Bakancsos Barangoló: Pest Megyei Piros: Szigetcsép

Az új év első napján még a pihenésé volt a főszerep, január másod napjára viszont már beterveztem a Pest megyei Piros túramozgalom Szigetcséptől Ráckevéig tartó szakaszát. Ezúttal nem kellett kapkodni az indulással, de azért viszonylag korai startot terveztem. Abban nem voltam egyedül biztos, hogy honnan is kezdjem a túrát: Ráckevéről, és akkor rövidebb lesz a visszaút, vagy Szigetcsépen a hosszabb hazautat választva. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, de magát a döntést már a HÉV-en, út közben hoztam meg. Fél tíz előtt pár perccel szálltam le és a forgalmi irodán bátorkodtam kérni egy bélyegzést a túrajelentésbe és az igazoló füzetbe is. A szolgálatban lévő hölgy készségesen teljesítette a kérésem, igaz csak "Szigetcsép" felirattal tudott pecsételni, hiszen a dátumos körbélyegzőt tőlük is visszavették rejtélyes okból.

A mai túrát úgy kezdtem el, ahogy az előzőt befejeztem, vagyis a piros kereszt jelzésen visszatértem a Váci Mihály utcáig, melyen ezúttal jobbra fordulva hagytam el hamarosan a lakott területet. A korai időpontnak és a hidegnek köszönhetően nem nagyon kellett küzdeni a sárral, bár az egyik kereszteződésben azért majdnem megsüllyedtem. A jelzés a nagyfeszültségű vezetékek felé vitt. Ezek alatt értem el a Tangazdaság utcát, ahol jobbra térve kereszteztem a HÉV vonalát is, és annak túloldalán, vele párhuzamosan folytattam dél-nyugati irányban.

Nagy fakopáncs már korán reggel nagy munkában

Elhagyva Szigetcsépet

Ki korán kel őzet lel :)

A kék Mária út jelzéssel együtt halad a piros sáv a sínek mentén. Különösebb látnivaló nem akadt, de a madárvilág képviseletében megmutatta magát néhány kékcinege, széncinege - róluk videó felvételt is tudtam készíteni-, egy csuszka, rigók, illetve a négylábúak közül két mezei nyúl. Közeledve Szigetújfaluhoz a HÉV balra kezdett távolodni a túraútvonaltól. Ennek oka, hogy Szigetszentmártonnak és Szigetújfalunak közös megálló jutott, amely inkább előbbihez van közelebb.

Mezei nyúl

Csuszka

Azért nem ártana valamivel le is fedni ezt a lyukat

Széncinege

Szigetújfalut a temetőnél értem el és az ugyanezen néven futó utcán gyalogoltam bentebb egészen a Béke utcáig. Ezen végigmenve, majd a végén jobbra fordulva az aradi vértanúk emlékművéhez, illetve a Szent Lénárd hitvalló templomhoz értem, amely - az oldalán lévő márvány tábla szerint- 2004. augusztus 20. óta a Szent István téren helyezkedik el. Előtte pedig a fenyők által szegélyezett Szent II. János Pál pápa sétány található, ahonnan jobb képet lehet készíteni magáról a templomról. Innen a Diófa után indultam el, majd a Vasút utcához érve a Fő út felé fordított a jelzés. A kereszteződésben újabb bal kanyar és mintegy hatvan méter megtételét követően megérkeztem a túra hivatalos bélyegző pontjához, a Kozel sörözőhöz. A nevéből is sejthető, hogy mint minden kocsma, ez is zárva volt, így maradt az igazoló fotó, egy kis evéssel, ivással egybekötött pihenő, majd folytattam is az árvízvédelmi töltés felé.

Aradi 13 emlékmű

A templom a Szent II. János Pál pápa sétány felől

Cirkuszos plakátok egy Diófa utcai ház falán

Ötletes :)

Igaz :)

Yart -Fajáték Alkotó ház

Igazoló fotó a Kozel sörözőnél

A gáthoz érve, annak tetején folytattam az utam bal kéz felé, habár mellette is lehetett volna, de így jobb volt a "kilátás" :) Amíg lehetett -és volt mit- addig a védmű melletti portákat lestem, fotóztam, ha valami érdekeset láttam. Hamarosan azonban a település utolsó házához értem, és innen - ahogy azt okosan az utolsó villanyoszlopon fel is tüntették a jelzés alatt- 4,3 km egyenes következett az újabb iránymódosításig. A sorompótól kezdve jobbra a Duna ártere, balra termőföldek és erdők váltották egymást. Azért nem unatkoztam annyira. A szakasz elején lekötötte a figyelmemet, hogy Fickó és társa próbáltak a közelembe férkőzni egy, a gát tövében lévő romos kis házikó mellől, fittyet hányva gazdájuk szavára. Túl közel nem jöttek azért, gyakorlatilag csak a munkájukat végezték, nem kell tőlük félni. Később az ártéri erdők madárvilágának fotózásával töltöttem el némi időt Hiába hallottam, sőt láttam is a sárgafejű királykát, ennek a madárnak folyton be van sózva a hátsója, képtelen nyugton maradni, így sikeresen megúszta, hogy fotó készüljön róla :)

Sportos kutyus :)

Mezei veréb a cinegegolyón

Volt köztünk egy kerítés és vagy 20 méter, mégis mintha félne :D

Mire nem jó egy kis purhab, festék és fém lemez :)

Tengelicek

Fickóék készenlétben :)

A gátat a Fővárosi Vízművek, Ráckevei telepének magasságában hagytam el. Itt egy rövidebb szakasz erejéig aszfalt következett, de a Vízmű utcát keresztezve, az Újhelyi utcán már ismét a homokot taposhattam. Itt találkoztam két túrázóval, akik fordított irányban teljesítették a szakaszt. Jól elbeszélgettünk, majd elköszöntek, mert nekik még sok volt hátra Szigetcsépig. A Fácán utcáról jobbra az Alsó utca nevet viselő földútra kanyarodtam és ez utóbbin hosszabban mentem a szőlők és gyümölcsfás telkek között haladva, itt-ott madárcsicsergés kíséretében.

Fővárosi Vízmű, Ráckevei telepe

Túratárs találkozó :)

Vízmű utca, itt tulajdonképpen egyenesen kell továbbmenni

Érdekes kompozíció :)

Kenderikék

Sajnos a szokásos illegális szemétlerakók sem maradtak ki

Az utolsó szakasz kissé valóban saras volt, ahogy azt a túratársak is említették, de a pocsolyák zömét könnyen ki lehetett kerülni. A Ráckeve lakott területére vezető Felső útig népes fenyőrigó sereg szállt tovább fáról fára, de aztán szerintem rájöttek, hogy tőlem vajmi kevés okuk van félni és visszafordultak. A HÉV állomásig a Gárdonyi soron és a Vasút soron át vezetett a jelzés. Bőven időben érkeztem, és mivel a helyi bélyegzőhely a korlátozások miatt továbbra is zárva tart, ismét a forgalmistától kértem és kaptam "Ráckeve" feliratú pecsétet lezárva ezzel a mai napot, és teljessé téve a Dömsödtől Ócsáig tartó szakaszát a Pest megyei Pirosnak.