Bakancsos Barangoló: PMP: Gyömrőtől Csévharasztig

Újra együtt a nagy csapat :)

2021. január 30. egy bizonyos okból biztosan különleges napként vonul be túra pályafutásom történelmébe. Ez az ok pedig az, hogy főiskolás barátom Pisti, 2016 áprilisát követően ismét csatlakozott hozzám túratársként. Ráadásul a túrát megelőzően ő maga vetette fel, hogy a hétvégén megyek-e valamerre, mert ő is jönne. Nem tagadom meg voltam lepve, de persze örültem is neki, hiszen anno 2013-ban kvázi együtt kezdtük meg az Országos Kéktúra bejárását. Aztán nála jött a házasság, majd a gyermekáldás, így a közös túráknak jó időre búcsút intettünk.

Most viszont újra összeállt a nagy csapat és szombat reggel neki is vágtunk az újabb közös kalandnak. Mivel Pistinek van autója, az eredeti tömegközlekedéses terv átdolgozását követően ezzel indultunk el Csévharasztra, ahol azt a Pótharaszti sétaerdő parkolójában hagytuk, biztonságos helyen. Ezt megelőzően, mivel maradt némi extra időnk a monori busz indulásáig, megálltunk a Csacsi vegyesboltnál is, ahol legutóbb csak igazoló fotót sikerült készítenem. Ezúttal viszont bent tartózkodott a tulaj az üzletben, és miközben pecsételtem a füzetembe elmondta, hogy néha fel szokott menni a házba, ha épp nincs vevő és más dolga akad, de ilyenkor sem kell pánikba esni, elég csengetni és már jön is.

Pecsét begyűjtve

A buszmegállóban állva örömmel konstatáltuk, hogy az időjárás előrejelzésnek ezúttal igaza lesz és szép, napsütéses idő vár majd ránk ezen a szombaton. Eléggé meglepődtünk, amikor a monori átszállást követően, Gyömrő felé haladva egy borultabb lett az ég, sőt még esett is az eső. A vasútállomáshoz érve viszont már szinte el is állt és Nap is kezdett kisütni. Mivel a C vágány büfé a járvány miatt zárva volt, a vele szemben, az út másik oldalán lévő, mókás nevű testvér büfében a Nyali- Faliban kíséreltem meg céges bélyegzést kérni és sikerrel is jártam. A büfé kínálatát böngészve elgondolkodtam, hogy lehet kevés lesz az a két szendvics, amit az útra hoztam, így aztán rendeltem 1-1 dupla húsos hamburgert, ami igen csak jó ötletnek bizonyult.

A bélyegző hely zárva

Céges bélyegzés és dupla húsos hamburger egy helyen :)

Mire tíz óra tájban jóllakottan elindultunk már teljesen elállt az eső és a napsütésnek hála "csillogó" utcákon kezdtük meg a túrát. A városközpontban lévő parkhoz a Wesselényi, Széchenyi és Táncsics Mihály utcák érintésével jutottunk el. A park közepén az Városháza impozáns "A" épülete található, a "B" épület sincs messze, az a tér sarkán található.

Nagyon fontos, manapság főleg aktuális üzenet: Szeressétek egymást!

Ezt követően két nagy forgalmú aszfalt út mentén, a Szent István, majd a Dózsa György úton vezetett a jelzés a református templom irányába. Itt tettünk egy kis kitérőt a Tőzeges -tóhoz, amely körül ezen délelőtti órán is sokan hódoltak szenvedélyüknek, a futásnak. Visszatérve a letérési pontunkhoz, a körforgalomnál lévő, a helyiek által vízhordási célból szemlátomást gyakran látogatott artézi kútnál balra térünk a Kossuth Lajos utcára. Erről a Harmónia Idősek falva, illetve ugyanezen névre hallgató uszoda és állatkert felé tértünk le jobb kéz felé. Sajnos a ZOO is zárva volt, de azért néhány szabadba mászkáló állatot így is láthattunk.

Tőzeges-tó, Gyömrő

Az állatkert zárva, de néhány lakó szerencsére megmutatta magát

Gyömrő lakott területét az Annaliget lakópark és az Új telepi temető beton kerítése mellett hagytuk el. Itt kissé dagonyás volt a földút, de ki lehetett kerülni. Egy kicsit megálltunk a Gyömrői Árvácskák Állatotthonnál is, ahol pár mondatot váltottunk az egyik fiatal segítővel. Kiderült, hogy csaknem 80 kutya lakik náluk, melyeket természetesen örökbe is lehet fogadni. Ha viszont ez nem áll módunkban, akkor arra is van lehetőség, hogy csak egy séta vagy futás erejéig szegődjön mellénk 1-1 eb. Az ember leghűségesebb négylábú barátja ennek is nagyon tud örülni.

"Gyömrő-Külsőn" :)

Egy kis dagonya

Gyömrői Árvácskák Állatotthon

Az erdőbe érve az elmúlt napok esőzései után meglepően száraz és hangulatos ösvény fogadott bennünket, amely aztán beletorkollott egy széles, sima földútba. Itt a korábbi útvonalhoz képest, amely a Gyömrő vadászház közvetlen közelében haladt el, egy terelt úton kell menni, amely kicsit nagyobb ívben kerüli ki az ingatlant. Hamarosan átkeltünk egy aszfalt úton is, amely a Pataki Ferenc lakótelepet köti össze Gyömrővel. Innen még bő két kilométert kellett megtenni, hogy a következő településig, Péteriig. A Vörösmarty utcán érkeztünk be a község területére, majd egy bal kanyart követően az azt átszelő Petőfi Sándor utcára kanyarodtunk. A túramozgalom hivatalos bélyegzője a központban, a helyi posta mellett található Korona presszóban került elhelyezésre, de mint minden kocsma, ez is zárva volt. Egy kis pihenő, evés, ivás erejéig a buszmegállóban vertünk tábort, közben próbáltam céges pecsétet szerezni az igazoló füzetembe. Ezt végül a "Nagyboltban" sikerült megkapnom; szerencsémre pont előttem hozta a szódát az egyik szállító, így már nehezen tudta volna letagadni a pénztáros hölgy, hogy van bélyegzője. Megállapítottuk azt is, hogy Péteriben bizony már a BMW-t is "kinőtték", itt már a Lamborghini a menő járgány :)

Péteri, Városháza

Szelfi a Korona presszónál

A Lambo az új BMW :D

Folytattuk a túrát az 1956-os forradalmár, Földváry-Boér Elemér nevét viselő Művelődési ház és a mögötte elterülő, ugyanezen névre hallgató park felé. A következő kereszteződésben figyelni kellett, mert a korábban még egyenesen menő, a péteri horgász-tavat megkerülő jelzés - kihagyva a kitérőt a tó felé-, most már közvetlenül a Bereki utcán halad tovább a Hosszúberek- Péteri vasútállomás felé, útközben átkelve az M4-es autópálya felett. Bejárásunkkor, de talán még most sincs felfestve a jelzés a sínekig, de higgyük el, hogy ez a helyes út. (A jelzések felfestése hamarosan pótlásra kerül a facebook csoportban megjelent információ alapján)

Földváry-Boér Elemér művelődési ház

Földváry-Boér Elemér park

Különleges faragvány a Bereki utcán

Át az M4-es felett

Az ideális szakaszolási pontnak számító vasúti megállóhelynél ezúttal nem tartottunk pihenőt, haladtunk tovább az Üllőhöz tartozó, kvázi egy utcás településrészen. A jelzést elővigyázatosan nem az az eddigi nagy forgalmú úton vezették végig a 4. számú főútig, hanem eggyel bentebb a Hosszúberek útján. Ennek mentén a Pepper's Machine Factory két felettébb érdekes kreálmányát is megcsodálhattuk mielőtt az elvitelre főző/sütő Rojcsik étteremnél elértük a főúthoz. Az étteremből kiszivárgó íncsiklandó illatok túlságosan is csábítóak voltak, és mivel nem volt nálunk ételes igyekeztünk mielőbb elhagyni a helyszínt :)

A Pepper's Machine Factory egyik alkotása

Rojcsik étterem, közvetlenül a 4-es főút mellett

A 4. számú főúton mondanom sem kell nagy volt a forgalom, így nem volt egyszerű feladat átkelni sem rajta. A túloldalon a kerítés mellett van egy föld út, ami biztonságosabb. Célszerűbb az étteremnél megvárni amíg a van lehetőség az átkelésre és ezen megtenni azt a pár száz métert a már Vasadhoz tartozó Széles útig. Az elágazásnál tábla jelzi a vasadi terelőkutya képző központot, amely innen mintegy két kilométerre van. Ezzel szinte párhuzamosan, csak épp az földút jobb oldalán található a Barabás tanya. Egy hosszú, minden rendelkezésre álló anyagból összetákolt romos épület mellett elhaladva, hamarosan átkeltünk a Vasad 2. számú főcsatornán, amelyben alig csordogált némi víz. Innen még bő 1 kilométert kellett megtenni az elágazásig, ahol mi a jelzést követve balra tértünk; a piros kereszt jelzés egyenesen ágazik ki és nem sokkal az M5-ös autópálya előtt csatlakozik vissza a Pest megyei pirosba.

Irány a Széles út

Az átkelőpont közel van Maglódhoz, így Ferihegyhez is :)

Paci a Barabás tanyán

A következő pihenőt kb. 300 méter múlva tartottuk meg egy tanyát körülvevő, épülő kerítés beton alapjánál. Sokáig nem ücsörögtünk rajta, mert elég hideg volt. Továbbindulás előtt közvetlenül fedeztem fel egy táblát, melyen a terület tulaja agresszív hangvételű üzenetben fenyegette meg azt az ismeretlent, aki vas csövön tesztelte a beton tartósságát. Nem kellett sokat menni, amikor egy kóbor kecskét pillantottunk meg pár száz méterrel előttünk. Bátornak tettettük magunkat és lassan, de folyamatosan haladtunk felé. Ez végül bejött és el tudtunk haladni mellette, elkerülve az összecsapást :) Egy újabb bal kanyart követően feltehetőleg egy kőfaragó művész tanyája mellett haladtunk el, legalább is a kertben lévő alkotások erre utaltak. Kanyarogtunk még egy darabon a tanyavilágban mire elértünk a Rózsahegyi elágazásig, melyet a már jól megszokott és igényes tábla jelzett.

Vidéki "messenger" :)

Mondd: Csííííííííz :)

Az útonálló

A címe lehetne: Az élet súlya

Innen bő két kilométerre egy vadászház udvarán kisebb kényszerpihenőt tartottunk, mert Pisti lábát eddigre alaposan kikezdte a bakancs. Tapasz cserével orvosolta a problémát, és kissé lassabban de folytatni tudtuk, bízva benne, hogy a hátralévő öt kilométeren már nem lesz gond. Már kezdett sötétedni, amikor elhagyva a piros sávot, a piros négyzeten beértünk Csévharasztra. Az utolsó pár száz méteren a mobil pékség autójából lejátszott Megy a gőzös dallamára vonultunk a Petőfi Sándor utcán jó hangulatban. Az autóhoz érve pont 29 km-t mutatott a GPS. Kellemesen elfáradtunk mindketten, Pistinek kicsit erősre sikerült a visszatérő túra, de remélem nem vettem el a kedvét a folytatástól :)