A DDP folytatására már idén márciusban, annak is 12. napján került sor. A jobb logisztika végett ezúttal "szembe mentem" a korábbi iránnyal és Kaposvárról indultam el pár perccel 3/4 9 előtt, miután kértem egy MÁV-os bélyegzést a pénztárnál (Kaposvárott ugyanis nincs saját bélyezője a DDP-nek). A vasútállomástól a buszpályaudvar irányába vezettek az első jelzések. Az impozáns Esterházy- hídon ezúttal nem kellett átkelni; a piros sáv mellette elhaladva egy újabb szökőkutas körforgalomnál jobbra térve a Noszlopy Gáspár utcán közelíti meg a gyönyörű Kossuth teret. Korábban már jártam itt, de mindig készítek pár képet a többek között a Városháza, a Nagyboldogasszony székesegyház és a Kapos Hotel által körülhátorult térről.
 |
| Reggel még elkélt a sapka és a kabár is |
 |
| Az Esterházy- híd a busz- és vasúti pályaudvarok felett ível át |
 |
A Kossuth tér felé a szökőkutakat kell követni :)
|
 |
Nagyboldogasszony székesegyház
|
 |
| A kaposvári Városháza |
A Kossuth téren a már említett Kapos Hotel és a Nagyboldogasszony gimnázium között lévő Zárda utca irányába kellett átkelni, majd a következő kereszteződésben jobbra (Bajcsy-Zsilinszky utca), aztán balra (Kossuth utca) kellett fordulni a Berzsenyi park irányába. Ennek bal oldalán található az Evangélikus templom, amely remek fotó téma, de ezúttal jobban felkeltették a figyelmemet a szomszédságában lévő telken parkoló veterán autók. Miután őket is lencsevégre kaptam, a forgalmas 48-as ifjúság útján átkelve a Tisztviselő telep felé folytattam a túrát, továbbra is északnak tartva. Rövidesen megérkeztem a helyi labdarúgó stadion mellé. Magáról az Arénáról a drótkerítésen keresztül sikerült csak egy távoli képet készítenem. Innen még néhány jobb-bal kombináció következett mielőtt a lakott területről kiérve bevetettem maam a Zaranyi erdőbe.
 |
A Berzsenyi park '56-os emlékműve, a Szabadság angyala
|
 |
Evangélikus templom
|
 |
Néhány oldtimer a templom közelében
|
 |
A sport telep és Aréna
|
 |
| Irány az erdő! |
Március idusa táján még épphogy csak ébredeztek az erdők, de kopasz fák ide vagy oda, számomra ezúttal is élvezetes volt köztük barangolni. A hangulatom énekesmadarak csivitelése és fakopáncsok "dobolása" dobta fel még jobban. Az északi irányt a Páll Endre Ifjúsági Oktatóközpontig tartottam, ahol a piros sáv vett egy jobb kanyart. A szemmel láthatóan fagyos Kisgáti- patakon felett elhaladva a következő kb 1 kilométert kelet- észak-keleti irányban tettem meg, mielőtt délnek fordultam volna a 67-es úton átívelő felüljáró felé. A most még viszonyag gyér forgalmú főúton átkelve a kerékpár/ gyalogos úton értem be a Kaposvárhoz tartozó Toponárra.
 |
A fagyos Kisgáti- patak
|
 |
Ébredezika természet
|
 |
| A 67-es út felett |
A településnek csak a szélét érinti a DDP, a Deseda- patakon való átkelést követően rögtön balra térnek a jelek az 1974-ben létrejött és a Tisza-tó 1978-as létrejöttéig az ország leghosszabb, 245 hektár területű mesterséges tava, illetve víztározója, a Deseda-tó felé. A sárga betűkből álló felíratnál természetesen készítettem egy kötelező szefit, majd mentem tovább a most még kihalt strand felé. Itt található a Fekete István Látogatóközpont is, ahová betérve gazdagabb lettem egy kis nemezből készült nyuszival. Mivel megéheztem leültem egy kinti padnál szendvicsezni, és közben élveztem a koratavaszi napsütést.
 |
Régóta szerettel volna már eljutni a Desedához, most sikerült :)
|
 |
| A Deseda-tó egy nagyon kis részlete |
 |
"Mi van, mi?" :)
|
 |
Érkezem a Fekete István Látogatóközponthoz
|
 |
| Elő-húsvéti nyuszi :) |
A kései tízórai után ideje volt továbbállni, hoszen még a mai második pecsétig sem értem el. Ehhez már csak szűk egy kilométert kellett megtenni a tó menti kerékpárúton. Az újabb a pecsét a csónakház előtt álló információs tábla hátoldalán taláható a már megszokott fadobozban. Innen további két kilométer múlva értem el egy újabb pihenőhöz, a Deseda túrakenu útvonal egyik állomásához. Itt kicsit okosodtam a vidrákról, aztán átkeltem a Deseda egyik ága felett átívelő hídon. Hamarosan egy csónak kikötőhöz értem, és bevallom szívesen időztem volna el az egyikbena vizen ringatózva, ha nem lett volna még olyan sok km hátra a túrából.
 |
Bélyegző a csónakháznál
|
 |
Az egyik csónak kikötő
|
 |
| Érkezem a kajak túraútvonal egyik állomásához |
 |
Az első híd átkelés
|
 |
| Újabb kikötő; szívesen elvittem volna az egyik csónakot egy körre |
Újabb hídon keltem át rövidesen, amin alapvetően nem vezetne át a túra, viszont az arborétumnál lévő híd éppen ottjártamkor éppen felújítás alatt állt, így a piros sáv már ezen a ponton éttért a Deseda túlsó partjára. Az itt lévő újabb pihenőnél Hevesi Zoli kérésére szelfiztem egyet az általa ültetett gyümölcsfával. Most még kis csemete, de reméljük egyszer még hűsölhetnek is az árnyékéban a természetjárók. A Kaposfüredet Somogyaszalóval összekötő aszfalton való átkelést követően röviesen megérkeztem a már említett hídhoz, pontosabban annak maradványához. A mellette lévő Deseda- forrásból szépen folyt a víz; a körülőtte lévő jégcsap maradványokból nem volt nehéz megállapítani, hogy itt bizony bőven nulla fok alatt volt a hőmérséklet éjszaka. A folytatásban a tó partján, annak Egresi- ága mentén vezettek az ideiglenesnek szánt jelzések. Elérve a tározó végéhez, ismét a 67-es főút mellett találtam magam. Mintegy 200 méteres szakaszt kellett vele párhizamosan haladva megtennem mielőtt átkelhettem volna alatta. Újabb néhány száz méter múlva pedig már ismét lakott területre, Magyaregresre érkeztem be. A rendezett Szabadság térnél lévő italbolt ablakában leltem rá a következő pecsétet rejtő kis dobozkára. Mivel a bolt - sajnos a vele kvázi szemben lévő is- zárva volt, nem időztem itt tovább, elindultam a következő település, Somogygeszti felé.
 |
| Klassz kis fácska, vigyázzunk rá, hogy egyszer árnyékot és gyümölcsöt is adhasson nelünk |
 |
A felújítás alatt álló arborétumi híd
|
 |
Deseda-forrás
|
 |
A szártalan kankalin is hirdeti már a tavasz közeledtét
|
 |
Immáron a 67-es út alatt vezet keresztül a túra
|
 |
Jól látszik mennyire becsapós volt a napsütés; még fél 2 felé sem kedvem levetni a kabátot :)
|
A Somogygesztiig megtett 7 kilométeres út nem tartozott a kedvencem közé ezen a túrán. Az Alföldi kéktúra szakaszt megszégyenítő, szinte végig egyenesen északnak tartó széles földút nem hozott sok izgalmat, bár azért a 11 tagú szarvas rudli sokat dobott az élvezeti értékén. Somogygesztin a bélyegző oda-vissza kb. 600 méteres kitérőt jelent a dohányboltig. Szerencsére nyitva volt és az eladó hölgy kérésre rögtön adta is a pecsétet. A bolt előtti asztalnál tartottam egy kis pihenőt, ettem, ittam mielőtt visszatértem volna a Keresztelő Szent János templomhoz és folytattam volna a túrát immár a célig.
 |
| Hosszú, hosszú egyenes... |
 |
| Ezen a szakaszon keresztezték az utat a szarvasok |
 |
| Keresztelő Szent János templom, Somogygeszti |
Az utolsó bő 5 km-t viszonylag gyorsan letudtam a mernyeszentmiklósi körforgalomig. Innen ezúttal is a már jól bevált "Soós Toursszal" jutottam el Balatonszemesre, onnan pedig vonattal vissza Budapestre. Összességében nem bántam meg, hogy a mai napot választottam erre a túrára, mert 1-2 szakasztól eltekintve azért akadt látnivaló is bőven, ráadásul szép napsütéses időben volt részem egész nap.
 |
Akadt a végére is egy kis látnivaló pár erdei pinty személyében :)
|
 |
| Tapsifüles |
 |
| Siófktól Kaposvárig most már nincs hiányzó szakaszom :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése