És még egymillió lépés...

2. nap: Az utolsó 25 km Szálkától Szekszárdig

Kissé nyúzottan ébredtünk szeptember 7. napjának reggelén, annak ellenére is, hogy időben lefeküdtünk. Az előző nap megtett összesen bő 40 km azért megtette hatását; egy kicsit mindenhol fájt. Sikerült azért felkelni, felöltözni, majd reggeli után kicsivel 8 óra után már menetfelszerelésben álltunk a Forrás vendégház udvarán és pár perc múlva neki is vágtunk a Dél- dunántúli Kéktúra utolsó kb. 25 kilométeresre tervezett etapjának. 

 Szálka szebbnél szebb házai között vezetett az első néhány száz méter, majd mindenféle romantikát nélkülözve jött is az első emelkedő, csak hogy feljebb menjen a pulzusunk is. Egy bal kanyar után szintben mentünk egy darabig; az út egy pontjáról ismét látni lehetett a Mecsek keleti tömbjét. Nemsokára lejteni kezdett a földút, amely aztán átment mélyútba mielőtt megérkeztünk volna a következő pecsételő helyre, Grábócra. A kicsiny, de nagyon takaros falu egyik érdekessége, mondhatni ékköve a szerb ortodox kápolna. Sajnos ezt csak távolról tudtuk megcsodálni, mert mint kiderült csak tíz óra tájban nyit, mi pedig bőven 9 előtt értünk ide; az egyesek által a fórumokon említett telefonszámot sem találtuk. Később, amikor betértünk a pecsételő helyre, vagyis a helyi vegyesboltba, az eladó hölgy már tudott volna adni telefonos elérhetőséget, de az időnkbe nem fért volna már bele így ez alkalommal inkább kihagytuk a kolostort, de máskor majd eleve úgy tervezünk, hogy belülről is láthassuk.

Grábócra érve szinte rögtön feltűnnek a kolostor tornyai.

A zárt kaputól nézve is nagyon szép az épület.

A pecsételő helyként is funkcionáló vegyes bolt.

Miután megejtettük a bélyegzést és vettem két "csúcs csokit" is az útra, tettünk egy kitérőt Grábóc másik nevezetessége, a Mária- kilátó felé. Meredek kaptató vezet fel hozzá, de a kilátás miatt mindenképp megéri az áldozatot; a lábánál lévő információs táblán a település történetéről olvashatunk röviden.

A Mária- kilátó

Gyönyörű panoráma a kilátó tetejéről

Miután kigyönyörködtük magunkat ideje volt folytatni a túrát, hiszen akármennyire is időben voltunk és ez volt az utolsó DDK-s napom, azért a "nagyfaluba" is vissza kellett érnünk lehetőség szerint időben, mivel másnap még várt ránk barátaink esküvője is. Lefelé már könnyebb volt a kilátótól, hamar visszaértünk a kék sávra, és a képviselő testületi üléseknek helyet adó, szépen felújított épület, majd egy Szent Vendel szobor mellett haladtunk el, mielőtt egy újabb útszéli keresztnél megejtett éles jobb kanyart követően rátértünk a települést észak- kelet felé elhagyó aszfalt útra.

A képviselő testületi üléseknek otthont adó épület

Szent Vendel szobra 

A Nagyboldogasszony templom a kálváriával

Grábócot végül szarvasmarha tartó telepek között kanyarogva hagyjuk el. Túl nagy izgalmat nem okozunk jelenlétünkkel a kérődző négylábúak között, mindössze 1-2 kósza "múúúú" hangzik fel; nem is csoda, a tegnapinál is melegebbnek ígérkező időben minden marha a hűsölés lehetőségét keresi...csak nekünk muszáj tovább haladni :)

Vidéki wellnes az út mentén :)

Kisvártatva nagy örömünkre végre beérünk az erdőbe, ahol már kellemesebb a klíma is. Hogy ez ne tartson túl sokáig arról a mai nap első komolyabb emelkedő- lejtő kombója gondoskodik. Szuszogunk rendesen mire leküzdjük az utunkba került dombot és kiérünk a ma már romos grábóci erdészház előtti földútra. Sejtésünk, miszerint az előttünk álló újabb domb alatt sem vezet át alagút- bezzeg az M6-os!- kisvártatva beigazolódik és máris heves szintgyűjtésbe kezdünk. Az újabb felfelé vezető szakasz elején egy jó karban lévő vadászház mellett megyünk el, majd rövid szintben menés váltja egymást párszor egy újabb és újabb emelkedővel, megfűszerezve egy kis sárral is a móka kedvéért.

A romos grábóci erdészház

Vadászház

 Természetesen ezen a dombon sem maradtunk fent és mozgólépcső sem vár a túlsó felén, így némi szünetet tartva a lejtmenet előtt, talpalunk tovább ismét sok szintet veszítve egészen a Haramia- forrásig, vagy ha úgy vesszük a Sötét-völgy egyik bejáratáig. A forrás bővizű, nagyjából 6-7 liter/perc hozamot produkált ottlétünkkor, ami igen csak jó eredmény. Töltöttünk is a vizéből ivótasakjainkba, majd lepihenvén a padjain pótoltuk az izzadás következtében elveszett ásványi só készletet is. Alig pár tíz méterre a forrástól egy pihenő hely is található, ahol szintén lehet sütögetni is.

Haramia- forrás

A pihenő hely a tűzrakóval

Ezután enyhe bal kanyart követően folytattuk a túrát immár a Sötét-völgyben. Kellemes kis tanösvényen haladtunk, ami csak pár méterrel emelkedett az alatta elterülő rét fölé, de pont ez adta a varázsát is; nekem nagyon tetszett ez a szakasz is. Az útvonal mellett elhelyezett táblákról ismereteket szerezhettünk a völgy növény- és állatvilágáról is Az egyiken például a fák korának évgyűrűk alapján való meghatározásáról volt információ; elképesztő, hogy csupán az évgyűrűkből meg lehet mondani melyik év volt aszályosabb vagy csapadékban gazdagabb, illetve, hogy mikor érte tűzkár a fát. A tekergőző, kanyargózó tanösvény mellett találkoztunk pár sporteszközzel is az igazán sportosok számára. Miután elhagytuk a pontot, ahonnan a kék sávból kiágazik a Kakasdra vezető kék négyzet jelzés, egy kiterjedtebb tisztásra értünk, melynek egyik részén padok és sütögető hely, másik részén sport pálya és hinták is voltak.

A térkép szerint ez még a Fazekas- völgy

Gyúrjál, waze! :)

Művelődjünk :)

A széles réten van mindenféle jó amivel el lehet tölteni itt egy szép napot.

A réten annak bal szélén vágunk át, majd egy szélesebb és sarasabb erdészeti útra visz a jelzés. Nemsokára elérjük a sötét-völgyi tábort, ahol jobbra kanyarodtunk és jött az emelkedő. Az alig 120 méteres tengerszint feletti magasságról 280 méterre mentünk fel viszonylag rövid időn belül; párszor megálltunk kiszuszogni magunkat. A tető után fokozatosan fordultunk északnak, nagyjából tartva a megszerzett szintet, míg végül kilyukadtunk a szekszárdi szőlőbirtokoknál.

Sötét-völgyi tábor

Dagonya Wellness Spá 280 méteren :)

Retró tábla

Löszbe vájt mélyút

Érkezés a szőlőkhöz; a jelzés a kapu előtt fordul jobbra

 Kicsit trükkösen, de azért észrevehetően kell továbbmenni; habár csábító az aszfalt út, nem azon, hanem a birtok kapuja előtt kell jobbra fordulni egy szintén megkapó látványt nyújtó, löszbe vájt ösvényre. Ezen emelkedünk kicsit, majd észak-keleti irányt veszünk, melyet egészen a Bati- keresztig tartunk is, egy szakaszon már kerítés mellett haladva a Monopol dűlő mellett. Ezt elhagyva érdemes megtenni a bő száz méteres kitérőt az impozáns Bati- kereszt kilátóig. Maga a név a Bat helynévből ered, ami pedig a bata köznévből származik. Ez besenyő és kun nyelven is vizenyős helyet, mocsarat jelent, a Sárközben pedig a hasonló bata szó a mai napig a folyót, folyómedret, vagy mélyen fekvő, gyakran vízjárta földet takarja.

Bati- kereszt

Bati-kereszt kilátó

És akkor jöjjön, hogy miért is érdemes felmenni a -nem vicc- kamerával megfigyelt kilátóba :)

Fel-feltűnnek Szekszárd házai

Egy utolsó pillantás a Mecsekre

Klasszul jelezve vannak a környékbeli települések, csúcsok a kilátótól való távolsága alapján

A szép kilátás megcsodálása és az ezzel egy időben elfogyasztott csúcscsoki után elindultunk egy durván megmunkált kövekkel kirakott úton, amely a szőlőbirtokok között kanyarogva vezetett be minket Szekszárdra. Már tényleg a célegyenesben voltunk, az utolsó kilométerek következtek... A Hosszúvölgyi út 1. szám alatt található Frankos kóstoló nevű helyen azért megálltunk még kicsit, hogy egyfajta "előünneplésként" elfogyasszunk itt 2-2 deci szekszárdi merlot-t. A kedves tulajdonos hölggyel is elbeszélgettünk kicsit, majd haladtunk tovább a belváros felé.

Impozáns birtok

Emléktábla a Frankos Kóstoló falán

Egészségünkre!

Közeledve a központhoz elhaladtunk az Irodalom háza és Babits Mihály szülőháza mellett is, majd egy olyan épület következett, melynek falán a márvány tábla a következő feliratot tartalmazta:"Ebben a házban született Dr. Hollós László (1859-1941) mikológus, a MTA levelező tagja, a magyar szarvasgomba kutatás atyja". Bizony jó dolog érteni a gombászathoz, pláne a szarvasgomba felleléséhez, bár ahogy a saját magam által kreált "nép bölcsesség" is tartja: Egyszer minden gomba ehető :)

Babits Mihály szülőháza

 A belváros mindkettőnknek nagyon tetszett, el is határoztuk, hogy majd ide is visszatérünk, mert most nem igazán volt idő arra, hogy mindent megnézzünk. Fotózni azért természetesen sikerült, íme az elkészült képek közül néhány:

Művészetek háza

A Béla király tér épületeinek makettje

Szentháromság szobor 

Szent István szobra

A helyi zsinagóga, előtte a diadalívvel

Evangélikus templom

Háry János szobor 

Platán sor

A felújítás alatt álló Urunk Mennybemenetele templom

A platán sor után beértünk a szekszárdi autóbusz állomásra, és elkészült a kötelező kép Rockenbauer Pál szebb napokat is megélt, most erősen felújításra szoruló kopjafájánál. A DDK tulajdonképpen itt véget is érhetne, de az utolsó pecsét a vasútállomás sínek felőli oldalán található, így oda még el kellett menni. Mivel a busz- és a vasútállomás egymás szomszédságában van a távolság nyilván nem okoz gondot...viszont a tudat, hogy az utolsó pecsét helyére kerülésével valami véget ér..valami ami jó volt, valami ami élményt adott, amit élveztem...na, ez már más kérdés :)

Tavaly júniusban ismét elindultam egy úton. Egy hosszú kék úton, melynek bejárása 2018. szeptember 7-én véget ért. Hálás vagyok a gondviselésnek, hogy segített végigjárni a Rockenbauer Pál Dunántúli Kéktúra összes kilométerét és, hogy vigyáztak rám az égiek akkor is, amikor egyedül  jártam a kék sávot. Természetesen más volt ez a vándorlás mint az Országos Kéktúra, de nem is szabad összehasonlítani a kettőt Abból is fakadóan, hogy más- más emberek lakják, eltérő élményt ad a Dél-Dunántúl és például az Északi- középhegység. Ha mégis kellene közös pontot találnom, akkor az az emberek kedvessége lenne. Szerencsére sehol nem ért semmilyen verbális vagy fizikális inzultus; sikerült mindig jó helyeken megszállnom, és itt külön köszönöm azoknak a vendéglátóimnak, akiknek nem derogált, hogy 1-1 napra fogadjanak, ugyanis ez manapság nem divat.
Az Írott-kő és Szekszárd között jóval kevesebb túrázóval találkoztam mint az OKT-n, de remélem, hogy egyre többen kapnak majd kedvet a DDK bejárásához is, mert ez is megérdemli a figyelmet. Nem is nagyon tudnék kiemelni egyetlen kedvenc tájegységet sem; tetszett az Őrség, a Göcsej, a Zselic és a Mecsek is. Élveztem, hogy Zalatárnokon egy olyan parasztházban aludhattam, ahol se tv, se internet nem volt, viszont fával kellett tüzelni, hogy ne fagyjak meg :) Jó volt korán kelni és fotózni az ébredező természetet és a vadakat is. A Kék Kör folytatása, vagyis az Alföldi kéktúra bejárása már folyamatban van. Más  a síkon haladni, még akkor is ha az ember amúgy maga is alföldön, jelesül Lajosmizsén született. De ahogy egy bölcs barátom mondta: máshogy is kell hozzáállni. Nem szabad azt várni egy síkságtól ami csak egy hegyvidéken lehet, ugyanakkor meg lehet találni ennek a szépségeit is.

Végezetül még annyit szeretnék írni, hogy a túramozgalom teljesítését az idén elhunyt két nagymamám és bérma-keresztapám emlékének szeretném ajánlani. Nyugodjatok békében és vigyázzátok lépteim a továbbiakban is odafentről. Ha rajtam múlik lesz dolgotok bőven!

Az ég felé nyúló kéz