Nyírségi kalandozások 0. nap: Nyírbátor látnivalói

Szerettem volna még idén kiharapni egy nagyobb darabot az Alföldi kéktúrából, így hosszas tervezgetést követően végül a Nyírség, azon belül is a Nyírbátor-Nyíracsád-Bánk, iskola szakasz bejárása mellett döntöttem. Az október 23-i hétre már az év elején leadott tervezetben is szabadságot írtam be, ezért adta magát, hogy ebben az intervallumban fogom végrehajtani a tervet. Külön szerencse, hogy az elmúlt heti esőzéseket követően végül az időjárás is a szebbik arcát mutatta október negyedik hetében, elhozva egy kicsit kései vénasszonyok nyarát, aminek persze mindenki örült. Mondjuk akinek nem kellett dolgoznia, az egy kicsit jobban :)

Mivel Nyírbátorba sem 1-2 órába telik lejutni, és a városban akad néhány látnivaló, úgy döntöttem, hogy október 21. napja egyfajta "nulladik nap" lesz, amelyen csak a leutazásra és a helyi nevezetességek megtekintésére kerül majd sor. Ennek megfelelően nem is indultam hajnalban, elegendő volt a fél kilenc után nem sokkal a KÖKI-ről induló Páva IC-re  helyet foglalnom, hogy egy debreceni átszállást követően 12:35 körül megérkezzek a sárkányok földjére.

Gondolva arra, hogy a folytatás során majd a vasútállomásról indulok, vagy épp ide érkezem, a szállásomat az AK sávján közelítettem meg, melyre az Ady Endre utca és Édesanyák útja kereszteződésében érkeztem meg. Ez utóbbi utcanév eredetéről később egy kis leírást is találtam, mely szerint ezen az útszakaszon 1948-tól egy szülőotthon állt, melyet az országban utolsóként 1995-ben zártak be. A jelzés a 2006-ban felújított Bárhori várkastélynál jobbra vitt az Egyház utcára. Ezen száz métert sem haladva meg is érkeztem a református templomhoz és a mellette álló híres fa harangtoronyhoz. Sajnos a templomba nem jutottam be és a harangtoronyba sem tudtam felmenni, mert pont lejárt a látogatási idő, de a leírásokat olvasva megéri majd visszamenni és bepótolni ami most kimaradt. A biztonság kedvéért már most készítettem itt pár képet mielőtt folytattam volna a kék sávon. 

A gyönyörű református templom és a híres harangtorony

A következő megálló a Báthori István Múzeumnál volt, ahol le is tudtam az adminisztrációt és beütöttem a pecsétet az igazoló füzetbe; duplán, ahogy megszakítás esetén a korábbi kiadású füzetbe illik. Nem is időztem itt tovább, ideje volt végre elfoglalni a szállást.

Báthori István Múzeum

Bélyegző a bejárattól balra található ablak rácsán

Papok-réti-tó a múzeummal szemben

A "vízokádó" sárkány

Pár percnyire található mindössze a múzeumtól a Napsugár Panzió, ahol szobát foglaltam. Nem mondom, hogy olcsó volt - pláne nem turista szempontból -, de a SZÉP kártya elbírta, és a városközpont béli elhelyezkedése, a kék jelzéshez való közelsége is mellette szólt. Hétköznap lévén ráadásul egyedüli szállóvendég voltam. Mivel nem szerettem volna több időt veszíteni a sötétedésig, gyorsan haraptam néhány falatot az otthonról hozott szendvicsből és indultam is vissza a múzeumhoz. 

A Napsugár panzió udvarán

Októberben már korábban, délután 4-kor bezár az intézmény, így kicsit sietni kellett. A belépő és a fotójegy is egyaránt 500-500 Ft-ba került, igaz utóbbit nem feltétlen kellett volna megvennem, mivel teljesen egyedül jártam be a földszinti és emeleti termeket, akár le is festhettem volna amit szeretnék. Jöjjön most néhány fotó a főként Nyírbátor történelmét bemutató kiállításról.

Az 1511-ben készült intarziás imapad részlete

Középen Bethlen Gábor kardja és annak hüvelye látható

A helyben előforduló mesterségek is megjelenítésre kerültek

A múzeum alapítójának, dr. Szalontai Barnabásnak emlékszobája

A múzeumot követően az azzal egy épületegyüttest alkotó római katolikus minorita templomba szerettem volna belesni, de sajnos ez is zárva volt. Így aztán elindultam a várkastély felé, mégpedig nem is akármilyen útvonalon. A két templomot az úgynevezett várostörténeti sétány köti össze. Ennek díszes burkolata mentén különféle szobrok, szoborcsoportok elevenítik fel Nyírbátor gazdag történelmének egy-egy meghatározó jelenetét. Az alkotások közelében elhelyezett leírásokból megtudhatjuk például, hogy miért is hívják a területet sárkányok földjének, de megelevenedik a Szentvér- monda egyik jelenete is. A református templom előtti térig még néhány régi harci masinával is találkozhatunk.

A bácsi meglepődve állapítja meg, hogy eltűnt a jobb kézfeje :) 

Sárkányok földjén

A Szentvér monda egyik jelenete

Báthori István szobra

A református templom előtti parktól a korábban már említett Édesanyák útja választja el a látogatót a 2006-os felújítást megelőzően még magtárként is működő Báthori várkastélytól, ami egyúttal panoptikumként is funkcionál. Ide a belépő 1000 Ft-ba kerül, és turista érmet is kapni :) A földszinten két jelenet került megörökítésre viaszfigurák segítségével. Az egyik a nyírbátori - titkos- egyezmény aláírását, a másik pedig az 1479.10.13-án zajlott kenyérmezei csatát követő összejövetelt ábrázolja. Az emeleten - többek között- a szolgálóival szemben tanúsított kegyetlen bánásmódjáról és bizarr szokásairól ismert Bátori Erzsébet életéből láthatunk néhány momentumot. A csigalépcsőn a díszterembe is fel lehet menni, ahol látnivalóként inkább csak a fagerendás tetőszerkezet szolgál. Jöjjön innen is néhány fotó.

Egykor ilyen állapotban is volt az épület

A kenyérmezei csata után; Báthori balján a híres Kinizsi Pál

Báthori Erzsébet ítélete

A róla kialakult mítosz is "megelevenedik"

A kulturális kikapcsolódást követően visszatértem a szállásra és már sötétben indultam el vacsorázni a közeli Csekő Kávéház és Étterembe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mind az ételek, mind a sütemények nagyon finomak voltak és SZÉP kártyával is lehet fizetni. A bőséges étkezést követően "visszagurultam" a szállásra, hogy aztán maszkot ragadva még elmenjek a közeli SPÁR-ba és bevásároljak a másnapi nagy menetre. A folytatásról, a Nyíracsádig tartó szakasz bejárásáról hamarosan külön beszámolóval jelentkezem.

Visszatérés a nagy laposra: Alföldi kéktúra Zsadánytól Bakonszegig 2. nap

 Körösszakáltól Bakonszegig

Habár a pénteki napon már nem voltam buszhoz kötve- legalább is reggel -, azért igyekeztem nem elhúzni az indulást, mert Bakonszegről is haza szerettem volna érni viszonylag időben. Ez majdnem össze is jött volna, ha a MÁV nem kavar be kissé, de erről majd később. Ma már minden cuccot magammal kellett vinnem, nem volt meg az a luxus ami csütörtökön. A ruhákat már előző este bepakoltam, reggelre szinte már csak az ivótasak feltöltése maradt. Reggelire megettem a magyaros löncshús konzervet paprikával és kenyérrel, majd elhelyeztem a kulcsokat a megbeszélt helyre és indultam is.

Mivel nem történt egy napnál hosszabb megszakítás, így a Forza Milánban már nem kellett tiszteletemet tennem, de a törzsközönség már amúgy is ott volt így 8 után nem sokkal. A mai napnak már kevésbé nagy kedvvel vágtam neki, tudván, hogy elég sok bakancskoptató asztalt vár rám. Körösszakált elhagyva az aszfalt beton lapokból kirakott útra váltott. Ezen tettem egy nyúlfarknyi kis kitérőt a még a településhez tartozó horgásztóhoz, de csak pár fotót készítettem, aztán folytattam is az utam. 

Körösszakál utáni betonút

A helyi horgásztó

Szeles volt a reggel, amit annyira nem is bántam az előző nap után, amikor már egy kis szellőnek is örültem. Az út bal oldalán lévő kökény bokrokon veréb sereg csivitelt harsányan, majd röppent eggyel odébb amikor melléjük értem. Fölöttük a villany vezetékeken három galamb vívott pozíció szerzési harcot pár percig, majd ők is tovaszálltak. Az állatvilágból a napnak ebben a kora délelőtti szakaszában nagyvadak nem is képviseltették magukat, a madárvilág viszont annál inkább. Szürke gémek, nagy kócsagok és bíbicek a szántókon csemegéztek, a ragadozó madarak odafentről lesték leendő zsákmányukat.

Veréb csapat a reggeli fényben sütkérezett

Szürke gémek

Időközben először, de nem utoljára tűnt fel szintén a bal oldalon a komádi adótorony is. Az észak-nyugati irányt amely felé eddig tartottam a napraforgó földek közötti kereszteződésben cseréltem észak, észak-keletire és indultam el a Csente-ér felé. A következő kereszteződésben egy idei változásnak köszönhetően egyenesen kellett volna menni a Körmösdpuszta határában található Belecz-tározó felé és erről tudtam is, valamiért mégis a GPS-re hallgattam, és letértem balra, amerre egyébként a régi útvonal ment. Csak kb. 800 méter után kezdett gyanússá válni, hogy valamit benéztem. Ekkor internetes segítséget is igénybe véve, végül a heyjoe.hu térképe alapján állapítottam meg, hogy bizony rossz felé jövök. Ha már viszont így alakult készítettem pár fotót a közeli mezőn élelem után kutató nagy kócsagokról. 

Egy magányos nagy kócsag

Komádi adótorony, a kép előterében ha minden igaz egerészölyvek 

Számomra ismeretlen kismadár

Nagy kócsag csapat a régi kék sáv mentén

Tippre ő is egerészölyv

Az elágazásba visszatérve alaposan szemügyre vettem a jelzéseket, és meg kellett állapítanom, hogy csak én láttam bele kanyart a nyíl alakú jelzésbe. Immár újra a helyes úton bandukoltam és hamarosan elértem a tározó déli oldalát. Az új pecsét azonban nem itt, hanem pont szemközt, az északi felén van egy madárlesre erősítve, így gyakorlatilag az egészet meg kell kerülni. Kicsit meglepetett, hogy a gáton még egy teherautót is el kellett engednem, ami cserébe jól felverte a port maga mögött, amit  a szél meg rám fújt. Sok jó képet erről a víztározóról sem sikerült készíteni, nyílt vízfelületet csak az oldalában haladva láttam pár helyen, ahol horgászok pecáztak, drón meg nem volt nálam. A bélyegző hely a gát jobb oldalán, annak tövében helyezkedik el, így sokkal magasabbról nem is lehet látni róla mint ha csak simán a gátról szemlélődnénk. Mivel elég új a pecsét tökéletes lenyomatot lehet készíteni, amely egy rókát ábrázol. Magába a lesbe is felmásztam, gondoltam eszem ott egy szendvicset és bekenegetem a továbbra is fájogató jobb vádlim. Végül ez meg is történt, de az ajtóba fészkelő kisebb darázsfészek miatt sokáig azért nem időztem itt.

Megy a peca

Számomra ismeretlen növény "festi" lilára a gát jobb oldalán lévő rétet

Ismét egy nagy kócsag a Belecz-víztároló felett

A pecsétnél

Egy kisebb vargabetű leírását követően egy tanyánál visszatértem a "régi" kékre. Itt több kutya is volt, közülük az egyik kötelességtudóan el is indult felém csaholva, de a gazda szerencsére rászólt és ő engedelmeskedett neki. Egy erdősáv túlsó, árnyékos felén ismét megálltam pár percre és megittam az előző nap vásárolt dobozos kólám. Szinte új erőre kapva indultam tovább. Pár kanyar múlva a földút előbb murvássá, majd aszfalttá cserélődött bakancsaim alatt. A MOL Mezősasi gázfogadó állomása mellett is elhaladtam már és egyre közeledtem a 4219-e számú úthoz, amely elvezet Furtára. Mielőtt rátértem volna azonban, egy bokor árnyékában újabb pihenőt iktattam be. Pár percre le is feküdtem az aszfaltra, mivel a felfázás veszélye nem igazán fenyegetett. Megittam a maradék izotóniás italom is, hogy némileg pótoljam a kiizzadt ásványi sókat, aztán már nem volt más hátra mint előre.

Ez a kép szinte készülhetett volna a szavannán is :)

Nem volt harcias, de azért jó, hogy a gazda visszahívta :)

Ritka erdősáv az AK ezen szakaszán

A borona által kiforgatott finomságokra madarak csapnak le

Mezősasi gázfogadó állomás

Egy kis hűsölés az újabb aszfaltos szakasz előtt

Azt hiszem két dologra nem igazán voltam felkészülve lelkileg. Az egyik, hogy a furtai pecsételő helyig még több mint 5 km-t kell menni, a másik, hogy ilyen nagy lesz a forgalom. A nem feltétlen kilencvennel száguldozó autósok, kamionosok viszont legalább a koncentrációt segítettek fenntartani. Egy jó hírt is kaptam anyukámtól, mégpedig, hogy még aznap nagybácsi leszek :) Ezt azért is jó volt megtudni, mert legalább ez is elterelte a figyelmet a monoton egyenesről és a fájós lábamról. A köztemetőt elhagyva végre feltűnt a helységnév tábla. A központba érve, az iskola kerítése mellett ismét feltöltöttem ivótasakom, majd betértem a Hangulat presszóbeli pecsételés előtt beugrottam a szomszéd boltba is két fél literes cukros löttyért. A kocsmában is legurítottam egy korsó kőbányait. Rajtam kívül mások is hasonlóképp cselekedtek, legfeljebb csak a mennyiségben lehettek különbségek.

Talán a legtipikusabb alföldi kép: pusztaság gémeskúttal

Csak lassan közeledik a furtai templom tornya

Ölyvös-csatorna, tekintélyes mennyiségű víz befogadására képes

Furta központja, szemben bal oldalt a Hangulat Presszó

Hangulatos belső :)

A terep a folytatásban sem változik, továbbra is aszfalt. Furta főutcájáról csaknem egy szabályos V betűt leíró letérést tesz a jelzés, majd visszatérést követően hamarosan át kell kelni a 47-es főúton, ahol szintén oda kell figyelni a forgalom miatt. A túloldalán már Zsáka területén járunk, ahol pecsét nincs, viszont útvonalmódosítás itt is történt. Na ez az amiről nem sikerült informálódnom, pedig minden alkalommal megnézem mi vár rám az adott szakaszon, de most hiba csúszott a felkészülésbe... Láttam ugyan a szürkítéseket, viszont a természetjáró app térképe ezt a módosítást sem jelezte, a heyjoe pedig ezúttal nem akart betölteni záros időn belül, így, hogy ne menjen az idő a keresgéléssel maradtam a régi kéken. Zsákát elhagyva Bakonszeg központjáig még 6 km volt hátra ezen a csodás "borításon" és már előre tartottam attól, hogy megfőlök, de ekkor jött egy felhő, ami ha nem is szállt le (közénk), de jó időre eltakarta a Napot, így nem forrt fel az agyvizem a túra végére sem. 

Nádfedeles ház, Furta

Furta római katolikus temploma

Egérügyi biztos, Furta :)

Ez már Zsáka temploma, a régi kék felől

Az a bizonyos megmentő felhő

Jó érzés volt felcaflatni ismét a Berettyó gátjára, főleg, hogy tudtam hamarosan le is térhetek majd róla. A folyó hídján átkelve, majd a Hunyadi utcára jobbra fordulva hivatalosan már csak pár száz méterem maradt hátra, mert anno a közelebbi buszmegállóban kezdtem a túrát Pocsaj felé. Mivel azonban bőven volt még időm a busz indulásáig gondoltam ismét elmegyek a Bessenyei György emlékházig, hogy a túrajelentésbe is bekerülhessen a pecsét. Sajnos a Nadányi-Miskolczi kúriát közelebbről ezúttal sem sikerült megnéznem, lehet előre be kell ide jelentkezni, hogy ez is összejöhessen majd.

A Berettyó a hídról

Bakonszegi közpark

Tájház

Szép porta, szép kerítéssel

A kúriából a kaputól kb. csak ennyi látszik

A Bessenyei háznál, pontosabban annak udvarán legutóbbi ottjártam óta létesült egy fedett beállószerűség is, ahol akár bivakolni is lehet, ha valaki úgy tervezne. Ennek a végében csap is található, így a folyadékpótlás is megoldott. A busz a menetrend szerint 16:32-kor kellett volna érkezzen, de pár percet késett. Féltem, hogy így nem fogom elérni a csatlakozást Püspökladányban, ezért megnéztem a MÁV alkalmazását, hogy mi a helyzet a vonattal, késik-e. Sejtettem, hogy igen, de hogy fél órát fog, az azért meglepett. Így mindenesetre nem kellett tovább aggódnom, sőt még egy finom hamburger is kényelmesen belefért a vasútállomás előtti téren. Este kilenc felé léptem be a lakás ajtaján. Fáradt voltam, fájt is itt-ott, de tudtam ez majd elmúlik, az élmények viszont mindig velem maradnak. 

Újra itt

A fedett táborhely 

Vonatra várva, Püspökladány