2021. szeptemberének második hetében szabadságon voltam, melynek egy részében természetesen a természetet jártam. Ezúttal a már 2018-ban megkezdett, de azóta kissé döcögősen haladó Dél- dunántúli pirosra esett a választásom. Eddig Andocsig sikerült eljutnom, innen folytattam tehát a túrát. Budapest és Andocs között van közvetlen buszjárat, ami 6:30-kor indult a Népligetből Kaposvár irányába. Kevésbé szerencse, hogy több mint 3 órát kell zötykölődni rajta, mire 9:40 körül leszáll az ember. Emiatt Zamárdiig a vonatot választottam, és csak ott szálltam át a buszra; kicsit megijedtem, hogy egyáltalán felférek-e mert egy nyugdíjas csoport is ezt a járatot nézte ki magának.
Andocsra való érkezésemkor éppen véget ért a mise a Nagyboldogasszony templomban, ami ismert zarándokhely. Legutóbb nem volt nyitva, most viszont kihasználtam az alkalmat és bementem pár fotót készíteni miután pecsételtem a túrajelentésembe és a túra füzetbe az ajtón lévő dobozban található bélyegzővel. Mivel nem voltam biztos benne, hogy hol tudok majd vizet vételezni, ha úgy hozná a szükség, a szintén a falu központjában található Reál ABC-ben vettem egy palack hideg ásványvizet, és azzal egészítettem ki a meglévő készletem. Miután mindennel megvoltam nem volt más hátra mint előre, irány Nágocs!
 |
| Sokaság a templom előtt |
 |
Nagyboldogasszony templom belülről
|
 |
| A templom főoltára |
Az Ady Endre utcáról a Kossuth Lajos utcára vitt a jelzés, de aztán a község határában vissza is tért előbbire. Már itt lehetett tudni, hogy nem fogok fázni, de azért az emelkedő is segített a dolgon. Nem kellett sokat menni a nágocsi elágazásig, ahol a 6505. számú útról, a 6522. számúra tértem át. Ezen bő 1 km-t kellett csak megtenni a Tabi járásba tartozó, kb. 700 lelkes faluig, Nágocsig. A jelzés egy parkon keresztül vezet át az 1714-ben barokk stílusban épült Zichy kastélyig. Maga az épület nincs a legjobb állapotban, de úgy tűnt azért folynak valamiféle állagmegóvó munkálatok. Igazán jó lenne, ha sikerülne helyreállítani. A kastélyt elhagyva áthaladtam a település központján Van itt minden, vegyesbolt, gyógyszertár, buszmegálló könyvekkel a polcain és persze kocsma is.
 |
| Így lesz a traktor gumiból koszorú :) |
 |
| Zichy kastély, Nágocs |
 |
| Kulturális buszmegálló |
A falut végül a Kossuth utcáról jobbra kiágazó kezdetben aszfaltozott úton hagytam el. Az emelkedő közben egyszer csak feltűnt balról egy Citroen "Kacsa" típusú, szebb napokat is látott autó. Aztán amikor elmentem mellette láttam, hogy van ott még másik három, más típusú, de ugyanolyan márkájú. nem tudom mit kerestek a föld szélén, minden estere ezekkel bajos lenne szántani. Az aszfaltnak rövidesen vége szakadt, a piros jelzés balra vezettet egy szekérúton a szántók, kukorica és napraforgó földek közé. A dombtetőről már látni lehetett a következő települést Zicset, ahová kicsivel több mint 1 km megtételét követően meg is érkeztem.
 |
Citroen temető?
|
 |
| A dombtetőn feltűnik Zics |
A központba érve az ablakon keresztül bekukkantottam a zicsi Falu múzeumba, aztán csekkoltam a Faluház előtt háborús emlékmű mellett álló kék kutat is. Ha eszembe jut ezt mindig megteszem, mert jól jöhet másnak is az infó, hogy a kút amit neten lát, valóban működik is. A vegyes bolt már bezárt 10:30-kor, majd csak 14:30-kor nyit ki újra. Ez a fajta nyitva tartás egyébként úgy tűnik jellemző a vidékre, máshol is ezt tapasztaltam. Már majdnem dél volt, de még éppen bejutottam a kocsma- dohánybolt épületébe és sikerült egy hideg kólát vennem; a hölgy már itt is zárni készült. Zics bélyegző hely, a pecsét doboza pedig az utca túloldalán álló villanyoszlop kerítés felőli részére került felszerelésre. Miután az adminisztrációt is kipipáltam, folytattam utam a Kossuth utcán Zics alsó felé, ahol balra tértem a jelzést követve a Sarlós Boldogasszony templom felé. A térképen nem mindenhol, a valóságban viszont a piros sáv felvezet a lépcsőjén és a túloldalán vezet tovább a templom melletti keskeny járdán egy nagyon rövid szakaszon. Feltehetőleg itt is az volt a cél, hogy a turista minél kevesebbet haladjon aszfalton, igaz a templom önmagában is megéri a körbejárást.A következő elágazást elhagyva ismerős dallam, a Tv Maci zenéje ütötte meg a fülem. Kicsit korainak tartottam így negyed egy tájban, de amikor megfordultam, hogy csak egy mozgó boltos autó próbálja meg ily módon jelezni az itt lakóknak, hogy megérkezett. Egy kis szakaszt még a falu szélen tetem meg, aztán a jelzés jobbra térített egy észrevehető, de nem túl feltűnően jelzett szekérútra. Ezen hagytam el végleg Zicset és tértem vissza a szántóföldek birodalmába.
 |
Sajnos zárva volt, de alapvetően is előzetes bejelentkezéssel látogatható
|
 |
Háborús emlékmű a Faluház előtt. A kút is működik :)
|
 |
A kocsma/ dohánybolt legalább délig nyitva van.
|
 |
Sarlós Boldogasszony templom
|
 |
| A templomhoz vezető út az 5-ös kilométerkő perspektívájából |
A már említett szekérúton- amely itt-ott kissé be is volt már nőve- eltekintve 1-2 jobb-bal kanyar kombinációtól folyamatosan dél- dél-keleti irányba tartottam. Bő 3 km megtételét követően érkeztem meg a pincesornál Miklósiba, ahol - csakis a hőségre való tekintettel- gondoltam legurítok egy korsó sört. El is indultam a kocsma felé, amely előtt ültek is néhányan. Mint kiderült azonban csak a meleg elől húzódtak be, illetve legfeljebb nosztalgiázni, ugyanis a szomjoltó már bezárt, véglegesen. Félig viccelődve szoktam mondani, hogy ahol már a kocsma is bezár, ott elkezdődött a hanyatlás. Bízom benne, hogy Miklósival nem ez a helyzet, annál is inkább hiszen van egy, a kétszeres olimpiai bajnok vívónkról, Nagy Tímeáról elnevezett szabadidőparkja. És hogy miért lett ő a névadó? Az internet szerint a miklósi asszonyok jelentkeztek Rókusfalvy Pál Hovatovább című televíziós vetélkedőjébe, ahol Nagy Tímea lett a csapat segítője. A játékot megnyerték, és a főnyereményből a falu egy parkot épített, amit köszönetül a vívónőről neveztek el. Szép gesztus, az biztos.
 |
| Ismét a szántók birodalmában |
 |
Miklósi a szőlő dombról (a nap első települése aminek a neve nem cs-re végződik :) )
|
 |
| Az egyik pince a sok közül. kellemesen hűvös lehetett odabent :) |
 |
| Nagy Tímea szabadidőpark |
Miklósit a Rózsadomb utcán hagytam el, természetesen egy emelkedőn. Közben takaros kis pihenő mellet vezetett el az út, amelyről kiderült, hogy rekultivált terület és korábban egy szemétlerakó állt a helyén; igazán szép példája a helyreállításnak. Felérve a domb tetejére a piros és az itt becsatlakozó zöld sáv találkozásában -de már utóbbin- található egy kilátó szerű építmény, melyről egész jó a panoráma, igaz főleg a kukorica földekre, de pihenő helynek sem rossz. Magam is ekként használtam és közben falatoztam is egy keveset. A zöld jelzés - mellyel a kilátótól szűk 4 km át fonódik a DDP-egyébként a Koppány túramozgalomhoz lett létrehozva anno. Ez a mozgalom információm szerint még létezik, de nem biztos, hogy már sokáig, ezért aki szeretné teljesíteni és bejárni ezáltal a Koppány- völgyet, az nem árt ha iparkodik.
 |
Szépen helyreállították a környezetet
|
 |
| Kellett már egy kukoricaföldes szelfi :) |
A zöld és a piros sáv elágazásában egy ideig eltöprengtem, hogy biztos jó helyen van-e az irányt mutató tábla. Teljesen benőtt "ösvény" felé mutatott ugyanis, de hiába ellenőriztem többször is, a GPS sem mutatott másfelé. Elindultam tehát a gazban és végül is egész jól tudtam haladni. Később kicsit javult a helyzet azon a részen ahol a bokrok egyfajta kupolaként összeborultak az ösvény felett, de aztán ismét "falba " ütköztem. Az ember magasságú dzsindzsában nyomát se láttam, hogy bárki járt volna erre mostanában, így némi tipródás után nekiduráltam magam és áttörtem. Szerencsére pár méter után kitisztult a "kép" és jól járható, széles szekérúton folytathattam. Kiérve a fás- bokros területről ismét a már megszokott kép fogadott a szántókkal, kukoricaföldekkel. Bár többnek érződött, de a zöld-piros elágazástól alig 3 km-t tettem meg mire Szorosadra értem. A bélyegző itt a vegyesbolt/ dohánybolt előtti parkban, annak is fő út felőli oldalán álló hirdetőtáblán található. Pecsételtem, aztán megnéztem a bolt nyitva tartását. Már délben bezárt, ahogy a környéken kvázi mindenhol, és 3-kor nyitott. Csak pár perc volt hátra, így a hideg frissítő reményében kivártam ezt a kis időt. Bizony jól csúszott az Arany fácán Kakas, melyet a bolt előtti fedett asztalnál fogyasztottam el két ismeretlen férfi társaságában, akikkel közben beszédbe is elegyedtem. Nem ők voltak az elsők akik rácsodálkoztak arra, hogy ilyen melegben ekkora távokat gyalogolok, de gyanítom, hogy nem is az utolsók. Mindenesetre jót csevegtünk, búcsúzóul pedig jó egészséget kívánva 1-1 üveg sörrel leptem meg őket mielőtt folytattam volna, immár a mai napi végállomás felé.
 |
Hát, ez itt a kert! :)
|
 |
Itt már jobb volt a helyzet...
|
 |
| Aztán jött ez... |
 |
A mai nap egyik legjellemzőbb látképe
|
 |
| A szorosadi cimborákkal :) |
 |
Takaros kis park van a bolt előtt
|
A Top Joy-t, amit szintén a boltban vettem, csak indulás után bontottam ki. Nagy meglepetés ért amikor elolvastam a kupakban lévő üzenetet, az ugyanis egy leánykérés volt. Lehet csak a meleg miatt, de nem tudtam nemet mondani, így a Koppány patakon már jegyesként kelhettem át :) Bő 3,5 km-t tettem még meg a piroson -amely javarészt a Cseszmei-víz folyását követi-, mielőtt átkeltem volna bal kéz felé egy újabb hídon és rátértem a zöld jelzésre. Ezen értem be Törökkoppány központjába, ahol a Koppány vendégházban volt a szállásom.
 |
| A lánykérés :) |
 |
| Átkelés a Koppány- patakon |
 |
| Alexandriai Szent Katalin templom, melynek sekrestyéjét helytörténeti múzeumként rendezték be |
A szállás udvarán van egy fedett dézsafürdő is, amely sajnos nem üzemelt, de ami érdekesebb, hogy zajlik egy török fürdő régészeti feltárása is. Miután kifizettem a szállást tettem egy látogatást a Koppány vezér szabadidőparkban is. Aztán rájöttem, hogy valami vacsorát is kellene szereznem, és elnézve a boltok nyitva tartását ezen a vidéken, nem biztos, hogy nagyon ráérek nézelődni. A megérzésem jó volt, mert bár péntek volt, a boltok ötkor már zártak. Valamiféle konzervre vadásztam, amit sikerült is a nagyobbik vegyesboltban vennem gyakorlatilag az utolsó pillanatban. A szeptember már a szarvasbőgés hónapja. Nekem pedig olyan szerencsém volt, hogy nem kellett kint fagyoskodnom, hogy hallhassam, mert az egyik bika a szállástól nem messze, valahol a kertek végében adta elő produkcióját. Egy ideig hallgattam, aztán eltettem magam másnapra, amikor is Igalig terveztem gyalogolni.
 |
Koppány vezér szabadidőpark
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése