintik a korlátozások, így ott el lehet kérni a pecsétet. Mivel még nagyon a túra elején voltam nem is időztem itt sokat, a bélyegzés után mentem is tovább.

Visszatérve a kereszteződésbe készítettem pár képet az egyébként a pecséten is szereplő református templomról, majd folytattam a Dobó utcán egészen a község főteréig. Bevallom őszintén, nem gondoltam volna, hogy Apaj ilyen szép kis rendezett falu, úgyhogy pozitívan csalódtam. A falu szélén futó Telepi útra fordulva indultam kifelé a településről. Jobb kéz felül néhány ló legelészett a hideg reggelen.  Ez után kisebb meglepetésemre szarvasok tűntek fel a drótkerítés túloldalán szép számban. Volt köztük néhány ritkaság számba menő fehér példány is. 

Apaj, református templom

Szép, új kultúrház

Az utca vége felé lévő bal oldali leágazást még jelzi egy halovány jelzés - igaz másfelé nem is nagyon lehet menni-, de ezután kissé nyomozóssá válik a történet. A térképre nézve azt látjuk, hogy szinte egyenesen, enyhe észak-nyugati irányt tartva vezet a piros sáv, azonban a valóságban -ha ez nem is lehetetlen- de legalább is elgondolkodik rajta egy-egy ponton az ember, hogy biztos ez? Egy alkalommal a GPS mellett a heyjoe-t és a locust is csekkoltam, mivel a földút előbb jobbra tért a térkép szerint viszont egyenesen kellett volna menni. Az 5203-as számú aszfaltra való bal fordulót kicsit nehéz észrevenni, főleg, hogy eléggé benőtte a nádas az utat, de ott van az, csak hinni kell benne :)

Tengelic kémleli a tájat

A térképek szerint itt egyenesen kell menni

Út az aszfalt felé

Egy kilométernyi aszfalt után értem el a Dömsödi- árapasztó- csatornát, melynek - folyásirányt tekintve bal oldalán vezet a jelzés. A vasúti hídig - ahol áttér a piros a jobb oldalra- még egész kellemes volt az idő. Aztán viszont leszállt a köd, megerősödött a szél is, igazi téli körülmények lettek. Ha ez nem lett volna elég, a csatornáról letérve hosszú saras szakasz következett dél-nyugati irányban egészen Dömsödig. Öröm az ürömben, hogy ezen a szakaszon legalább sikerült néhány madarat és egy szarvast fotóznom.

Sajnos szinte minden túrán látok egy ilyet...

Egész nap nagy vonulásban voltak a vadludak

Dömsödi- árapasztó- csatorna

Erre a sárra nem igazán vágytam

A Kossuth Lajos utcát (51-es főút) a Szabadság utcára térve kell keresztezni, de csak óvatosan, mert itt szinte mindig nagy a forgalom. A református templom előtt tér jobbra a jelzés, majd egy nagyon szép, kovácsolt vas hídon keresztezi a Kis-Dunát. Az Euro velo 6-os kerékpár úton ismét északi irányba haladtam tovább, egyre közeledve a mai nap második bélyegző pontjához, a Horváth kerthez, amelyről már előre tudtam, hogy sajnos a járvány miatt zárva lesz. Egy szelfit azért készítette, ha esetleg nem sikerülne máshol céges pecsétet szerezni. De sikerült! Szerencsémre a közeli vegyes- és horgászbolt még nyitva volt - mint kiderült idén aznap utoljára- így nem maradtam bélyegző nélkül.

Református templom, Dömsöd

Híd a Kis-Dunán

Horváth kert sörözőnél

A "megmentő", ahol sikerült bélyegezni

Ezután hosszan a Ráckevei-Duna partján, a Kék Duna sétányon vezetett a jelzés a Somlyó-sziget bal oldalán. Itt-ott kisétáltam az egyik stégre hátha alapon, de a "gőzölgő" Duna eltakarta a kilátást még a túl partra is. Néhány fotót azért készítettem, egyik-másik megállná a helyét akár egy horrorfilmben is :)

A horgász című horror nyitó képe :))

Fenyegető üzenet a fán: Vigyázz, gyerekek! :P

A tőkés récék is jobban érezték magukat a stégen

Őszapó bujkál a nádasban

A már Ráckevéhez tartozó Gesztenye utcánál végre elhagyja a jelzés az aszfaltot, igaz csak átmenetileg. Kellemes ligetes részen vezet keresztül az útvonal egészen a Virág utcáig, ahol jobbra térve ismét a forgalmasabb Dömsödi útra tér, de legalább itt már van járda. Csábított ugyan a nyitva lévő Megyesi cukrászda, de erős maradtam és mentem tovább, szem előtt tartva, hogy minél előbb beérjek a célba. A ráckevei strand területéhez érve már feltűnt a város Csepel-szigeten fekvő része, ahová hamarosan meg is érkeztem az itteni Árpád-hídon átkelve.

Erős voltam :)

Ráckevei strand

Ráckevei Árpád-híd

Nem jártam még Ráckevén, és bár várost nézni most nem igazán volt időm, azt azért megállapítottam, hogy ide még érdemes lesz egyszer visszajönni és jobban körülnézni, mert nagyon szép ez a Duna ölelésében fekvő település. Az Árpád Múzeum, mint potenciális pecsételő hely a járvány miatt november 11-én a korlátozás idejére bezárt. A Savoyai Kastély Hotelt szintén csak kívülről fotózhattam, és sajnos - bár számítottam rá a begyűjtött információk alapján- a helyi bélyegzőhelynél, a Rizzó Büfénél is csak szelfit tudtam készíteni. A szemben lévő dohányboltban is hiába próbálkoztam, az eladó nem volt túl segítőkész, így maradt a HÉV állomás. Itt már sikerrel jártam, a forgalmistával kicsit el is beszélgettünk arról, hogy merre túráztam, honnan indultam és merre folytatom majd a jövőben a Pest megyei pirost. 

Ráckeve központja; háttérben a Városháza

Egykori vámház

Árpád múzeum

A part menti sétány kezdete

Savoyai kastély bejárata

Ez a bélyegző hely is zárva...

Bár az átszállással szerencsére nem kellett bajlódnom, azért a hidegben töltött bő hat óra után kissé hosszúnak éreztem a HÉV-en töltött 75 perces menetidőt Pesterzsébet-Felső állomásig. Háromnegyed 5 tájban, erős szürkületben értem haza, és nem tagadom nagyon jól esett a zuhany és a meleg leves is.