Nyírségi kalandozások 2. nap: Nyíracsádtól Bánk, Iskola megállóig

Október 23-án sem rövid szakasz várt rám, az előzetes tervek szerint 36 kilométert kellett "beletennem" a bakancsaimba. A busz fél 8 magasságában indult Vámospércsről, így gyakorlatilag a szokott időben kelhettem fel. Időben elindultam azért a megállóba és közben készítettem pár fotót nappali fénynél is a templom előtti térről és egy újabb szelfit az "I love Vámospércs" felírat előtt is. Egy terebélyes fa tövében, egy beton háromszögön kis táblácskát pillantottam meg az alábbi felirattal: "Ezt a fát Papp Laci ültette 1968-ban". Nem akármilyen tölgy áll tehát a település központjában. A busz kicsit késett ugyan, de csak pár percet, így csaknem pontosan értünk Nyíracsádra. 

Szentendrén láttam korábban hasonlót :)

Itt is van szarvasos kút :)

Papp Laci tölgyfája

Ünnepnap lévén feltankoltam alaposan folyadékból és elemózsiából is, hiszen arra számít ilyenkor az ember, hogy nem lesz nyitva semmi. Ehhez képest a buszmegállóhoz legközelebb eső boltban rögtön tudtam volna vásárolni. Ebben viszont nem lehettem biztos, és sokkal kellemetlenebb lett volna, ha úgy készülök lesz bevásárlási lehetőség, és mégsem így van. Indulás előtt még gyorsan készítettem pár képet a Sellős-díszkútról és a parkról, aztán a Rákóczi utcára térve neki is vágtam a mai napnak.

Impozáns park bejárat

A Sellős-kút, már "téli álmát alussza" :)

A nyíracsádi szerelmesek "emlékfala"

A Pozsonyi utcán egy még el nem zárt kék kútból kortyoltam egy kicsit, majd a temetőt elhagyva meg is érkeztem az előző napról már ismerős, jól járható homokra. Egy jobb-bal kanyar kombináció után ismét dél- dél-nyugati irányba haladtam tovább egy hosszú egyenesen. Nemsokára egy tanya közelébe értem pontosan akkor amikor a pásztor kiterelte a nyáját a közeli legelőre. Kis híján ütközésre került sor, de még éppen átértem a "bégető barikád" előtt :)

Mozaikos ház :)

Senki se gondolta volna, hogy a jeti a valóságban Nyíracsádon lakik :P

Erőteljes fölényben volt a nyáj :)

A kis kaland után már nem kellett sokáig mennem a mai szakasz egyetlen lakott településrészéig, Buzitáig. Néhány ház található itt mindössze, valamit főleg mezőgazdasági épületek, de van itt egy kéktúrás vendégház is, ahol megszállhat az, aki nem akar vagy tud egyszerre 30-40 km-t megtenni. Tudomásom szerint fatüzelésű kályha található benne, így kicsit meg kell küzdeni a melegért :) Vele szemben, az utca túloldalán van egy működő kék kút is azok számára, akik viszont továbbmennek innen.

Bőséges gomba termés volt errefelé is

Tengelic tollászkodik a reggeli napsütésben

Rozsdafarkú pihen a telep kerítésén

Kéktúra vendégház

A helyi Mitsubishi fanklub főhadi szállása :D

A következő, 2020-ban létesített bélyegző helyig, a Petőrészi-kilátóig csaknem pontosan 9 kilométert kellett megtenni. Leszámítva azt a kb. 50 métert, amit a Nyírmártonfalva és Vámospércs között húzódó aszfalton kellett megtenni, ez végig jól járható homokos talajt jelentett, akácosokon, fenyveseken,  és az őszi színben pompázó egyéb erdőségeken át. Több tanya mellett is elhalad az útvonal, vész esetén - pl. ha elfogy a vizünk- itt lehet próbálkozni pótlással, de azért erre sem alapozzunk. A kilátóhoz a lehetséges két ösvény közül a hosszabbik ágon visz a kék háromszög jelzés és- ami számomra is meglepő- a másik, a kék jelzésre visszavezető földúton már nincs felfestve...kisebb rejtély, hogy pont itt miért nem, amikor szinte mindenhol így van, ahol két útról is megközelíthető egy csúcs, vagy kilátó pont. A faszerkezetű kilátó legfelső szintjéről főleg a már említett Nyírmártonfalva felé nyílik szép kilátás, persze hegyekre, dombokra itt sem kell számítani, de azért jól esik egy kicsit nyugtatni a szemet a síkságon miközben szusszannunk egyet.

Csábítóan szép a légyölő galóca, de nem egészséges megenni :) 

A GPS-en lévő régi térkép szerint korábban még itt vezetett keresztül az útvonal. 

Aprajafalva :)

Petőrészi-kilátó

A romos épület felé már nincs felfestve a jelzés, pedig arra közelebb is lenne a kék sáv.

A kilátótól bő 4 km-re található a Hármashegyalja, ahol igazi "népek tavasza" volt ezen a szép napsütéses ünnepnapon. Ez a végállomása a híres, egykor hosszabb útvonalon közlekedő Zsuzsi Erdei Vasútnak, amely Debrecen, Fatelep állomástól szállítja idáig az utasokat. Látogatóközpont és büfé is található itt, bár utóbbi sejtésem most csak az ünnepnap miatt volt nyitva, így ha biztosra akartok menni, erre se feltétlen számítsatok mint fő étel-és italpótlási lehetőségre. Ma viszont szerencsém volt és nyitva találtam, így vettem is egy dobozos üdítőt és egy kólát, melyeket el is fogyasztottam pihenés közben. A réttől pár száz méterre található csupán a Hármas-hegyi-kilátó, amelyre természetesen felkapaszkodtam. Innen már Debrecen épületei is látszanak nyugati irányban, egészen közel pedig a Hármas-hegyi-tó tűnik elő a fák közül a másik irányban. Egy család autóval érkezett ide és csodálkoztak miért néz rájuk olyan furán mindenki...

Egykor itt is közlekedett még Zsuzsi :)

Néha csíp a füstje...

Szelfi a szépen kicsinosított Zsuzsival :)

A látogatóközpontnak is van egy kisebb kilátója

Hármas-hegyi-kilátó

Ha belefér az időnkbe, akkor a közeli tóhoz is el lehet sétálni

Szinte egy időben a Zsuzsi vonattal indultam el én is a folytatásra. Egy kisebb dombra való felkapaszkodást majd lemászást követően újra a síkon vezet a jelzés és ettől a ponttól már távolodik az erdei vasút nyomvonalától. Szinte teljesen egyenes vonal mentén, végig erdőben haladva, a végén azért egy bal kanyart is beiktatva érkeztem meg újabb bő három kilométer teljesítését követően a következő bélyegzőhöz, az egykor szebb napokat is megélt Halápi csárdánál. Nem csak a romos épület és a környéken  található rengeteg szemét adott csak okot a szomorkodásra. Sajnos a pecsétnek is csak a hűlt helyét találtam. Nem volt mit tenni, készítettem egy igazoló fotót. Közben szemből megérkezett egy kéktúrázó, akinek szintén csalódnia kellett. Neki eddig tartott a mai nap, nekem még volt viszont hátra nagyjából tíz kilométer így el is indultam az utolsó etapra.

Pihenő padok kicsivel a kilátó után, a Zsuzsi vasút megállója közelében

Széles és hangulatos erdei úton

No komment

Csak az üres dobozt találta itt aki erre járt október 23-án

Nem az egyetlen csárda ami erre a sorsa jutott; a Ludas csárdából már ennyi sincs

Egy módosításnak köszönhetően már csak alig száz métert kellett mennem a meglehetősen forgalmas - jelenleg több szakaszon is felújítás alatt álló- 48-as út mellett mielőtt átkeltem volna rajta, majd 800 méter múlva a Vámospércs-Debrecen közötti vasútvonalon is. Nem messze halad el a kék sáv a több helyen is kitáblázott Fráter tanyától, ahol valószínű ezen vagy az előző hétvégén lakodalom lehetett, legalább is a jelek - szalagok, lufik- erre utaltak. A Bodzás-víztárolót bal kéz felé kerüli meg a jelzés és a déli végében található egy újabb idén kihelyezett bélyegző, amely viszont az útvonalon csak később következő Fancsika víztárolókról kapta a nevét. 

A kuka úgy látszik messze volt..egyszerűbb volt a fára tűzni az üres dobozt..

Bodzás-víztároló

A hátra lévő bő 5 kilométer első felében az említett Fancsika II.-es és III.-as víztárolók közelében haladt az útvonal, aztán szép lassan megérkeztem a Debrecenhez tartozó Bánk településrész széléhez. A Kati-ér felett átkelve az Erdőspuszta utcán haladtam el a kissé leromlott állapotú házak mellett és titkon abban bíztam , hogy hamarosan jön a bal kanyar, ami végre kivisz az iskolához. Előbb viszont még egyszer át kellett kelnem a Kati-éren és csak ez követően jött a várva vált balos. Azért is siettem, mert útközben rákerestem a 30-as busz menetrendjére és már nem maradt sok időm az indulásig, már ha nem akartam fél órát várni a következőre. A bélyegző szerencsére itt is rendben a helyén volt, így 3 pecséttel később- egy a túra jelentésbe, és kettő az igazoló füzetbe a megszakítás miatt- már ballagtam is a közeli buszmegállóba. A járat időben érkezett. Megérdeklődtem a sofőrtől, hogy kb. mikorra érünk be a Nagyállomáshoz, és a válasz alapján bátorkodtam megvenni a jegyet a 17:07-kor induló IC-re, amit kényelmesen el is értem.

Menekül a vacsora :)

Fáncsika II.-es víztároló oldalában

Alszik az őrség :)

Trendi madárijesztő, Bánk

Az utolsó pecsét...és a szemét..

A református iskola egyik épülete, Bagi István emléktáblájával a falán

Tartalmas három napot töltöttem a Nyírségben és őszintén mondom, hogy élveztem. A korábbi sok aszfaltos és gátas szakasz után igazi felüdülés volt ez a táj. Már várom a folytatást :)