Már említettem, hogy bár alföldi
gyerek vagyok, e tájegység bejárása még sem tölt el akkora izgalommal mint pl.
az Országos Kéktúráé vagy a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúráé; a hegyek,
dombok hiánya lehet az oka. Mivel azonban szeretném, hogy telje legyen a Kék kör ezt a nagytájat is be kell
barangolnom, és ezt szeretném mielőbb megtenni. Mivel egyedül még kevésbé
izgalmas a síkon talpalni, kapva-kaptam az alkalmon és csatlakoztam a hazai
természetjárás egyik élő legendája,Toplak József „expedíciójához”, amely
Szatymaztól indult és végcélja Mezőtúr volt. Mivel nekem ebből csak a Mindszent-
Szarvas etap hiányzott, csak a második napon csatlakoztam.
Ezúttal is nagyon korán kellett
kelnem, már 4 körül „csörgött a vekker”, és a 4:51-es vonattal már úton is
voltam a nyugati pályaudvarra, hogy átszállhassak a szegedi IC-re. Erről Kiskunfélegyházán kellett átváltani a
hódmezővásárhelyi zötyögősre, amellyel egészen a start helyszínéig,
Mindszentig zötykölődtem, szó szerint. 8:50-kor már az állomás épületében
pecsételtem a túrajelentésembe és vártam Józsiékat.
Ők azonban nem jöttek.
Facebookon tartottuk a kapcsolatot és kiderült, hogy bizony pont lekésték a
mindszenti révet, így 40 perces csúszást sikerült összeszedniük ráadásként. De
a Tiszáig sem tudtak olyan gyorsan haladni az Ópusztaszer után tapasztalt saras
út(v)iszonyok okán. Amíg várakozni kényszerültem kilátogattam a vonatról
megpillantott és az állomástól mindössze bő 100 méterre tartott vásárba, ahol
beszélgettem egyet az egyik árussal, aki megkérdezte, hogy ezt a túrázást amúgy
pénzért csinálom-e :D Bőven belefért még egy lekváros lángos is, mert Józsiék 4
fős csapata végül csaknem 2 órás késéssel érkezett meg háromnegyed 11 tájban.
 |
| Részlet a piac kínálatából |
 |
| A piactér fölé magasodó 50 méter magas víztorony |
 |
| Lekváros lángos, hogy jobban menjenek a lábak :) |
 |
| Az alföldi expedíció csapata |
A kötelező adminisztratív teendők
és egyebek gyors lebonyolítását követően bele is vágtunk a folytatásba.
Mindszenttől a következő említésre érdemes pontig, a Ludashalomig szinte
pontosan 10 km-t kell a nyílegyenes aszfalton gyalogolni és ilyenkor például
jól esik, ha az embernek van kihez szólnia. Pár lakott, illetve kihalt tanyán
kívül sok érdekességet nem is tartogat számunkra ez az aszfaltcsík. A Ludas-
halom „csúcsán” álló keresztnél szédítő 90 m körüli magasságból nézhetünk
körbe; kihasználva a pihenőt itt ettünk is egy keveset.
 |
| Átkelés a Ludas- éren |
 |
| A 10 km-es szakasz végén Szentes felé indulunk tovább |
 |
| Keresztek a Ludas-halom csúcsán |
 |
| Kilátás a Ludas- ér irányába |
A folytatásban bő 600 métert
kellett a viszonylag forgalmas 45-ös út mellett menni mielőtt jobbra tértünk
volna a földutak felé. Már ekkor fel akartam venni a kamáslikat, de a többiek jónak ítélték meg a talajt, nem kell még az alapon nem tettem. Ami késik, az nem
múlik –lásd a vonatok is odaérnek egyszer ahová elindultak-, kb. 200 méter múlva már más is belátta, hogy jobb
lesz kamáslival. Ezzel számomra is elkezdődött a napi sárdagasztás. Ismerve az
erre a vidékre jellemző talajt, a fekete földet, sejthettük, hogy ez a mai sem
lesz egy könnyed sétagalopp. Szerencsére az elején még csak szűk egy kilométert
kellett sarazni és azt is a jobbnak mondható úton és ki is értünk az Ördöngősi
aszfalt útra.
 |
| Mi most a másik irányba mentünk tovább |
Ezen haladtunk, de nem túl sokat. A majort elhagyva balra fordul
az út, majd fokozatosan szűnik meg a beton és veszi át helyét a sár. Próbáltunk
a szélén menni az útnak, de tekintettel
arra, hogy ezeket az utakat előszeretettel használják a traktorok és egyéb
munkagépek nem könnyű még ott sem a haladás. A következő pihenőt a hosszú
egyenes szakasz mellett elterülő kisebb réten tartottuk. Tovább haladva egy
csatorna/kanális partján kellett menni jó hosszan, majd egy dupla
bal-jobb-bal-jobb kanyarkombinációt követően végre újra aszfalton koptathattuk
a bakancsokat, immár abban a tudatban,
hogy szűk félórán belül közigazgatásilag Derekegyházhoz tartozó Tompahátra
érkezünk. Így is lett, azonban a helyi vegyesboltot csak kívülről vehettük
szemügyre, a kocsma meg már rég bezárt ezen a településen is. Szerencsére az
alföldi kéktúra pecsétje kívülre, az ablak keretére került felszerelésre, így
korlátlanul elérhető. Itt ismét feltöltöttük elemózsiával az erőtartalékokat és
indultunk is tovább Ótompahát felé.
 |
| Ördöngős major, ahol szállást is talál a fáradt vándor |
 |
| Giga-mega öntöző rendszer |
 |
| Romos épületek a tompaháti út mentén |
 |
| Gyöngytyúk sokadalom |
 |
| Érkezük Tompahátra |
 |
| A helyi vegyesbolt mint pecsételő hely |
A változatosság kedvéért ismét
szántóföldek mellett/között kellett haladni… már amennyire ez sikerült. Bár
hozzáteszem, hogy ezt a típusú sarat így utólag szó bevállaltam volna másnap is, de erről
majd később. Időközben azért a Nap is elkezdett lefelé menni; mire beértünk
Ótompahátra, már elmúlt 16 óra, vészesen közeledett a napnyugta időpontja. A gyakorlatilag egy utcás kis falun átmenve
értük el a Derekegyház- Nagymágocs közötti aszfalt utat, amely mellett
kényelmesen a kerékpár úton folytattuk a napi cél felé. Nem mentünk be azonban
egyenesen Nagymágocsra, hanem szűk 1,5 kilométer után, a betonúton átkelve ismét földútra
váltottunk, de ennek az állapotával már nem volt gond. A látási viszonyokkal
viszont már kezdett az lenni, mivel a lenyugvó nap utolsó sugarai is tovatűntek
mire a helyi szennyvíztelephez ért csapatunk. Itt volt ugyan közvilágítás, de a
Szentesi útig hátra lévő kb. 150 méteres, erősen dzsindzsás, kidőlt fákkal
tarkított szakaszon már sötétben bóklásztunk, mert a fejlámpát senkinek sem akaródzott
felvenni erre a kis időre. Gyakorlatilag a várost jelző táblánál bukkantunk elő
a trükkös szakaszról és innen már nem volt messze a kastélypark bejárata sem.
Pecsételni a portán kell; belépve az épületbe bal kéz felé található a
bélyegző. Ugyan sötét volt, de azért elsétáltam a kastélyhoz, amely jelenleg szociális otthonként
üzemel, és készítettem pár képet.
 |
| Ótompahátra érve a Nap az utolsó sugarait küldte felénk |
 |
| Itt is lekéstük a nyitva tartást |
 |
| Irány Nagymágocs a kerékpár úton |
 |
| Nagymágocsi kastély |
Eztán elköszöntünk a csapat két
tagjától akik csak eddig jöttek velünk és elkezdtük felkutatni a szállást. Ez
nem ment olyan könnyen, mert nem volt tudomásunk róla, hogy az eredetileg
turista szállóként is funkcionáló és a Felicián atya helytörténeti gyűjteményt
is tartalmazó műemlék épületet felújítják, ezért kicsit tovább kell még menni a
kijelölt szállásig. Hármunk számára hatalmas volt az épület és sajnos kissé
hideg is, mivel a fűtést feltehetőleg csak érkezésünk előtt nem sokkal vehették
fel. Gondunk akadt a vacsora beszerzésével is. A helyi bolthoz, ami vagy 2
km-re volt tőlünk már senkinek nem volt kedve elmenni, így szállásadónk
javaslatára egy orosházi pizzériából (La Rosa) rendeltünk. Na ezt a hibát senki ne kövesse el! Az hagyján, hogy az ígért
1,5 óra helyett 2 és negyed óráig tartott kihozni a pizzákat- amelyek nem
voltak már melegek-, de csak fizetés után szembesültünk vele, hogy különböző
rejtett költségeket számoltak fel..az 1450 Ft-os pizza így került végül bő 2000
FT-ba. Írtam nekik facebookon, hogy véleményem szerint ez nem egy becsületes
hozzáállás, de válaszra már nem méltattak.
Miután ettünk, ittunk, fürödtünk
egyet hamarosan nyugovóra is tértünk, mert másnak fél 7 tájban már indulni
szerettünk volna tovább Szarvas felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése