Az az igazság, hogy kicsit bökte a csőrömet a Létavértes és Bánk között kimaradt szakasz, ezért november első hetében addig agyaltam rajta hogyan lehetne ezt még idén megcsinálni, hogy végül megszületett a terv. Sikerült szállást foglalnom Létavértesen és Debrecenben is, mint kiderült még éppen időben, hiszen egy héttel később már nem lett volna erre lehetőségem a korlátozó rendelet miatt. Már csütörtök este összekészítettem a cuccomat, kikészítettem a ruhám, hogy pénteken a munkából való hazaérkezést követően már csak legfeljebb apróságokkal kelljen foglalkoznom mielőtt elindulok Kőbánya-Kispestre a vonathoz. Szándékosan a 15:37-kor induló járatot néztem ki, mert ezzel huszonkét percem volt átszállni Debrecenben a létavértesi buszra. Pontosabban csak lett volna. Az már eleve nem tűnt túl jó előjelnek, hogy már a KÖKI-re is tíz perc késéssel érkezett be a vonat. Mint kiderült ezen igazából nincs mit csodálkozni, mivel a Nyugati és a KÖKI közötti biztosító berendezések- amik nyilván péntek délutánra romlanak el- a kőkorszakból valók. A lényeg, hogy Debrecenig sikerült még további tizenhárom perc késést összeszedni, és ezáltal lekésni a kinézett csatlakozást. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a következő busz bő fél óra múlva indult és ezalatt tudtam venni vonaljegyet a helyi járatokra.
Végül 19:45-re értem Létavértesre. A központi megállótól 5-600 métert kellett gyalogolni a Szent Kristóf Ifjúsági Szállóig, ahol egy éjszakáért 3.000 Ft-ot kellett fizetni. Ezért a pénzért nyilván nem várhat a turista luxust, de az nem lett volna rossz, ha az olajradiátor helyett van önálló fűtése a szobának és néhány akasztó a ruháknak. Miután lepakoltam el is indultam a kb. 50 méterre lévő Toscana Pizzériába megvacsorázni. Nagy forgalmat bonyolítottak le péntek este, ezért a telefonos rendelések miatt ötven percet várnom kellett mire elkészült a magyaros pizzám. Bár úgy éreztem nagyon éhes vagyok, mégsem tudtam mindet megenni, ezért a maradékot elcsomagoltattam másnapra. A szállásra visszatérve némi szöszmötölés és a másnapra való előkészületek megtétele után nyugovóra is tértem.
 |
| Szent Kristóf ifjúsági szállás, Létavértes |
 |
| Végül is nem fáztam éjjel :) |
Szombat reggel, ha nem is hajnalok hajnalán, de azért időben el kellett indulnom, mert a tervezett 37,5 km-t sötétedés előtt be akartam fejezni. Bíztam a jó tempóban és a jól járható talajban, így fejlámpát sem hoztam magammal a hétvégére. A városközpontból a Baross utcán indultam el, amely bő 1 km után elkanyarodik a vasútállomás felé a jelzéssel együtt. Néhány liba és kacsa lefotózása úgy elterelte a figyelmem, hogy kicsit túl is mentem a jobb kanyaron, ami a helyi napelem telep felé vitt el az alumínium lemezből készült kerítés mellett.
 |
| Indulás Létavértes központjából |
 |
| Itt sem fogadnak már vendéget egy ideje... |
 |
| A figyelem elterelők :) |
 |
| A kerítés mellett vezet a jelzés |
Az úton itt-ott voltak ugyan tócsák, de azokat simán ki tudtam kerülni, könnyedén haladtam a szőlős kertek és présházak felé. Az egyik romos házikó kerítésén vészjósló felírat várt: "Vigyázz, állat!" Gondoltam magamban, ezek tudták, hogy jövök... :) A baljós nevű Átok dűlőnél újabb jobb kanyarral észak-kelet felé fordult a jelzés. Itt már akadt 1-2 szebb állapotban lévő borpajta is, ahogy az egyik oldalán lévő magyar és román nyelvű tábla hirdette.
 |
| A földeken szinte mindig akad munka |
Lebuktam :D
 |
| Valószínű nem rá gondoltak veszélyforrás címén |
 |
| Az egyik felújított borpajta |
Egy nyúlfarnyi szakasz erejéig érintette csupán a jelzés a Létavértest Újlétával összekötő aszfaltot, majd zseniális vonalvezetéssel a Barna Pálinkafőző Kft. felé indul tovább, tartva a korábbi irányt. Ide nem jutottam be, igaz nem is terveztem. Bár, ha a gazda megkínált volna, lehet nem utasítom vissza, de kizárólag az alkoholos fertőtlenítés jegyében, ami ugye jelen helyzetben előírás :P A teleppel szemben szépen tájház található, körülötte a Kossuth kerttel. Kicsivel odébb fácánok hangja hallatszott. Gondoltam talán látok két-három egyedet, ezért eléggé elkerekedett a szemem amikor ennek kb. százszorosát pillantottam meg egy fácán telepen. Volt ricsaj rendesen, de a szárnyasok látszólag békében éltek egymás között.
 |
| Tájház |
 |
A Kossuth kert néhány portája
|
 |
| Fácán sereg :) |
Kicsit odébb másféle szárnyasok, fenyőrigók ücsörögtek cseles módon nyárfákon. Hamarosan elérkeztem az elágazáshoz, ahol eleinte az álmosdi, majd később az új Ligeti földek elnevezésű bélyegző volt megtalálható. Ez utóbbiról viszont már-már gyanúsan gyorsan és sokszor tűnt el maga a lenyomatot adó gumi rész, így arrébb került kb. 1,5 kilométerre az Alföldi kéktúra kvázi hajtűkanyarjába, ahol rendben és épen megtaláltam. Itt említem meg, de gyakorlatilag szinte bárhol leírhatnám, hogy sajnos itt sem található se pad, se asztal, hogy a turista kicsit megpihenhessen. Saját véleményem, de talán többen egyetértenek vele, hogy ezekre az Alföldön is szükség lenne, különösen azért, mert néhány bélyegzőhely között elég nagyok a távolságok, és hamarosan - 2021.07.01-től- már régi típusú füzettel is csak gyalogosan lesz teljesíthető az Országos Kék-kör ezen része.
 |
| Fenyőrigók |
 |
| Színek :) |
 |
| Ligeti földek bélyegzőhelynél |
A folytatásban dél-nyugati irányban haladtam. Gyönyörű színekben pompázott az őszi erdő, a felhőtlen égen ragyogott a Nap, csoda ha ilyen körülmények között ennyire élveztem a gyaloglást? A jelzés egy ponton balra térített. Rá is néztem a GPS-re, hogy biztos ez...de az sem mutatott mást, így átkeltem a villanypásztoron, majd egy kisebb árkon egy összedőlt rozoga fahíd mellett, és elindultam egy eleinte alig észrevehető ösvényen a réten. Hamarosan újabb villanypásztor"átugrására" biztatott a jelzés, de eleinte nem hittem neki, ezért mellette haladtam. Végül beadtam a derekam, mert úgy tűnt, hogy mégsem a távolban feltűnő épület felé fog vinni a kék sáv. Aztán mégis úgy lett. A sárgára festett ház - melyről utólag számomra is kiderült, hogy a Pungur-hegyi volt iskola egykori épülete- nagyon szép állapotban van, úgy tűnt mintha nem rég felújításon esett volna át. A térkép szerint egykor bélyegző hely is volt itt.
 |
| A "mesegomba" szerepében a légyölő galóca |
 |
| Gubacsok, melyekben a gubacs darázs lárvája fejlődik |
 |
| Az átkelő pont. Az ösvény a bal oldali facsoportosulás felé vezet |
 |
| A Pungur-hegyi volt iskola épülete 2020-ban |
A volt iskolaépületnél nem találtam pihenésre alkalmas helyet, ezért későbbre halasztottam a pihenőt és a táplálkozást. Újabb dohányföldek mellett haladtam el, írtam is az egyik ismerősömnek, hogy "sok erre a dohány, szerintem itt megszedem magam!" :) A Villongó-érnél balra tekintve egy tanyát pillantottam meg, amely lakottnak tűnt. Nem mentem közelebb, és csak azért jegyeztem ezt meg, hogy vész esetén esetleg itt is lehet próbálkozni segítségkéréssel. Kisvártatva elértem a 4807-es úthoz, amelyen az módosítás óta egyenesen kell átkelni. Így picit hosszabb, de ugyanakkor biztonságosabb is az útvonal. Rövid erőben való kanyargást követően nyíltabb területen keresztül vezetett a jelzés mielőtt egy fenyvesen áttörő széles földúton megérkeztem a következő pecsételő ponthoz. Kepecs-tag területileg Létavérteshez tartozik, illetve a Hortobágyi Nemzeti Park, Hajdúsági Tájvédelmi körzete is. Rengeteg karám és ól található itt bennük különböző haszon állatokkal, de akad itt gím szarvas csapat is. Pont déli tizenkettőre értem ide, ezért az ebédet is itt költöttem el. A kéktúra keresztül vág a gazdaságon, így nekem is ezt kellett tennem. Buksi és társai viszont valamiért annyira nem örültek a látogatásomnak, és ezt széles vicsorral jelezték. Sejtettem, hogy nem akarnak majd megenni, mivel amikor feléjük fordultam rögtön hátrébb is léptek, csak a dolgukat végezték. Sokan tartanak a kutyáktól, akikkel jellemzően az Alföldön futhatunk össze, de a trükk az, hogy magunkat mutassuk a "nagyobb állatnak" :) A kutya, ha félelmet érez, támadni fog - már ha olyan-, de ha látja, hogy "üres ugatással" nem ér célt, akkor elbizonytalanodik és ekkor már félig nyert ügyünk van. Nyilván nagytestű harci kutyák esetében ez a taktika nem biztos, hogy beválik, de ha ilyenek kószálnak szabadon, ott már a "gazda" felelőssége is nagymértékben felmerül.
 |
| Dohányok földjén :) |
 |
| Tanya a Villangó-érnél |
 |
| Kepecs-tag "bejárata" |
 |
| Gím szarvas csapat |
 |
| Szerencsére Buksiék csak néhány tíz méteren kísértek |
Kepecs-tagot követően egy "varjú lepte" mező után jobbra tér a jelzés; balra, a kék négyzeten Létavértesre juthatunk vissza. Itt érdemes jobban figyeli, mert nehezebben követhető az útvonal. A Monostori-éren átkelve rövid szakaszon kicsit bujkálni, kerülgetni kellett az ösvényre dőlt fák miatt. Utána viszont visszatért lábaim alá a jól járható földút. Ez hamarosan északi irányba fordult és egy hosszú egyenes következett egészen a több házból álló Pető tanyáig, ahol, ha muszáj szintén lehet próbálkozni vízkészletünk feltöltésével. Több kilométer megtétele után, ott, ahol a piros jelzés kiágazik belőle, az alföldi kéktúra sávja nyugatnak fordul. Innen már csak egy "karnyújtásnyira" volt található a mai nap utolsó bélyegzője, a Pipó-hegy, amely egy termetes fára került felszerelésre. Miközben a pecsételéssel szöszmötöltem a kerítés mögött egy lelkes magyar vizsla jött üdvözlésemre, aztán egy férfi is megjelent a közeli kisház felől. Kicsit szóba elegyedtem vele - ha van időtök Ti is tegyétek meg- és kiderült, hogy a kerítés mögött álló hatalmas vendégház tulaja külföldre költözött, őt pedig a testvére bízta meg az ingatlan őrzésével. Elmondása szerint - autó és kerékpár híján- sosem hagyja el a helyet; enni és innivalót az említett fivér hoz neki és Figurának - a vizslának- heti kétszer. Több érdeklődő is volt már az ingatlanra, de a problémát sokaknál az jelentette, hogy még autóval is viszonylag messze van az aszfalt úttól és a földút, amely odáig vezet bizony nem a legjobb minőségű.
 |
| Citrom sármány |
 |
Az eladó vendégház és a játékos Figura kutyus :)
|
Miután elköszöntem tőle és a nagyon játékos Figurától erről személyesen is tapasztalatot szerezhettem. Talán amiatt is mert elmúlt 3 óra és a nap is elég alacsonyan járt már az égen, de egy örökkévalóságnak éreztem mire kiértem az aszfalthoz. A volt Ludasi csárda helye- mert az épületből is már csak egy kisebb fal részlet maradt csupán- ideális megszakítási pont lehetne, viszont itt napi kétszer áll meg csak a busz, így felejtős. Már erősen alkonyodott, ezért a maradék energiákat mozgósítva próbáltam nagyobb sebességre kapcsolni. Már négy óra is elmúlt, amikor megérkeztem a kék sáv és piros kereszt jelzések találkozásához. Utóbbit követve szinte már sötétben érkeztem meg a debreceni 30-as busz végállomásához, Bánk buszfordulóhoz. Hát mit mondjak, itt egy komplett szeméttelep látvány fogadott. Egy "Te szedd!" akció keretében nem kevés zsákot lehetne itt megtölteni hulladékkal, és remélem, hogy erre majd sor is kerül. Sok mindent lehet a vírusra fogni, de a szemetelést azt nem, az csak simán bunkóság, kulturálatlanság.
 |
| Kezd lemenni a Nap |
 |
| A volt Ludas csárda helye |
 |
A szombati nap eddig tartott
|
 |
| Nem, ez nem szemétlerakó, ez a buszforduló... |
A busszal Debrecen, Diószegi út megállóig utaztam, amelyhez közel, a Sárga csikó kisvendéglő panzió részében szálltam meg, ahol SZÉP kártyával is lehetett fizetni. Sajnos hétvégén nem éri meg nekik üzemeltetni a konyhát- legalább is jelen körülmények között-, ezért maradt a pizzarendelés ezúttal is. Az étel mellett jól esett a fűtött szoba melege és a pihenés a fárasztó nap után, amelyen bő 39 km-t és 202 méter szintemelkedést küzdöttem le. A holnapi napra már jóval kevesebb maradt, de hogy időben visszaérjek majd Budapestre viszonylag korai indulást terveztem, így időben le is feküdtem.
