2021. szeptember 17., péntek

Alföldi kéktúra: Kisvárdától Sátoraljaújhelyig I. rész

 Kisvárdától Pácinig, avagy irány a Bodrog-köz

Úgy tűnt, hogy a július 21-el kezdődő hétre kissé alább hagy majd a kánikula, ezért tervezésbe kezdtem az Alföldi kéktúra, és egyúttal az Országos Kékkör befejezésével kapcsolatban. A hátralévő 70 km körüli távot két nap alatt terveztem megtenni, ami a 30 fok körüli hőmérsékletben azért nem ígérkezett egyszerűnek. Hogy ez megvalósulhasson mindenképpen le kellett utaznom pénteken Kisvárdára. Korábban el tudtam jönni a munkahelyről, de így sem sikerült megúszni azt a hatalmas tömeget, ami velem együtt az ország észak-keleti csücske felé tartott. Ráadásul a légkondi sem működött, így komplett aszalódás volt az út. Kisvárdán nem igazán van turistabarát árban szállás, pontosabban ami van, azt inkább nem ajánlanám senkinek. Kihasználva a SZÉP kártyát a Parish Bullban szálltam meg, ahol nagyon finom vacsorát is kaptam. Nagyon rendben van ez a hely, komplett esküvőt le lehet itt vezényelni, esketéssel, lagzival együtt. A szállás árában a másnapi reggeli is benne van.

Végre Kisvárdán

A Parish Bull


Fahéjas almás csirke..nyami nyami :)

Másnap viszonylag korai, fél nyolcas indulást terveztem, amit nagyjából sikerült is tartani. Az Árpád és a Zsigmond utca érintésével értem el a vasútállomásig, ahonnan kezdődött a mai nem rövid, kb. 38 km-re tervezett szakasz Pácinig. A váróterem vágányok felőli bejárata mellett található kéktúra bélyegzőhöz már nem kellett kitérnem, mivel előző nap, a vonatról való leszállást követően elintéztem a bélyegzést a túrajelentésembe, az AK füzetbe pedig előrelátóan már az előző túra végén duplát bélyegeztem, mivel régi füzetet használok. 

Indul a mandula!

A kék jelzés gyakorlatilag keresztül megy Kisvárda központi részén, ahol számtalan üzlet található, és ezáltal vásárlási lehetőség is adódik. Ezeken túl a város legszebb épületeit is megcsodálhatjuk, többek között a Szent György nagyvértanú templomot, a városházát és a könyvtárat. A várnál - ami jelenleg felújítás alatt áll- le van zárva az eredeti, azt megkerülő út, ami a futball stadion felé is vezet; helyette az épület déli oldalában a Vár-tó partján, a Szeretet szobor felé kell kerülni. Innen már csak kb. száz méterre, a Várfürdő területének sarka közelében van a második számú kisvárdai bélyegző egy iránymutató táblákkal is felszerelt fa oszlopra rögzítve. Szakmai ártalomól vetettem erre is egy pillantást; rendben volt a lenyomatot adó gumi felület.

Szent György nagyvértanú templom

Bagolyvár - Kisvárdai Színház és Művészetek Háza

Városháza

Konferencia központ

Könyvtár

A felújítás alatt álló vár

A fürdőt nem a mai nap próbáltam ki..de eljön ennek is az ideje :)


A fürdő mellett elhaladva, a túloldalban található Pennybe beugrottam még egy kis elemózsiáért mielőtt, folytatva utamat, átkeltem volna a Belfő- csatornán. Itt egy kicsit nyomoztam az utat, mert azt gondoltam, hogy majd a szemmel már jól látható körforgalomban tér csak balra a jelzés, de nem így van. Közvetlen a csatornán való átkelést követően kell az említett irányba fordulni és a Shell kúttól balra eső területen, rövidesen a Tesco beton kerítése mellett folytatva haladni mielőtt elérnénk a 4. számú főutat. 

Bélyegzőhely a kisvárdai fürdőnél

A csatornán átkelve rögtön balra, a villanyoszlop felé kell fordulni, amin látszik is a jelzés



Az aszfaltcsíkon átkelve, tartva a korábbi irányt a továbbiakban sem válunk meg a csatornától még jó sokáig. Tulajdonképpen egészen Rétközberencsig kell a partján haladni, közben - adott esetben- a frászt hozva jó pár vadkacsára. Mondjuk ez fordítva is igaz volt esetemben :) A néhol kissé "dülöngélő" és gazos út végig jól járható, de érdemes azért a lábunk elé is nézi olykor. Rétközberencset annak északi végén keresztezi a kék sáv. A Fényes utca - melyen elérjük a települést- a kereszteződésben jobbra térve is folytatódik; balra a Fő utcán a falu központba lehet eljutni, ha valakinek elfogyna a vize vagy élelme. A bolt helyzetről nem tudok nyilatkozni, ennek mindenképpen érdemes utána nézni ha valaki úgy dönt tesz egy kitérőt. A bélyegző a bal oldalban, a vízügy telephelyének kerítésén található. Nem lehet eltéveszteni, mert ez az utolsó telek. Mikor odaértem gyanúsan zümmögött a doboz. Jobban megnézve szembesültem a szomorú valósággal, miszerint kecske darazsak fészkeltek bele. Sebaj, gondoltam, majd gyors leszek..hát, nem voltam eléggé gyors, az egyik fullánkosnak sikerült megböknie. Szerencsére nem vagyok allergiás, de azért szépen feldagadt. Nem adtam azonban fel és csak kiügyeskedtem a helyéről a bélyegzőt, nem volt kedvem igazoló fotóval vacakolni :)

Tövisszúró gébics

itt-ott kicsit gazos, de jól járható az út



Örömteli a népes füsti fecske szaporulat

A fecske család bemutatja a: Veréb az albérlőm című filmet :)

A rétközberencsi bélyegző

Itt is vannak albérlők, csak nem olyan kedvesek...

A folytatásban - miközben magamban még kicsit szidtam a darázs felmenőit- továbbra is az aszfalton haladtam. A Várda Baromfihús Kft. napraforgó mezővel szegélyezett telephelyét követően balra fordul az aszfalt és vele a kék jelzés is, hogy aztán a szivattyútelep előtt elhaladva, egy jelenleg kiszáradt tározó túlsó partján vezessen, mielőtt bal kéz felé betér az erdőbe. A letérésnél figyelni kell, mert nincs jelezve, de támpont lehet ismét csak az ebben az időszakban gyönyörűen sárgálló napraforgó mező. Nem mondom, eléggé megörültem annak, hogy végre árnyas ösvényen haladhattam, a nap folyamán gyakorlatilag először. Kissé el is merengtem, ezért igen csak meglepett, amikor jobb oldalról, egy fa alacsonyabb ágáról egy fura külsejű madár macskaszerű fújással reagált ottlétemre. Aztán észrevettem kettő ugyanolyan, de kisebbet is belőle a földön. Aztán hárman három felé kezdtek menekülni, egyikük pont a túra útvonalán előttem. Biztosan fiatal, idei költésből származó fióka volt, mert repülési képességei leginkább egy kényszer leszálláshoz készülő repülőjéhez hasonlítottak. Végül nagy nehezen kimenekült jobbra a fák közé, ekkor tudtam egy közeli képet készíteni róla. A fajt illetően utólag beigazolódott a sejtésem, miszerint egy nappal nagyon ritkán látható, éjszakai életmódot folytató lappantyút sikerült fotózni, amire azóta is büszke vagyok; az MME felé meg is tettem a bejelentést az észlelésről :) Feldobott hangulatban folytattam a túrát és nemsokára meg is érkeztem Tiszakanyár első házaihoz. Az egyik előtt ránézésre 70 +-os bácsi kertészkedett, akivel a következő párbeszéd zajlott le közöttünk (B= bácsi, É=én):

É: Jó napot kívánok!
B: Jó napot kívánok! Meddig lesz a túra?
É: Pácinig.
B: Pácinig??!!!!
É: Igen.
B: Baaaaaaazmeeeeg!!!!

Még megkérdezte ezután, hogy tudom -e merre kell menni, erre már már egy eléggé mosolygós igennel válaszoltam :D Átkelve a Szöveteni-csatornán kiértem a Fő útra, melyen néhány száz méter múlva elértem az újabb bélyegzőhelyet az Anita büfé külső kerítésénél. Óvatosan szemléltem meg nincs-e esetleg ebben is valami kellemetlen albérlő, de ezúttal tiszta volt a terep. Miután bélyegeztem kicsit lepihentem a kerítés belső, árnyas oldalán lévő padon és megittam egy itt vásárolt, hideg gyümölcsös "sört". Közben kicsit beszélgettem az eladó hölggyel is, aki megjegyezte, hogy az utóbbi időszakban kevesebb teljesítő jár erre. Na igen, július 1-től már csak gyalogosan teljesíthető az Alföldi kéktúra is, várható volt némi visszaesés. 




Hullámzó napraforgó tenger


Egy kis dohány


Madárfotós pályafutásom eddigi csúcsa: egy lappantyú :)

Bélyegző az Anita büfénél rendben

A büfétől a református felé haladva folytattam a gyaloglást. Itt tettem egy nyúlfarknyi, alig száz méteres kitérőt a Dombrádi utcán a Honfoglalás emlékparkhoz, amit kár kihagyni. Visszatérve az elágazásba továbbra is a Fő utat követtem a gát felé. Kicsit siettem is, mert már nem sok idő volt délig, ameddig a Privát élelmiszer bolt az információm szerint nyitva volt és biztos ami biztos szerettem volna bevenni egy kalciumot tablettát a csípésre. Még épp időben érkeztem és a pezsgőtabletta mellé - csak ilyen volt- vettem hideg üdítőt is, amit a bolt árnyas előterében el is fogyasztottam. A cigánysorra érve egy kisfiúval újabb érdekes párbeszéd zajlott le:

-én: Szia! (közben mennék tovább)
- kisfiú: Maga nem angol??!
- én: Hát, érted amit mondok, nem?
- kisfiú: jaaaaaaa.....(rövid szünet, forognak a fogaskerekek..) -Napszúrást fog kapni!
- én: Á, megoldom!

Magamban kuncogva érkeztem meg a Tisza gátjára, majd a II. Rákóczi Ferenc- hídon át is keltem rajta. Furcsa érzések kezdtek bennem kavarogni, nagy mérföldkő volt ez az Alföldi kéktúra bejárásom során, de ez másnak is az, aki Szekszárd felől érkezik ide. Szatmár- Bereg megyéből beléptem Borsod- Abaúj- Zemplén megyébe, egyúttal a Bodrog-közbe is. A hídról lejőve, szinte rögtön szemem elé tárultak a sátoros hegyek...Megható pillanat volt ez is. Szinte karnyújtásnyira voltam a célomtól, az Országos kékkör befejezésétől... de addig még menni kellett, nem is keveset.




Irány a Bodrog- köz

Átlelés a szőke Tiszán



Feltűnik a végső cél, a sátoros hegyek

Kezdetnek például szinte pontosan 5 kilométert a Tisza gátján Cigándig. A tűző napon el való gyaloglás és saját levemben való főlés helyett bizony el tudtam volna képzelni kellemesebb időtöltést is, de hát ezt dobta a gép. Ahol tudtam lementem a gát tövébe, ahol a fák adtak azért némi árnyat, bár a haladás kissé nehézkesebb volt. Megörültem amikor végre feltűntek Cigánd első házai. Gondoltam csak van itt egy működő közkút, de nem jól gondoltam. Így életmentőnek bizonyult a nyitva lévő Ági presszó, ahová egyrészt hűsölni, másrészt valami hideget inni tértem be. Itt is váltottunk pár szót a törzsvendégekkel; egyikük feltette a már nem is olyan meglepő kérdést: "Ezért fizetnek neked?" Jó is lenne- gondoltam magamban-, meg akkor feltehetően jóval többen járnák ezt a túrát is :)

Gát + 30-32 fok nem jó kombináció :)


A gát tövében kissé hűvösebb volt, de cserébe nehezebben lehetett haladni


Legalább a kilátás jó volt :)

Végre feltűntek Cigánd első házai

Református templom, Cigánd


a megmentő Piroska presszó :)

Nem nagyon akaródzott felállni és kimenni a melegbe, de muszáj volt folytatni, mert odább volt még Pácin. Cigándon - legalább is a településen- nincs bélyegző. A gátőrház ahol a pecsét található viszont a kocsmától több mint 8 kilométerre található, ami lássuk be, nem a szomszédban van. Miközben a Fő utcáról a falu központján is áthaladva, majd a Petőfi utcára térve araszoltam kifelé a Vasút utca felé, előbb lelassított, majd megállt mellettem egy sötétzöld színű Toyota pickup. Na, ennyi, lekapcsoltak- gondoltam viccesen magamban. Ezek után némileg meglepett, hogy a sofőr angolul szólt hozzám. Elmondta, hogy egy korábbi településen már látott és kérdezte honnan, hová megyek, sőt azt is felajánlotta, hogy elvisz Pácinig. Udvariasan visszautasítottam, mire ő csak annyit mondott: "I see, you have to walk". Bólintottam, elköszöntünk és ment ki-ki a maga útján tovább. 

A Vasút utcán Tiszacsermely felé bő egy kilométert kellett megtenni, mielőbb jobbra, egy széles földútra tért a jelzés. A táblán lévő felírat "Cigándi gátőrház 5,8 km" nem hozott nagy vidámságot a szívembe :) Ebből a távolságból ráadásul 4 km totál egyenes, teljesen napos szakasz volt. A vége felé már szenvedtem mint a kutya, kínomban egy kisebb fa valamicske árnyékába ültem le egy nagyobb föld göröngyre, hogy kicsit pihenjek és közben megigyam a kocsmában vett még hideg dobozos kólát. Ez segített és ha nem is újult erővel, de már lelkesebben folytattam immár a "célegyeneseben" a gátőrház felé. A netes beszámolóknak hála egy kicsit tartottam ettől a pecsételő helytől az ország talán legjobban rettegett kutyái miatt, de aztán kiderült, hogy kár volt. Voltak kutyák, ugattak is elsőre úgymond kötelességtudatból, de aztán kiderült inkább csak kaját szerettek volna kunyerálni. Még meg is tudtam simogatni őket miután elvégeztem az adminisztratív teendőket.

Itt térünk le az aszfalt útról, de még innen is elég messze van a gátőrház




A hosszú egyenes végén itt kell balra fordulni a Tiszakarádi- főcsatornánál

Egerészölyv zsákmányt keres

A híd amelyen át tudunk kelni a főcsatorna felett és a gátőrház


A bélyegző még  a híd innenső oldalán van

Haverok lettünk :)

Innen már fél lábon is beérek Pácinba - gondoltam ismét csak magamban, és neki is vágtam a hátralévő bő 6 kilométeres távnak. Ebből szűk egyet a Tiszakarádi- főcsatorna mellett kellett megtenni, párhuzamosan, de ellenkező irányban a gátőrházig vezető túlsó parti szakasz egy részével. Egy bal kanyart követően a mai nap valódi, de elég hosszú célegyenesére fordultam rá. Némi meglepetésemre gyurgyalag csivitelésre lettem "fülelmes", majd meg is láttam hazánk talán legszínpompásabb madarait. Lefotózni már nem sikerült őket, mert sajnos közben lemerült a fényképezőm. Az eleinte széles, jó járható szekérút egyszer csak szűk, benőtt ösvénnyé változott. A nap végén, izzadtan és fáradtan sok mindenre vágytam volna, de erre speciel nem. Pontosan nem tudom, de legalább 1,5-2 km hosszú volt ez a szakasz, ahol az összes virágport és pókot sikerült összeszednem mire kiértem a település határában egy ismét jól járható földútra. Innen a Mágocsy kastélyig ismét akadt egy biciklis útitársam egy helyi férfi személyében, aki szóval tartott az utolsó kilométereken. Tőle a Kastély előtti kereszteződésben köszöntem el, és bementem annak parkjába, ahol a helyi bélyegző található egy információs táblán. 

Vörös gémek

Egyre közelebb...

Dagonya party lepke módra


Itt kezdődik a "tánc"


Kikerülni sem veszélytelen...


Volt már részem rosszabban is :)

Végre látótávolságba került Pácin

Az Alföldi kék keresztül megy a kastély kertjén is

Praktikus volt ide helyezni a bélyegzőt 


Innen már csak laza 600 méter volt hátra a Fő utcán a szállásomig, ami a Rózsakert vendégházban volt. Nem akarok túlozni de 3500 Ft-ért ilyen jó szállásom még nem igen akadt túrázós pályafutásom során. Növelte az ázsióját, hogy a szállás ajtajától 5 méterre volt a kvázi hozzá tartozó kocsma is :D Enni viszont nem lehetett, ezért a szomszéd településről, Karcsáról az Üvegtigris büféből rendeltem dupla gyros tálat, hamburgert és kólát. Ott taktikáztam el a dolgot, hogy a Budapesten megszokott mennyiségből indultam ki, és hát errefelé nem ennyit adnak, hanem sokkal többet. Így végül csak a fél adagot tudtam megenni, a maradékot otthagytam a szintén rendkívül szimpatikus tulajdonosnak, hogy adja oda egy rászorulónak. A hamburger pedig végigjárta velem a Pácin- Sátoraljaújhely szakaszt másnap. Este még kicsit tévéztem a nappaliban, aztán nyugovóra tértem. Jól esett végre vízszintesben lenni :)

Pácin, Kossuth tér


Balra a szállás, jobbra a szomjoltó. Idillikus felállás :)









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése