2021.06.26-án folytattam a Pest megyei Piros túramozgalom bejárását. A közlekedés és a hazautazás megkönnyítése érdekében ezúttal is a távolabbi helyről indultam a számomra közelebbi felé. Eredetileg korábbi indulással terveztem mint 9 óra, de a tervező kissé megtréfált, a szombati helyett még a pénteki indulási időpontokkal számolt a 151-es busz esetében. Ennek ellenére, csodával határos módon még elértem volna a KÖKI-ből induló vonatot, de hiába futottam a peronhoz, mert kiderült, hogy 20 percet késik. B tervként maradt a 7:45-kor induló helyközi busz járat Újpest- Városkaputól. Ehhez persze az egész városon keresztül kellett metrópótlóznom, de az időmbe belefért.
Vácrátóton a községháza megállóban szálltam le, mert ez van a legközelebb a Sakál tanya sörözőhöz, ahol a hivatalos bélyegző - sőt, abból kétféle is- megtalálható. A bejárathoz érve derült ki, hogy a kocsma csak 9-kor nyit, de mivel nem a korábbi busszal sikerült jönnöm, volt értelme kivárni azt a 15 percet ami még eddig az időpontig hátra volt. Ez idő alatt megreggeliztem, beállítottam a felszerelést és a GPS-t is. Így mire nyitott a söröző, már csak a pecsételést kellett elintéznem az indulás előtt. Itt jegyezném meg, hogy ha valaki nyitvatartási időn előtt érkezne, akkor a sarkon található Botanika ABC-ben is érdemes próbálkozni; nekem is felajánlották a lehetőséget, mert látták, hogy várok, de ezúttal nem éltem vele.
 |
| A vácrátóti bélyegző "őre" 9 előtt zárva van. |
Lehet a korán kelés és a közlekedési mizéria miatt, de először rossz felé indultam el. Aztán "újrakalibráltam" a rendszert és a botanikus kert kőkerítése mellett immár a helyes irányba kezdtem el gyalogolni. Ha már így alakult benéztem egy pillanatra az arborétum bejáratán, és felfedeztem a turista érme szimbólumot a jegypénztár üvegfalán. Mivel ezeket is gyűjtöm kaptam az alkalmon és megvettem az ittenit. Mintegy négyszáz métert kellett még az Alkotmány utca mentén mennem mielőtt balra tértem volna a Szent István utcára. Erről az ugyanezen nevet viselő lakóparknál kellett jobbra fordulni. Itt a félig meddig köves-homokos utat a teljesen homokos váltotta fel, amin nem volt olyan könnyű haladni hála az elmúlt időszak meleg időjárásának.
 |
| Az épülő Szent István lakópark előtt jobbra visz a jelzés, ami felfestve viszont nincs, ezért kell figyelni |
 |
| Jól eső árnyék |
 |
| Pipacs mező |
 |
| Visszapillantva feltűnik a Naszály |
 |
| Fény-árnyék játék |
Őrbottyán szélét az Erdősor utcánál értem el. A hibátlan aszfaltcsíkról a már kopottasabb Fekete István utcára tért a jelzés és ezen érte el a vasúti sínpárt. Az ilyen átkelők előtt-után megszokott korlátot már benőtte a gaz, jól láthatóan mindenki a mellette kitaposott sávot használja, de azért a körültekintést ne felejtse el senki mielőtt átkelne. A túloldalon - már a Vak Bottyán után - értem el a Rákóczi Ferenc utcát, amely a település egyik főutcája. A piros sáv itt balra fordul, viszont a bélyegzőhely felé jobbra, a piros kereszten kell menni egy keveset, a 193. szám alatt található Büfé-falatozóig. A tulajdonképpen kocsma hűvösében jól esett egy pohár sör és egy kis pihenő. Az egyik vendég kérdezte, hogy honnan-hová megyek. Már a válaszra is nézett egy "kereket", de amikor azt is megtudta, hogy gyalog, tisztán kiolvastam a tekintetéből, hogy "Ez nem normális!" :)
 |
| Erdősor utca, Őrbottyán |
 |
| Fekete Istvánról a Vak Bottyán utcára a vasúton át |
 |
| Büfé-falatozó (kocsma), ahol a bélyegzőt is találjuk |
A frissítést követően visszatértem a korábbi elágazásba, de ezúttal már egyenesen folytattam a Rákóczi utcán. Rövidesen elhaladtam Obersovszky Gyula író, költő, főszerkesztő emlékháza előtt, majd egy egy S kanyart követően már Őrbottyán Vácbottyán városrészében jártam. Egy korábbi módosításnak köszönhetően a jelzés a buszmegálló után, a Péter és Pál apostolok templom előtt jobbra megy tovább a Jókai Mór után az felé. A temetőnél már a Pálosok útja nevet viseli a földút és elméletileg ezt követi a jelzés is, így kerülve ki a L-Ranch területét. Ezt a leágazást valamiért nem vettem észre, így később, egy másik földúton csatlakoztam vissza a piros-zöld jelzésekre, alulról megkerülve ezzel a ranchot.
 |
| Obersovszky Gyula emlékháza |
 |
| Vácbottyánra érve |
 |
| Péter és Pál apostolok templom kapuja előtt |
 |
| Hivatalosan ezt a táblát már nem kellett volna látnom... |
Miután tehát visszataláltam a helyes ösvényre egy napraforgó föld mentén követtem azt dél-keleti irányba. ismerős hang ütötte meg a fülemet és gyorsan meg is lett a forrás Egy fa csúcsán gyurgyalagok bandáztak, de közeledtemre sajnos gyorsan odébb is álltak, így csak távoli fotót tudtam készíteni róluk. Pár száz méter múlva derékszögű bal kanyar következett immár a fák által biztosított árnyékosabb úton.
Aztán egy kissé benőtt szakasz következett mielőtt visszatért volna a jelzés a megszokott széles erdei útra. Egy újabb jobbkanyarral gyakorlatilag teljesen megkerültem a területet, melyet a térkép Nagy-erdőként nevez. Itt jött egy emelkedő, melynek végén- bár jelzés nem mutatja- balra kell menni, más különben a zöld négyzet jelzést követve Erdőkertesen köt ki az ember. (Ez még nem lenne nagy baj, mert később ezt a települést is érinti a piros, de nem bélyegzőhely, az így kihagyott Vácegres viszont az.) A szép panorámával rendelkező szekérúton folyamatosan ereszkedve értem be Vácegresre. A nagy melegben jól esett volna egy hideg üdítő, de a vegyesbolt, ahol a bélyegző is van, zárva volt. Így maradt az igazoló fotó. Hideg víz viszont jutott, hála a szépen felújított téren található köztéri csapnak. A mellette található padnál tartottam egy rövid szünetet, mialatt ettem is.
 |
| Gyurgyalag csapat |
 |
| Egy kis búj búj zöld ág :) |
 |
| Tövisszúró gébics zsákmányával csőrében |
 |
| 1956 50. évfordulójára állított emlékmű |
 |
| Sajnos épp zárva volt, így se üdítő, se bélyegző nem jutott |
 |
| A tér a zászlókkal, a csappal, asztallal és paddal |
 |
| Evangélikus templom |
Mielőtt visszatértem volna a piros jelzésre még benéztem a Baptista kápolnába, amit két hölgy készített elő az istentiszteletre. Beszédbe elegyedtünk, elmondtam honnan jöttem, merre tartok, mi is az a Pest megyei piros. Kissé meg voltak döbbenve azon, hogy ilyen melegben túrázom és bár mondtam, hogy van elég vizem, mindenképp adni akartak. Köszönettel elfogadtam és folytattam az utam Erdőkertes felé.
 |
| Babtista kápolna, Vácegres |
A Vácegresről kifelé vezető aszfaltot annak kanyarjában hagytam el, tovább is egyenesen haladva. Hamarosan elértem az Egres- patakot és átkeltem rajta azon a néhány rönkön amit erre a célra helyeztek oda. Az ártéri fákat elhagyva újabb jobb kanyar következett. Egy eleinte kissé nehezebben járható homokos, majd az erdőbe beérve újból jól járható ösvényes értem el a nem rég elhagyott utat, melynél balra fordulva pár tíz méter után már Erdőkertes belterületén jártam. A Fő útról előbb a Háromház utcára, majd az Erdőkerülő utcára tértem a jelzést követve. Innen újabb emelkedő kezdődött bent az erdőben.
 |
| Margita |
 |
| Rigó mama a fészkén |
 |
| A Naszály |
Az eddigieknél kissé kanyargósabb, szinte folyamatosan lejtő, zömmel zárt, de nyitott szakaszokat is tartalmazó erdei úton ereszkedtem egyre lejjebb a Margitáról. Hosszú, csaknem hat kilométeres menetelés után érkeztem meg a Babatpusztai tangazdaság épületeihez. Kissé meglepett a mellkas magasságban húzódó villanypásztor, de már rutinosan bújtam át ezúttal alatta. A parkolóban álló autók, a sütögetés illata és a kiszűrődő beszélgetések elárulták, hogy ezen a hétvégén is többen választották a pihenés helyszíneként a Babat-völgyet, amely egyébként csak előzetes bejelentkezés után látogatható. Miután készítettem néhány fotót a karámban tartott bivalyokról, szarvasmarhákról, racka juhokról mentem is tovább a Babati Istállókastély jobb sorsra érdemesebb épülete felé.
 |
| Citromsármány |
 |
| Újabb C-betűs lepke |
 |
| Babatpuszta néhány lova |
 |
| Egerészölyv lesi leendő prédáját |
 |
| Bivalyok |
 |
| Babatpusztai Istállókastély |
Az M3-as autópályáig kb. 1,5 kilométeres aszfalt út vezetett. Ez alatt számos, az Aranyos- patak felduzzasztásával létrehozott, zömmel védett halastó mellett mentem el, de 1-2-ről azért készült fotó is. Az alagútban több helyre fecskék fészkeltek; itt biztonságban vannak. Az alagúton átérve és egy kis hídon átkelve a Pap Miska-kúthoz érkeztem, melynek hús vize igen csak jól esett.
 |
| A babatpusztai halastavak egyike |
 |
| És egy másik |
 |
| Át az M3-as alatt |
 |
| Pap Miska-kút |
A kúttól induló meredek emelkedőre sok mindent tudok mondani, de azt , hogy jól esett nagyon nem :) Miután hősiesen leküzdöttem a kb. 70 méteres szintemelkedést végre szintben lehetett haladni. Rövidesen be is értem a lakott területre a Máriabesnyő lakópark mellett. A temetőnél bal kanyar következett. Az itt nyugvó Gróf Teleki Pál sírját ezúttal nem volt időm meglátogatni, de a következő teljesítés során majd szeretnék rá időt szakítani. Mintegy 500 méter megtételét követően értem az ismert búcsújáró helyre, a Nagyboldogasszony bazilikához. A kötelező fotók elkészítését követően előbb kijöttem a székelykapun, majd jobbra felmentem a Mater Salvatoris lelkigyakorlatos házba, ahol a bélyegző található. Szerencsére pont ott volt egy hölgy aki bár nem adta oda a pecsétet, de bélyegzett nekem a büfében. Ha már így alakult, vettem egy hideg kólát is egyfajta jutalom italként.
 |
| Ez az emelkedő hiányzott mint a bokán rúgás |
 |
| Nagyboldogasszony bazilika |
 |
| A bélyegzőn is szereplő székelykapu |
 |
| Mater Salvatoris lelkigyakorlatos ház; bélyegző a büfében van |
A lelkigyakorlatos háztól már csak a vasútállomásig kellett eljutnom. Pont úgy alakult, hogy volt időm kényelmesen átöltözni és kicsit nyújtani egyet mire jött az egri inter régió vonat. A mai nap végén 36,4 km-t mutatott a GPS, bizony jól esett a pihenés még másnap is :)
 |
| Máriabesnyő, vasútállomás |
