Bivakolásról kezdőként kezdőknek

Avagy hogyan töltsünk el egy kellemes estét a Prédikálószéken

Azok kedvéért, akik a bivakolás szó olvasása után a "Mit ettél?" vagy ehhez hasonló kérdést tették fel magukban elárulom, hogy a szó- amely eredetileg a francia bivouac katonai kifejezésből ered- tulajdonképpen a szabadban való alvás, táborozás művészetét takarja. Afféle luxus turistaként - aki egy-egy túra után szeret egy jót zuhanyozni és ágyban, párnák közt durmolni - már azt is nehezen képzeltem el magamról, hogy valaha három napos vándor sátras túrán veszek majd részt, de tavaly ez is megtörtént; szóval mit árthat nekem egyetlen kint töltött éjszaka?- gondoltam. 

Aki olvassa a blogot emlékezhet rá, hogy volt már egy kísérletünk a kvázi szabad ég alatt való alvásra, amit sajnos velünk együtt elmosott az eső; mondjuk legalább akkor már nem voltunk a kilátóban, amikor becsapott oda a villám... az nem igazán tett volna jót a hallásunknak és a záróizmainknak sem :) Már akkor ki lett tűzve szeptember utolsó hétvégéje mint "esőnap", és szerencsére ezúttal szép, csillagfényes éjszakát jósoltak a péntekről szombatra virradó éjjelre. A derült égbolt ugyanakkor azt is jelenti, hogy a nappali hő ilyenkor hamar elszökik, s ha ez nem lenne elég: a meteorológia egy kisebb hidegfront érkezését is előrevetítette; nehogy már ezúttal könnyű dolgunk legyen.

Jómagam kisebb megfázással küzdöttem a múlt szombati Magas-Tátra-béli túlélő túrává avanzsált megmozdulás eredményeképpen, de péntek délelőtt már voltam olyan jól, hogy végül is belevágjak a kalandba. Ezúttal is a Kisrigó étterem mögötti parkolóból indult az ezúttal öt tagú csapat, nem sokkal sötétedés előtt, egy túratársunk pedig egyéb elfoglaltsága miatt később csatlakozott hozzánk. Eső nélkül valahogy sokkal jobb hangulatban telt a felfelé menetel is, gyorsabban elfogyott az a bő hat kilométer ami a Prédikálószék 639 m magas csúcsáig vezetett. Mire felértünk természetesen ránk sötétedett, így előkerültek közben a fejlámpák is. 

Az út elején alkonyatkor

Jóval fentebb már csak a Nap utolsó sugarai világították meg a Duna-kanyart.

Kis csapatunk vezére, K. "Prométeusz" Marcell rögvest neki is látott a "tűzhely" előkészítésének, és hamarosan pislákolni is kezdtek a lángok, amiket táplálva aztán csecse kis tüzünk lett a sütögetéshez. Igen, a Prédikálószék csúcsára sajnos vagy sem, egyik pizzéria sem szállít, de még a mekinek sincs itt kihelyezett üzlete, így a turista maga kénytelen elkészíteni vacsoráját, mikrohullámú sütő híján tűz segítségével. A mi menünk grill kolbászokból és zöldségekből- paprikából és hagymából- állt. Vittem magammal néhány szem előre alufóliába csomagolt krumplit is, de ezek sorsáról majd később mesélek. 

Fontos kelléke a sütögetésnek a nyárs is; az enyémet kreatívan "Nyárs Kétezresnek" neveztem el, de aztán nevet váltottam "Nyárs Ezerkilencszázra" miután a hegye beletört az egyik grillkolbászba...Apróság, de hasznos lehet, hogy a már megsült étket jó mielőbb elfogyasztani, mert kihűlve már nem az igazi és újramelegítésre - lásd a fentebb írtakat- nincs lehetőség. 

Sülnek a finomságok; bevetésen a Nyárs 2000 :)

Még zajlott a sütögetés, amikor Marci gondolta átadja a tűzgyújtás tudományát nekünk is. Ehhez magnézium rudat, kést és kisméretű, gyantával alaposan átitatott - ezáltal vízálló - fahasábot használt. Valami azonban történt az eszközökkel, mert ugyan látványos mini tűzijátékot produkált a rúd, de a faforgács sehogyan sem akart lángra kapni, pedig többen is próbálkoztunk, de kb. 3-3500 kísérlet után feladtuk; gondoltuk alszunk rá egyet, hátha majd úgy.

Hiba a Mátrixban: szikra van, gyantában ázott fa van..tűz nincs...

Időközben megérkezett hatodik túratársunk is szokásához híven dorombszó kíséretében. Miután ő is megvacsorázott elfogyasztottuk a desszertként funkcionáló doppler kekszet, és hála neki, valamint két másik társunknak: egy kis borral le is öblítettük torkunkat. Ha már felmerült az alkohol, fontos megjegyezni azt - amit bízom benne, hogy sokan tudnak: az alkohol igazából nem melegít fel, csak az erekre gyakorolt hatása miatt tűnik úgy, hogy melegünk van. Ezért semmiképpen sem javasolt  kizárólag borral, sörrel, vagy egyéb tömény alkohollal "befűteni" egy- egy szabad ég alatti alvás előtt, mert annak csúnya megfázás is lehet a vége. A magas kalóriatartalmú ételek, pl. az említett csokis keksz, viszont kiváló választás; ilyenkor a más esetben fogyókúrára hivatkozók is bátran bűnözhetnek.

Egy kis bor, csakis egészségmegőrzés céljából :)

A vacsora után a kilátó második emeletét vettük birtokba. Már éjfélre járt, az idő is lehűlt kissé és a szél is fújdogált. Hogy ne vesszen kárba a megtermelt hő célszerű volt mielőbb a hálózsákokba bújni. Sokan tévesen úgy tudják, hogy a hálózsák mindenképpen melegen tart. Ez azonban így nem feltétlen igaz. Sokféle létezik belőle, de alapvetően mindegyik huzatán található egy skála, amely azt mutatja meg, hogy mi az a minimum hőmérséklet amitől már használható, illetve milyen hőmérséklettől válik komfortossá a benne való alvás. Nem mindegy azonban, hogy egy megtermett, nagy izomtömeggel bíró férfiról beszélünk, vagy egy törékenyebb nőről; a kettő nyilván nem ugyanazt a hőmennyiséget fogja leadni, így adott esetben kisebb trükkökhöz is folyamodhatunk. Ilyen lehet például egy vékonyabb pléd bevetése egyfajta bélésként. A lényeg azonban, hogy a hálózsákba bizony hiányos öltözetben ildomos bebújni, hogy bőven maradjon szabadon olyan bőrfelület, ahol a megtermelt hőt leadva felmelegíthessük a zsákot és ezáltal megóvjuk a kihűléstől is magunkat.

Hogy némileg csökkentsük a szél hatását, körülbástyáztuk magunkat padokkal

Az éjszaka egész nyugodtan telt el; még a túratársak néha felzendülő horkolása sem igazán zavart, annál inkább a hajnalban menetrend szerint megérkező hidegfront és a felerősödő szél. Akárhogy fordultam és bújtam a hálózsákban valahogy mindig megtalált egy hideg fuvallat. Párna gyanánt- mert anélkül nem tudok aludni- az egyik ruhás szatyrot használtam, ami csörgött is rendesen 1-1 irányváltás alkalmával, ezért utólag is elnézést kérek :) Mivel maga a zsák jóval hosszabb mint jómagam, ezért alkalmaztam azt a trükköt is, hogy a reggel felveendő ruhákat annak végében helyeztem el, hogy ne hűljenek ki teljesen. Az ébredéshez közeledve pedig magamhoz is vettem őket, hogy melegebbek legyenek. 

Eredetileg a fél hét tájban esedékes napfelkelte előtt szerettünk volna ébredni pár perccel, de kicsit előbb sikerült, hála a rejtélyes okból hat után pár perccel a csúcsra érkező négy fős társaságnak és a hordozható hangszóróból szóló zenéjüknek. Maga a zene alapvetően nem is lett volna rossz, jó kis chillout music, de másfél óra elteltével már kissé unalmassá vált hallgatni, hogy "tüp-tüp-tüp-tüp-türüptüp, tüp-tüp-tüp-tüp-türüptüp, tüp-tüp-tüp-tüp-türüptüp, tííííííííííííííííííííííííííííí, tü, tüp-tüp-tüp-tüp-türüptüp..." 

A napfelkelte a felhős égboltnak köszönhetően sajnos elmaradt, de azért szép kilátás nyílt a Duna-kanyarra a kilátóból. Miután mindenki "kibújt a bábjából" és összeszedelődzködött, elindultunk ismét a tűzrakó hely felé reggelizni.

"Kibábozódás" :)

A kilátó nappal

A mindig csodás panoráma

Az álmoskás csapat több tagja is belelkesült, amikor Marci elővette a kis kannáját és bejelentette, hogy most pedig kávét fog főzni nekünk. Nem vagyok nagy fogyasztója a fekete nedűnek, de egy ily módon elkészült verziónak én sem tudtam ellenállni. A tűz azonban nagyon nehezen akart életre kelni. Már-már ott tartottunk, hogy áldozunk valamit a hegy szellemének, de végül erre nem került sor. Kiderült viszont, hogy a krumplit nem véletlenül szokták az okosabbak a parázson sütni és nem a lobogó tűzbe tenni. A négy burgonya egyike sem sült ehetővé..az egyik viszont konkrétan annyira elszenesedett, hogy igénybe vettük a tűzgyújtáshoz is. Miután mindenki bőségesen bereggelizett, bekávézott és eltakarítottuk a romokat is, már nem volt más hátra mint előre, elindultunk a parkoló felé. 

Szenes krumpli, csak ínyenceknek :)

Fő a tábori kávé

Reggeli extra menü: kávé keksszel :)

A lefelé vezető út szintén jó hangulatban telt. Útközben sok emberrel találkoztunk; a napfénynél már jól látható táblácskákról kiderült, hogy valamiféle teljesítménytúra került megrendezésre aznap. A parkolóban jó hangulatban búcsúztunk egymástól, megállapítva, hogy továbbra sem vagyunk százasok. Folytatás talán télen..mert hiába mondtunk rá "az teljességgel kizárt"-ot szinte rögtön... nagy az esélye, hogy azon a túrán is ott leszünk majd :)