Befejező rész 1. nap
Úgy látszik a szeptember a kéktúra befejezések hava lesz idén, mivel alig egy héttel a Rockenbauer Pál Dunántúli Kéktúra lezárását követően az az ötletünk támadt, hogy a végére járunk a Balaton- felvidéki kistestvérnek is. A Káli- medence már az Országos Kéktúra bejárásakor rabul ejtett szépségével; jó pár percig csodáltam a Balatonhenye és Mindszentkálla között és Köveskál "fölött" fekvő Eötvös Károly kilátóból.
Az elmúlt hétvégére jó időt jósoltak a meteorológusok, javában tombolt a vénasszonyok nyara a Balaton térségében is. Az első napra szűk 30 km megtételét terveztük be Balatonfüredtől Szentantalfáig, viszont szállást foglalni, illetve már eleve találni nem volt egyszerű. Nem annyira meglepő módon - köszönhetően a kellemes időjárásnak is- szinte mindenhol teltház volt ezen a víkenden is, na meg persze nem akartunk aránytalanul sokat fizetni egy éjszakáért. Végül a Hoffer Apartmanban találtunk szobát Zánkán fejenként 3.000 jó magyar forintért; felszerelt konyha, wifi, sokcsatornás kábel tv..mi kell még ennyiért? :)
Gondoltam megkegyelmezek mindkettőnknek, ezért csak a Kelenföldről 8.07-kor induló gyorsvonatot néztem ki, mondván ez is odaér 10 órára Füredre, még bőven lesz időnk este hétig, pontosabban 18.37-ig, a busz indulásig beérni Szentantalfára. Csakhogy ezen a napon valami porszem került a gépezetbe és vonatunk már Székesfehérvárig bő 15 perces késést hozott össze; itt pedig kényszerből is várakozni kell amíg a villanymozdonyt kicserélik dízel változatra, hiszen a Balaton északi partja továbbra sincs villamosítva, ami így 2018 táján szerintem már igen csak aktuális volna. 9:56 helyett így 10.25 körül értünk Balatonfüredre, kapásból fél óra mínusszal indultunk tehát, de "Sebaj, majd behozzuk!"- gondoltuk.
A pályaudvartól a vöröses színéről már messziről felismerhető Krisztus király templom bő egy kilométerre található; hamar ide is értünk, és a mellette található közösségi ház tornácának oszlopára szerelt bélyegzővel el is helyeztük a megismételt lenyomatot az igazolólapjainkon (Erre a mozgalomra is érvényes ami a 2018. előtti OKT füzetekre, vagyis, ha megszakítja az ember a túrát akkor folytatáskor újra pecsételni kell; az OKT esetében ez alól csak az képez kivételt a régi füzetek esetében ha a megszakításra szakasz határon kerül sor, mert ilyenkor eleve két rubrika áll rendelkezésre).
Balatonfüred gyönyörű város, ezt a mások számára is nyilvánvaló tényt ismét csak meg kellett állapítanom, amikor a belvárosi részt elhagyva, a Siske nevű városrészben fekvő régi temető dombjáról készítettem néhány fotót az alattunk elterülő teleülésről háttérben a Balatonnal. Kissé emelkedő úton mentünk tovább a néhol mediterrán jellegű tájon a Balatonfüred és Balatonszőlős határában fekvő Evetes -völgybe, A Hidegkúti- séd "birodalmába". Viszonylag rövid szakasza érinti a völgyet a kéktúrának, de annál szebb ez a rész. Mintha Aprajafalvában járnánk, annyi gombát láttunk; talán ha értenénk a gombászáshoz szedtünk is volna, de mivel egyikünk sem egy nagy mikológus (nagyon bírom ezt a szót mióta tudom mit jelent :D), így a kalapos lények maradtak a helyükön. Kicsit küzdeni is kellett azért, mert a dús növényzet kissé benőtte egy helyen az ösvényt, de azért machete nélkül is meg tudtuk oldani az átkelést.
 |
| Balatonfüred látképe a régi temetőtől |
 |
| Ösvény az Evetes- völgybe |
 |
| Aprajafalva :) |
Éles jobb kanyart követően egy lovas tanya mellett haladtunk el, majd némi kacskaringó - és egy magaslesen elköltött extra reggeli- után már az Új-hegyre kapaszkodhattunk fel. Innen lefelé menet a kék sáv "beletorkollik" a Tótvázsonyra vezető aszfaltútra, amelyről a Tótvázsony, hidegkúti elágazás buszmegállónál tér csak le balra, így figyelni kell az autós- motoros forgalom miatt; ottjártunkkor elég nagy volt a forgalom. A letérés után szinte rögtön emelkedésbe kezd az eleinte még széles, majd egyre szűkülő ösvény, melyen előbb a Kis-Gella 380 méteres csúcsa mellett megyünk el nem sokkal, majd a nagytesó, Nagy-Gella csúcsát is érintjük. A 416 méteres csúcs szintén ellenőrző pontja volt a július közepe táján megrendezett Kék Balaton teljesítmény túrának, de az extra pecsét már nem volt kint. Egy kicsit azért pihentünk és étkeztünk itt; végtére is ez volt a hétvége, sőt az egész túramozgalom legmagasabb pontja!
 |
| Lovas tanya |
Kissé meredek ösvény vezet le erről a hegyről is, de nem tart olyan sokáig amíg elérjük az aszfaltot, amelyen a Cseri kastély felé vezet minket a jelzés; de erre mutat az "Esküvő" felirat is az egyik fára erősítve :). Nemcsak, hogy erre mutat, de konkrétan át is kell menjünk a szépen gondozott parkján, ami csak azért volt kissé elszomorító, mert sajnos nem csobbanhattunk meg a kültéri medencében, pedig olyan szívesen ugrottam volna 1-2 seggesbombát :) A kastély területét egy tégla kapunál elhagyva, rögtön balra, dombnak fel vezet az út, ismét a kellemesen hűs erdőben haladunk, amit nagyon nem bánunk, mivel eddigre a korábban kellemesen fújó szél is szellővé szelídült és a napon már elkélt a naptej használata is. A pécselyi elágazást elérve és keresztezve kb. 200 métert aszfalton megyünk, aztán balra, a Hosszú-hegy oldalában vezet utunk és nemsokára újabb elágazáshoz érünk immár a Zádor-hegyen (Derék-hegy néven is ismert). Itt lehetőségünk van rá, hogy a piros, illetve kék rom jelzésen (L) kitérőt tegyünk a jelenleg is feltárás alatt álló Zádor vár (más néven Himfy vár) felé, amelynek területén esőház, illetve asztal és padok is találhatóak. A várnak történelmi jelentősége igazából sosem volt, sokáig gazdátlanul omladozott. Az egyik falnál kialakított kilátó pontról pont a Kőrös-hegyi- völgyhídra láthatunk rá.
Visszatérve az elágazásba szűk ösvényen folytatjuk, amely mellett hosszan kőgát kísér minket bal oldalról. Szépen lassan emelkedünk ismét, ezúttal a Hideg-hegyre, amely a mai napon nem igazán szolgált rá a nevére. Elmentünk egy "Hideg-hegyi menedék" feliratú tábla mellett, de magát a menedéket nem igazán sikerült azonosítani, hacsak nem arról a jurtaszerű épületféleségről lehet szó, amely a tábla után nem sokkal elért állattartó telep területén belül állt, mert akkor megtaláltuk :) Innen még bő 10 kilométert kellett menni zömmel nyílt terepen, amíg Mencshely határában elértük a Halom-hegyet és a rajta álló Kossuth Lajos kilátót. Az egykori vulkáni kúpon ma már tanösvény vezet körbe, amely nemcsak a hegy kialakulását, de pusztulását is bemutatja, sőt betekintést nyerhetünk az egykori bazaltvulkán "gyomrába" is. A kilátónál- melyről szubjektív véleményem szerint az eddigi legszebb balatoni panoráma tekinthető meg- éppen valamiféle gólyatáboros rendezvény zajlott, de szerencsére még időben odaértünk, hogy a legfelső szintről megcsodáljuk a Balaton- felvidék tanúhegyeit, illetve az OKT útvonala által érintett Kab-hegyet is.
 |
| Talán ez lenne a Hideg-hegyi menedék? |
 |
| Alkalmi lósimogató :) |
 |
| Kilátás egy présház/pince/ üdülő (megfelelő aláhúzandó) teraszáról :) |
 |
| Kossuth kilátó |
 |
| Fantasztikus panoráma |
 |
| Kab-hegy |
 |
| Tanúhegyek a távolban |
A Halom- hegy bebarangolása után visszatértünk a kékre és előbb a Szent György- hegyet (Ez a mindenki által ismert hegynek csak névrokona), majd a Lencsés- hegyet kerültük meg elhaladva útközben az egykori Herendi- kút mellett, melynek már csak a kávája van meg, de az erős vegetációtól jelenleg az sem látszik. Eztán egy kissé nehezebben járható szakasz következett; először nem is értettük, hogy miért nem megy egyenesen a jól járható úton a jelzés, de aztán kiderült, hogy egy állattartó telepet kellett kikerülnünk, ezért volt a kerülő. A telep kerítése mellett haladva vicces jelenetnek voltunk szem és fültanúi: a gazda füttyszóval csábította át egyik helyről a másikra a marha gulyát, akik erre hangos múzással feleltek, de azért haladtak a fütty irányába :) Végre ismét kilyukadtunk egy aszfaltozott úton, amely belevitt a 7312-es számúba, és ez utóbbin csak pár száz métert kellett gyalogolni Szentantalfáig, illetve annak buszmegállójáig. melytől csupán kb. 15 méter az a hirdetőtábla, melynek peremén a Balaton-felvidéki kéktúra bélyegzője található.
 |
| Visszatekintés a Halom- hegyre |
 |
| A füttyszóra vonuló gulya :) |
 |
| Szentantalfa díszes buszmegállója |
 |
| A napi végállomás |
Bőven maradt még idő a busz indulásáig, ezért kicsit még nyújtottunk is kicsit. Zánka orvosi rendelő megállónál szálltunk le, és már előre kinéztük a Zizi pizzériát, ahol ugyan rögtön nem tudtak nekünk pizzát csinálni -mert éppen nagyüzem volt és ők mégsem egy nagy étterem, de megbeszéltük, hogy egy óra múlvára visszamegyünk és addigra készen lesz. Leadtuk a rendelést, elfoglaltuk a szállást, gyors zuhany és szinte indulhattunk is vissza. A pizza melegen várt minket, és bizony nem bántuk meg, hogy nem mondtunk le róla, itt is nagyon finom volt. A maradékot elcsomagoltattuk - másnap reggelre jó lesz az alapon-, aztán a szálláson még egy kis tévézés, majd tentézés, mert 5:50-kor ébresztő; vidéken ugyanis nem hogy óránként nem jár vasárnap a busz, de a 6:43-as után a következő délben ment volna. Sokáig egyikünket sem kellett ringatni ezúttal sem :)
 |
| ZIZI pizzéria |
 |
| Nyami nyami :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése