Nekem a Balaton-felvidék a riviéra

Az előző részekben történt...

Nem új keletű a tervem, miszerint szeretném bejárni az ország összes kék sávval jelölt túraútvonalát. Eddig egészen jól állok, hiszen már zsebben az Országos kéktúra jelvénye és hamarosan a Rockenbauer Pál Dunántúli kéktúráé is a polcomra kerül, de a -nevezzük így- "nagy kékeken" kívül teljesítettem már a Börzsönyi- és a Gödöllői kéktúrát is. A sorozat pedig szeptember 16-tal tovább bővült, mégpedig a bejárás során személyes kedvencemmé váló Balaton-felvidéki kéktúrával!

Mivel a Veszprém megyei Természetjáró Szövetség gondozásában kiírt túramozgalom teljesítését még azelőtt kezdtem meg barátnőmmel, hogy a Bakancsos barangoló elindult volna, gondoltam egy rövid összefoglalót is írok az eddig megtett két túranapról néhány kép kíséretében.

Maga a túramozgalom kicsivel több mint száz km-en át kanyarog Pétfürdő és Badacsony kikötője között a Balaton-felvidéken szebbnél szebb panorámát kínálva sok helyen a "magyar tengerre". Amikor tudomást szereztem róla, rögtön tudtam, hogy mindenképpen be fogjuk járni, az egyetlen dilemmát az okozta, hogy melyik végéről is kezdjük, de végül győzött a szív szava és Pétfürdő lett a start helyszíne, mivel úgy éreztem, hogy ezt a mozgalmat illik a részben nevét adó Balatonnál befejezni.

A táv cirka első felét két részben teljesítettük párommal. 2018. június 16-án a Pétfürdő- Balatonalmádi szakaszt jártuk be, érintve a két település között Királyszentisvánt és Litért is. Már a Pétfürdő utáni dimbes- dombos szakasz is nagyon tetszett a mediterrán jellegű tereppel és a helyenként egyszemélyesre szűkülő, kavicsos ösvényeivel; mi külön kitérőt is tettünk a Péti- hegy 205 méteres "csúcsára", ahol egy geodéziai mérőtorony is található, és persze nagyon szép kilátás a völgyre és Ösküre is. Ezt követően volt egy szakasz, még Királyszentistván előtt, ahol kénytelenek voltunk helyenként a búzatáblában menni, mert mellette annyira benőtte a gaz az ösvényt. Jó volt látni végre a Sédet, melyről még főiskolán kaptam volna mentő kérdést, de akkor még nem ismertem Veszprém folyóját :) Királyszentistvánon tudtunk frissíteni is, mert még pont dél előtt pár perccel érkeztünk meg a helyi kocsmába, viszont az aznap tartott tócsni fesztiválról csalódottan távoztunk, mert tócsni az nem volt, legalább is ottjártunkkor biztosan nem, csak a bábjáték éles ricsaját hallhattuk még egy kilométerrel távolabb is. Ezután "felültünk" a Mogyorós- hegyre vivő "hullámvasútra", majd miután kiszuszogtuk magunkat, le is ereszkedtünk Litérre, ahol kólával és jégkrémmel javítottunk kicsit komfort érzetünkön, de vettünk vizet az útvonal által szintén érintett közeli játszótér melletti parkban lévő csapból is. Ezután újabb domb mászás következett, majd a Rom-kúti- völgyben élvezhettük a táj szépsége mellett az árnyék nyújtotta hűst. A nagy forgalmú, nemrég felújított veszprémi út keresztezését követően a Malom- völgyet is bejártuk mielőtt megérkeztünk volna Balatonalmádiba. A várost csaknem hosszában szeli ketté a kéktúra, így lehetőségünk volt alaposan megcsodálni amíg elértünk a vasúti aluljáró - vagy ahogy itt hívják az ott helyet kapó időszakos kiállítások miatt: Art-járó melletti fotózós táblához, melynek szélén a pecsétet őrző kazetta is helyet kapott. Mivel még belefért a vonat indulásáig, felmásztunk az Óvári messzelátóig is, ahol a városra és a tóra nyílt csodás kilátás.

Péti- hegy a geodéziai toronnyal

Kilátás a geodéziai toronytól

Lepke faloda az út mentén :)

Útkeresés..

Át a Séden Királyszentistván határában

A helyi frissítő állomás

Hullámvasút..

Litéri panoráma

Szedtünk egy kis kakukkfüvet is

Feltűnik Balatonalmádi

A napi célban; pecsét a vasúti aluljáró előtti táblán

Útban a messzelátó felé egy kis múlt

Óvári messzelátó

Panoráma 1.

Panoráma 2.

A vasúti "Art járó" egyik képe :)

Második túranap, avagy a kilátók túrája

A túramozgalom folytatása egynapos túra keretében valósult meg, 2018.07.28-án. Az időjárás előrejelzés kissé bizonytalan volt, legalább is a reggeli, kora délelőtti órákat illetően arra vonatkozóan, hogy lesz-e égi áldás a napnak ezen a szakában; későbbre már szép napsütéses időt jósoltak. Gondoltam húzok egy merészet és azt mondtam, "Nem lesz itt eső, ne vigyünk esőkabátot!" Hát..majdnem pórul jártunk :) Útban Balatonalmádiba többször is esett, de megérkezésünkkor pont nem, viszont elég barátságtalan, szürke égbolt fogadott itt is minket. 

Nem volt mit tenni, bízva a jószerencsében elindultunk a kék sáv jelzésen első látnivalónk, a Szent Imre templom felé.

Szent Imre templom

A szép épületet csak kívülről csodáltuk meg, haladtunk is tovább a város külső része felé a közben kissé emelkedő úton. Hamarosan elértük a pontot, ahonnan már csak gyalogosan járható a jelzett út és célba vettük a Csere-hegyi kilátó impozáns épület együttesét. Egészen 295 méteres tengerszint feletti magasságra kellett felmásznunk és mondanám - amit ilyenkor szoktam-, hogy a kilátásért megérte, de sajnos ottjártunkkor még felhőben volt a hegy, a szél is erősebben fújt a tetőn és mintha szemerkélt is volna kicsit. Így aztán sokat nem időztünk a kilátó tetején, a reggelinek szánt szendvicseket is lentebb, egy "képeslap" felirattal ellátott pados beülőnél ettük meg. Meglepetésünkre még kint volt az előző héten megrendezett, Kék Balaton teljesítménytúra "extra kitűzője is, így azzal is pecsételtünk egyet. Lefelé a hegyről egy kellemes kis ösvényes kellett menni dzsungel feelingben. Minden nagyon zöld volt és vizes, óriási páratartalom, ráadásul közben az eső is rákezdett. Szerencsénk volt, hogy ekkor még viszonylag zárt lombkorona alatt mentünk, így nem áztunk el, és mire kiértünk alóla, a csapadék is megszűnt. 

Csere-hegyi kilátó

Irány a dzsungel!

Hamarosan kiértünk az Alsóörsre vezető aszfalt útra, amelyen szűk egy kilométert haladva értük el a kocsmát, melynek külső falán található a mozgalom pecsétje. Érdemes azonban bemenni is, mert egy mini kortörténeti, illetőleg népművészeti kiállítás helyszínére csöppenünk. Mindenféle szerszám, evő- és ivó eszköz és egyebek találhatóak az épület belső falaira akasztva tucatszám - felölelve szinte az egész 20. századot. Miközben megcsodáltuk a múlt emlékeit, azért fogyasztottunk is, de ezt már mint a kocsma előtti padokon ülve. A kéktúra nem érinti, mi azonban nem akartuk kihagyni az alsóörsi Somlyó-hegyi kilátót sem. És ezúttal már tényleg megérte felszuszogni a 228 méteres hegyre, mert időközben a felhők is odébbálltak, így végre megcsodálhattuk a Balatont is, de jó volt a rálátás az ókori görög színházakéhoz hasonlóan kialakított szabadtéri színpadra is, mely mellett még a kocsmába mehet mentünk el.

Kocsma- és pecsételőhely

A"mini múzeum"

Népi bölcsesség :)

Somlyó-hegyi kilátó

A szabadtéri színpad lentről

És fentről...

 A kilátóból lefelé jövet kitértünk a szintén a hegyen lévő műemlék jellegű templomhoz, de be nem mentünk, tekintettel arra, hogy nem voltunk hivatalosak az éppen zajló keresztelőre :) Továbbra is aszfalton haladtunk nemsokára már a kis község, Lovas Fő utcáján. Erről előbb jobbra, majd balra fordultunk egy, a házak mögött megbúvó ösvényre. Ezen gyalogolva keltünk át a Lovasi- séden, majd egy rövid emelkedő szakasz letudását követően már egy panoráma úton talplatunk és nem győztük csodálni hol a kilátást a Balatonra, hol a szebbnél szebb lakóházakat, üdülőket. Palóznak község területén jártunk már, de a helyi kálvária stációihoz érvé élesen észak- észak- nyugatnak fordultunk, hogy már egy komolyabb szintet küzdjünk le a Kis-hegyen keresztül a Csákány- hegy 327 méteres, kilátóval díszített csúcsáig. A felhőréteg még inkább elvékonyodott eddigre, már csak vattacukorra emlékeztető "pamacsok" díszelegtek az égen, így el lehetett látni Balatonfüredig, sőt a Tihanyi- félszigetig is.

Kilátás a panoráma útról

Érdekes boros pince a Naprendszerrel és a tömegvonzás törvényével :)

Csákány-hegyi kilátó

Füred és Tihany a nem is olyan távolban

Folytatva a mai napra jellemző hullámvasút-szerű utazást egy klasszikus, szűk ösvényen ereszkedtünk le a következő pecsételő helyre, Csopakra. Sajnos a Csopakabánára nem volt időnk kimenni - nem is úgy készültünk persze-, de a Kossuth Lajos utca és a Veszprémi út által körülhatárolt a katolikus templom mellett fekvő kis parkocskánál végrehajtott pecsételést követően kissé körbejártuk a kék sávról csak kb 10 méteres letérőt jelentő működőképes vízimalom épületét, a Plul malmot, melynek területén a tájékoztató tábla információja szerint már 1277-ben is malom működött. A körüljárás szó szerint történt, mivel sajnos pont ebédidőben értünk ide, de azért így is szép élménnyel gazdagodtunk. A folytatásban még egy darabig Csopak belterületén haladtunk és egy újabb emelkedős szakasz után visszatért a megunhatatlan balatoni panoráma, na meg a pazar épületek sora is. A legtöbb természetesen már kész állapotban állt, de volt amelyiknél még csak az alapozást kezdték meg. Furcsa volt kicsit látni, hogy olyan helyekre is adnak ki építési engedélyt, ahová már nem biztos, hogy szabad volna..de hát ez van, pénz beszél..a többit meg tudja mindenki.

A kis park a pecsételő dobozt tartó villanyoszlop szomszédságában

Érdekes megoldás az "ilyen volt" szemléltetésére

Működésben a malom

Kb. 7 és fél százada ezen a helyen

A számtalan szép ház után, az Erdőalja utcánál véget ért az aszfalt és egy alig észrevehető kis ösvényen megkezdődött a "tánc" a Péter-hegyre. Ezen az emelkedőn már fülledt meleg volt, de azért legyűrtük és a csúcsot jelző beton építménynél ismét várt minket a Kék Balaton bélyegzője. Épp készültünk elővenni az igazoló lapokat, amikor egy Csoki nevű kutyus csaknem tomporon kóstolt minket, de gazdája hívó szavára szerencsére megszelídült így folytathattuk. Természetesen ismét lefelé, ahogy ezt már megszokhattuk, méghozzá elég meredeken egészen Arács település Béke utcájáig. Az aszfaltot elérve jobbra fordultunk, majd a Cholnoky Jenő emlékműnél kereszteztük a Koloska - patakot.

A Péter-hegyen

Alig száz méternyit kísért mindössze minket a patak, mert ezt követően bal kanyart vettünk, hogy megkezdjük az újabb, nagy örömünkre a mai utolsó, Tamás-hegy meghódítását. Ez is sikerült, méghozzá ahogy eddig, oxigénpalack nélkül! Hozzáteszem néha nem jött volna rosszul :) Az igazi attrakció - már ami a hegyet illeti- azonban a Jókai- kilátó volt, a mai nap szintén utolsó, de talán legszebb panorámájával dicsekedhető építménye; bár a Balaton esetében ilyet azért nagy merészség kijelenteni, mert az szép bárhonnan is nézi az ember. Egy "hibája" azért van a 315 méteren fekvő kilátónak, nevezetesen, hogy kissé szűkek a feljáratok, így nekem is sikerült koponya keménységi tesztet végrehajtanom az első lépcsősor tetején :) A legfelső szintről láthatjuk az alattunk elterülő Balatonfüredet és a közeli Tihanyt, de már a tanúhegyek is mutogatják magukat a távolban., sőt a Körös-hegyi völgyhíd is felsejlik. "Örömmel" nyugtáztam, hogy Lakatos Emese és Lakatos Magneto szerelmük tombolása közepette tudtak időt szakítani a kilátó megtekintésére...és megrongálására is.

Jókai- kilátó

A csodás panoráma

Tihany és messze, távolban a völgyhíd

No komment...

A kilátótól le a város felé érdekes padokkal találkozhatunk; mindegyik Jókai: Az aranyember című regénye 1-1 szereplőjének nevét viseli magán, így találkozhatunk többek között "Ali Csorbadzsival" és "Tímeával" is. A kilátás Balatonfüred lakott területéhez közeledve sem lesz sokkal rosszabb..sőt! A Tamás-hegyi kereszttől egészen festményre illő amit látunk. A cél, vagyis a Szent István téri Krisztus Király templom, pontosabban a közvetlen utána található kulturális központnál található pecsételő hely már nem lett volna messze, de mivel időnk engedte újabb kitérőt tettünk a Lóczy Lajos- barlanghoz. A bejárat előtt álló jegyárusító bódéhoz érve láttuk, hogy az zárva, de nem estünk kétségbe, mert rögtön olvashattuk is az ajtónál a kiírást arról, hogy éppen vezetés zajlik, ezért türelem. Miután kijött az előző csoport megvettük a jegyet - és az itt is kapható turista érmet-, majd mivel más éppen nem várakozott a nemzeti park alkalmazottjával hármasban vágtunk neki a barlang bejárásának. Itt nem kell persze Baradla- barlangi méretekkel és cseppkő sokféleségekkel kalkulálni, de érdekes látvány például ahogy a természetformáló erők összetörték a vaskos mészkő lapokat, sajátos szerkezetet adva ezzel az üregeknek.

Borsó kövek

Megtört mészkő rétegek

Kátrányos elszíneződés

Üstök a "plafonban"

Jól esett a kis hűsölés, de örökre nem maradhattunk a barlangban - nem is volna túl egészséges-, így miután visszatértünk a kék sávra, hamarosan meg is érkeztünk a pecsételő helyhez. Miután megejtettük a procedúrát célba vettük a vasútállomást. Útközben kiderült, hogy még van bő egy óránk a vonatig, ezért lenéztünk a partra és az ott található Tagore sétányra, de nem ám csak úgy egyenesen, torony iránt menve, hanem a Blaha Lujza utcát és az Állami Szívkórház előtti teret is érintve, ahol éppen az előző nap véget ért Kék szalag tókerülő verseny díjátadása zajlott; kissé kilógtunk a tömegből így hátizsákosan, de legalább ilyet is látott a díszes társaság :) Ezután már csak annyi maradt, hogy visszatérjünk a vasúthoz és felvonatozzunk Budapestre, majd aztán megérdemelt pihenéssel zárjuk a kilátók napját :)

Krisztus király templom

Tagore sétány

Kék szalag díjátadó buli