2022. szeptember 18., vasárnap

Dél- dunántúli Piros: Kaposvártól Bükkösdig I. rész

Bő egy hónappal az előző túra után, 2022.04.14-én már egy kicsit melegebb időben folytattam a DDP bejárását immár dél felé indulva Kaposvárról Bükkösd felé. Bőszénfán szerettem volna szakaszolni, ezért alapvetően ott kerestem volna szállást, de nem találtam. Kapóra jött viszont, hogy Bőszénfa és Kaposvár között van közvetlen buszjárat, és a Somogy megyei megyeszékhelyen már sikerrel jártam. Ezúttal is pár perccel fél 9 után érkeztem és neki is vágtam a mai etapnak. Valamiért csak ekkor esett le, hogy a City Szálló, ahol az éjszakát töltöm majd 50 méterre ha van az útvonaltól, ezért úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát a bejelentkezéssel. Szerencsém volt, mert a házigazda még takarította a szobákat, így volt rá lehetőségem, hogy a holmim egy részét a szálláson hagyjam, ennyivelkevesebbet kellett cipelnem.

Újra Kaposváron, bár ebből a képből ezt nem sokan mondanák meg :D


Ezúttal már át is kellett kelnem az Esterházy- hídon


Szépen ki lett alakítva a híd környezete is


Átkelés a Kaposon

Miután könnyítettem a csomagomon elköszöntem a szállásadómtól és visszatértem a Bartók Béla utcára, melyről rövidesen balra kellett letérnem a Géza utcára. Ezen máris megkezdődött a szintek gyűjtése a Kapos-hegy irányába. A Szent Szűz kápolnánál becsatlakozott a kék kereszt jelzés is. Közvetlenül ezután, immár a Legénysor utcánál az UFO-ra emlékeztető víztorony szolgáltatott remek fotó témát számomra. Kapos-Zselic Kertváros felé tereltek a jelek, hogy aztán a Jácint utcáról a már ilyenkor is csodaszép Gyertyános parkerdőbe vezessenek. Igazán magával ragadó volt a látvány, kár, hogy viszonylag rövid szakaszt megy itt a piros. Hogy kicsit tovább élvezhessem az ittlétet tettem egy rövid kitérőt a Hódos-tóhoz, ahol a Rockenbauer- kopjafa és a Négytestvér-forrás is található.

az "UFO" tározó :)


A Gyertyános parkerdőben




A Hódos-tó felé menet


Négytestvér- forrás


Rockenbauer- kopjafa

A völgyből korláttal ellátott lépcsősoron át vezetett ki egy meredek emelkedő a Boróka utcs felé. Ezen egy fél kilométernyit kellett gyalogolni, majd nem sokkal Kertbarát felső nevű buszmegálló előtt ismét az erdőbe vezettek a jelzések. (Érdemes odafigyelni, mert a letérés mellett simán el lehet sétálni.) Alighogy beléptem a fák közé, hamarosan érdekes látvány tárult a szemeim elé legelésző kecskék formájában. Némelyik ki volt kötve, de volt több is, amelyik szabadon mászkált. Szerencsére nem láttak bennem ellenséget, így békében átkelhettem közöttük. Egy kisebb völgy oldalában vezetett a piros sáv, ahol elhaladtam a Cserkész- forrás mellett is; mivel már távolról látszott, hogy ki van száradva nem is mentem közelebb. Rövidesen egy visszafordító után emelkedni kezdett az út a Töröcskei erdőben a Fehér-hegy irányába. A gerincről újabb bal kanyarral a völgy felé, az ott lévő Természetbarát emlékműhöz vezettek a jelek. Innen 200 méteres kitérőt jelent a Vackor tanya, a nap következő pecsételő helye. Zárva volt ugyan, de gyalogosan azért be tudtam menni pecsételni és persze néhány fotót készíteni. Klassz kis hely, kedvem lett volna maradni, de majd talán legközelebb. Ki tudja, lehet itt szállok majd meg :)



Kölcsönösen megcsodáltuk egymást a kecskékkel :)


Cserkész- forrás


Természetbarát emlékmű


Vackor tanya


Bélyegző az 1. szám alatt




Visszatértem az elágazásba, majd a Töröcskei-tó északi oldalában légő gát felé indultam el a vízparton. A gáton átérve, a tó túlpartján elinte tükörsima földúton, majd később ennek folytatásaként, szintán jól járható szekérúton haladtam Töröcske felé. Mindössze a település előtt nem sokkal, a Pap-völgy környékén találkoztam egy kis sárral. Ezúttal nem sokat időztem a hosszúkásan elterülő faluban, de egyszer jó lenne majd több időt eltölteni itt, mivel a központban lévő tájékoztató tábla szerint a környéken több orchidea fajt is meg lehet csodálni. A községen végigfutó Fenyves utcáról az autóbuszfordulóban tértem le, és egy emelkedő löszmélyúton a települést is magam mögött hagytam.


Töröcskei-tó a Vackot tanya felől fotózva


Háttérkép gyanús..az is lett :)


Polgármesteri hivatal, Töröcske


I. és II. világháborús emlékmű


Utcakép részlet, Töröcske



Felérve a "platóra" az egyik elágazásban kicsit megkavarodtam, mert balra és egyenesen is láttam jeleket. Aztán rájöttem, hogy feltehetőleg  aszemből jövők számára kissé szerencsétlen helyre került felfestésre a jelzés, így mentem tovább egyenesen. Nem sokkal később a piros sáv és a Kapovár-Kardosfa közt felfestett -Zöld út a zöldbe nevű- zöld sáv találkozásánál néztem be az utat és indultam el egy magasles irányába, de szerencsére hamar korrigáltam ezt az eltévelyedést is. Innentől hol erdőben, hol annak csak a szélén, vagy szántóföld mellett haladt kéz a kézben a piros és a zöld sáv, aztán egy ponton utóbbi nyugatnak, Szenna felé indult tovább. Én a piroson rendületlenül tartottam az immár dél-dél-keleti irányt. Egy száles földút, melyen elég sokat kellett menni az Alföldi kéktúrát juttatta eszembe monotonitásával. Ez az egyhangúságot törte meg egy huszonpár tagú szarvas rudli, amely jobbról, a Berki- patak felől vágott át az útvonalon. Őket egy az út mellé összerendezett farakás mellől, illetve annak tetejéről vettem videóra. Végre aztán kiértem az aszfaltra, melyen egy RP-DDK-t teljesítő túrázó érkezett éppen a Ropolyi-tó felől. Nem beszéltünk, mert jó gyorsan haladt, de látótávolságon belül tudtam maradni hozzá képest egészen a Ropolypusztai kastélyig, ahol én megálltam egy újabb pecsételés erejéig.

Ház az erdő mélyén


Icipici dagonya


Virít a gólyahír


Hosszú földúton; itt már Ropotypusztához közeledvén


Békésen vonuló rudli :)


A szebb napokat is látott roposzpusztai kastély


Az egykori Vadász étterem tudomésom szerint nem üzemel, de még jó állapotban van

Örültem volna, ha találok vízvételi lehetőséget a kastély környékén, de sjanos ez nem akadt, így a fogyban lévő készlettel kellett gazdálkodnom. Továbbra is az immár egyhén emelkedő és jobbra-balra kígyózó aszfalton haladtam. A kék jelzés hamarosan letért bal kéz felé, én pedig a piros sáv egyik kanyarjában lévő pihenőnél ültem le egy kicsit és ittam egy pezsgőtablettából készített izotóniás italt. Ezek nagyon hasznos dolgok, főleg, ha melegebb már az idő, sok a szint, mert a nagyobb fokú izzadással kipárologtatott ásványi sókat muszáj pótolni. 


Értékeltem a pihenő nyújtotta árnyékot


Hevesi Zoli ide is ültetett egy gyümölcsfát :)

A következő nagyjából 3,5 kilométert a régi postakocsi úton, szintben haladva tettem meg. A földút "simaságát" nem egy hazai aszfaltút megirigyelné az biztos. A következő bal kanyarral megkezdtem az ereszkedést a dombról. Mielőtt elértem volna egy újabb aszfaltutat meg kellett másznom két létrát is, hogy átjussak egy bekerített területen. A célig hátralévő 4,5 km-t már az említett aszfalton tettem meg. Mivel a túrára való felkészülés során olvastam róla, nem ért nagy meglepetésként az út bal oldalán lévő dombokon felbukkanó szarvas csapat sem. Innen tudtam, hogy megérkeztem a bőszénfai szarvasfarm területére. De nem csak szarvassla találkozhat itt az ember, hanem bivalyokkal, szamarakkal, lovakkal és szürkemarhákkal is. 

Ezen az úton bármi elmegy, látszik, hogy rendszeresen karban van tartva





Mondd: csííííííz! :)


Vonuló bivaly csorda


Hello, mi :)





Cacsik :)


Pacik :)

Az utolsó 1,5 km-re már teljesen elfogyott a vizem, de úgy voltam vele, hogy, ha marathóni győzelem hírét vivő katona kibírta a távot Athénig, akkor ez a kicsi nekem is menni fog. Így is lett, s, bár megfogyva, de törve nem értem be Kisbőszénfára, ahol első utama szerencsére nyitva levő vegyesboltba vezetett; régen esett már ennyire jól a citromos "sör". Ezután sikeresen megtaláltam a bélyegző dobozát is az épület végében lévő teraszos helyiség déli oldalában lévő kerítésen, így még az adminisztratív teendőket is el tudtam intézni,sőt egy kis pihenőre is maradt idő a busz érkezéséig. Este a szálláson a közeli pizzériából rendelt húsimádó pizza volt a vacsora, melyet - köszönhetően az étterem közelségének- rekord idő alatt hoztak ki nekem. Kellemesen elfáradtam a mai bő 32 km teljesítésében, de időben kellett feküdnöm, mert másnap még hátra volt majd ugyanennyi Bükkösdig.


Elegáns istálló épület a Malom utcában


Az egykori magtárban ma trófea kiállítást tekinthetnek meg za érdeklődők


Szép tempót mentem, el is fáradtam benne :)


A mai nap utolsó bélyegzője


A jól megérdemelt húsimádó pizza. Pont olyna finom volt amileyennek látszik :)

Kapcsolódó link: https://csodahelyek.hu/2022/05/30/boszenfai-szarvasfarm-kisvasut-zselic/







2022. szeptember 11., vasárnap

Dél- dunántúli Piros: Kaposvártól Mernyeszentmiklósig

A DDP folytatására már idén márciusban, annak is 12. napján került sor. A jobb logisztika végett ezúttal "szembe mentem" a korábbi iránnyal és Kaposvárról indultam el pár perccel 3/4 9 előtt, miután kértem egy MÁV-os bélyegzést a pénztárnál (Kaposvárott ugyanis nincs saját bélyezője a DDP-nek). A vasútállomástól a buszpályaudvar irányába vezettek az első jelzések. Az impozáns Esterházy- hídon ezúttal nem kellett átkelni; a piros sáv mellette elhaladva egy újabb szökőkutas körforgalomnál jobbra térve a Noszlopy Gáspár utcán közelíti meg a gyönyörű Kossuth teret. Korábban már jártam itt, de mindig készítek pár képet a többek között a Városháza, a Nagyboldogasszony székesegyház és a Kapos  Hotel által körülhátorult térről.

Reggel még elkélt a sapka és a kabár is


Az Esterházy- híd a busz- és vasúti pályaudvarok felett ível át


A Kossuth tér felé a szökőkutakat kell követni :)


Nagyboldogasszony székesegyház


A kaposvári Városháza

A Kossuth téren a már említett Kapos Hotel és a Nagyboldogasszony gimnázium között lévő Zárda utca irányába kellett átkelni, majd a következő kereszteződésben jobbra (Bajcsy-Zsilinszky utca), aztán balra (Kossuth utca) kellett fordulni a Berzsenyi park irányába. Ennek bal oldalán található az Evangélikus templom, amely remek fotó téma, de ezúttal jobban felkeltették a figyelmemet a szomszédságában lévő telken parkoló veterán autók. Miután őket is lencsevégre kaptam, a forgalmas 48-as ifjúság útján átkelve a Tisztviselő telep felé folytattam a túrát, továbbra is északnak tartva. Rövidesen megérkeztem a helyi labdarúgó stadion mellé. Magáról az Arénáról a drótkerítésen keresztül sikerült csak egy távoli képet készítenem. Innen még néhány jobb-bal kombináció következett mielőtt a lakott területről kiérve bevetettem maam a Zaranyi erdőbe.

A Berzsenyi park '56-os emlékműve, a Szabadság angyala


Evangélikus templom


Néhány oldtimer a templom közelében


A sport telep és Aréna


Irány az erdő!

Március idusa táján még épphogy csak ébredeztek az erdők, de kopasz fák ide vagy oda, számomra ezúttal is élvezetes volt köztük barangolni. A hangulatom énekesmadarak csivitelése és fakopáncsok "dobolása" dobta fel még jobban. Az északi irányt a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontig tartottam, ahol a piros sáv vett egy jobb kanyart. A szemmel láthatóan fagyos Kisgáti- patakon felett elhaladva a következő kb 1 kilométert kelet- észak-keleti irányban tettem meg, mielőtt délnek fordultam volna a 67-es úton átívelő felüljáró felé. A most még viszonyag gyér forgalmú főúton átkelve a kerékpár/ gyalogos úton értem be a Kaposvárhoz tartozó Toponárra. 



A fagyos Kisgáti- patak


Ébredezika természet


A 67-es út felett



A településnek csak a szélét érinti a DDP, a Deseda- patakon való átkelést követően rögtön balra térnek a jelek az 1974-ben létrejött és a Tisza-tó 1978-as létrejöttéig az ország leghosszabb, 245 hektár területű mesterséges tava, illetve víztározója, a Deseda-tó felé. A sárga betűkből álló felíratnál természetesen készítettem egy kötelező szefit, majd mentem tovább a most még kihalt strand felé. Itt található a Fekete István Látogatóközpont is, ahová betérve gazdagabb lettem egy kis nemezből készült nyuszival. Mivel megéheztem leültem egy kinti padnál szendvicsezni, és közben élveztem a koratavaszi napsütést.

Régóta szerettel volna már eljutni a Desedához, most sikerült :)



A Deseda-tó egy nagyon kis részlete


"Mi van, mi?" :)


Érkezem a Fekete István Látogatóközponthoz


Elő-húsvéti nyuszi :)

A kései tízórai után ideje volt továbbállni, hoszen még a mai második pecsétig sem értem el. Ehhez már csak szűk egy kilométert kellett megtenni a tó menti kerékpárúton. Az újabb a pecsét a csónakház előtt álló információs tábla hátoldalán taláható a már megszokott fadobozban. Innen további két kilométer múlva értem el egy újabb pihenőhöz, a Deseda túrakenu útvonal egyik állomásához. Itt kicsit okosodtam a vidrákról, aztán átkeltem a Deseda egyik ága felett átívelő hídon. Hamarosan egy csónak kikötőhöz értem, és bevallom szívesen időztem volna el az egyikbena vizen ringatózva, ha nem lett volna még olyan sok km hátra a túrából. 

Bélyegző a csónakháznál


Az egyik csónak kikötő


Érkezem a kajak túraútvonal egyik állomásához


Az első híd átkelés


Újabb kikötő; szívesen elvittem volna az egyik csónakot egy körre

Újabb hídon keltem át rövidesen, amin alapvetően nem vezetne át a túra, viszont az arborétumnál lévő híd éppen ottjártamkor éppen felújítás alatt állt, így a piros sáv már ezen a ponton éttért a Deseda túlsó partjára. Az itt lévő újabb pihenőnél Hevesi Zoli kérésére szelfiztem egyet az általa ültetett gyümölcsfával. Most még kis csemete, de reméljük egyszer még hűsölhetnek is az árnyékéban a természetjárók. A Kaposfüredet Somogyaszalóval összekötő aszfalton való átkelést követően röviesen megérkeztem a már említett hídhoz, pontosabban annak maradványához. A mellette lévő Deseda- forrásból szépen folyt a víz; a körülőtte lévő jégcsap maradványokból nem volt nehéz megállapítani, hogy itt bizony bőven nulla fok alatt volt a hőmérséklet éjszaka. A folytatásban a tó partján, annak Egresi- ága mentén vezettek az ideiglenesnek szánt jelzések. Elérve a tározó végéhez, ismét a 67-es főút mellett találtam magam. Mintegy 200 méteres szakaszt kellett vele párhizamosan haladva megtennem mielőtt átkelhettem volna alatta. Újabb néhány száz méter múlva pedig már ismét lakott területre, Magyaregresre érkeztem be. A rendezett Szabadság térnél lévő italbolt ablakában leltem rá a következő pecsétet rejtő kis dobozkára. Mivel a bolt - sajnos a vele kvázi szemben lévő is- zárva volt, nem időztem itt tovább, elindultam a következő település, Somogygeszti felé.

Klassz kis fácska, vigyázzunk rá, hogy egyszer árnyékot és gyümölcsöt is adhasson nelünk


A felújítás alatt álló arborétumi híd


Deseda-forrás


A szártalan kankalin is hirdeti már a tavasz közeledtét


Immáron a 67-es út alatt vezet keresztül a túra


Jól látszik mennyire becsapós volt a napsütés; még fél 2 felé sem kedvem levetni a kabátot :)



A Somogygesztiig megtett 7 kilométeres út nem tartozott a kedvencem közé ezen a túrán. Az Alföldi kéktúra szakaszt megszégyenítő, szinte végig egyenesen északnak tartó széles földút nem hozott sok izgalmat, bár azért a 11 tagú szarvas rudli sokat dobott az élvezeti értékén. Somogygesztin a bélyegző oda-vissza kb. 600 méteres kitérőt jelent a dohányboltig. Szerencsére nyitva volt és az eladó hölgy kérésre rögtön adta is a pecsétet. A bolt előtti asztalnál tartottam egy kis pihenőt, ettem, ittam mielőtt visszatértem volna a Keresztelő Szent János templomhoz és folytattam volna a túrát immár a célig. 

Hosszú, hosszú egyenes...



Ezen a szakaszon keresztezték az utat a szarvasok




Keresztelő Szent János templom, Somogygeszti

Az utolsó bő 5 km-t viszonylag gyorsan letudtam a mernyeszentmiklósi körforgalomig. Innen ezúttal is a már jól bevált "Soós Toursszal" jutottam el Balatonszemesre, onnan pedig vonattal vissza Budapestre. Összességében nem bántam meg, hogy a mai napot választottam erre a túrára, mert 1-2 szakasztól eltekintve azért akadt látnivaló is bőven, ráadásul szép napsütéses időben volt részem egész nap.

Akadt a végére is egy kis látnivaló pár erdei pinty személyében :)




Tapsifüles

Siófktól Kaposvárig most már nincs hiányzó szakaszom :)