2020.10.22-én, csütörtökön, fél 7-kor keltem. Mivel nem voltam tömegközlekedéshez kötve kényelmesen megreggeliztem az előző esti vacsoráról maradt hagymával, füstölt sajttal és sonkával töltött sertés szeletet - igen, tudom, ez nem egy norbi update reggeli :D -, főztem egy teát, és nagyjából 8 óra tájban neki is vágtam az aznapra tervezett kb. 43 kilométeres távnak.
Az első néhány száz méter kicsit kacskaringós, a Szabadság téren környékén kicsit máshogy van felfestve a jelzés mint az online térképeken, de azért jól követhető. A teret már előző nap is megcsodáltam, érdemes kicsit körbejárni, mert szépen rend betették ezt a részt is. A tér túlvégén a körforgalom előtt visszatér a jelzés a jobb oldalra és rögtön rá is tér a Hunyadi utcára, majd erről balra térve az Encsencsi utcán hagyja el Nyírbátort. Innen kezdődik a homokos rész, ami most, hála az elmúlt időszak esős időjárásának, kiválóan járható volt. Igaz, hogy néhol kerülgetni kellett a kisebb tavacskává hízott pocsolyákat, de ez gyalogszerrel egyszerűen megoldható feladat volt; azon bringásokat, akik mostanában járnak arra viszont nem irigylem. A sok eső és az évszakhoz képest meleg időjárás másik hozadéka a bőséges gomba termés volt. Az őzláb gombát még én is felismerem, de ekkora példányokat már régen láttam. Az első rendes kanyarig - ami Nyírbátor elhagyását követően szűk 3 km múlva következett be- más látnivaló nem is nagyon akadt, de az ébredező erdő is pozitívan befolyásolta a hangulatomat.
 |
| Napfelkelte a Szabadság téren :) |
 |
| Műalkotás a könyvtárnál |
 |
| Tengelicek nézik a napfelkeltét :) |
 |
| Pata tanya |
 |
| Egy kis akadály pálya |
 |
| Poszter téma :P |
A kanyar után azért még tartottam a déli irányt egészen a Mária úttal való találkozásig. Itt egy fémből készült, igényes és informatív irányjelző tábláról olvashattam le, hogy a mai napi első bélyegző helyig, az István tanyáig még 5,2 km van hátra. 700 méter múlva újabb, ezúttal fából készült tábla halmaz jelezte, hogy bal kanyar következik. Ettől a ponttól mindössze 3 km-re található az az elágazás, ahol szükség esetén megszakítható a túra Nyírbogáton, vagy - ha nagyobb melegben jár erre valaki- az ivóvíz készletet is lehet pótolni. Ezen a részen sikerült lencsevégre kapnom a mai nap első dám szarvasát is, amit aztán még sok követett a későbbiek során.
 |
| Ez a pocsolya még gyalogosan is feladta a leckét; végül jobbról kerültem az erdőn át |
 |
| Most mondja bárki is, hogy nem szép az Alföld :) |
 |
| Sokak nevében mondom, hogy ilyen táblákat bizony mindenhol el tudnánk viselni. |
 |
| Zümike a reggeli műszakban :) |
 |
| Az első dám :) |
 |
| Az elágazásból szabad szemmel is jól látható a nyírbogáti vasúti átjáró |
Alig 1,2 km múlva meg is érkeztem az István tanyai bélyegzőhelyhez, ami a Fapados büfénél található, az épület oldalára szerelve, a fedett terasz alatt. Még a déli zárás előtt érkeztem bőven, de mivel bőven volt nálam elég enni és inni való, ezúttal nem mentem be. A pecsételést követően indultam is tovább a Béke utcán.
 |
| István tanya, Béke utca |
 |
| A bélyegző :) |
 |
| A Fapados büfé nyitva tartása; |
 |
| A távfelügyelet is biztosított :) |
Annyira belefelejtkeztem a Nyírbogáthoz tartozó településrész takaros kis portáiba, hogy el is felejtettem lekanyarodni a Rózsa utcára. Szerencsére időben csekkoltam a GPS-t, így nem sokat kellett visszamenni. Egy néni, akivel távolról üdvözöltük egymást ráadásul jó szándékkal mondta is, hogy hová van felfestve a jelzés..alig volt kínos :D
 |
| Szép, rendezett, virágos porta |
 |
| Helyi egerész napozik a fűben :) |
 |
| Hubertus vadászház |
A Dobó István utcára térve, a Hubertus vadászházat elhagyva térünk vissza ismét az erdőbe. Innen nagyjából 3 kilométerre van az elágazás, amelyből jobbra ágazik ki a kék háromszög jelzés, amely a Hoportyóra, az Alföld tévesen legmagasabb pontjaként "hirdetett" csúcsára hívatott elvezetni a természetjárót. Legalább is arra volt hivatott egészen a közelmúltban elkövetett tarvágásig. Azóta ugyanis gyakorlatilag áthatolhatatlan fiatal akácos vette át az uralmat a 183 méteres kiemelkedés területén, és nemhogy jelzés, de még ösvény sincs. Mivel anno az Ökör-hegyet is meghódítottam, elhatároztam, hogy ide is feljutok, ha törik, ha szakad. Hát, majdnem tört, de végül kitartottam, és hatalmas, több mint negyed órás harc árán, de feljutottam a csúcsot jelző kőhöz. Spoiler veszély: az ég világon semmiről nem marad le, aki nem rendelkezik hasonló mazochista vonásokkal, ugyanis a kilátás sem épp öt csillagos innen. Egy kapitális gímszarvas bikát azért sikerült megriasztanom a bozótharc következtében, de lefotózni nem tudtam sajnos. Lefelé már gyorsabban haladtam és a járható útra visszatérve igyekeztem behozni a csúcstámadás miatt kiesett időt. Annál is inkább, mert Nyírlugosig is hátra volt még majd 8,5 kilométer.
 |
Egy újabb tarvágás, még a csúcstámadás előtt...
|
 |
| Welcome to the jungle... |
 |
| A Hoportyó csúcsán, oxigén-palack és machete nélkül :) |
Továbbra is szép erdei utakon kellett haladni, de azért nem bántam annyira, amikor elértem Nyírlugost a temető mellett, ahol a közelgő halottak napja okán többen is dolgoztak a sírok rendbetételén. A Bogáti és Encsencsi utcán - igen, itt is van ilyen- értem el a város megszépült központját, ahol az óvoda előtti MTSZ táblára került kihelyezésre a bélyegző. Meglepő lehet, de a lenyomaton nem a nemzet legaranyabb lábú focistájának, a helyi születésű Dzsudzsák Balázsnak lövésre lendülő balosa található, hanem szokás szerint egy templom :) Épp indultam volna tovább, amikor rámírt az egyik ismerős a facen, hogy ha megvárom szívesen csatlakozna hozzám Nyíracsádig. Kicsit vacilláltam, mert még bőven volt hátra a távból és ilyenkor szűk fél óra állás is sokat jelenthet, de végül vártam. Addig is betértem a központban lévő ABC-be egy kis frissítőért. Át is öltöztem, ami külön jól eset, mert az aláöltöző nadrág már eléggé meleg volt így délután fél 3 körül.
 |
| A képen az éles szeműek egy iszkoló gidát is felfedezhetnek :) |
 |
| Tájház, Nyírlugos |
 |
| Keresd a hibát :) |
 |
| Városháza |
 |
| A bélyegzőn szereplő templom |
Így tehát Nyírlugostól már nem egyedül kellett továbbmennem, ami bevallom jobban is esett, eddigre ugyanis már 25 km körül volt a lábaimban, és beszélgetve jobban telik az idő és fogy a táv is. Aszfalton folytattuk egy jó darabon, aztán visszatértünk a homokra. Hamarosan eljutottunk egy kapuhoz, ami lánccal volt lezárva, de elég lazán, így annyira ki lehetett nyitni, hogy átbújjunk a résen. Semmi nem utalt arra, hogy tilos lenne itt átmenni vagy ilyesmi, és máskor is találkoztam már ilyennel. Teljes nyugalomban haladtunk tehát tovább és száz méter múlva egy bal kanyarhoz és egy szép erdőhöz értünk. Fura zajra és néhány dámszarvasra figyeltünk fel, aztán még többre. Azon örömködtem, hogy milyen mázlink van, hogy szinte előttünk mászkáltak a vadak, fotóztam, videóztam, aztán Tamás odaszólt, hogy menjek már utána. Ekkor vettem észre a vadászt a lesen. Tőle tudtuk meg, hogy októberben a dámszarvasok barcogása - hasonló mint a gímeknél a bőgés- , így 3 órától másnap 10-ig (ezt kicsit túlzásnak érzem azért) tilos az erdő látogatás. Pont 3 körül járt az idő, így nagy veszély még nem volt, de a vadász javaslatára egy cserkész úton kerültünk egy kisebbet, aztán visszatérve a kékre iszkoltunk ahogy tudtunk egészen az gúti elágazásig, ahol az egyik új bélyegző található.
 |
Őt még a kerítés előtt vettem észre :)
|
 |
| Sehol semmi tiltás, hiába mondta a vadász |
 |
Gyönyörű erdő, nem csoda, hogy ezt választották ki a dámszarvasok is az üzekedésre :)
|
 |
| Az új pecsét Gútnál. |
A bélyegző néhány száz méterre a vadászháznak nevezett épület előtt van, bár nekem inkább egyszerű tanyának tűnt csak. Egy fiatal kuvasz jött üdvözölni bennünket. Kicsit tartottunk tőle mindketten, de nem mutattuk és kiderült alaptalan is a félelem, még meg is simogattam Buksit :) Miután már 50-60 méterre is elhagytuk kötelességtudatból megugatott bennünket búcsúzóul. A még Nyírlugoshoz tartozó Szabadságtelep felé haladtunk, de még előtte jobbra kellett kanyarodnunk. Innen egy hosszú egyenes következett a "gombák földje" mellett haladva. Elképesztően sok őzlábgomba nőtt ezen a réten, mázsa szám lehetett volna szedni. Majd 3 kilométer után jött végre egy bal kanyar, aztán hamarosan kilyukadtunk a 4905-ös útnál és a megyehatárnál. Ebből az irányból valóban ki volt függesztve a vadászatra való felhívás, de ez sokat nem segített már rajtunk. Az aszfalton most még csak kb. 50 métert mentünk mielőtt letértünk róla a Gánás-hegy felé. Természetesen magaslati levegőre itt sem kellett számítani, de a "hegy árnyékában" kezdtük érezni, hogy hűl le a levegő.
 |
| Buksi :) |
 |
| Gombák földjén |
 |
| Szarvas tehén |
 |
| Itt még nem, de pár száz méter múlva átléptük a megyehatárt |
A következő szakaszon, amely a már érintett 4905-ös útig tart már volt egy módosítás, de kerítés építés miatt feltehetőleg lesz még egy. Mi már az információ birtokában kerültük ki rövid úton az akadályt. itt találkozunk két vadásszal, de ők már végezhettek, mert kérdésünkre,hogy át lehet-e menni, csak annyit mondtak, hogy most már igen..jelentsen ez bármit is :) Az aszfalton még bő 2 kilométert kellett menni az alkonyatban mire beértünk Nyíracsád központjába és az ott található Ligetalja Közművelődési és Turisztikai Központban. Csütörtök lévén bőven volt időnk, mivel aznap este kilencig tartottak nyitva. Kicsit fura, hogy még az épületen belül is egy irodába került elhelyezésre a bélyegző, de ha nyitva vannak a kiírás szerint akkor lehet vele tervezni. Viszont a hétvégén erre csak szombaton van lehetőség a meglehetősen szűk, 10-től 13 óráig tartó intervallumban, ami meglehetősen szűk. Ráadásul hallottam már túrázóktól, hogy ebben az időszakban sem jutottak be. Talán megoldható lenne kihelyezni az épületen kívülre a pecsétet; nem gondolnám, hogy nagy veszélyben lenne.
 |
| A nap utolsó szarvasa |
 |
| Örültem ennek a táblának :) |
 |
| Célfotó a művelődési házban |
A pecsételést követően ki is mentünk a buszmegállóba a debreceni buszhoz, amely menetrend szerint érkezett. A szállásom Vámospércsen volt, nem messze a központtól, így itt elbúcsúztunk és leszálltam. Még nem mentem egyenesen a szállásra, két kitérőt is tettem. Egyet a vegyesboltba, és egy másikat a Ciao Pizzériába. Utóbbiban a dolgozók tanácsára megvártam a rendelést, mert így 20 perc volt, kiszállítással viszont két óra is lett volna emberhiány miatt. Bátran ajánlom egyébként őket, nagyon finom volt a pizza és a hamburger is, igaz utóbbit reggelire ettem meg, mert ahogy éhesen az gyakran megesik az emberrel, túlvállaltam magam a rendeléssel :) A mai etap végül 45 km lett, az alföldhöz képest meglepően sok, 200 méter feletti szinttel.
Befejezésül jöjjön néhány kép Vámospércsről, melyek között van másnap reggeli is.
 |
Nyami, nyami :)
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése