Visszatérés a nagy laposra: Alföldi kéktúra Zsadánytól Bakonszegig 1. nap

Zsadánytól Körösszakálig

A megérdemelt két hetes szabadságba a régóta bakancslistás, és onnan 2020. szeptember 6-án lekerülő Balaton körbe tekerésen túl szerettem volna belezsúfolni egy kis Alföldi kéktúrát is, annak érdekében, hogy közelebb kerülhessek egy kicsit az Országos Kék Kör befejezéséhez. 

A magyar tenger megkerülését követően három nap pihenőt azért engedélyeztem magamnak, de az utolsó nap már tulajdonképpen a Körösszakálra való leutazásról szólt. Ajtótól ajtóig bő 5 óra volt lejutni a bázisként szolgáló településre. Előbb Püspökladányban kellett átszállni a vonatpótló buszra, majd Berettyóújfaluban a távolsági járatra, amely 17 óra után nem sokkal tett le a falu központjában. Itt már várt az frissen felújított önkormányzati szállás üzemelteltetője, Pappné Sonka Katalin és bekísért a közvetlenül a megálló mellett található portára. Szerencsére a keze ügyében lévő seprűt nem használta ösztökélés céljából sem :)

A szállás, melynek teljes felújításából azért 1-2 dolog ottjártamkor még hátra volt, jelenleg 2.500 Ft-ba kerül, és ez már az emelt összeg. Ezért az összegért kapunk fekhelyet, egy jelenleg még beépítés alatt álló konyhát, és zuhanyzási lehetőséget, valamint tv is lesz majd. Azt hiszem elég egyértelmű, hogy ugyanezeket akár az RP-DDK vagy az OKT mentén is jóval többe kóstálna 

Az önkormányzati szállás egyik épülete, ahol 2 éjszakát töltöttem el

Miután birtokba vettem a szobát tettem egy kisebb kört a falu központjában, majd elintéztem a bélyegzést is az utca túloldalán lévő Forza Milán nevű kocsmában. A belső tér híven alátámasztja az elnevezést, az összes fal, de még a plafon is tele van a milánói csapat mezeivel, sálaival, egyéb relikviáival. A pult bal oldalán, a fal mellett lévő bélyegző az átelemben álló templom képét jeleníti meg, szép lenyomatot ad. Az adminisztráció letudását követően még egy kicsit elidőztem a szomjoltóban, elkortyoltam egy korsó hideg sört, majd visszatértem a szobámba. Megvacsoráztam a hozott babgulyás konzervet, aztán le is zuhanyoztam. Hét óra után megékezett a szállás egy másik, nagyobb szárnyában lakó vendégmunkás had a munkából, majd egy óra múlva egy hatalmas hordozható zenedobozzal kivonultak a kocsma elé. A zene jellegéből először arra gondoltam, hogy lakodalomba készülnek, de szerda este az azért furcsa lett volna, még talán az ország ezen szegletében is. Tíz óráig a környékbeli lakók is hősiesen tűrték a zenebonát, de aztán valaki már kikiabált, hogy sok lesz a jóból. A hangerő miatt azonban mondhatni süket fülekre találtak szavai, de végül fél tizenegy magasságában végre csend lett, és mindenki nyugovóra térhetett.

A Forza Milán belülről

És kívülről.

Csütörtök reggel fél 7 körül keltem, hogy legyen időm kényelmesen összekészülni, reggelizni. Mivel a mai nap célállomása Körösszakál volt, a holmim nagy részét a szálláson hagyhattam és könnyebb hátizsákkal indultam neki a napnak. A Debrecenből Gyulára tartó járat pár perc késéssel érkezett, de 8 után nem sokkal be is gördült Zsadány központi megállójába. Itt bekapcsoltam a GPS-t és neki is vágtam a mai etapnak, ami kitérők nélkül is bő 38 km lett volna, de persze olyan nincs, hogy ninc s kitérő, így ennél több lett a végső táv. A BNS üzletház, melynek vegyesbolti részében, közvetlen a bejárattól balra található a pecsét, a központtól csak pár száz méterre van. Annak, aki Okány felől jön egy kis kitérőt jelent, de nekem pont útba esett. Először egyébként tévesen a kocsmába nyitottam be, pedig még nem is voltam szomjas :D

Zsadány temploma a központban

BNS üzletház

Az adminisztratív teendők letudását követően Mezőgyán felé kezdtem meg a talpalást a 4242. számú aszfalton. Ebben az időpontban még csak pár cica vadászott a földeken. Alföldi túraszakaszhoz mérten némileg váratlanul, de alig pár száz méter után máris el kellett térni az egyenestől és bal kéz felé haladva át is keltem a Toprongyos-Korhány-csatornán. A bal partján csak mintegy 1,5 kilométert kell megtenni, azután egy újabb átkeléssel ismét a jobb partjára visz át a jelzés, majd egy hosszú, csak néhány hagyásfával díszített rét jobb szélén vezet az ösvény egy pár keréknyom képében. A következő kék jelzést egy információs táblán láttam, amely pont azon réten, legelők élővilágát mutatja be, amilyenen pont áthaladtam. Már itt is sikerült fotóznom egy pár madárkát, de az igazi "attrakció" a hatalmas szürke marha gulya volt a villanypásztor túloldalán. Meg lettek örökítve természetesen ők is, majd egy ideig bámultunk egymásra. Közben mindannyian azt gondoltuk - "Mekkora marha!" - csak épp más-más hangsúllyal. Én, mert tényleg tekintélyes méretű, gyönyörű állatokról van szó, ők meg azért, hogy mit keresek én kvázi a semmi közepén a harminc fokban :) 

Veszélyben a mezei egér állomány :)

Itt már a csatorna bal partján

Hosszú egyenes, jelzés a táblán

Az egyik jószágnak még a szarva is elfordult az ámulattól :)

Mindenesetre nagyon félelmetes lehettem, mert pár jószágot sikerült megriasztanom azok közül, amelyek az elektromos gulyás (villanypásztor) közelében élvezték a kevés bokor által nyújtott árnyékot. Egy bal-jobb kanyar kombináció után ismét a már említett csatorna mellett haladtam és már fel is tűnt a mai nap második pecsételő pontja, a Begécsi-víztároló. Mielőtt odaértem a madármegfigyelő torony  tövébe sikerült pár füsti fecskét is lencsevégre kapni a bal parti nádasban. Ez a bélyegzőhely a régi Alföldi kéktúra füzettel rendelkezők számára extrának számít, hiszen a korábbi kiadásban még nem szerepelt. Ugyan az év végéig még tart a türelmi időszak- vagyis, ha valaki a 2020-ban létrejött 20 új ponton nem pecsétel, még nem válik érvénytelenné a teljesítése-, de ha már úgyis útba esik, akkor miért is hagynánk ki ezeket, nem?  A váztárolót eléggé körbenőtte a nád, így a toronyból sem sokat látni a vízfelszínből, de azért jól esett egy kicsit hűsölni a tető alatt.

Etetésre várva

Madárvárta a Begécsi-víztárolónál

A szinte még "új illatú" pecsét

Valamennyire azért látszik a tó vize is

A túra ösvény a gáton vezet tovább, így itt mentem magam is. Gyalog teljesen jól járható, de azért a lábunk alá is kell nézni, mert a talaj itt-ott kissé göröngyös. Igazi madár paradicsom ez a hely, a kisebb és nagyobb szárnyasok számára is. A mai napon például a fácán tojók tartottak itt pikniket. Erről persze nem szóltak. Ha megtették volna, akkor nem riadok meg- szándékosan a szalonképesebb kifejezést használtam- amikor melléjük érve nagy ricsajt csapva elstartolnak a fűből. És a tojók még hagyján, de a fácán kakasok esetében - amelyek jóval hangosabbak, de ugyanúgy kivárják amíg melléjük nem ér az ember- még nagyobb az esély az alsónemű cserére :) Minden esetre két menekülő levesnek valót óriási szerencsével azért sikerült lekapni, még ha nem nem is lett tökéletes a kép.

Menekülő fácán tojók

A gátról a zsilipnél kell letérni, és megcélozni a szemben lévő erdősáv csücskét. Itt bal kanyar jön, vagyis maradunk a fasor innenső oldalán és töretlenül haladunk többé-kevésbé dél-keleti irányba. Ezen a részen sem sok jelzést láttam, de itt végre a célnak megfelelően kerültek felhasználásra a jól ismert MTSZ beton oszlopok, amikről sok helyen azt gondolná a túrázó, hogy azért vannak ott, mert épp ott estek le a teherautóról :) Az egyik fán egy szebb napokat is megélt, kiszolgált bicikli belső jelezte egyfajta mementóként, hogy nem minden esetben jelent könnyebbséget a sík vidéken sem a kerékpár. Geszthez közeledve hamarosan megérkeztem az internetes fórumokon is "megénekelt" benőtt szakaszhoz, ahol praktikusabb lett volna, ha van nálam legalább egy bozótvágó kés. Mivel nem volt, így tökön-babon keresztül, a GPS segítségével próbáltam átvergődni. Miután lepókhálótlanítottam a fél erdőt végül sikerült kitörnöm a sűrűből egy napraforgó mező túloldalán. Átmeneti megoldásként annak, aki ezután jön erre javaslom, hogy ennek mentén kerüljön, jobban jár. Ezután viszont új távlatok nyílnak a természetjáró előtt egy széles szekérút képében. Innen már tényleg nincs messze a Tisza kripta, amit mindenképp érdemes megnézni. A közelében álló információs táblán a nagy múltú, Gesztről származó Tisza családról is megtudhatunk néhány lényeges információt. A kék jelzés keresztül megy a régi temetőn, ahol a figyelmesebbek meglehetősen régi sírokat is felfedezhetnek. nekem sikerült egy olyan férfiét is fotózni, aki mér az 1848-1849-es forradalom- és szabadságharcban is részt vett. 

Az erdőig egyenesen, de még előtte balra kell fordulni

Az a bizonyos mementó belső :) Itt nem a fára kell felmászni :P

Hasznos oszlop

Sűrűn benőtt ösvény, érdemes kerülni, pláne a pókiszonyosoknak :)

Tisza kripta

Hősi sír

A síroktól egy keskeny aszfalt útra vitt ki a kék, ezt követve jutottam el a település széléig, majd a pontig, ahol le kell térni a kastély felé a következő pecsét megszerzéséhez. Magát a határ menti községet nem érinti a kék sáv, viszont a legutóbb iskolaként funkcionáló, mára eléggé leromlott állapotba került épületet érdemes körbejárni, mert még megkopott pompájában is szép. Az odavezető pár száz méteren az Arany János emlékszoba mellett is elmegy a jelzés, amit előre egyeztetett időpont nélkül csak kívülről lehet megnézni. A pecsételés közben előjött "odújából", az iskola egykori tornaterméből az egyik biztonsági őr, akivel kicsit elbeszélgettem, amíg társa szokásos őrjáratára indult. Kiderült, hogy a kastély nem marad ebben az állapotban, a felújítás tulajdonképpen már zajlana is, de a covid-19 itt is bekavart. A renovált épület egyházi tulajdonba kerül majd, de tervben van egy négy csillagos szálloda felépítése is. Hogy utóbbira mennyire van itt szükség az jó kérdés...majd kiderül. A rövid csevegést követően fogtam a motyóm, elköszöntem és elindultam vissza az elágazásba, hogy aztán csaknem teljesen északnak fordulva folytassam a csütörtöki D-vitamin kúrát.

Arany János emlékszoba

Tisza kastély, már nem kell sokat várni a megújulásra

A következő etap első néhány kilométere nem igazán bővelkedett izgalmakban. Némi "fellendülést" az hozott, amikor odaértem a Begécsi-víztároló keleti oldalához és a gátján meneteltem. Aztán ez a rész is véget ért, és folytatódott a monoton egyenes. Mielőtt azonban utóbbinak nekivágtam volna, a gáton még tettem egy kisebb kitérőt egy újabb madárvárta toronyhoz. Sajnos madarat innen sem láttam, így a határ túlfelén lévő Areas település házairól és templom tornyáról készült egy fotó. Biharugráig a nyílt szakaszon leszámítva egy tartósan megfáradt - értsd jobb létre szenderült- nyuszin és néhány madáron kívül tényleg nem akadt érdekesebb látnivaló. 

Areas község, már a határ túloldalán

Nyugis kismadár, akár le is festhettem volna :)

A lakott terület előtti utolsó szakaszon egy széles marha ki-és behajtó földút vezetett át a magas fűvel tarkított legelők között, majd egy hatalmas kék jelzés csábított az Erzsébet utca felé, és örömmel engedtem ennek a csábításnak. Jó volt ismét lakott terülten járni, bár hétköznap lévén elég kihaltnak tűnt a város. Néhány mára már bezárt kocsma és bolt mellett haladtam el, amik ezen a vidéken is szembesítettek a szomorú valósággal. A központban már szebb arcát mutatja a település. A református templom előtt álló trianoni- és világháborús emlékműnél jobb forduló következik, majd a lelkész lak mellett halad el a jel, amelyen emléktábla díszeleg az itt született Kiss Mária színésznő, valamint egy másik Petőfi emlékére, aki természetesen itt is járt. Az utca túloldalán található az Ugrai ízek háza, ahol kézműves foglalkozásokon, bemutatókon is részt lehet venni, de lehet itt tartani családi rendezvényeket, sőt szállás is akad.

Magas füves legelő. Számomra valamiért megnyugtató látvány

A hívogató kék jelzés :)

Ennek a tiltásnak most viszonylag könnyű eleget tenni

Itt teljesen bezárt a bazár...

Református templom és emlékmű

A falumúzeum melletti fedett kiülő, de főleg az árnyék amit nyújtott kis extra pihenőre csábított, noha már nem volt messze a pecsételő hely sem. Viszont itt állt egy kút is, amiből feltölthettem az ivótasakom, ami mindenképp indokolt volt ebben a melegben. Miután ezzel megvoltam gyalogoltam tovább, és ugyan csak kívülről, de megnéztem a szépen felújított Bölönyi kastélyt is. A piactér épületénél épp valamiféle munkálatok folytak. Egy kicsit fürkésztem is, amíg megszabadítottam egy közeli szilvafát néhány mézédes termésétől. Innen még kb. 200 méternyire volt a Makk hetes kocsma, ahol a bélyegző található. Ennek "különlegessége", vagy inkább furcsasága, hogy annyira rövid láncra tették, hogy -mivel a pulton belül van- csak a kocsmáros hölgy tud vele pecsételni. Ezen majd mindenképp érdemes lenne változtatni, bár az én füzetembe egész jól sikerült lenyomat került. A hőségben szerveztem szinte könyörgött a szénhidrátért. Ezt cukros üdítők formájában kapta meg. Pihenés közben elmajszoltam egy szendvicset is, aztán összekaptam magam és a hátizsákom és indultam is tovább, ismét egy új bélyegzőhely felé.

Bölönyi kastély

Piactér 

Makk hetes söröző, a biharugrai pecsételő hely

A Makk hetes belülről, a falon középen a névadó kártyalap

Az aszfalton való csatangolás közben némi irigységgel tekintettem az út melletti bekerített területen, a fák árnyéka alatt hűsölő kecske csapatra; sokkal büdösebbek sem lehettek mint jómagam ekkorra :) A Biharugrai-tó, amely mellett haladtam, hasonlóan rejtőzködő típus, mint kvázi szomszédja, a Begécsi-víztároló. Itt is van egy madárvárta torony, de erre jelenleg felmenni sem lehet, le is van "zárva" szalaggal, és a felirat is hirdeti, hogy balesetveszélyes. Megnéztem és tulajdonképpen a lépcső tartó elemek törtek el, amíg nincs javítva, valóban jobb elkerülni. Egy állattartó telep mellett mentem el mielőtt odaértem a szilaspusztai pecséthez, ami szintén csak idén került kihelyezésre. Még épp időben, ugyanis, ha két perccel később érkezem, pont szembetaláltam volna magam egy csapat legelés előtt álló birkával, és ki tudja mit tettek volna velem :)

Beázás védelem 

Errefelé is jól értenek a kiszuperált buszok újrahasznosításához

Itt még kerítésen belül a birka sereg

Csak egy balkáni gerle a napraforgón

Szilaspuszta

Ez a pecsételő hely nem igen alkalmas a pihenésre, ezért gyorsan mentem is tovább. A környezetéből gátszerűen kiemelkedő úton haladva ismét nagyon közel kerültem a határhoz. A messzi távolban halványan ugyan, de feltűntek a Bihari-hegyek, Rojt (Roit) község templomának tornyát és házait viszont még szabad szemmel is jól lehetett látni. Ez a hosszú, monoton egyenes egészen a 42156-os számú alsóbbrendű útig tart, amelyen kelet felé át is lehet kelni a határon, bár most valószínűleg nem él ez a lehetőség. Nyugatnak fordulva viszont az Alföldi kéktúra újabb állomására gyalogolhatunk be szép lassan. Körösnagyharsány egy bő 500 fős, Kis-sárréti település a Sebes-Körös bal partján. A bélyegzőnek otthont adó italbolthoz mindkét irányból fel van festve a pecsét jelzés, igaz mindkét irányból kitérőt jelent. Mivel nekem így esett útba a Váradi utcán közelítettem meg. Amikor odaértem a törzsközönség épp Modern Talking best of válogatást hallgatott, amin kicsit meglepődtem ugyan, de tapasztaltam ennél már furábbat is. A pult jobb végében, az udvari kijárat bal oldalán, a falva fúrva található a pecsét. Miután a füzetbe és a túrajelentésbe is nyomtam egyet-egyet, egy korsó sörrel kiültem a kocsma előtti padhoz és elszürcsöltem azt többek közt a You my heart, you my soul dallamára.

Határon innen, és túl

A hosszú egyenes végén balra kanyar következik

A bélyegzőt őrző italbolt

Jól esett volna még ücsörögni egy kicsit, de már jócskán benne voltam a délutánban, és mindenképp sötétedés előtt szerettem volna beérni a szállásra. Visszatértem tehát a Váradi és a Dózsa György utca kereszteződéséhez, majd utóbbi, a Kossuth tér és a Vasút utca érintésével hagytam el a települést egy darabon a már benőtt, egykori vasútvonal mentén haladva. Ez a rövidke szakasz is megérett már a karbantartásra. Lehet jobb lenne a többek által javasolt megoldás, miszerint a vasúti átjárót a Rákóczi utca felől közelíteni meg a kék jelzés, ezzel kiváltva a benőtt, gazos szakaszt, ráadásul egy szép fasort is érintene ezáltal. Mivel azonban egyelőre ez a hivatalos útvonal, ezen illik menni. A Sebes-Körös gátján szűk 2,5 kilométert kellett mennem a 92 éves Gróf Tisza István- hídig. Érdekes módon itt akartak legjobban megenni a szúnyogok, pedig egy percre sem álltam meg. A hídon átkelve még 1,3 km volt hátra a szállásig, de ez már fél lábon sem jelenthetett volna gondot. Ami azt illeti a jobb vádlim kissé meg is fájdult, pedig eddig ez nem volt szokása. 

Körösnagyharsány temploma, melynek tornya 1788-ban, a templom 1802-ben épült

Ez már a jobban járható rész...

A Sebes-Körös gátján

Talán egy régi fahíd maradványai a mederben

Körösszakál, parókia

Ivókút Körösszakál központjában

A templom a pecsétről

A 42 km után azonban még nem volt megállás. Miután lepakoltam és ettem, gyorsan meglátogattam az önkormányzati szállás gondozójának, Pappné Sonka Katalinnak a portáját is, hogy megcsodálhassam a több mint ezer darabos kerámia tányér gyűjteményét. Aki teheti, azt javaslom vegye fel vele a kapcsolatot, mert nagyon megéri a látvány. Arról nem is beszélve, hogy a tányérok mellett egy komplett botanikus kertet is gondoznak férjével; ennyi kaktuszt egy helyen még sehol sem láttam. De van még itt kutya, macska, nyúl, papagáj, szóval igazi kikapcsolódás egy fárasztó túra nap után.

Egy kis ízelítő

Kaktusz kiállítás

Reggelig is tűrte volna a simogatást :)

Cukorfalatok :)

Már besötétedett mire visszaértem a szállásra. Fürdés után még nyomkodtam kicsit  a telefonom, nagyjából összekészítettem a holmim másnapra és el is tettem magam vízszintesbe. Szerencsére a vendégmunkások ma már nem mulatoztak :)