Alföldi Kéktúra: Nyírbátortól Kisvárdáig II. rész: Vaja - Kisvárda

2021.05.29-én a 7:30-kor induló vonatot néztük ki magunknak Vásárosnaményból Vaja-Rohod állomásra. Időben elindultunk a Kovács Hotelből, talán túlságosan is, de így volt időnk betérni a pékségbe egy kis reggeliért. A vonat nem késett, időben 8 órára értünk a startba. Sokat nem is szöszmötöltünk, lőttem egy start fotót, beállítottam a GPS-t és neki is vágtunk.

Zajlik a reggel mókuséknál is :)

Fácán a vásárosnaményi vasútállomáson

Vidám a reggel :)

Hamar visszaértünk a vasúti átjáróhoz, ahol tegnap letértünk a kék sávról. A széles földúton mindössze 1,5 kilométert kellett megtenni a 41. számú főútig, melyen átkelve meg is érkeztünk Rohodra. Itt nincs bélyegzőhely, víz és élelem is bőven volt még a zsákban, így nem kellett megállni az egyébként szintén rendezett faluban, ezért hamar át is értünk rajta.

Újra az átjáróban

Tövisszúró gébics (hím)

Rohod központja

Kifelé menet a településről

Beérve az erdőbe a két nap során először kellett megtapasztalnunk a nyírségi homok tempó csökkentő hatását. Úgy látszik errefelé nem esett elég eső. Kicsit később már vizesebbé vált a homok, aztán pedig félig-meddig köves- murvás szakasz következett mielőtt beértünk volna Nyírkarász aszfaltjára. A település szélétől még egy kilométert kellett gyalogolni annak központjáig, ahol a Tölgyfa Presszó udvarán, az épület falán található a bélyegző doboza. Nyitva volt a presszó, de ezúttal nem vásároltunk, viszont pár percet pihentünk az asztaloknál, mert azért elég jó tempót jöttünk idáig. Tóni egyúttal nagy generált tartott a tappancsainál, mert "bejelzett" a lába az egyik achillesze környékén. Így a negyedik túranapon - ő már szerdán úton volt- nem csoda ha akad némi probléma. Végül úgy tűnt sikerült összedrótozni magát, így folytattuk is a túrát Gyulaháza felé.

Egy kis nyírségi homok

Egy kis köves-murvás

Etető bemutató 

Nyírkarász központja 

Bélyegző a hátsó kuka felett :)

Az Alföldi kéktúra - kisebb sajnálatomra- kihagyja Nyírkarász központját, helyette egy rövidke szakaszon érinti a Madai utat, majd balra tér a Jókai útra. Először azt gondoltam Gyulaházáig aszfalton megyünk, de bő két kilométer után, még az elágazás előtt balra kellett térni a földútra. Itt jelzések ugyan nem, csak jelzés alapok voltak, de így sem lehetett eltévedni. Nagyjából egy vonalban a nagyfeszültségű vezetékkel vitt vissza a jelzés az aszfaltra, melyen már csak mintegy 300 métert kellett menni a Gyulaháza tábláig. Rövidesen megérkeztünk a Vigadóház sörözőhöz, melynek teraszának egyik oszlopán található a bélyegző. Itt csak a szükséges időre álltunk meg, mert egy innen származó ismerősöm segített elintézni, hogy meg tudjuk nézni az első - és ezidáig egyetlen- magyar űrhajós, Farkas Bertalan szülőházát és az űrrepülés történetét bemutató kiállítást. Mikor odaértünk kiderült, hogy egyébként is szerencsénk lett volna, mert egy osztály pont bent volt az épületben. Kicsit gyors tempóban, de minden lényegest lefotózva bejártuk az űrrepülésről szóló kiállítást, majd mint aki jól végezte dolgát, mentünk is tovább. Már csak itthon esett le, hogy a szülőházat elfelejtettük megnézni, de így legalább maradt valami legközelebbre is :) 

Ezen a rövid szakaszon csak jelzés alapok voltak ittjártunkkor

Nő a termés

Pecsételés a Vigadóház sörözőnél

A kiállított MIG 21-es vadászgép

Farkas Bertalan baba :)

Pár száz métert még aszfalton, a Petőfi Sándor, majd a Kisvárdai utcán folytattuk a túrát, majd utóbbi végül bevezetett minket az erdőbe. Eleinte kissé benőtt, de azért jól járható keréknyomokban jártunk, de később már kitisztult a földút. A 4105. számú úthoz érve kereszteztük a Karász- Gyulaházi- csatornát és rövidesen meg is érkeztünk Anarcs településre. Itt a Kossuth Lajos utcán mentünk egészen a Czóbel- kúria bárókertjéig, melyen egy nem túl régi módosítás következtében már keresztül vezet az Alföldi kéktúra is. Mondanom sem kell ez is kellemes meglepetés volt és nagyon jó ötlet. Az alapvető cél természetesen itt is a nagy forgalmú aszfalt kiváltása volt és ez kiválóan sikerült is. A kertben kicsit lassítottunk, fotózgattunk kicsit, majd a túlsó felén a focipálya játékos bejárója mellett hagytuk el azt.

Itt még Gyulaházán 

Be a fák közé

Anarcsra érkezünk

Irány a kert

Czóbel- kúria

Csókák

Anarcsot végül a Park utcán, illetve annak folytatásaként egy széles földúton hagytuk el. Eleinte még nem Kisvárda, hanem Ajak irányába vitt a jelzés, de egy kilométer múlva már északi irányba fordultunk a cél felé. Kellemesen hullámzó úton haladtunk tovább, eldugott szőlős és gyümölcsös kertek között. Az egyik kis telken éppen dolgozott a gazda. Miközben az egyik régi kutat vizslattuk, hogy vajon van- e benne víz, odajött hozzánk és kicsit beszélhettünk. Aztán megkínált vízzel és egy kis borral is. Illet elfogadni :) Elmondta, hogy régen sokkal nagyobb élet volt ezeken a telkeken, de már csak párnak él a tulajdonosa, és ki tudja meddig lesznek gondozva. Hát igen, az elöregedés és az elvándorlás mindenütt probléma.

Akácos út, ha végigmegyek rajtad én :)

A szebb napokat is megélt kútban még most is van víz, igaz csak jó mélyen

Miután elbúcsúztunk újra haladósabb tempóra kapcsoltunk, mert mindenképpen szerettük volna elérni a korábbi vonatot Budapestre. Hamarosan feltűnt a Master Good Kft. impozáns telephelye, amely távolabbról úgy festett mint valamiféle stadion. Balra elnézve pedig az egész Alföldi kéktúra vége, a Sátoros-hegyek jelentek meg halványan a látóhatár szélén. 

Az Ipar utcát keresztezve a Kisvárda táblánál is lőttem egy fotót, biztos, ami biztos alapon. Innen már csak 1 km-re volt a vasúti aluljáró, és onnan még 200 méterre a peronok melletti váró falán az nekem két, Tóninak négy napos túra utolsó bélyegzője. Nagyon jó időt futottunk ezen a kerek 30 kilométeren, így bőven volt idő pecsételni, vásárolni a büfében, sőt még átöltözni is. Őszintén mondom, hogy a 3,5 órás vonatút fárasztóbb volt mint maga a túra, de legalább átszállással nem kellett bíbelődni. A Covid óta ez volt az első kétnapos túrám és szerencsére nem volt semmi gond, végig jól éreztem magam. Lesz még, de az már az utolsó lesz mind az Alföldi kéktúrán, mind pedig az Országos Kékkörön :)

Master Good Kft., Kisvárda

A végső cél, a Sátoros-hegyek is feltűnnek

Virág mező

Kisvárda, Kisvárda állomás! Köszöntjük kedves túrázóinkat :)

Tónit kicsit megsütötte a Nap..vagy valami :D

Korona a Rózsakő Panzió kertjében, az állomásépület mögött

Szép tempót mentünk :)

Itt a vége, de csak egyelőre :)