2021. február 26., péntek

AK: Zsadány - Vésztő

 A túra, ami már majdnem akkor véget ért, amikor még el sem kezdődött...

2021. január 16-ra két túralehetőség közül is választhattam. Az egyik túracsapatunk - Marci és a haverok - megmozdulása lett volna a Pilisben, a másik pedig a címben is szereplő Alföldi kéktúra szakasz. Mivel ez utóbbi bejárására a hosszabb nappalok és a korlátozások feloldásáig autó híján vajmi kevés esélyem lett volna, ő lett a nyertes.
Ez egyúttal ismét rettenetesen korai, fél négykor történő felkelést vont maga után, és némi tilosban járkálást is, mivel csak így tudtam odaérni a megbeszélt időpontra a Boráros térre.  Innen nekivágtunk a tervező által Körösladányig csaknem 2,5 órásra becsült útnak. Azért csak eddig, mert a sofőröm, Levente erre a napra az Ecsegfalva-Körösladány szakaszt nézte ki magának; nekem viszont innen már nem kellett túl sokat utaznom Zsadányig. Igaz, arra nem gondoltam, hogy ennyire stresszes lesz az út, de ennek okairól majd mindjárt.
Miután leparkoltuk az autót a város központjában mindketten elindultunk a túráink kezdőpontja felé; Levente busszal Ecsegfalvára, jómagam pedig gyalog a helyi vasútállomásra, ahonnan Szeghalmi átszállást követően busszal tovább Zsadányba. Legalább is ez volt a terv. Választhattam volna a busz-busz kombót is, de a vonatnál több időt írt a menetrend az átszállásra, ami kényelmesebbnek tűnt. Akármennyire is igyekeztem lassan menni, fél 8 körül - több mint fél órával a kiírt indulási idő előtt- már a fűtetlen váróterembe értem, ami még így is melegebb volt mint a kinti levegő. A mai napra fagyot jósoltak, -8, -10 fok körüli hőmérséklettel, amit a szél miatt még ennél is kevesebbnek lehetett érezni.
A körösladányi állomáson nincs jegykiadás, de a váró és a forgalmi iroda helyisége közötti jegykiadó ablakot nem falazták be, mindössze egy függönyt húztak a rácsai elé. Ennek köszönhetően be-beszűrődött a túloldalon folytatott beszélgetés egy-egy részlete. "Ezt nem hiszem el. Már megint nullával megy!"- hangzott az egyik részlet amire felkaptam a fejem és elkezdtem jobban fülelni, mert ami ugye "nullával megy", az bizony nem halad. Ki is mentem az állomás elé, ahol megkérdeztem a forgalmista hölgyet a 8:07-es vonat kapcsán, hogy várható-e késés. "Van rajta pár perc, de jönni fog." - nyugtatott meg vasutas szakkifejezést használva. Nem mondom, hogy teljesen megnyugodtam, de úgy voltam vele, hogy a pár perc még beleférhet, és elérem a 8:30-as csatlakozást. "Már 8 óra körül járt az idő, talán pár perccel el is múlt már, amikor újabb vészjósló részletet hallottam meg: " Ilyen nincs. már megint nem megy. Nem hiszem el..."  Ismét kimentem az állomás elé, ahol újból feltettem a késésre vonatkozó kérdésem, amelyre ezúttal már nem érkezett olyan megnyugtató válasz mint korábban: 
- Hát, lehet mégis van rajta késés.
- Mennyi? - kérdeztem.
- Legalább fél óra.
(Itt néztem egy kereket)
- Nekem Szeghalmon kellene átszállnom, de így nem fogok odaérni...Hogyhogy nem jelezi az alkalmazás az ekkora késést?
- Mert még nem adtak jelet Dévaványának sem. - hangzott az újabb szakmai válasz. - Busz nincs?
- Van, de az tíz percen belül indul a Gyógyszertár megállótól és csak egy percem lenne átszállni...
- Oh, annyi alatt ki lehet érni, egyszer nekem is sikerült.
- Kösz (mondtam magamban...biztos nem jeges úton a -10 fokban)

Körösladány központi park, I. világháborús emlékmű

Itt még semmit sem sejtettem a késésről

Fűtetlen, de tiszta váró.


Miután tehát a MÁV-ot ismét legyőzte a tél, rövid gondolkodás után visszarohantam a váróba, vállamra kaptam a táskát és nekiiramodtam az 1,2 km-es távnak. Tudtam, hogy sok esélyem nincs, de meg kellett próbálnom, mert amúgy pocsékba megy az egész nap hajnalban kelésestől együtt. A közlekedés ugyanis tragikus ebben a régióban, nem véletlen, hogy autó nélkül ide születni kell, ha ezt a szakaszt hagyja ki valamiért az ember. Az első csoda megtörtént: a csúszós úton kocogva, jól leizzadva, de elértem a Debrecenbe tartó távolsági buszt. Jeleztem a sofőrnek, hogy Szeghalom, vasútállomás megállóban randim lenne egy másikkal 8:30-kor..mármint busszal, nem sofőrrel :)) Időben odaértünk a megállóba, de a busz nem ment tovább; a vezető betért a Vasúti vendéglőbe egy kávéra, vagy pisi szünetre. Nézelődtem jobbra, balra, hogy merről is jön a zsadányi járat, de a debreceni busztól sokat nem láttam. Épp a telefonomban próbáltam csekkolni, hogy biztos jó helyen vagyok-e, amikor egy pillanatra felnézve, szinte csak a perifériámból megláttam egy, a vasútállomás elől kiforduló buszt és a tábláján a feliratot "Zsadány". Elkezdtem rohanni és integetni neki, és ekkor megtörtént a második csoda is: észrevett. Mikor felszálltam a sofőr mondta, hogy ez a járat az állomás elől indul ám. Jeleztem, hogy nem vagyok helyi, és a menetrendből ez számomra nem volt egyértelmű, majd megköszöntem, hogy megvárt és lerogytam az ülésre. Zsadányig igyekeztem összeszedni magam, mert bár még el sem indultam, olyan fáradtnak éreztem magam, mint aki már túl van legalább 10 kilométeren. Ugyanakkor ott lebegett előttem az is, hogy most már nagy baj nem lehet, nem veszik kárba a nap, és ez egy kis energiával töltött fel :)

A BNS Üzletházba, vagy egyszerűbben mondva, a vegyesboltba most csak a túrajelentésbe való pecsételés okán tértem be. Miután ez megvolt, beizzítottam a GPS-t, az órát és neki is vágtam a mai távnak, melyet körülbelül 24-25 kilométeresre terveztem.

Végre indulás!


Az Attila király körútról az önkormányzati szállás előtt tértem le balra és pár tucat lépést követően már a friss, ropogós és a hidegnek hála kőkeményre fagyott szekérúton kezdtem távolodni Zsadánytól. A napsütéses időben már az első szakaszon magával ragadott a téli táj hangulata, a hófödte utak és szántóföldek látványa. Számítottam rá, hogy látok néhány vadat, de hogy ilyen rengeteget arra azért nem. Hangulatomon két egymást kergető mezei nyúl emelte tovább, aztán megláttam az első legelésző őz csapatot is. Kicsit el is időztem a fotózásukkal, de nem tudtam ellenállni, annyira jók voltak a fények és a téma is. Talán a hideg miatt, de a vadaknak sem akaródzott minden áron menekülőre fogni. Szinte pontosan 3 km-t tettem meg, amikor elértem a Toprongyos-Korhány-csatorna partjához, és melyet ezt követően bő 1 kilométert követtem mielőtt egy útjelző táblánál átkeltem fölötte.

Mostanság sajnos nincsenek ilyen "szuperbulik"


Szerencsére fagyott volt. Olvadáskor ez szép lesz :)

Az egyik őz csapat. A fán lévő madarat nem tudtam beazonosítani, de valószínű egy egerész ölyv

És itt egy másik nem messze


Nyúl fogócska :)


A macskusz házikusz is vadászaton van :)


Toprongyos-Korhány-csatorna


Egy rövid erdei szakasz következett, ahol élénk csivitelésre lettem figyelmes, vagy inkább "fülelmes" :) Meg is álltam és kerestem a csipogás forrását. Itt is eltöltöttem jó pár percet. Kitartásomnak pár félresikerült sárgafejű királyka és egy egész jól elkapott ökörszem fotó lett a jutalma. Na meg egy sunyin odalopakodó tapsifüles, akiről -amíg oda nem ért- minimum azt képzeltem, hogy egy vadkan, bár gyanúsan röfögés mentesen közeledett :) 

A madárhangtól hangos erdei szakasz


Itt aztán van forgalom :)

Első ökörszem fotóm :)

Kétszáz métert követően az erdőből kiérve balra, egy régi gémeskút felé vitt a jelzés, melynek környékén egy nagyobb belvíz okozta pocsolya keletkezett. Ezt balról gondoltam megkerülni, mondván úgyis egyenesen kell tovább menni. Szerencsére rápillantottam azért a GPS-re, és láttam, hogy a jelzés a kúttól jobbra lévő földúton megy tovább. Hát igen..nem mindig egyszerű a tájékozódás, ha minden egybefüggőn fehér :)

Így utólag egyszerűbb és célszerűbb lett volna jobbról kerülni


Egy kisebb tó, közepén egy kis szigettel és azon egy házikóval tűnt fel a nem túl távolban. Nem arra ment a túra útvonala, így jobban nem tudtam megnézni magamnak, de aki tudja, az esetleg majd megírhatja mit is láttam. A következő erdősáv előtt - miután átkeltem az említett kis tavacskától induló vízfolyáson- balra kellett fordulni, majd rövidesen egy vadász lesnél jobb kanyar következett egy hatalmas, csaknem 70 centis szintkülönbség leküzdését követően :) A környező fákon rengeteg fenyőrigó ücsörgött, de az lestől induló csaknem 1,5 kilométeres egyenes szakaszon mást is sikerült fotózni. Voltak természetesen őzek; az egyik bak ugatását már messziről hallottam. A következő vadászlesről pedig- ahol egyúttal egy kicsit megpihentem- igazi madár seregletet sikerült lencsevégre kapnom fácánnal, szén- és kékcinegével, verebekkel, zöldikével és citromsármányokkal. Sokat nem ücsörögtem a lesen, mert fent azért eléggé fújt a szél. Az egyenes végén ismét jobb kanyar, majd bő 500 méter múlva a 4219. számú aszfalt út következett, amelyen enyhe bal ívben vezet át a kék jelzés.


Fenyőrigó, természetesen nem fenyőn :)

Erdei nagygyűlés :)

Kékcinege

A következő elágazásig bő két kilométert kellett megtenni. Sok izgalom nem akadt, de itt már Okány külterületén haladtam, bár a település még odébb volt. Eddig általam még nem fotózott kékes réti héjákat, újabb őz csapatokat és nyulakat is láttam ezen a szakaszon. Az elágazásban jobbra térve még szűk kilométernyi gyaloglásra volt a Holt-Sebes-Körös, melyen átkelve, annak túlpartján balra fordított a jelzés. Ezen az egyenesen végig az "ex-folyó" partján mentem. Itt -ott oda kellett figyelni, mert az út mindkét oldalára szűrős növényzet nőtt, melyeknek a kabátomra fájt a foga..illetve tüskéje :) Jól ismert cincegésszerű hang jelezte, hogy sárgafejű királyka jár a közelben. Sok esély nem volt rá, hogy a gyors helyváltoztatásra képes madarat sikerül lekapnom a nádasban, de mégis sikerült egy egész jó képet készíteni róla, sőt ráadásként egy hím karvalyról is. Okány központjáig kellett menni a csúszós Köröspart utcán a Soma sörözőig, amely a járvány miatt természetesen zárva volt. Mégsem maradtam bélyegző nélkül, ugyanis a túra előtti napokban sikerült felvennem a kapcsolatot az illetékesekkel és elérni, hogy a pecsét kihelyezésre kerüljön az Országos Kékkör táblára, így ezután nonstop elérhető. A bélyegzést követően ittam egy kis meleg teát, ettem egy szendvicset és folytattam is a túrát.


Kékes rétihéja tojó

Kékes rétihéja hím


Sárgafejű királyka :)

Karvaly (hím)

A híres okányi ferde hóember :D

Okányban megtartották a régi templom tornyot is emlékbe :)


Soma söröző

Immár kint van a bélyegző a táblán :)

Okányt a Kossuth utcán hagytam el. A következő bal kanyarig megtett bő három kilométer alatt számomra meglepő módon egyetlen autó sem ment el mellettem, igaz a faluban is csak a Family frostos kocsit láttam mozgásban :) Ezen a részen is rengeteg fenyőrigó csücsült a fák ágain, de a kanyar után néhány őszapó is megjelent. Egy kisebb jobb töréstől eltekintve ismét egy hosszabb egyenes következett a vasútvonalig, amely mellett egy jobbos után egy kilométeren át vitt a jelzés mielőtt átvezetett volna  rajta. 


Sehol senki és semmi

Őszapó

Mezei nyúl

A ravaszdi is vadászik, talán pocokra :)

Itt már kissé sürgetett az idő, ezért ránéztem a MÁV alkalmazásra abban bízva, hogy a reggeli késés miatti csúszást még nem heverte ki a menetrend. Örömmel konstatáltam, hogy 15:13 helyett csak 15:26-kor indul a vonatom Körösladány felé. Ismét átkeltem a Holt-Sebes-Körösön, majd egy rövid, szűz havas szakasz jött mielőtt beértem Vésztő lakott területére. Annak tudatában, hogy ráérek, nem is siettem túlságosan, hozzáteszem nem is mindenhol tudtam volna; a Sziler és Várkonyi utcán itt-ott tükörjéggel kellett megküzdeni. 

Ez nem a jeti, hanem a saját lábnyomom, csak visszafelé nézve

Varjú fa :)

A vésztói Quasimodó hóember :D



Negyed négy tájban értem a vasútállomásra. Látván, hogy bent áll egy "berregő" Bzmot meg is nyugodtam, és ráérős pecsételést követően fel is szálltam rá. Kellemes meleg volt, ami nagyon jól esett az egész napos hideg után. Közben láttam sms-ét, amiben megírta, hogy a vártnál korábban ér majd Körösladányba; felhívtam és megbeszéltük, hogy az állomásnál találkozunk. Már majdnem fél négyre járt az idő, amikor felszállt a kalauz is, akitől bátorkodtam megkérdezni, hogy kb. mikor indulunk. A válaszból kiderült, hogy pontosan 15:36-kor...Mivel ez még tíz perc késést jelentett volna, rákérdeztem, hogy Körösladányba? Válasz: "Nem, Békéscsabára. Az a vonat már elment időben." Jeleztem neki, hogy az alkalmazás szerint késve indult volna...de persze ez már mit sem segített a dolgon, így gyorsan felhívtam ismét Leventét, hogy mi legyen. Rendes volt és eljött értem Vésztőre, így hazaértem még este nyolc óra előtt. 

Itt megint csak nem sejtettem, hogy zűr lesz az utazással :)


Az utazás tehát ezen a napon nem jött össze, de szerencsére a túra sok szép pillanattal ajándékozott meg. Így utólag az egész tömegközlekedéses mizéria is csak egy szép emlék, ráadásul - hivatalosan- így már csak a Nyírbátor - Sátoraljaújhely szakasz maradt az Alföldi kéktúrából és egyúttal az Országos Kékkörből is.

 







1 megjegyzés:

  1. Tölgyfás-tanya a neve a tó-sziget-épület kombónak. Magánterület.

    VálaszTörlés