Dél- balatoni Várak IV. rész: Ali- réttől Ságvárig

2021. október 23-án csodás barlangászós kalandban vettem részt a Heyjoe. hu Barlangász Szakosztálya jóvoltából a Szentgáli-Kőlikban, ezért a szombati nap a DBV folytatása szempontjából kiesett. Mivel nem szerettem volna megkockáztatni, hogy esetleg valaki megelőz, vasárnap vágtam bele az utolsó szakaszba. Pontosabban vágtunk, mivel sikerült elcsábítani Tónit, a kéktúra ellenőr kollégát is. Ezúttal is a Soós Tours sietett a segítségünkre és vitt el bennünket a legutóbbi megszakítási ponthoz, az Ali- rét közelében található tóparti pihenőhöz. Itt összeszedelődzködtünk, elköszöntünk Lajostól - de csak átmenetileg- és nekivágtunk az utolsó szakaszomnak.

Indokolatlan mosoly a reggeli hidegben

Nem volt melegünk induláskor, de a vonalvezetés segített rajta, hogy ez gyorsan megváltozzon. A sárga sávon csak pár száz métert tettünk meg, amikor a sárga rom (L) jelzés hívott be jobb kéz felé. Persze mi már előre tudtuk (csak nem sejtettük), hogy nagyjából mi vár ránk a Böre várhoz mehet, mégis kisebb sokként ért bennünket, mikor a valóságban is szembesültünk vele. Nem tudom pontosan hány fokos volt ez az emelkedő, de a Kékes sípályája, amelyen régebben ment az OKT jelzése ehhez képest nokedli. Természetesen oxigénpalack nélkül értünk fel a "csúcsra", de kapkodtuk a levegőt ahol csak tudtuk. Olyan emelkedő, ahol nem szégyen négykézlábra ereszkedve megalázkodni a természet nagysága előtt; a vége felé már nekem sem hiányzott sok, de végül két lábon sikerült  feljutni. Megkerestük a kódot - mert hogy a földvár egyúttal igazolópont is-, aztán még érezve az emelkedő hatását, kissé komótosabb tempóban, de folytattuk is.

Itt még az emelkedő aljában, úton a DBV Everestjére :)

Becsapós perspektíva, de eskü nem a földön hasalva készült a kép

Innen fentről kiváló szánkó pályának néz ki, Tóninak itt még más volt a véleménye :)

Böre vár

Egy kis emelkedő után továbbra is a sárga rom jelzésen, mondhatni a Böre vár nyergében haladtunk tovább. A jelzett út rövidesen a pihenő felé tért vissza; ebből az irányból sem tűnt kevésbé meredeknek a feljövetel. Bő 1 km-t gyakorlatilag egyenesen haladva tettünk meg, majd jobbra kanyarodva ismét a sárga jelzésre tértünk. Itt becsatlakozott a piros +, majd kicsit később a piros háromszög jelzés is alig 400 méterrel a Flóra-hegy (287 m) előtt. A csúcson lévő geodézia toronyba természetesen nem kötelező felmenni, de a kilátás miatt azért érdemes; Siófok magasabb épületei, a Balaton és annak túlpartja is jól látható.

Flóra-hegy

Siófok és a Balaton

Kilátás a másik irányba

Díszvigyor emeletes fényképezőgéppel :D

Továbbra is a piros sáv jelzéseit követtük, amely hamarosan egy bal ívet leírva a Vesszőlősi erdőbe vezetett bennünket. Kellemesen hullámzó út és gyönyörű őszi színek fogadtak ezen a szakaszon. Kiérve az erdőből, jobbra fordulva annak szélén haladtunk a következő elágazásig, ahol a piros rom jelzésre váltottunk. Ez utóbbin gyakorlatilag megkerültük egy rétet, melyen épp egy dám szarvas csemegézett. Nem volt meglepő, hogy találkoztunk vele - később hallottuk is-, hiszen az október a barcogásnak, a dám szarvasok párzásának időszaka, és ilyenkor kissé könnyelműbbek is.  Ismét betértünk az erdőbe és pár száz méter után el is értünk a Kási várat jelző információs táblát. Először itt kezdtük el keresgélni a kódot, de aztán jobban megnézve a tracket rájöttünk, hogy kissé odébb lesz még az. Látványos földvár ez is, csakúgy mint a Böre vár, és némi kihívást itt is jelent feljutni a "központjába", de azért nem akkorát. A "várban" tartottunk egy evős-ivós szünetet, mielőtt elindultunk volna a folytatásra, ismét egy jelzetlen úton.

Egy kicsit még a piroson

Gyönyörű színek

Erdei wellness fürdő :)

Dám bika

Kási vár

Kási vár "barlangja"

Egészségünkre

A Kási vártól lefelé eleinte még látszott is az út, de aztán nagyon kellett a track, mert az őszi levélhullás eléggé betemette az ösvényt. Az első párszáz métert tehát egyfajta tökön-babon át módszerrel abszolváltuk, míg végre becsatlakoztunk egy erdei útba miután kereszteztük egy másikat, melynek mentén vadászlesek álltak. Ezt követően zömmel jól járható ösvényeken tudtunk menni, egy - két kanyart leszámítva szinte töretlenül tartva az északi irányt. Egy rövid szakaszon kidőlt fák által alkotott akadálypályát kellett leküzdeni, egy másik helyen -közvetlen a piros + előtti kb 200 méteren-, a kerítés mellé való bejutás okozott kisebb nehézséget.

Kis hullámzás szép színekkel

Akadálpálya

Széles rakomány itt se nagyon fér el :)

A piros kereszten még egy kilométert sem tettünk meg, amikor a trackre nézve azt láttuk, hogy balra kéne fordulni. Itt? - kérdeztük némileg meglepve, ugyanis a sűrűn nőtt fák között nem nagyon láttuk az ösvényt. Nem volt mit tenni, kiválasztottam egy helyet, ahol láttam egy kis helyet, aztán ismét jött a tökön - babon át mód. Bő egy kilométert kellett megtenni lejtmenetben mire elértük ismét a sárga sáv jelzését, melyen keleti irányba indultunk tovább. Kisebb emelkedőt kellett leküzdenünk mielőtt megérkeztünk volna az utolsó előtti (fotós) igazoló ponthoz, a már Ságvárhoz tartozó Bújó-likhoz. A löszbe vájt alagúton való átkelés közben ma már nekem is le kellett hajtani a fejem, érdekes elképzelni, hogy anno egy ökrös szekér is átfért itt.  

Tóni mutatja az "utat" :)

Valamikor 1800 és 1832 között jöhetett létre a Bújó-lik

Újabb díszvigyor, ezúttal a Bújó-lik előtt :)

Az utolsó szűk 2 km már laza diadalmenet volt tulajdonképpen, főleg, hogy a javát már lefelé kellett megtenni. Egy lösz mélyút végén Soósék megleptek minket, de itt még nem ittunk előre a medve bőrére, csak pár mondatot váltottunk az útvonal tapasztalatairól. Ezután ők előrementek autóval a célba, mi pedig követtük őket gyalogosan a Petőfi Sándor utcán. A Fő utcát keresztezve, az utolsó száz méteren a Görbetök nevű étterem, a termelő piac és a református templom mellett elhaladva érkeztünk meg a célba, a Tricciana parkhoz, ahol a település egyik római kori emléke is található egy szarkofág képében. 

Kilátás Ságvárra a Bújó-liktól

Lösz mélyúton

18. századi barokk templom

A Görbe tök most zárva volt

A termelői piac és a református templom

Tricciana park

Megkerestük még az utolsó kódot, majd jómagam - miután beírtam ezt is a lapra- átadtam azt Lajoséknak ellenőrzésre. Közben - igaz csak telefonon- de a túramozgalom harmadik megalkotója, Csernus Gábor is bejelentkezett az Alföldi kéktúráról, hogy gratuláljon. Miután megkaptam a teljesítését járó jelvényt a többiekkel koccintottunk egy kis gyerekpezsgővel a történelmi pillanatra. A kis ünnepség után Lajosék még elfuvaroztak minket Siófokra. Mivel úgy értünk oda, hogy még bőben volt idő a következő vonatig, egy kicsit elidőztünk a Balaton parton, végül pedig a víztorony szomszédságában lévő cukrászdában zártuk a napot. 

Ilyen szép jelvény jár a teljesítésért, megéri végigjárni a DBV-t :)

Az 1. számú jelvény büszke tulajdonosa 

Itt már Siófokon örömködök a Balaton parton

Mindenkinek járt a jutalom süti :)
 

Siófok, Víztorony

Ez volt tehát az első Dél- balatoni Várak teljesítésem krónikája, ami már most biztos hogy nem az utolsó volt. Azt gondolom nagyon jó, hogy létrejött ez a túramozgalom, mert olyan helyekre visz el, ahová az ember magától nem biztos, hogy menne, pedig nagyon is érdemes. A Balaton déli partja az északihoz képest mindig is egyfajta hátrányban van volt, hiszen északon vannak a tanúhegyek, ott vezet az OKT és a Balaton- felvidéki kéktúra is, stb. Viszont hála a Soós házaspárnak és Csernus Gábornak - és természetesen köszönet azoknak is akik nekik segítettek-, most már a déli part is eggyel több túramozgalommal tud versenyben szállni és bemutatni a somogyi tájnak a túra útvonala által érintett értékeit.