Nincs is jobb egy hat napos munkahét letudása után, mint az egyetlen pihenő napon, vasárnap túrázni egyet a jó öreg Alföldön. Így esett, hogy 2018. október 14-én hajnali 5.50 körül már a Zuglói vasútállomáson várakoztam a szegedi IC-re. Egy gyors átszállás Kiskunfélegyházán és háromnegyed 9 után pár perccel már a mindszenti vasútállomás épületében pecsételtem a túra füzetbe.
Szép napos időt mondtak aznapra, nem is volt felhős az ég, de így 9 óra tájban még kicsit vacilláltam, hogy simán pólóban induljak el, vagy vegyem fel a felsőm is. Végül előbbi mellett döntöttem, mert kalkuláltam azzal is, hogy a gyaloglás közben úgyis kimelegszem majd. Az állomás épületét elhagyva a következő kereszteződésben jobbra, majd szinte rögtön balra kell fordulni és máris Mindszent egyik leghosszabb utcáján haladunk, ami kezdetben Csokonai, majd aztán átvált Kossuthba. A révig tartó bő 2,5 km-t - az utolsó kb. ötven métertől eltekintve- végig a városban tesszük meg, elhaladva jó pár kocsma és bolt, a Köztársaság tér, illetve a Szabadság tér mellett; utóbbi mellett található az általános iskola és a helyi óvoda is, körülötte pedig jó állapotú rekortán pálya van a futni vágyók legnagyobb örömére. Az utamba eső római katolikus templomba ezúttal csak bepillantottam, mert éppen szentmise zajlott odabent, majd nemsokára el is hagytam a város végét jelző táblát és megérkeztem a révhez.
 |
| "Szatócs bolt", egy kis retró :) |
 |
| A Köztársaság tér melletti allén |
 |
| A városháza éppen felújítás alatt álló műemlék jellegű épülete |
 |
| Rekortán pálya a Szabadság tér körül |
 |
| Kreatív alkotás autó gumiból :) |
Odaértemkor a rév pont a mindszenti parton várakozott, így fel is szálltam rá. Nagyon frappáns megoldásnak tartom, hogy a túramozgalom bélyegzője magán a réven kapott helyet a szerszámos/mindenes ládikában, ez is egyfajta kuriózum. A személy és jármű szállítás egyébként folyamatosan zajlik az üzemidőn belül (ez utóbbiról érdemes informálódni előre), de van, hogy kicsit vár egyik, illetve másik parton a hajó, hátha még az utolsó pillanatban befut valaki. Kiderült az is, hogy a helyi focicsapat térítésmentesen használhatja a révet, ezzel támogatja őket a város :) Nem mértem, de bő 5 percig tartott amíg átsiklottunk a túlpartra, ahonnan folytathattam az utam, immár a Duna-Tisza közén.
A Tisza gátjáig bő 500 métert kell még menni, majd balra fordulva további szűk 1,5 km-t magán a gáton teszünk meg, mielőtt arról jobbra térnénk le. Ez után hosszú egyenesek jönnek egészen Ópusztaszerig, mindössze két helyen ékelődik közbe 1-1 kanyar. A földút egyébként kiválóan járható, sok helyen sokkal jobb minőségű volt, mint némely aszfalt út az országban. Egy pótkocsis teherautó prezentálta is, hogy lehet rajta száguldozni és ezzel hatalmas porfelhőt generálni, de szerencsére ez már a mögöttem lévő kereszteződésben történt. Az ősz színei már errefelé is ott virítottak a fákon, és ez a látvány nem keveset segített abban, hogy ne unjam el magam a több kilométeres monoton menetelésben.
 |
| A száguldás következménye, a porfelhő |
 |
| Gázló madár nyomában :) |
 |
| Gigantikus öntöző berendezés |
 |
| Őszi színkavalkád |
Ópusztaszert, pontosabban az épületet, amely a Feszti-körképet őrzi már messzebbről is látni lehet, de néhány km-t még menni kell a homokon és egy kicsit a betonon amíg testközelbe kerülünk hozzá. A pecsételő pont is itt van, azaz a szolgálati bejáraton (kerítés) belépve rögtön jobbra található épületben, ahol a biztonsági őr is "lakik". Utánam is ő szólt ki és invitált be magához miután látta, hogy kissé tanácstalanul ténfergek az udvaron. Miután bebélyegeztem a megfelelő helyre, elköszöntem az őrtől és célba vettem a látogatóközpont bejáratát arra számítva, hogy a jegypénztár melletti ajándékboltban kaphatok majd turista érmet. Csalódnom kellett, mert nem árultak ott ilyet. Vettem viszont pár képeslapot, egy porcelán kismadarat - melyet ha vízzel töltünk fel akkor hátul belefújva csicsergésre is bírhatjuk- és egy nagyon szép, Ópusztaszer feliratú vázát, amely azóta az asztalunk ékesíti. A bevásárlást követően még kiültem a bejárat elé enni egy kicsit, majd folytattam az utam immár Sándorfalva felé.
 |
| A Feszti-körkép csarnoka |
 |
| A látogatóközpont bejárata |
 |
| Számomra rejtélyes "építmények" |
A 4519. számú útig kiérve balról a Szeri kemping és a Szeri Csárda, jobbról pedig a Csillagösvény Élménypark mellett haladunk el, melynek különlegessége a sövény labirintus. Az említett úton jobbra térve csak kb. 200 métert haladunk, majd rögtön le is térünk róla balra. Szűk kilométer múlva tér le a kék jelzés balra az erdőbe, hogy aztán később visszatérjen a 4519-es útra. Becsüljük meg azonban ezt az erdei szakaszt, még akkor is, ha néhol mélyebb a homok, mert az aszfaltra kiérve nem lesz köszönet a sok száguldozó autósban...Egészen a dóci elágazásig megyünk életünk kockáztatásával, ahol végre letérünk róla Dóc felé. Itt még nem nyugodhatunk meg azonban, mert egy darabon még frissen felújított aszfalt jön, amely köztudottan alkalmas a gyorshajtásra.
 |
| Szeri csárda |
 |
| A Csillagösvény Élménypark egyik épülete |
 |
| Szerencsére lehúzódni mindig le tudunk a gyorshajtók elől. |
A dóci aszfaltcsíkról jobbra letérve az elején viszonylag zártabb, árnyasabb erdőben vezet a jelzés, itt-ott kicsit mélyebb homokkal, de ez kikerülhető többségében, így alapvetően nem lassítja le az embert. A ritka kanyarok egyike után egy mára már erősen leromlott állapotú, egykori csárda épület mellett megyünk el, majd figyelni kell, mert a széles földútról balra betér a jel az erdőbe egy szűkebb ösvényen. A rövid átkötő szakasz után ismét egy "tágasabb" földúton rójuk a métereket mielőtt kiérnénk a jól megismert 4519-es úthoz.
 |
| Őzláb gomba |
 |
| Sajnos az Alföldön sem ritka az illegális szemét lerakat... |
 |
| Az omladozó csárda épület |
 |
| Letérés a földútról a sűrűbe |
Ezúttal szerencsére csak átkelünk rajta és máris a Sándorfalvához tartozó Kővágó területén járunk. Itt egy nagyon kedves házaspár az üdvözlést követően megkérdezte, hogy szükségem van-e valamire, és habár éppen nem volt, mert kellőképpen felkészültem a túrára, azért jól esett a gesztus :) A folytatásban egy bal kanyart követően elhaladunk a stranddal is rendelkező Nádas-tó mellett, majd egy bal-jobb "sikánt" leírva a Vedres- szőlő nevű településrész következik. Innen már mondhatni csak egy köpésre van Sándorfalva. A focipálya mellett érünk ki a település fő utcájára, melyen jobbra indulunk el és nemsokára elérünk a központi parkig, mellyel egy vonalban van a Baurger- King nevű pizzéria, ahol pecsételni tudunk, illetve enni és inni is. Nem véletlen ugyanakkor, hogy most a fordított bejárást választottam, ugyanis a pizzéria csak 11-kor nyit, így aki jóval korábban érkezik az pórul járhat.
 |
| A Nádas-tó strandja |
 |
| Árnyas út Sándorfalva előtt |
 |
| A Szabadság téri park a templommal ami a pecséten is szerepel |
 |
| A pizzéria belülről, a pult bal szélén a pecséttel |
Sándorfalva és Szatymaz között végig aszfalt úton kell menni, ami ezen a szakaszon is tartogat izgalmakat, ráadásul sok helyen még csak lehúzódni se nagyon lehet, nagyon kell figyelni! A Fehér-tóból innen a kiterjedt nádason kívül nem sok látszik; egy- két ponton tűnik csak fel a szikes talaj. Egy körforgalmat követően - melynél egyúttal keresztezzük az 5. számú főutat is-,már Szatymaz külterületén járunk, de innen még kb. 2 km a város. A római katolikus templom mellett elhaladva átkelünk a vasúton és ráfordulunk a célegyenesre. A mai nap utolsó pecsétjét a vasútállomás várójában tudjuk beütni az őt megillető helyre. Ezután már nincs más hátra mint megvárni a Szegedről érkező IC-t, és irány Budapest, valamint a jól megérdemelt pihenés :)
 |
| Így lehet spórolni a jelzés festéssel :) |
 |
| Pacik a szikes talajú legelőn |
 |
| Szatymaz gyümölcse, a barack a körforgalomban |
 |
| A pecséten szereplő templom |
 |
| A napi cél, a vasútállomás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése