A Mecseken át a szekszárdi cél felé

1. túranap

Vasárnap fél 7-kor ébresztett a telefon. Kelni kellett, hogy elérjük a fél 8-as buszt Mecseknádasdra. A Jókai utcánál lévő Schlossberg sörözőnél kezdtünk bele a ránk váró 30 km-esre tervezett menetelésbe; végül 33 km lett, de kicsire nem adunk :) 

Schlossberg söröző, Mecseknádasd, Jókai utca

A söröző egyébként a Dél-dunántúli Piros túramozgalom igazolópontja, melyből már teljesítettem barátommal, Tavaszi Széllel egy szakaszt, így még biztosan visszatérünk a jövőben valamikor. Mecseknádasdon szépen őrzik a sváb ősök emlékét, több helyen találunk utalást arra, hogy anno ide is be-, majd kitelepítésre kerültek. Szépek és rendezettek az utcák, jó érzés rajtuk járni. 

Mecseknádasd határában

 Elhagyva Mecseknádasdot, elhaladtunk a Skóciai Szent Margit emlékmű mellett is. Margit az akkor még Nádasd névre hallgató településen született, majd később Skóciai királynője lett. Halála után szentként kezdték tisztelni; halálának 900. évfordulóján kórházat is elneveztek róla.

 A Schlossberg sörözőtől a DDK ösvényét egész pontosan 3 km megtétele után értük el és nem olyan soká már fel is tűnt Óbánya helységnév táblája. A falu igazi kis ékszerdoboz, mely nagyban köszönheti - talán nem túlzás ezt állítani - létezését, de fennmaradását mindenképp annak, hogy még idejében megépült a Mecseknádasdra vezető aszfalt út, bekötve ezzel a községet a környék vérkeringésébe. Takaros házikók, rendezett porták jellemzik az egyutcás települést, amit a köznyelv  festői szépsége és nagy arányú német anyanyelvű lakossága miatt "magyar Svájcként" is emleget. A kéktúra pecsételőhelye itt is a kocsmában található, ahol nem csak kávét vagy alkoholt, de házi szörpöt vagy levárt, sőt keramikus termékeket is vásárolhatunk jó áron. Fagyi és jégkása is kapható a szomjoltóban, sőt zenegép és dartsgép is van :)

Pecsételőhely

A helyi fazekas udvara

 Óbányát a helyi pisztrángos tavak mentén hagytuk el, melyekben bizony már akadt néhány ebéd, illetve vacsora érett példány :) Továbbra is az Öreg-patak völgyében haladtunk és bizony jól esett az erdő hűvöse. A megtört mészkő rétegeken néhol a szilvásváradi Szalajka- vízeséshez hasonlóan zúgott alá a patak vize, ami itt is szép látvány, de a völgy igazi nevezetessége a Ferde- vízesés, amely szintén érdemes felkeresni. Hamarosan a bővizű Bodzás forráshoz értünk, ahol fel is töltöttük ivótasakjainkat hűs forrásvízzel.

Feel the ZEN :)

Bodzás-kút

Ferde- vízesés

 A Ferede- vízeséstől már nem kellett sokat gyalogolni, hogy az egykor szebb napokat is látott Kisújbányára érjünk. Na, nem kell romhalmazra gondolni, mindössze annyi, hogy -ahogy a művelt német mondja-, Neuglashütte már nem járt olyan jól mint közeli szomszédja Óbánya. A régi rendszer politikájának "hála" fejlesztés híján szép lassan elsorvadt, az 1970-es években pedig el is néptelenedett; egykori lakói zömmel a közeli Hosszúhetényben kezdtek új életet.

Kisújbánya, utcakép 2018-ban

Az egykori üvegcsűr helyén épült ház

Az egykori lakóházakat ma többnyire nyaralónak veszik meg, szépítgetik, csinosítgatják őket. A falucska szintén pecsételő hely, de a bélyegzőt "őrző" kulcsosház már nem működik, felújításra szorul. Érdemes viszont felmenni a templomig, amely kívül- belül rendben van, szép látvány.

 Étkezni a Klumpás konyhában lehet; mi ugyan nem teszteltük, de a kiírás szerint augusztus 20-án is nyitva volt, amiből arra következtetek, hogy más ünnepen is lehet itt próbálkozni.

Alig hogy az erdészeti úton elhagyjuk Kisújbányát, a kékkel a faluból párhuzamosan felfestett zöld csúcs jelzés jobbra leválik és meredeken emelkedni kezd. És bizony érdemes követni, mivel a Cigány-hegyi kilátó - amely az 1960-as évek táján épült és kb. tíz éve felújították-, az egyik legszebb kilátást kínálja a környékre; de a Mecsek egészét tekintve is elsőosztályú a panorámája.

Ízelítő a panorámából

Továbbhaladva a Szürke rét után megérkezünk a Hidasi- völgybe; a szintén ezt a nevet viselő forrás is csordogált, így természetesen megkóstoltuk a vizét. Ezt követően rövidesen a szakasz másik ismertebb látványosságához, a Csepegő sziklához értünk, amelynek mészkő kiválások által létrejött alakzatai kedvéért szintén érdemes megtenni a nyúlfarknyi kitérőt. 

Egy régi típusú táblán hamarosan azt látjuk, hogy Zobákpuszta már csak 2,5 km. Fellelkesedünk, de csak semmi felelőtlenség, mert a 6541. számú úton előszeretettel száguldoznak az autósok, motorosok, így azon a rövid szakaszon sem érdemes lazáskodni.

A Komlóhoz tartozó településre érve nem sokat kell menni a bélyegzőig, amely a Vargánya tanya bejárata melletti falon található. A tábor, sőt a Gyopár kulcsosház is tele volt, de szerencsénkre a két hely üzemeltetője - az egyszerűség kedvéért - Jenő, felajánlotta, hogy náluk megszállhatunk, Árpádtetőn.(Persze ezt még pénteken leegyeztettük. Egyéb lehetőség hiányában ez a szállás abszolút hiánypótló, ezért bízom benne, hogy hamarosan hivatalossá is válik a dolog.) A pecsételés közben érdekes hangra lettünk figyelmesek, amelyről egészen addig azt gondoltuk, hogy valami madárhoz tartozik, amíg meg nem jelent a szomszéd tetőn egy cica :) Volt nálunk annyi elemózsia, hogy egy kis kolbász neki is jutott..mondani sem kell, azonnal felfalta. 

Zobákpusztát elhagyva egy kis aszfaltkoptatás után ismét az erdőben barangolunk, majd elhagyva a Vasas- forrást, kisvártatva megérkezünk Köves-tetőre. Innen egy kis kitérő a kilátó, amit érdemes megnézni; látni róla többek között a Zengőt, Misinát, Kis-Tubest, Tubest, illetve a Villányi- hegység legmagasabb csúcsait, a Tenkest és a Szársomlyót is.

Jobb oldalt a Mecsek csúcsa, a Zengő (682m)

Visszatérve a Hotel Kövestető melletti rétre egy rövid szakasz erejéig műúton folytatjuk az utunk, majd ismét erdő- néhol kissé sziklásabb tereppel-, míg végül kiérünk az aszfaltútra, melyen az Árpádtető is megközelíthető..de az úgy túl egyszerű volna :) Egy ideig azért rajta maradunk és habár a sűrű növényzettől nem igen látni, de egy külszíni fejtésű bánya mellett haladunk el. Ki van szalagozva, hogy bánya terület, meg hogy életveszélyes, meg tilos, de a magamfajta kalandort ez sosem- így most sem- riasztotta el, úgy vagyok vele valahol mint a Taxi filmek főhőse az 50-es táblával: az csak gördeszkásoknak szól :) Tehát óvatosan persze, de azért beosontam a területre és készítettem pár szép fotót a holdbéli tájról.

 Újra betérve az erdőbe rövidesen elhagyjuk az Iszapoló névre keresztelt víztározót, majd érintjük a sajnos ottjártunkkor éppen elapadt Hársas- forrást. Mielőtt kiérnénk újra a korábbi aszfaltútra nem sokkal Árpádtető előtt még a helyi geocacherek által újrafoglalt Kincskereső- forrás csordogáló vízét is megízleljük; igen jól esik. 

A túrázó számára egy meleg nyári napon a forrásvíz az igazi kincs :)

Árpádtetőre végül az erdőn keresztül, a Mecsextrém Park erdei labirintusa mellett érünk be és foglaljuk el szállásunkat. A házigazdával- aki nem mellesleg erdész- és feleségével a vacsora közben jót beszélgettünk a természetjárás és kicsit konkrétabban a Mecsek szépségeiről, majd lefekvés előtt még tettünk egy rövid levezető sétát is. Sajnos- és erről nem háziak tehetnek a szúnyogok nem igazán hagytak aludni minket, de végül legyőztük őket és sikerült hunyni egy keveset reggel hétig.

A facebookos album linkje, ahol jóval több képet is láthattok a túráról: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10212315565868769&type=1&l=8bd74a64c5