Az új év első napján még a pihenésé volt a főszerep, január másod napjára viszont már beterveztem a Pest megyei Piros túramozgalom Szigetcséptől Ráckevéig tartó szakaszát. Ezúttal nem kellett kapkodni az indulással, de azért viszonylag korai startot terveztem. Abban nem voltam egyedül biztos, hogy honnan is kezdjem a túrát: Ráckevéről, és akkor rövidebb lesz a visszaút, vagy Szigetcsépen a hosszabb hazautat választva. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, de magát a döntést már a HÉV-en, út közben hoztam meg. Fél tíz előtt pár perccel szálltam le és a forgalmi irodán bátorkodtam kérni egy bélyegzést a túrajelentésbe és az igazoló füzetbe is. A szolgálatban lévő hölgy készségesen teljesítette a kérésem, igaz csak "Szigetcsép" felirattal tudott pecsételni, hiszen a dátumos körbélyegzőt tőlük is visszavették rejtélyes okból.

A mai túrát úgy kezdtem el, ahogy az előzőt befejeztem, vagyis a piros kereszt jelzésen visszatértem a Váci Mihály utcáig, melyen ezúttal jobbra fordulva hagytam el hamarosan a lakott területet. A korai időpontnak és a hidegnek köszönhetően nem nagyon kellett küzdeni a sárral, bár az egyik kereszteződésben azért majdnem megsüllyedtem. A jelzés a nagyfeszültségű vezetékek felé vitt. Ezek alatt értem el a Tangazdaság utcát, ahol jobbra térve kereszteztem a HÉV vonalát is, és annak túloldalán, vele párhuzamosan folytattam dél-nyugati irányban.
 |
Nagy fakopáncs már korán reggel nagy munkában |
 |
Elhagyva Szigetcsépet |
 |
Ki korán kel őzet lel :) |
A kék Mária út jelzéssel együtt halad a piros sáv a sínek mentén. Különösebb látnivaló nem akadt, de a madárvilág képviseletében megmutatta magát néhány kékcinege, széncinege - róluk videó felvételt is tudtam készíteni-, egy csuszka, rigók, illetve a négylábúak közül két mezei nyúl. Közeledve Szigetújfaluhoz a HÉV balra kezdett távolodni a túraútvonaltól. Ennek oka, hogy Szigetszentmártonnak és Szigetújfalunak közös megálló jutott, amely inkább előbbihez van közelebb.
 |
Mezei nyúl |
 |
Csuszka |
 |
Azért nem ártana valamivel le is fedni ezt a lyukat |
 |
Széncinege |
Szigetújfalut a temetőnél értem el és az ugyanezen néven futó utcán gyalogoltam bentebb egészen a Béke utcáig. Ezen végigmenve, majd a végén jobbra fordulva az aradi vértanúk emlékművéhez, illetve a Szent Lénárd hitvalló templomhoz értem, amely - az oldalán lévő márvány tábla szerint- 2004. augusztus 20. óta a Szent István téren helyezkedik el. Előtte pedig a fenyők által szegélyezett Szent II. János Pál pápa sétány található, ahonnan jobb képet lehet készíteni magáról a templomról. Innen a Diófa után indultam el, majd a Vasút utcához érve a Fő út felé fordított a jelzés. A kereszteződésben újabb bal kanyar és mintegy hatvan méter megtételét követően megérkeztem a túra hivatalos bélyegző pontjához, a Kozel sörözőhöz. A nevéből is sejthető, hogy mint minden kocsma, ez is zárva volt, így maradt az igazoló fotó, egy kis evéssel, ivással egybekötött pihenő, majd folytattam is az árvízvédelmi töltés felé.
 |
Aradi 13 emlékmű |
 |
A templom a Szent II. János Pál pápa sétány felől |
 |
Cirkuszos plakátok egy Diófa utcai ház falán |
 |
Ötletes :) |
 |
Igaz :) |
 |
Yart -Fajáték Alkotó ház |
 |
Igazoló fotó a Kozel sörözőnél |
A gáthoz érve, annak tetején folytattam az utam bal kéz felé, habár mellette is lehetett volna, de így jobb volt a "kilátás" :) Amíg lehetett -és volt mit- addig a védmű melletti portákat lestem, fotóztam, ha valami érdekeset láttam. Hamarosan azonban a település utolsó házához értem, és innen - ahogy azt okosan az utolsó villanyoszlopon fel is tüntették a jelzés alatt- 4,3 km egyenes következett az újabb iránymódosításig. A sorompótól kezdve jobbra a Duna ártere, balra termőföldek és erdők váltották egymást. Azért nem unatkoztam annyira. A szakasz elején lekötötte a figyelmemet, hogy Fickó és társa próbáltak a közelembe férkőzni egy, a gát tövében lévő romos kis házikó mellől, fittyet hányva gazdájuk szavára. Túl közel nem jöttek azért, gyakorlatilag csak a munkájukat végezték, nem kell tőlük félni. Később az ártéri erdők madárvilágának fotózásával töltöttem el némi időt Hiába hallottam, sőt láttam is a sárgafejű királykát, ennek a madárnak folyton be van sózva a hátsója, képtelen nyugton maradni, így sikeresen megúszta, hogy fotó készüljön róla :)
 |
Sportos kutyus :) |
 |
Mezei veréb a cinegegolyón |
 |
Volt köztünk egy kerítés és vagy 20 méter, mégis mintha félne :D |
 |
Mire nem jó egy kis purhab, festék és fém lemez :) |
 |
Tengelicek |
 |
Fickóék készenlétben :) |
A gátat a Fővárosi Vízművek, Ráckevei telepének magasságában hagytam el. Itt egy rövidebb szakasz erejéig aszfalt következett, de a Vízmű utcát keresztezve, az Újhelyi utcán már ismét a homokot taposhattam. Itt találkoztam két túrázóval, akik fordított irányban teljesítették a szakaszt. Jól elbeszélgettünk, majd elköszöntek, mert nekik még sok volt hátra Szigetcsépig. A Fácán utcáról jobbra az Alsó utca nevet viselő földútra kanyarodtam és ez utóbbin hosszabban mentem a szőlők és gyümölcsfás telkek között haladva, itt-ott madárcsicsergés kíséretében.
 |
Fővárosi Vízmű, Ráckevei telepe |
 |
Túratárs találkozó :) |
 |
Vízmű utca, itt tulajdonképpen egyenesen kell továbbmenni
|
 |
Érdekes kompozíció :) |
 |
Kenderikék |
 |
Sajnos a szokásos illegális szemétlerakók sem maradtak ki |
Az utolsó szakasz kissé valóban saras volt, ahogy azt a túratársak is említették, de a pocsolyák zömét könnyen ki lehetett kerülni. A Ráckeve lakott területére vezető Felső útig népes fenyőrigó sereg szállt tovább fáról fára, de aztán szerintem rájöttek, hogy tőlem vajmi kevés okuk van félni és visszafordultak. A HÉV állomásig a Gárdonyi soron és a Vasút soron át vezetett a jelzés. Bőven időben érkeztem, és mivel a helyi bélyegzőhely a korlátozások miatt továbbra is zárva tart, ismét a forgalmistától kértem és kaptam "Ráckeve" feliratú pecsétet lezárva ezzel a mai napot, és teljessé téve a Dömsödtől Ócsáig tartó szakaszát a Pest megyei Pirosnak.
 |
Fenyőrigók |
 |
A nap végére is jutott egy nagy fakopáncs |
 |
Gárdonyi soron |
 |
Célegyenesben |
 |
Célfotó :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése