PMP: Kosd - Vácrátót

Az Alföldi kéktúra és vele együtt az Országos Kékkör befejezését követően egy másik, folyamatban lévő túramozgalom befejezése került napirendre. A Pest megyei Pirosból - melyet még 2019-ben kezdtem el Dömsöd vasútállomástól - már csak a Vácrátót - Verőce szakasz maradt hátra. Ez egyben, egy napra sok lett volna, ezért ketté bontottam és 2021. augusztus 7-én, fordított irányban, Kosdról indultam el Vácrátót felé. 

Nem jártam még Kosdon, legfeljebb átutaztam rajta korábban amikor még az Országos Kéktúra valamelyik Naszály körüli szakaszát jártam be. Maga a piros sáv nem is nagyon érinti a települést, szinte csak "belecsíp" az észak-keleti részén, viszont a mozgalom hivatalos bélyegzője a Gábor Áron közben lévő sörözőben van, így praktikusnak tűnt a központban leszállni az Újpest Városkaputól induló buszról. 

A megálló a római katolikus templom mellett van, melyet ezúttal nem néztem meg közelebbről, mert kicsit siettem, de -spoiler veszély- a folytatásban már nem maradt ki :) Ami a sörözőt illeti, nos, egy klasszikus, kissé lerobbant helyiségre számítottam, ezért kissé eltátottam a szám, amikor beléptem az új építésű, szépen és hangulatosan berendezett szomjoltóba. A pultos hölgy kérésemre már adta is a hivatalos bélyegzőt, melyen - talán nem meglepő módon- a már említett templom látható. (Nekem nem volt rá szükségem, de aki akar, az tud vásárolni a kocsma szomszédságában lévő ÁFÉSZ-ban, vagy kicsivel odébb az Ezerjó Kuckó ABC-ben.)

Söröző - és pecsételő hely- a Gábor Áron közben

Szép, modern és ízléses belső tér

Irány Vácrátót!

Még korán volt, ezért ezúttal nem fogyasztottam semmit, hanem bele is vágtam a ma etapba. A Dózsa György utcán vezető piros négyzetet követve, kb. 1,2 km megtételét követően értem el az Attila emlékműhöz, ahol egy szépen felújított kőhídon átkelve, az egyik szélső utcán fokozatosan dél-kelet felé fordulva kezdtem hagytam el a községet a fokozatosan emelkedő földúton.

Attila emlékmű

Folytatás a kőhídon át :)

Közvetlenül a kereszteződés előtt, ahol a piros sáv jobbra, a piros négyzet pedig balra tér egy kiterjedtebb saras, dagonyás szakaszt kellett leküzdeni. Ezt követően is volt néhány pocsolya, de szerencsére csak kisebb, kikerülhetőek. Enyhén még emelkedett az erdei út, de már csak alig érezhetően. Lelkesen követtem is, ezért nem vettem észre, hogy az egyik jobb kanyarban egyenesen kellett volna mennem. Szerencsére hamar, néhány tíz méter után észrevettem a tévedést és visszataláltam a helyes útra. Ezt követően egy rövidebb szakaszt egy fekete bodza ültetvény mellett kellett megtenni, majd balra, egy láncos "sorompót"  átlépve ismét egy bő fél kilométeres erdei szakasz következett. Ennek végén, kiérve a napraforgó földekhez, már feltűnt a túra következő települése, Rád. 

Ez volt a legjelentősebb akadály a mai napon 

Fiatal szarvas a reggeli napfényben :)

Az a bizonyos kanyar, ahogy enyhén balra, majd egyenesen kell menni

Fekete bodza ültetvény

Tapsifüles a fűben :)

Feltűnik Rád

A községbe a Liget utcán értem be. Készítettem pár fotót az útvonal mellett található Muslay-Toperczer Kúriáról is, mielőtt egy térköves járdán megérkeztem a Kisboldogasszony templomhoz. Itt jobb kanyar következett a település fő útjára, az itt még Rákóczi, de néhány méter múlva már Váci út névre hallgató aszfaltra. Ennek mentén található a (Rád) Szóltam Presszó, a hivatalos pecsételő hely, ahol a pultostól kell kérni a bélyegzőt. Itt már - félig meddig udvariasságból- kértem egy pohár sört. Csak miután leültem az asztalhoz és ránéztem az órámra tudatosult bennem, hogy még csak alig múlt fél 10. Sebaj - gondoltam- ettől majd szép fényes lesz a bundám :))

Muslay-Toperczer Kúria

Égtáj emlékmű és a Kisboldogasszony templom

Komlóból készült vitaminos ital :))

A (Rád) Szóltam Presszó előtt

A piros sáv a kocsma után még egy rövid szakaszon a forgalmas aszfalt mellett halad, majd a Rád, Eszpresszó nevű buszmegálló után előbb a József Attila utcára, arról pedig az Arany János utcára tér rá. A focipálya és a pihenő park, majd a Rádi-patakon való átkelés után ösvényszélességűre szűkül az út és visszatér az erdő szélre, majd jobbra, Vácduka irányába indul tovább a jelzés. Itt egy kicsit hosszabb szakaszon, szántó és napraforgó földek között futó szekérúton haladtam, mielőtt másodjára is átkeltem a Rádi-patakon a 2106-os út irányába. Egy kicsit ennek mentén is kell menni, de rögtön az első lehetőségnél balra visz a piros a biztonságos földútra.

Átkelő a Ráid-patakon

Fiatal cigánycsuk

Búbos pacsirta szemezget a szántóföldön

Az úthoz kiérve jól kiemelkedik a Naszály tömbje a napraforgó mezőből

Itt már alaposan befűtöttek odafent, árnyék sehol, így nem a Burgundia- völgyön is átvezető rész volt a mai túrán a kedvenc szakaszom. Pláne, hogy a meglehetősen dús aljnövényzetben küzdve, tévesen a vélt ösvényt követve egy magasles felé vettem az irányt, és már csak amikor mellé értem vettem észre, hogy a jelzés egy kvázi észrevehetetlen, benőtt elágazásban enyhén balra tért, be a fák közé. Újabb korrigálás után jött egy kis bozótharc a benőtt örvényen, melynek vége sem volt könnyebben járható. Igen csak örültem, mikor végre kiértem az elágazásba a kereszthez, ahol balra a piros rom jelzést követve a Cseke kápolnához lehet eljutni. Ezúttal ez nem fért bele, így jobbra tértem amerre a piros jelzés vitt tovább. Itt már kényelmes, széles erdészeti úton haladhattam, ami jelentős megkönnyebbülés volt a korábbiakhoz képest. 

Tövisszúró gébics

Csábító a bal kanyar, de a jelzés jobbra visz a Burgundia- völgybe

Nyáron kicsit nehéz rálelni a helyes ösvényre, ami itt enyhén balos ívben visz be a fák közé

Romos házikó a növényzet fogságában

A benőtt szakasz utolsó méterein is meg kell küzdeni

Legalább egy kis szépség akadt lepkék formájában :)

Vácduka első házait a Hársfa sorra érve értem el. Ezen elég sokat megy a jelzés és jól is van jelezve, de a Csokonai utcához érve mégis elbizonytalanodtam, mert mintha továbbra is egyenesen vitt volna, közben viszont a GPS az említett utca felé irányított volna. A heyjoe-hoz fordultam, mint általában, ha "vitás" eset adódik, de ezúttal ez az alkalmazás is a GPS pártját fogta. Így hát elindultam a Kossuth út felé, ahol szembesültem vele, hogy bizony egyenesen kellett volna még menni. Már nem fordultam vissza, elmentem az N.R.G.A boltig, ami szerencsére nyitva volt és kisebb kutatás után a bélyegző is előkerült. A nyitva tartás nyáron nem mindig folyamatos ezért érdemes utána járni, ha van rá mód. A melegre való tekintettel vettem hideg frissítőt is, amivel már út közben hűsítettem magam. (Közben kiderült, hogy már 2015-ben módosítva lett az útvonal, de ezt nem igazán sikerült feltüntetni sehol)

Feltűnik Vácduka

Bio-fűnyírók :)

Vácduka, Hársfa sor

Képes fa

Mignonok őrségben :)

A vácdukai bélyegzőhely.

Visszatértem a Kossuth és a Csokonai utca kereszteződésbe és utóbbin folytattam a túrát a fokozatosan emelkedő úton. A Hegyalja utca magasságában érdemes megfordulni és megtekinteni a gyönyörű kilátást, középpontban a Naszály tájból kiemelkedő tömbjével. Ezután egy nem túl hosszú, de hangulatos erdei szakaszt követően ismét nyílt terepen kell haladni. Bár jelzés nem nagyon van, de a lényeg, hogy a 2104. számú utat kell "eltalálni". Ezen mindössze 300 métert vezet a piros mielőtt Csörög, Sződi elágazásban letér róla. Oda kell viszont figyelni, mert esetenként elég nagy lehet a forgalom, és a letérésnél keresztezzük a vasutat is. Sződig további 3 km aszfalt következett. Eközben kereszteztem előbb a Hartyán, majd a Sződrákosi- patakot és elhaladtam az Ordas-tó mellett is. Sződön a bélyegzőhely kitérőt jelent, - a Mária Magdolna templomtól oda-vissza 1 km - viszont cserébe lehet frissíteni a Coopban, ahol a pénztáros hölgyektől lehet kérni a pecsétet.

Ismét a tájat uraló "Nagy szál hegy" 

Hangulatos ösvényen

Ismét a napon. A földek közötti mezsgyén érdemes haladni

Akármilyen hihetetlen, de ez a gyönyörű színjátszó lepke már nem élt...

Itt kell balra fordulni, de amint az a képen is látható nem olyan egyszerű a közlekedési helyzet

Mária Magdolna templom

A bélyegzőt a pénztárosoktól kell kérni

Visszatérve a templomhoz egyenesen folytattam tovább a Dózsa György utcán a Községháza felé, majd - egy elágazásban jobb térve- tovább egészen a Tece utcáig. Itt jobbra fordulva hagytam el a települést egy jól járható és - aminek még jobban örültem- kissé árnyékosabb földúton. 

Érdekes fal festés a templom melletti épületen

A községháza előtti park

Mókás garázsajtó festés :)

A következő 4 km-en tulajdonképpen egy hatalmas U-t írt le a piros jelzés a Tece- pataktól a Tece- patakig, majd ezzel párhuzamosan továbbra is földúton haladva. Egy bal kanyar és a patakon való ismételt átkelést követően szűk egy kilométer múlva végre elértem a Vácrátóti Arborétum erőd szerű kőkerítését. Ennek mentén félig meg is kerültem a botanikus kertet mire kiértem a főútra, majd a kicsivel odább, de ennek mentén található Sakál tanya sörözőbe. Itt ismét pecsételtem, majd egy hideg pohár sörrel jutalmaztam meg magam az eredményes túranap végén. Az arborétum sajnos ezúttal is kimaradt, de arra úgyis kell majd egy külön napot szánni, nem érdemes összecsapni egy óra alatt. A folytatásban következik a Pest megyei Piros befejező szakasza :)

Egy kicsit összegyűlt itt a víz :)

Éppen kaszálták a rétet

A botanikus kert trópusi növény és kaktusz házai

Egy igazán kreatív világháborús emlékmű

Szentháromság templom, Vácrátót