2020. július 8., szerda

Kohászok útja: Arlói-tótól Dédestapolcsányig

Ha Kohászok útja, akkor korán kelés. Ezúttal 3:30-kor ébresztett a telefon, és be kell valljam nem volt őszinte a mosolyom június 28. napjának reggelén :) Sikerült egy kis megfázást összeszedni és emiatt, valamint az elmúlt időszak melegebb időjárása miatt sem tudtam túl jót aludni. Fel is hívtam Leventét, hogy nem biztos, hogy jó ötlet elindulni, de végül is abban maradtunk, hogy ha nagyon nem megy maximum kiszállok útközben valahol. Lelövöm a poént: simán végigmentem :)

Fél 7 után nem sokkal már Dédestapolcsányban kerestük a parkolóhelyet, majd rövid gyaloglás után a Panda fagylaltozóval szembeni megállóban vártuk a mályinkai buszt. Vasárnap lévén nem tudtunk közvetlenül Ózdra utazni, így közbe kellett iktatni egy vadnai átszállást és onnan vonattal utazni Ózdra. Kicsit szűkös az idő átérni Vadna központjából a vasúti megállóig, de szerencsére a táv sem túl nagy. Menetrend szerint érkezett a "kis piros" és száguldott be velünk a meglepően jó minőségű pályán Putnok és Bánréve érintésével a kohászat egyik múltbeli "fővárosába", Ózdra.

Vadna, tájház

Vadna, vasútállomás


Itt kicsit több időnk volt eljutni az autóbusz pályaudvarra és a táv nagy részét amolyan bemelegítésképpen már a kohász kéken tettük meg.  Kötelező fotó is készült Kisfaludi Strobl Zsigmond 1972-ben készült "Hengerész" című alkotásánál, ami szinte közvetlenül a buszállomás előtt található. Rövid, bő tíz perces buszozás után már ismét Arlóban voltunk. A virágbolt helyett ezúttal a dohányboltban sikerült céges bélyegzést kérni, ahol lecsúszott egy energiaital is, amivel a hajnali kelés hatásait próbáltam ellensúlyozni.

Én és a hengerész :)

Körülbelül fél 9 tájban neki is vágtunk a nagyjából 36-37 kilométeresre tervezett távnak. Már ekkor sem volt hűvös, de itt még nem naptejeztem be magam, gondoltam egy kis "póló barnaság" nem árthat. A már ismert elágazásban ezúttal balra tértünk és az Akácos utcán haladva hagytuk el települést.

Arló és a jelenlegi pecsételi lehetőségek..de már nem sokáig :P

A mai túra egyúttal úgynevezett "munka túra"  is volt. Magát a Kohászok útja túramozgalmat sem ismerik sokan, de azt még kevesebben tudják, hogy idén, 2020-ban lehet 50. éve teljesíteni. Anno többek között azzal a céllal jött létre, hogy összekösse a három nagy kohász várost, Salgótarjánt, és Ózdot és Diósgyőrt, és megismertesse a túrázókat ezen települések, valamint az őket összekötő útvonal tájainak, természeti látnivalóinak szépségéve. Saját bélyegzői sajnos mára nem maradtak, többször is ellopták őket, és a túramozgalom gazdája, Wenzel Péter így 80 felett érthető módon belefáradt abba, hogy folyamatosan pótolja őket. 
Ennek apróján jutott eszembe, hogy méltó lenne kicsit megújítani ezt a nagy múltú túramozgalmat és valahogy elérni, hogy ismét saját pecsételő helyei, bélyegzői legyenek. A facebook csoportban szerencsére kedvező fogadtatásra lelt az ötlet és ma már ott tartunk, hogy a megfelelő helyet keressük a dobozoknak és a pecséteknek :)

Na, de térjünk vissza a túrához! Az Arlói-tó előtt közvetlenül kettéágazik az út, egyenesen a kemping/strand bejáratához lehet eljutni, balra pedig a kék jelzés megy tovább a horgász "tanyák" felé. Ezen a ponton találkoztunk egy helyi úrral, aki az út szélén várt valakire. Gondoltam megszólítom, hátha tud egy jó helyet a tóhoz tervezett pecsétnek. Rövidre fogva, a beszélgetés olyan jól alakult, hogy nagy valószínűséggel  meg is van hová helyezhetjük ki az új bélyegzőt; és erre a tóparti háza előtt koccintottunk is :)

Az Arlói-tó, egy újabb csoda az úton

Tóparti horgász lakok
Béke és nyugalom



A brekivel ellentétben mi most nem élvezhettük a vizet :)

Mivel azért annyira nem értünk rá indultunk is tovább keleti irányba. Kb. 3-400 méter múlva bal kéz felé elindul egy szekérnyom fel a dombra. Nincs sajnos jól kijelezve, de ezt kell követni, majd miután felértünk a gerincre a jobbra leágazó kissé benőtt földút lesz a nyerő. Itt már kicsit jobban kinyílik a táj. Hamarosan a távolban, de azért jól látható módon megpillanthatjuk a suvadás jelenségét is, amely az Arlói- tavat is létrehozta anno. Európában csaknem egyedülálló ez a keletkezési mód, amikor a csapadék hatására meglazult talaj réteg lecsúszva a völgybe elzárja az ottani vízfolyás útját, létrehozva ezáltal egy állóvizet. A sokak által legalább is névileg jobban ismert testvére az erdélyi Gyilkos-tó.


"Csigászok" munkában :)

Suvadás

Az észak, észak-keleti irányt egy, az 1938-as Szent István év tiszteletére állíttatott keresztnél cseréljük fel észak-keletire és egy elágazásban a jobb oldali kaptatót választva kapaszkodunk ki a völgyből. Továbbra is egy viszonylag széles, de ilyenkor nyáron meglehetősen benőtt egykori szekérúton haladunk, és rövidesen meg is érkezünk Somsálybányára, ahol a Szent istván király templom a tűnik fel elsőként a szemünk előtt. Az aszfalthoz érve azon balra kell fordulni és néhány száz métert követni, mielőtt a temetőnél egy kis hídon átkelve megérkezünk az 1940-ben felszentelt, ma már romos állapotban lévő másik templomhoz. Bementünk, kicsit körbenéztünk, de mára a természet teljesen visszahódította a belső teret is, így abból sokat  nem láttunk.

A keresztnél élesen jobbra 

Visszapillantás az emelkedőről

Somsálybányán a templom egere sincs biztonságban 

A rom oldalról

A templom rom szemből


A templom mellett, az utca túloldalán az egykori iskolaépület áll viszonylag jó állapotban, kicsivel odébb egy gondozatlan parkban pedig egy felszabadulási és egy világháborús emlékmű. Az Akna utcáról a Rózsadomb utcára felé kanyarodik el a jelzés Ezen haladva emelkedésbe kezdünk, majd egy nehezen észrevehető ponton, egy fa mellet átkelve az út menti árkon jobbra tér a sűrűjébe. Ezen a szakaszon a Bükk-hegy alig 300 méter magas csúcsáig bizony meg kellett küzdeni itt-ott a benyúló szeder indákkal és egyéb szúrós növénnyel, de hála annak, hogy előzetesen tájékozódtunk a mai etapon előforduló állapotokról volt nálunk metszőolló, így le tudtuk küzdeni az akadályt. Az említett csúcsot jelző háromszögelési ponttól szép kilátás nyílik a névadó Bükk-hegységre, érdemes kitérni, hiszen csak bő tíz méterről van szó.

Felszabadulási és világháborús emlékmű

Kohász emlékmű

Somsálybánya után közvetlenül egy kis bozótharc

A Kohászok útja új "jelképe" :)

Kilátás a Bükk-hegy háromszögelési pontjáról


Innen már nincs messze Ózd. Jelenleg már nem a gyári temető felé vezet az útvonal, hanem még előtte letér jobbra a Sturmán utca felé, hogy aztán a Kazinczy és a Vajda János utcák érintésével elérje a Munkás utcát. Innen a kék kereszttel jelzett útvonalat követtük végig a Gyár utcán, fel egészen a Csontalma utca végéig, ahol ismét visszatér a kék jelzés. A módosítás oka, hogy a temető feletti akácos rendszeresen elburjánzik, illetve illegális fakitermelés is zajlik a területen, így nem biztosítható stabilan az átjárás.

Itt hamarosan jobbra tér a jelzés a korábbi egyenes helyett

A Digitális Erőmű "hátulról"

Egy pillanatra térjünk még vissza a Kazinczy utcához, ahonnan egy lépcsőn visz lefelé a jelzés. Emellett épp el is haladtunk volna, de egy kedves bácsi kiszólt az udvaráról, hogy útba igazítson. Ekkor megcsörrent a telefonom és kisebb meglepetésemre Wenzel Péter szólt bele. Terveztük, hogy meglátogatjuk, de zavarni sem szerettük volna. Így viszont természetesen elfogadtuk a kedves invitálást és beszámoltunk a mozgalom megújítására vonatkozó terveinkről is, amiket örömmel fogadott.

Pétertől a már említett lépcsőn indultunk tovább. Jómagam tettem egy kitérőt a gyári temető felé, és annak aki ráér szintén javaslom, mert különleges látványt nyújt az egykori bánya helyén elterülő temetkezési hely.

A nagy találkozás :)

Gyári temető, Ózd

A Gyár utcán haladva több látnivaló is akad. Többek között itt látható az Ózdi Kohász Üzem régi főbejárata, az Ózdi Művelődési Intézmények központja, (az Olvasó), az egykori Gyári utcai iskola és egy viszonylag új épület is, mégpedig a Digitális Erőmű. Ez utóbbinak eredetileg csak a bejáratát szerettem volna szemügyre venni, de meglepetésemre vasárnap is nyitva volt, így beljebb merészkedtem. Belépéskor rögtön felfedeztem a turista érméket és mivel gyűjtő vagyok nem hagyhattam ott az épületet ábrázolót sem. Ezután az ott dolgozó úrral csevegtem kicsit a tervekről és annak lehetőségéről, hogy náluk helyezhessük el a túramozgalom új bélyegzőjét. Javaslata szerint a következő héten beszéltem is az intézmény vezetőjével, aki örült az ötletnek, így úgy tűnik Ózdon is megfelelő helyre kerül a pecsét.





Az egykori hűtőtornyok egyikének alapjából virágos kert lett

Digitális Erőmű

A Digitális Erőmű bejárata, ahol nemsokára pecsételni is lehet majd

A beton hídon való átkelés után - amely alatt egykor vasút haladt át -, az Akácos úton átkelve fellépcsőztünk a Csontalma utcáig. Ennek végén hagytuk el Ózdot és kezdődött a tánc! Előre figyelmeztettek bennünket, hogy ez a szakasz nem lesz sétagalopp, és igazuk is volt. Márciusban ugyan ki lett tisztítva az ösvény, de annak mára szinte nyoma sem maradt. A metszőollók ismét nagy szolgálatot tettek, segítségükkel a nagyobb szeder indákat és akác ágakat levágtuk. Reumatikus panaszaink sem lesznek, főleg Leventének, aki rövidnadrágban jött mögöttem a csalántengerben :)

Át a beton hídon

A lépcsőről ellátni Hétes városrész és az egyik meddőhányó felé

A Csontalma utca utolsó házánál jobbra fordulunk és kezdődik a dzsungel harc

Egyelőre így fest, de hamarosan ki lesz takarítva az ösvény

Igen csak jól esett túl lenni ezen a 900 méteres dzsungel harcon, de még nem lélegezhettünk fel, mert ezt követően az elmúlt napok esőzéseinek következményével, a sárral kellett megküzdenünk. Ezt a részt a "150 hupli gerincének" kereszteltük el, mert ha ennyiszer nem is, de jó sokszor hittük azt, hogy elindulunk lefelé, de aztán mindig jött egy emelkedő. Végül aztán csak sikerült leereszkedni a gerincről és a ma már üzemen kívüli vasútvonal sorompójánál értünk ki a Ladányvölgyi útra, amelyen célba vettük utunk újabb települését, Sátát.

Nyugalmat árasztó táj

Idelátszik a Bél-kő is

Ma már csak "dísz" sorompó a Ladányvölgyi úton

A községig még hátra volt pár kilométer aszfalt, és némi aggodalomra adott okot a felerősödő szél és a meg-megdörrenő ég is. Sáta határában természetesen mi sem hagyhattuk ki a táblával való fotózkodást a "Sátán vagyok" kommenttel együtt :) A jelzés szinte az egész teleülésen végig visz, de a templomtól már kék kereszt jelzésként került felfestésre, elkerülendő a későbbi ütközést a bükki kékkel és az országos kéktúrával. Pecsételési helyként a Góóól Presszót javasolták a fórumon így mi is ide tértünk be. Frissítettünk is természetesen, és ezen a helyen is megkezdtem az "aknamunkát" az új bélyegző elhelyezése kapcsán. (spoiler veszély: azóta az itteni tulajt is sikerült elérni és úgy tűnik megvan a sátai pecsét helyszíne is :) )

Barázda billegető pózol a karó tetején :)

Bodza ültetvény 
Tengelic (Stiglic)


Sátán :)

A templomtól már a kék kereszten megyünk tovább egészen Diósgyőrig

A Góól Presszó, hamarosan saját pecséttel :)

A Salamon utcán hagytuk el Sátát és kapaszkodtunk fel a felette lévő dombokra, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre és a Bükkre. Előbb egy fenyvesen keresztül vezetett az út, majd átvette helyét a bükkös. Az esőzések nyoma ezen a szakaszon ismét jobban érződött, újra volt egy kis dagonya. Ez csak azért volt aggasztó, mert tudtuk, hogy egy pár alkalommal át kell majd kelnünk a Csernely-patakon, és azt is, hogy nem lesz annyira alacsony a vízszint, hogy ezt csak úgy simán meg tudjuk tenni száraz lábbal. Az előzetes várakozások végül beigazolódtak. A második átkelés után kerestem is magamnak két botot, amiknek nagy hasznát vettem a későbbiekben. A nadrágom alja ugyan vizes lett, de még mindig jobban jártam, mintha megmártóztam volna a patakban. Az utolsó előtti átkelést inkább megismételtem, mert az utolsónál egy kb. fél méter mély és 6-7 méter hosszú "tavon" kellett volna átjutni és bár negyvennégy feles a bakancsom, itt most ez a "csónak" sem segített volna :)

Búcsú Sátától

Vízen járás képzés instant tanfolyam :)


Na ezt inkább kikerültem, mert átúszni nem volt kedvem :)

Upponyba fél 7 körül érkeztünk kellemes 27 fokban. A BB sörözőnél az OKT-s pecséttel igazoltuk ittjártunkat és egy rövid pihenőt követően indultunk is tovább, mert még bőven volt hátra a napi távból. Anno az országos kéktúra ezen szakaszának bejárásakor sajnos csapadékos időt sikerült kifogni, így külön élmény volt, hogy ezúttal elmaradt az égi áldás. A Lázbérci tározó továbbra is lenyűgöző látványt nyújt, érdemes lemenni a partjára, de eső csak óvatosan, mert könnyen gatyafékes megoldás lehet a vége, mint ahogy azt majdnem sikerült is prezentálnom. Habár fürdeni tilos - hiszen a mélysége eléri a 16 métert is- néhány, feltehetően nem a hegyi levegőtől oly vidám fiatal azért belemerészkedett...

Hamarosan ez az OKT bélyegző sem lesz egyedül :)


Fiatal -idei - szajkó

A Lázbérci- víztározó még mindig gyönyörű

Dédestapolcsányba érve -habár már jócskán elmúlt este hét óra- még nyitva találtuk a Marcipán fagyizót, így pár kilométerrel a cél előtt 2-2 gombóccal meg is ünnepeltük a mai teljesítményünket. A parkolóig ahol az autót hagytuk viszont még mindig menni kellett, mivel azt a település másik felén, a Szent György vértanú templom közelében hagytuk. Hazaindulás előtt pihentünk pár percet és közben egy arra járó úrnak beszéltünk is a túramozgalomról. Nem meglepő módon arra tippelt, hogy az országos kéktúrát járjuk, a kohászok útjáról eddig nem is hallott. Van tehát még feladatunk, hogy ismertebbé tegyük a kohász kéket, de szerencsére lelkesedés is akad  :)

Marcipán fagyizó

Szent György vértanú templom

Most békés, de tavaly elárasztotta a falut





Ezzel a fehér gólyával búcsúzom. Találkozunk a befejező szakaszon! :)











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése