Bakancsos Barangoló: Dél- dunántúli Piros: Kaposvártól Bükkösdig I. rész

Bő egy hónappal az előző túra után, 2022.04.14-én már egy kicsit melegebb időben folytattam a DDP bejárását immár dél felé indulva Kaposvárról Bükkösd felé. Bőszénfán szerettem volna szakaszolni, ezért alapvetően ott kerestem volna szállást, de nem találtam. Kapóra jött viszont, hogy Bőszénfa és Kaposvár között van közvetlen buszjárat, és a Somogy megyei megyeszékhelyen már sikerrel jártam. Ezúttal is pár perccel fél 9 után érkeztem és neki is vágtam a mai etapnak. Valamiért csak ekkor esett le, hogy a City Szálló, ahol az éjszakát töltöm majd 50 méterre ha van az útvonaltól, ezért úgy voltam vele, hogy teszek egy próbát a bejelentkezéssel. Szerencsém volt, mert a házigazda még takarította a szobákat, így volt rá lehetőségem, hogy a holmim egy részét a szálláson hagyjam, ennyivelkevesebbet kellett cipelnem.

Újra Kaposváron, bár ebből a képből ezt nem sokan mondanák meg :D

Ezúttal már át is kellett kelnem az Esterházy- hídon

Szépen ki lett alakítva a híd környezete is

Átkelés a Kaposon

Miután könnyítettem a csomagomon elköszöntem a szállásadómtól és visszatértem a Bartók Béla utcára, melyről rövidesen balra kellett letérnem a Géza utcára. Ezen máris megkezdődött a szintek gyűjtése a Kapos-hegy irányába. A Szent Szűz kápolnánál becsatlakozott a kék kereszt jelzés is. Közvetlenül ezután, immár a Legénysor utcánál az UFO-ra emlékeztető víztorony szolgáltatott remek fotó témát számomra. Kapos-Zselic Kertváros felé tereltek a jelek, hogy aztán a Jácint utcáról a már ilyenkor is csodaszép Gyertyános parkerdőbe vezessenek. Igazán magával ragadó volt a látvány, kár, hogy viszonylag rövid szakaszt megy itt a piros. Hogy kicsit tovább élvezhessem az ittlétet tettem egy rövid kitérőt a Hódos-tóhoz, ahol a Rockenbauer- kopjafa és a Négytestvér-forrás is található.

az "UFO" tározó :)

A Gyertyános parkerdőben

A Hódos-tó felé menet

Négytestvér- forrás

Rockenbauer- kopjafa

A völgyből korláttal ellátott lépcsősoron át vezetett ki egy meredek emelkedő a Boróka utcs felé. Ezen egy fél kilométernyit kellett gyalogolni, majd nem sokkal Kertbarát felső nevű buszmegálló előtt ismét az erdőbe vezettek a jelzések. (Érdemes odafigyelni, mert a letérés mellett simán el lehet sétálni.) Alighogy beléptem a fák közé, hamarosan érdekes látvány tárult a szemeim elé legelésző kecskék formájában. Némelyik ki volt kötve, de volt több is, amelyik szabadon mászkált. Szerencsére nem láttak bennem ellenséget, így békében átkelhettem közöttük. Egy kisebb völgy oldalában vezetett a piros sáv, ahol elhaladtam a Cserkész- forrás mellett is; mivel már távolról látszott, hogy ki van száradva nem is mentem közelebb. Rövidesen egy visszafordító után emelkedni kezdett az út a Töröcskei erdőben a Fehér-hegy irányába. A gerincről újabb bal kanyarral a völgy felé, az ott lévő Természetbarát emlékműhöz vezettek a jelek. Innen 200 méteres kitérőt jelent a Vackor tanya, a nap következő pecsételő helye. Zárva volt ugyan, de gyalogosan azért be tudtam menni pecsételni és persze néhány fotót készíteni. Klassz kis hely, kedvem lett volna maradni, de majd talán legközelebb. Ki tudja, lehet itt szállok majd meg :)

Kölcsönösen megcsodáltuk egymást a kecskékkel :)

Cserkész- forrás

Természetbarát emlékmű

Vackor tanya

Bélyegző az 1. szám alatt

Visszatértem az elágazásba, majd a Töröcskei-tó északi oldalában légő gát felé indultam el a vízparton. A gáton átérve, a tó túlpartján elinte tükörsima földúton, majd később ennek folytatásaként, szintán jól járható szekérúton haladtam Töröcske felé. Mindössze a település előtt nem sokkal, a Pap-völgy környékén találkoztam egy kis sárral. Ezúttal nem sokat időztem a hosszúkásan elterülő faluban, de egyszer jó lenne majd több időt eltölteni itt, mivel a központban lévő tájékoztató tábla szerint a környéken több orchidea fajt is meg lehet csodálni. A községen végigfutó Fenyves utcáról az autóbuszfordulóban tértem le, és egy emelkedő löszmélyúton a települést is magam mögött hagytam.

Töröcskei-tó a Vackot tanya felől fotózva

Háttérkép gyanús..az is lett :)

Polgármesteri hivatal, Töröcske

I. és II. világháborús emlékmű

Utcakép részlet, Töröcske

Felérve a "platóra" az egyik elágazásban kicsit megkavarodtam, mert balra és egyenesen is láttam jeleket. Aztán rájöttem, hogy feltehetőleg aszemből jövők számára kissé szerencsétlen helyre került felfestésre a jelzés, így mentem tovább egyenesen. Nem sokkal később a piros sáv és a Kapovár-Kardosfa közt felfestett -Zöld út a zöldbe nevű- zöld sáv találkozásánál néztem be az utat és indultam el egy magasles irányába, de szerencsére hamar korrigáltam ezt az eltévelyedést is. Innentől hol erdőben, hol annak csak a szélén, vagy szántóföld mellett haladt kéz a kézben a piros és a zöld sáv, aztán egy ponton utóbbi nyugatnak, Szenna felé indult tovább. Én a piroson rendületlenül tartottam az immár dél-dél-keleti irányt. Egy száles földút, melyen elég sokat kellett menni az Alföldi kéktúrát juttatta eszembe monotonitásával. Ez az egyhangúságot törte meg egy huszonpár tagú szarvas rudli, amely jobbról, a Berki- patak felől vágott át az útvonalon. Őket egy az út mellé összerendezett farakás mellől, illetve annak tetejéről vettem videóra. Végre aztán kiértem az aszfaltra, melyen egy RP-DDK-t teljesítő túrázó érkezett éppen a Ropolyi-tó felől. Nem beszéltünk, mert jó gyorsan haladt, de látótávolságon belül tudtam maradni hozzá képest egészen a Ropolypusztai kastélyig, ahol én megálltam egy újabb pecsételés erejéig.

Ház az erdő mélyén

Icipici dagonya

Virít a gólyahír

Hosszú földúton; itt már Ropotypusztához közeledvén

Békésen vonuló rudli :)

A szebb napokat is látott roposzpusztai kastély

Az egykori Vadász étterem tudomésom szerint nem üzemel, de még jó állapotban van

Örültem volna, ha találok vízvételi lehetőséget a kastély környékén, de sjanos ez nem akadt, így a fogyban lévő készlettel kellett gazdálkodnom. Továbbra is az immár egyhén emelkedő és jobbra-balra kígyózó aszfalton haladtam. A kék jelzés hamarosan letért bal kéz felé, én pedig a piros sáv egyik kanyarjában lévő pihenőnél ültem le egy kicsit és ittam egy pezsgőtablettából készített izotóniás italt. Ezek nagyon hasznos dolgok, főleg, ha melegebb már az idő, sok a szint, mert a nagyobb fokú izzadással kipárologtatott ásványi sókat muszáj pótolni.

Értékeltem a pihenő nyújtotta árnyékot

Hevesi Zoli ide is ültetett egy gyümölcsfát :)

A következő nagyjából 3,5 kilométert a régi postakocsi úton, szintben haladva tettem meg. A földút "simaságát" nem egy hazai aszfaltút megirigyelné az biztos. A következő bal kanyarral megkezdtem az ereszkedést a dombról. Mielőtt elértem volna egy újabb aszfaltutat meg kellett másznom két létrát is, hogy átjussak egy bekerített területen. A célig hátralévő 4,5 km-t már az említett aszfalton tettem meg. Mivel a túrára való felkészülés során olvastam róla, nem ért nagy meglepetésként az út bal oldalán lévő dombokon felbukkanó szarvas csapat sem. Innen tudtam, hogy megérkeztem a bőszénfai szarvasfarm területére. De nem csak szarvassla találkozhat itt az ember, hanem bivalyokkal, szamarakkal, lovakkal és szürkemarhákkal is.

Ezen az úton bármi elmegy, látszik, hogy rendszeresen karban van tartva

Mondd: csííííííz! :)

Vonuló bivaly csorda

Hello, mi :)

Cacsik :)

Pacik :)

Az utolsó 1,5 km-re már teljesen elfogyott a vizem, de úgy voltam vele, hogy, ha marathóni győzelem hírét vivő katona kibírta a távot Athénig, akkor ez a kicsi nekem is menni fog. Így is lett, s, bár megfogyva, de törve nem értem be Kisbőszénfára, ahol első utama szerencsére nyitva levő vegyesboltba vezetett; régen esett már ennyire jól a citromos "sör". Ezután sikeresen megtaláltam a bélyegző dobozát is az épület végében lévő teraszos helyiség déli oldalában lévő kerítésen, így még az adminisztratív teendőket is el tudtam intézni,sőt egy kis pihenőre is maradt idő a busz érkezéséig. Este a szálláson a közeli pizzériából rendelt húsimádó pizza volt a vacsora, melyet - köszönhetően az étterem közelségének- rekord idő alatt hoztak ki nekem. Kellemesen elfáradtam a mai bő 32 km teljesítésében, de időben kellett feküdnöm, mert másnap még hátra volt majd ugyanennyi Bükkösdig.