Szatymaztól Ruzsáig a Dorozsma-Majsai homokháton át

Már- már hagyománynak tekinthető Nálam, hogy október 23-át - és egyben a feledik szülinapom- túrázással ünneplem meg :) Így történt ez idén is, és ezúttal az Alföldi Kéktúra vonalán megejtett gyaloglással emlékeztem meg e két jeles eseményről. Mondhatni a szokásos módon indult a keddi nap: korán kelés, fel a vonatra a Zuglói vasútállomáson, majd leszállás Szatymazon 8 óra után pár perccel. Kissé hűvös volt még így reggel, és bár napos, de ugyanakkor szeles időt is jósoltak mára, így sapkában és kesztyűben vágtam neki a távnak. Másfél héttel ezelőtt itt hagytam abba a túrát, és mivel akkor duplán pecsételtem, most nem kellett... legalább is a túrafüzetbe nem, viszont a túrajelentésbe jó lett volna. Sebaj, majd fényképpel igazolom, hogy itt jártam :)

Napfelkelte a szegedi IC-ről :)

Érkezés Szatymazra

A rövid bekötő szakasz letudása után jobbra fordulva folytattam az alföldi kék sáv bejárását a Kossuth Lajos utcán, elhaladva az Elvis pékség és a Törpi diszkont mellett :) Újabb jobb forduló után a Neszürhegyi úton hagytam el a várost. Hamarosan megérkeztem a felüljáróhoz, amelyen kereszteztem az M5-ös autópályát is. Ezután pár percet még aszfalton kellett haladni mielőtt a Lápástó dűlőnél letért a jelzés egy jól járható földútra. A Lápás-tó víztükrét csak egy helyről lehetett látni, ettől eltekintve csak a kiterjedt nádas jelezte, hogy itt valamiféle állóvíz lehet. A földút egy aszfalt útba torkollott bele, amelyen balra térve egészen Zsombó központjáig, majd azon túl az Andrássy útig mentem. Itt minimális kitérőt kellett tenni bal kéz felé a Jóbarát Étteremhez, ahol a pecsétet is őrzik. Mivel azonban a vendéglátóhely csak 11-kor nyit, cselhez kellett folyamodnom. Szerencsére olvastam a pecsételőhelyek fórumán, hogy a személyzet már órákkal a nyitás előtt a helyszínen tartózkodik. Ezért sarki zöldséges épület melletti kapun bejutva a hátsó bejáratnál próbálkoztam, mert onnan hallottam némi zajt és éreztem a készülő ételek illatát. A számításom bejött, a konyhás nénik készségesen segítettek és egyikük pecsételt is a füzetembe, így időveszteség nélkül haladhattam tovább :)

Szatymaz, Kossuth Lajos utca

Át az M5-ösön

A Lápás-tó víztükre

A látszat csal, a Jóbarát még zárva volt :)

Zsombó központjában

Zsombó római katolikus temploma köszön vissza a bélyegzőn is.

 Meglehetősen kellemetlen szembe szélben hagytam el Zsombót az 5405. számú úton, komolyan neki kellett feszülni, hogy haladjak is. Megváltás volt amikor balra fordulva letérhettem a földútra; és habár az oldal szél sem volt sokkal kellemesebb, mégis csak jobban esett. A helyenként mélyebb homokot könnyen ki lehetett kerülni, jól tudtam haladni a gyümölcsös kertek között. Ezen a szakaszon még szembejövőkkel is találkoztam, de azt nem tudom kéktúráztak-e ők is, vagy csak kirándultak egyet a homokban. A Dorozsma-Halasi- főcsatorna keresztezését követően nem sokkal kiértem a Bordányba vezető aszfalt úthoz. Szerencsére ezúttal nem a szélén kellett hazardírozni, mert a túloldalán kínálta magát a kerékpár út is, így nem volt kérdés, hogy azon folytatom. A pár ezer fős nagyközség rendezett település benyomását keltette számomra. A Viking söröző odaértemkor már javában nyitva volt, de éppen nem tartózkodott ott rajtam kívül más vendég, így kicsit elbeszélgettem a pultos hölggyel, aki megengedte, hogy elfogyasszam a reggelimet is.

A végtelenbe és tovább :)

Más is "túrázott" ma :)

Bordány főutcáján

Viking söröző, a pecsét őre 

 

A Bordány és Zákányszék közötti bő hat kilométert végig aszfalton kell megtenni, stílszerűen a Zákányszéki úton. Forgalom itt is akadt a nemzeti ünnep ellenére is, de elviselhető volt a korábbi tapasztalataimhoz képest. Egy bringás csapat hagyott el útközben; profi felszerelésben voltak, szintén nem tűntek túrázóknak. Zákányszék előtt kevéssel az 5432-es utat kell kereszteznem, majd pár száz méter után máris a Dózsa György utcán kaptattam a központ felé. A Lengyel térnél előbb megnéztem az itt elhelyezett emlékműveket, illetve a templomot - ezúttal csak kívülről-, majd betértem az egyik kisboltba a megszokott kólámért :) Csak ezt követően mentem be az út túloldalán lévő Texas pizzériába pecsételni. Az ebédet már az előtte elhelyezett asztaloknál költöttem el. Épp jóízűen falatoztam, amikor a rend őrei parkoltak le előttem, de szerencsére nem miattam jöttek, hanem szintén csak étkezni :)

Fóliasátrak Bordány határában 

Zákányszékre érkezem

Sárgás-zöldes

I. világháborús emlékmű a Lengyel térnél

A Szentháromság templom a pecséten is szerepel

A pecsét a bejárattól közvetlenül balra található a falon.

Zákányszéket a Mórahalmi úton hagytam el, pontosabban a mellette futó kerékpár úton. Kicsit sokalltam ekkor már az aszfaltot, de ezt a kijelentésemet hamarosan nagyon megbántam. Jött ugyanis egy jobb kanyar és egy újabb földút. Eleinte még csak-csak lehetett haladni valahogy, de aztán már nem nagyon tudtam kikerülni a mélyebb homokot, ráadásul a szél sem könnyítette meg a dolgomat. Ahogy szoktam mondani, küzdöttem, mint disznó a jégen. Ilyen homokban bringázni teljesen esélytelen, de bakancs nélkül menni se nagyon éri meg. Csak nem sokkal Ruzsavágó előtt jött egy kis aszfalt, ami nagy megkönnyebbülést jelentett. A kocsma is nyitva volt éppen, de volt mindenem, és nem akartam húzni az időt ezúttal sörözéssel, akármilyen jól is esett volna :)

Itt még elviselhető volt a homok

Rejtélyes lyuk a homokban

Erdei iskola

Kocsma Ruzsavágónál

Az 5431-es úton csak egy rövid szakasz erejéig koptathattam a bakancsom, jobbra letérve ismét jött a homok. Annyira már nem volt szörnyű mint korábban, de az 5-ös átlagot nehéz volt rajta tartani :) Egy bal, majd egy jobb kanyart követően hosszú, monoton egyenes következett az 5433-as útig, amelyen szintén csak mintegy 100-150 métert haladtam, mielőtt letértem volna róla az erdő felé. Tetszett ez a szakasz, amelyen egészen Ruzsáig mentem, és még egy pár emut is sikerült fotózni röviddel a vége előtt.

Potyautassal a kéken :)

Vaddohány mező az egyik tanyánál

Kellemes erdei szakasz Ruzsa előtt

Emuk :)

Ruzsára beérve már láttam, hogy neccesen fogom elérni a korábbi buszt Szeged felé, de azért nem adtam fel a dolgot. Elszáguldottam a focipálya mellett, majd befordultam balra a Molnár Büféhez. Gyorsan pecsételtem, majd egy pillanatig vacilláltam, hogy pihenjek-e inkább egy órácskát, vagy kíséreljem meg a csodát Szegeden. Végül utóbbi mellett döntöttem. A csodához többek között az is kellett, hogy a busz, ami elvisz Szegedre időben érkezzen, és lehetőleg ne is késve érjen be a buszállomásra, különben teljesen esélytelenné válik a dolog. A busz egy percet késett, kvázi időben jött tehát, viszont ezt követően mindhárom megállónál megállt és még Ruzsáról is alig jutottunk ki. Később aztán belehúzott, de Szeged előtt még kifogtunk egy sorompót is. Ennek ellenére csak két percet késett a busz, de ez így azt jelentette, hogy az eredetileg tervezett 25 perc helyett már csak 23 maradt arra, hogy átérjek a vasútállomásra. 2,6 km-t kellett megtennem úgy, hogy 35 km már a lábamban volt; hiányzott mint egy bokán rúgás... Ráadásul GPS-m éppen nem volt, ezért a korábbi ittjártamkor szerzett, szegényes helyismeretemre kellett hagyatkoznom. Egy helyen azért érdeklődtem, hogy jó felé tartok-e, de szerencsére jó nyomon voltam. Végül is véghezvittem a csodát és kb. fél perccel az IC indulása előtt felszálltam a vonatra. Helyem is volt, de azért elgondolkodtam rajta, hogy biztos normális vagyok-e. Végül is arra jutottam, hogy sosem voltam az igazán, így megnyugodva utaztam tovább Budapest felé. :)

Ruzsa, Aréna :)

"Vasárnap nélkül nincs élet" - XVI. Benedek

Molnár büfé előtt