2021 nyarán a Soós házaspár - avagy a Boglári túrázók - és Csernus L. Gábor (kéktúra ellenőr, nem mellesleg 12-szeres OKT teljesítő, élő túra legenda) létrehozta a Dél- balatoni várak (DBV) nevű túramozgalmat, amely Somogyvártól Ságvárig bő száz kilométeres ajánlott útvonalon kanyarogva keresi fel a Külső- Somogy egykori földvárait, templomait és egyéb látnivalóit (bővebb infó a dbv-hu-n érhető el). A teljesítésre 2021. októberétől van lehetőség, de ezek a galádok, kiket egyébként barátaimnak mondhatok, előre megfontolt aljas szándékból már korábban elkezdték csepegtetni az infót, illetve szép lassan belém sulykolni, hogy ne izguljak, így is, úgy is én leszek az első teljesítő. Ekkor még azt sem tudtam, hogy mi, merre és hány kilométer, és bevallom poénnak is vettem az egészet. De csak nem hagyták abba a nyüstölést, gondoltam jól kitolok velük, bejárom elsőre az új túramozgalmat! Így hát, bár nem az első napokban indultam, de valóban elsőként gyűjtöttem össze az összes kódot a terepen. Következzen hát a DBV első bejárásának krónikája.
2021.10.16-án ismét Leventével és a már jól ismert túrapulijával, Hajnallal közelítettünk Balatonboglár felé. Azért nem Somogyvárra, mert Lajosék voltak olyan kedvesek és felajánlották számunkra a fuvart a rajtba, nekem pedig szállást is biztosítottak a hétvégére. Gondoltam úgy kell nekik, ha már bezsongattak viseljék is a következményeket, vagyis engem :) Kicsit korán értünk a Soós- lakhoz, így egy közös reggeli kávézás is összejött indulás előtt. Nem sokkal 8 előtt pedig meg is érkeztünk Somogyvárra, a Szent László nemzeti emlékhelyhez. Hivatalosan a 6701-es út mellett lévő látogatóközponttól is el lehet indulni, de érdemes megtekinteni a dombtetőn lévő, egykori bencés apátság és a bazilika romjait, valamint a Szent László sétautat, ami a két lehetséges kezdőpontot összeköti. A romokat most ki kellett hagyjuk, mert csak 9 órától nyitott volna a hely, ezért a kezdő kód felírását követően elköszöntünk Lajostól és nekivágtunk a ma távnak.
 |
| Start fotó a nemzeti emlékhely bejáratánál |
 |
A látogatóközpont kilátója, melyről a bazilika romjai is szépen látszanak felülnézetből
|
 |
| Szent László szobra |
A már említett Szent László sétaúton tettük meg az első pár száz métert fa pallókon és viszonylag meredek lépcsősorokon haladva lefelé. Közben meg-megálltunk az út állomásainál, ahol a Szent László legendára vonatkozóan tettek fel 1-1 kérdést. Minden kérdésnél 3-3 válasz áll rendelkezésre, de nem kell megijedni, ha esetleg nem tudjuk a jó választ. A készítők ugyanis gondoltak azokra is akik nem rendelkeznek olyan mély történelmi ismeretekkel, és úgy oldották meg, hogy az egyes válaszoknál lévő kis mágnesek közül csak a helyes válasznál lévő vonzza a fémet, a másik kettőé taszítja azt. A sétaút végén megérkeztünk a látogatóközpont lenti fogadó épületegyütteséhez, ahol többek között vendéglátóipari egység is található. Természetesen még ez is zárva volt, ezért miután becsületből megkerestük az itt elrejtett kódot is, átkelve az aszfalt úton a zöld sáv jelzést kezdtük el követni az erdőben észak-nyugati irányba tartva.
 |
Az interaktív sétaút egyik állomása
|
 |
| A lépcsősor viszonylag meredek, esős, nyirkos időben vagy télen vigyázni kell rajta |
 |
| A lenti fogadóépület a sétaút végén |
Kissé saras, de jól járható erdei úton haladtunk egészen egy kerítésig, amely egy sűrű fiatalost vett körbe. Október közepe ide vagy oda, az aljnövényzet még elég dús állapotában volt, jelzés sehol, így kicsit bizonytalanul, de végül a jó irányba, bal kéz felé indultunk tovább. A kerítés bal oldala mellett viszont már annyira besűrűsödött a vegetáció, hogy még nekem is búj, búj zöldágasat kellett játszanom, pláne Leventének. Miután leküzdöttük ezt a nem túl hosszú, mindössze pár méteres szakaszt, ráakadtunk a rozoga, félig már összedőlt fahídra, melyen átkelve ismét kitágult előttünk a tér, vagyis az erdő.
 |
| Bent ez erdőben |
 |
| Búj, búj, zöld ág :) |
 |
| A híd..már ami megmaradt belőle. |
Hamarosan egy újabb, nagyobb bekerített terület mellett haladtunk el, közben leküzdve egy kisebb emelkedőt. Keletnek fordulva egy bő 1,5 kilométeres kissé hullámzó szakasz következett a szántóföldek között. Egy repceföldön néhány őz csemegézett; észrevettek, de még előtte sikerült lencsevégre kapnom őket is. Nemsokára egy újabb, ezúttal stabilabb hídon keltünk át a Halsok-árok nevű vízfolyás felett, majd pár száz méter múlva, a jobbra kanyarodó zöld jelzés kanyarjában egy régi , feltehetőleg a közeli Gárdonypusztához tartozó, rendben tartott temetőt vettünk észre kissé megbújva a fák között. Kicsit szomorú volt látni, hogy a zömmel a 20. század első feléből származó sírokban fekvők mennyire ideje korán fejezték be földi pályafutásukat; voltak akik mindössze pár hónaposan. A temetőt elhagyva rövidesen egy ősmagyar módszerrel épült vessző- és sár kunyhóhoz értünk, melyet belülről is megtekintettünk. A kunyhó - mivel van benne kályha is - egész évben alkalmas arra, hogy szükség esetén szállást nyújtson a vándornak, kit akár véletlen vagy szándékosan itt ért az éjszaka.
 |
| Őzek a repcében :) |
 |
| A kissé párás, de tiszta időben idelátszódott a Badacsony is |
 |
| Részlet a gárdonypusztai temetőből |
 |
| Katona sír |
 |
| Ősmagyar vessző-és sárkunyhó |
 |
| Ha van elég tűzifa akkor télen sem fagy meg itt az emberfia |
A Gárdonypuszta táblánál mi az ellenkező irányba, a két kilométerre lévő Hács felé indultunk. A Csenderes- horgásztavat elhagyva, még a község előtt meglepetésemre Hevesi Zolival, a Somogy megyei természetjárás sokak által ismert alakjával futottunk össze, persze csak képletesen mondva. Váltottunk pár mondatot, majd a közös szelfi elkészültét követően ki-ki ment tovább a maga útjára. Zoli felhívta a figyelmünket, hogy ne felejtsük el megörökíteni a híres hácsi műbikát a közeli telepen. Hát ez majdnem elmaradt, mert a bikát bizony jól eldugták az egyik telep kerítésén belülre, így már csak akkor vettük észre, amikor a településre beérve visszafelé is elkezdtük keresgélni. Hácson lett volna lehetőségünk feltölteni készleteinket például a Lesz vigasz nevű kocsmában, de így a táv elsőben járva ennek még nem éreztük szükségét. Hamar eljutottunk a Fő utca végére, ahol jobbra, a Kossuth utcára vitt tovább a jelzés. Itt egy kicsit várnom kellett, amíg Levente elkészíti a falu kezdetét jelző táblánál a Starsky és Hács című fotóját :)
 |
Irány Hács!
|
 |
Meglepetés találkozó Hevesi Zolival és túratársával
|
 |
Lett volna vigasz is, de nem voltunk szomorúak, se szomjasak :)
|
 |
| Ön itt áll. Én? nem ittam! :) |
 |
| Hács centruma |
 |
| Egy tűzoltó berendezés utóélete virágtartóként |
Hácsot elhagyva ismét emelkedni kezdett az út a lábunk alatt. A falu határától még mindig volt hátra szűk 2 kilométerünk a nap második igazolópontjáig. A zöld jelzés egy ponton balra fordult, nekünk viszont előbb az egyenes továbbinduló zöld rom jelzést kellett követnünk. Ezen kb. 400 métert megtéve értünk el végül a béndeki kápolnához. Megdöbbentőnek hatott számomra, hogy még az 1980-as évek elején is létező településből mára szinte semmi nem maradt, leszámítva egy klasszicista stílusban épült kápolnát és a mögötte található középkori templom romjait, illetve van itt még egy kisebb épület is, de ennyi. Anno, 2012-ben már jártam itt, az éves "Mentsük meg a béndeki kápolnát" nevű túra keretében. Ez az évente megrendezett esemény is egyfajta próbálkozás volt az épület megmentésére, de állítólag az innen elszármazottak örökösei a mai napig nyújtanak némi támogatást, melyből alkalmanként végeznek apróbb felújításokat, állagmegóvó munkálatokat (forrás: pusztulat.blog.hu). Jó volna ha meg tudnák menteni, ha más miatt nem is, de emlékül az utókornak.
 |
| Megérkeztünk az egykori Béndekpusztára |
 |
| A béndeki kápolna |
 |
| A terület egykori birtokosa és a kápolna feltételezett építtetője, a Kaskovics család volt |
Miután körbejártuk az épületet és a romot, felírtuk a kódot, valamint ettünk, ittunk egyet indultunk is tovább vissza a zöld sávra. A kápolnától 5 kilométeres út vezetett a túra által érintett következő településre, Gyugyra, melyet gyümölcsös kertek, szántók mellett, olykor árnyas, másutt naposabb vagy épp löszbe vésődött úton tettünk meg. Volt azért egy kevésbé örömteli "látványosság" is, egy hatalmas, főleg háztartási gépekből (hűtő, tv,stb) álló illegális hulladék halom képében, mely annyira sokkoló volt, hogy gyorsan be is jelentettem a hulladékradar nevű alkalmazás segítségével. Az útvonal elhalad a Kaskovics- kastély előtt is, melyet közelebbről is szerettünk volna megörökíteni, ezért bentebb merészkedtünk az udvarára. Eközben az út melletti épületből kijött a tulajdonos is, akivel kicsit beszédbe elegyedtünk. Megengedte, hogy belülről is megnézzük a kastélyt, melynek állapotáról azt tudom elmondani, hogy kívülről jobbnak tűnik mint belülről. A beszélgetést aztán a lakóépületben is folytattuk, ahol az idős úr elmesélte, hogyan is került az ő és egykori felesége birtokába a kastély, hogy teremtették elő a vételárat, hogyan vágták ki szinte szó szerint a gazból és a túlburjánzott növényzetből, illetve, hogy hogyan fogyott el végül a felújításra való pénz.
 |
Itt épp egy gyümölcsös mellett kutyagolunk :)
|
 |
Remélem azóta eltakarították..bár nincsenek hiú reményeim azért
|
 |
Löszfalak között
|
 |
A gyugyi Kaskovics- kastély
|
 |
Részlet a belső térből I.
|
 |
| Részlet a belső térből II. |
A kelleténél egy kicsit több időt töltöttünk el a csevegéssel, ezért nagyobb tempóra próbáltunk váltani a folytatásban. Időveszteség ide vagy oda, a katolikus templomot és a hozzá felvezetőkálváriát nem hagyhattuk ki. Kár is lett volna, mert elég különleges. A stációkon a megszokott képek helyett itt híres és ismert magyar történelmi személyiségek, sportolók, tudósok, színészek és irodalmi alakok nevei vannak feltüntetve. Található a stációk között egy kisebb épület is, amely a magyarság összetartozását hivatott jelképezni; előtte elhaladva pedig felcsendül az Ismerős arcok - Nélküled című slágere is. a kálvária melletti Örökkévalóság park pedig szabadtéri rendezvények lebonyolítására is alkalmas.
 |
Urunk mennybemenetele templom
|
 |
| Kálvária, újszerű megközelítésben |
 |
Örökkévalóság park
|
Gyugyról, pontosabban a kálváriától további 3 kilométert kellett megtenni a következő igazolópontig, amely a Géri-hegy nevet viseli. Ehhez előbb az Új-hegyre kapaszkodtunk fel széles földúton. Nem meglepő módon többnyire szőlő ültetvények között haladtunk. Az út egy pontjáról csodás panoráma képében elénk tárultak a Fonyódi dombok (ahogy én hívom Cicis- hegyek) és a Balaton északi partjának tanúhegyei, a Badacsony, a Csobánc, a Gulács és kicsit látszott a Tóti-hegy is. Az igazoló pont egy kissé jellegtelen, átlagosnak mondható elágazásban található, ezért érdemes figyelni, ha nem akarunk véletlen elmenni mellette.
 |
| Fonyódi dombok |
 |
| Az északi part tanúhegyei: Badacsony, Csobánc, Gulács és Tóti- hegy |
Továbbra is szőlők és szántók között vagy mellett vezetett a zöld sáv, mindössze egy rövidke erdei szakasz törte meg ezek egyeduralmát. Szűk 4 kilométer után érkeztünk meg a szépen felújított Gaál- kastélyhoz, ami magántulajdonban, így nem látogatható. Itt jött velünk szembe a nap második meglepetés vendége, Csernus Gábor, akiről kiderült, hogy igazából Lajos eleve őt szánta meglepetés vendégnek, Hevesi Zoliról nem is tudta, hogy szintén elindult :) Gáborral pár percben megosztottuk tapasztalatainkat az útvonalról, majd indultunk tovább, ő vissza Budapestre, mi pedig Szőlőskislak felé, ami már csak pár száz méterre volt a kastélytól. A Légli kerámia manufaktúránál, majd nem sokkal később a Magyarok Nagyasszonya templomnál is jobbra kellett fordulni. Ez utóbbinál búcsúztunk el a zöld sáv jelzéstől is, amely itt balra indult, majd rövidesen északnak Balatonboglár felé. A Boglári útról a Kanyar kocsma után rátértünk a Római útra, melyen szinte pontosan 2 kilométert kellett megtenni Rácfáig, ami újabb igazolópont. A fekete szederfa, illetve a hely ahol áll az 1848. szeptember 30-án, Jellasics horvát bán és serege ellen sikerrel megvívott ütközetben részt vett nemzetőröknek és kaszás parasztoknak állít emléket, ahogy azt az itt elhelyezett táblán is olvashatjuk.
 |
Útban Szőlőskislak felé
|
 |
A Gaál- kastély
|
 |
Magyarok Nagyasszonya templom, Szőlőskislak
|
 |
| Szent korona installáció stílszerűen szőlőből |
 |
| A Rácfánál |
Leventével és Hajnallal itt köszöntünk egy egymástól, ők mentek tovább Balatonboglár felé, én pedig kitűztem célul, hogy naplementéi még felkapaszkodom a Kis- hegyre is. Első körben a helyes utat kellett megtalálnom, mert hogy innentől egy bő 1,5 km-es szakaszon jelzetlen földúton vezetett a javasolt útvonal. A telefon és a GPS segítségével végül sikerült a megfelelő irányba elindulnom és kb húsz perc alatt máris a Gamási- kútnál jártam. A díszesen faragott információs táblán szereplő leírás szerint egykor ezen a helyen jött létre Gamás község. Az egykori településnek állít emléket talán az itt lévő gémeskút is.
 |
Ma is tanultam valamit :)
|
Ismét jelzésen, a sárga sávon kezdtem meg az emelkedést az Öreg-hegyen. A bő egy autónyi szélességű aszfalton többször is félre kellett húzódnom a még ilyenkor is élénkebb forgalom miatt. A szinte folyamatosan emelkedő úton előbb a Konyári pincészet, majd a Szent Donát kápolna, a Mathényi présház és a Kis csárda mellett is elhaladtam, mielőtt délnek fordulva megkezdtem a mai napra szánt táv utolsó néhány száz méterét. Mondhatni a lehető legjobbkor, pár perccel naplemente előtt érkeztem meg a Kis- hegyi kilátóhoz. Felírtam a mai nap utolsó kódját és lementem a kilátópontoz. Bár mások is voltak még itt, azért sikerült néhány fotót készítenem a páratlan szépségű balatoni tájról. Mondhatni végszóra végül Lajosék is megérkeztek, így egy nap záró szelfi is készült az alkonyatban.
 |
Érdemes volt visszatekinteni az emelkedő közben
|
 |
Szent Donát kápolna
|
 |
Csodálatos panoráma a Kis- hegyi kilátóból
|
 |
Napzáró szelfi Lajosékkal
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése