2020. február 12., szerda

OKT: Szárligettől Vértestolnáig

A szombati Hótaposó teljesítménytúrán való pontőrködést követően vasárnap kicsit aktívabb kikapcsolódásra vágytam.  Ezért, hogy a lábam is elfáradhasson, elkísértem Gyula barátom a neki még új, nekem már nagyrészt ismerős Országos kéktúra szakaszra Szárligettől a vértestolnai elágazásig, pontosabban Vértestolna központjáig.

A korai kelés tehát vasárnap is összejött. Az ilyentájt gyérebb forgalomnak köszönhetően jóval hamarabb értem ki a Kelenföldi pályaudvarra, ezért, - mivel még bő fél óra volt a 7:28-kor érkező vonatig lementem a metróba ücsörögni egy kicsit. Pár perccel a vonat indulása előtt felmentem a peronhoz, ahol Gyula már várt és hamarosan úton is voltunk Szárligetre.

Tartva a menetrendet 8 után nem sokkal meg is érkeztünk a startba és kissé komótosabb készülődést, valamint adminisztrációt követően neki is vágtunk a napi távnak. Anno, első alkalommal - kellemest a hasznossal alapon- az Iszkiri teljesítménytúra keretein belül teljesítettem az OKT-t Koldusszállásig, mivel eddig megegyezett az útvonal.  Most azonban  már másfelé vezet a kék jelzés, ezáltal pedig egy újabb település került az OKT nyomvonalára, mégpedig Nagyegyháza.

Szárligeti vasútállomás

Pecsét és a jókedv is rendben :)

Az idáig vezető út nem volt vészes a talaj szempontjából, de hála az elmúlt napok enyhébb időjárásának már az árnyékosabb részeken is cuppogott a bakancs, a naposabb részeken pedig még inkább "levet eresztett" a föld. Szinte folyamatos madárcsicsergés kísért minket az első pár kilométeren amíg meg nem érkeztünk az M1-es autópálya alatt átvezető alagúthoz. Itt rövid időre a forgalom zaja vette át az uralmat, de rövidesen ismét szólt többek között a cinegeszó. Újból a fénybe érve, az alagút túloldalán máris Nagyegyháza területén jártunk. A kék jelzések miután érintik a falu főterét a Gesztenye sor felé fordulnak és egy hosszabb egyenes szakaszt követően egy bal kanyart is beiktatva hagyják el a lakott területet a régi villanytelep mellett is elhaladva.  A környékén egyébként több tó is található, némelyikben horgászni is lehet. Sajnos ezeket a kékről nem igazán látni a dús növényzet miatt még ilyenkor sem.

Indulás Szárligetről



Alagút az M1-es alatt 

Bányász emlék Nagyegyháza főterén

Végig a gesztenye soron
Bambik a Cigány-hegy előtti réten

Egy régi ipari épület mellett balra tér a jelzés, majd egy tanyánál -melyet ottjártunkkor egy meglehetősen lusta kutya őrzött- jobb forduló következik. A manapság "divatossá" vált magánosítást jelző tábla előtt térünk a Váli- víz felduzzasztásával létrehozott Kettes- tóhoz, ahol áttörve a dús bukszuson sikerült egy magányos hattyút is fotóznom. A tó északi részén egy jobb-bal kanyarkombinációval a Kútásó- völgy fölé emelkedünk, amely balról kísér minket egy rövid szakaszon. Az itteni lankás szántók a Cserhátot juttatták eszembe, persze ott azért ennél nagyobb léptékben jelennek meg a dimbek-dombok.

Buksi lustán nyúlt el a szép időben :)

A Kettes-tó

 Összefonódás

Hattyú a Kettes- tavon

Még a Lengyel-gödör nevű magaslati pont előtt bő négyszáz méterrel jobbra ereszkedés következik a Váli- víz völgyébe, melyen ismét átkelünk. Kétszáz métert sem kell megtenni, hogy egy csúnya tájsebet, az "erdőgazdálkodásnak" csúfolt rombolás újabb példáját "csodálhassuk meg" jobb kéz felől. Az ilyen szintű pusztításnak semmi értelmét nem látom. Ugyan nem vagyok erdész, de azt nem hiszem el senkinek, hogy egy ekkora területen az összes fa beteg vagy öreg lett volna, nem látom ebben a koncepciót, de biztos az én készülékemben van a hiba...

Újabb átkelés a Váli-vízen

"Erdőgazdálkodás"....

A tarvágás után hamarosan egy vadetetőhöz érünk, melyet a nyomok sokaságának tanúsága alapján sűrűn látogatnak is az erdő lakói. Innen jött az első nagyobb emelkedő is a Hársas- oldal felé.  A Bika-domb és az Öreg- állás közötti gerincen már háromszáz méter felett jártunk, ahonnan bal kéz felé elnézve jó rálátás kínálkozik a 634 m magas Nagy-Gerecsére. Innen egy darabon murvás erdészeti úton lehet kilépni kicsit, aztán ismét földút következik, ami ezen a vasárnapon eléggé saras, nehezen járható volt. Eközben persze továbbra is emelkedünk, faljuk a szinteket immár a Somlyó déli oldalában. Innen már tényleg közel a mai nap második pecsételő pontja, a Somlyóvár, ahol ismét csatlakozik a kékhez a Közép-dunántúli piros sávja is. A pecsételő ponton találhat kulcsosház kissé leromlott állapotban van, elbírna egy tatarozást, de előterében le lehet pakolni és kényelmesen lehet enni, inni, vagy bemenekülni csapadékosabb időjárás esetén. A háztól bő száz méteres kitérő egy szép kilátás pont, ahonnan a völgyben elterülő Tarjánt és mögötte ismét a Nagy- Gerecsét lehet látni. Innen jobbra, a piros rom jelzésen a Kis- Somlyóra lehet kis kitérővel eljutni.

Nagy-Gerecse a Hársas- oldalról

Itt még "sima liba"

De gyorsan változott a helyzet :)

A somlyóvári kulcsosház, egyben Országos kéktúra pecsételő hely

A kulcsosháztól kb. 100 méter kitérés ez kilátópont, ahonnan Tarjánt és mögötte a Nagy-Gerecsét látni

Mi ez utóbbit most kihagytuk, mert inkább a 435 méteres, csaknem teljes körpanorámával rendelkező "Nagytesó" csúcsára szerettünk volna felmenni. Ez sem nagyobb kitérő, de napos, páramentes időben, amilyen ma is volt  nagyon szép látvány tárul a turista szeme elé.





Ezután megkezdtük az ereszkedést a Somlyó csúcsáról előbb klasszikus erdei ösvényen majd egy egykor szebb napokat is látott aszfalt úton. Közvetlen Tornyópuszta előtt egy már bezárt baromfi telep, majd a számomra már ismerős romos tégla épületek mellett haladtunk el. Ezután egy műúton vezetett a jelzés egy darabon mielőtt balra betért egy rövidebb szakaszra az erdőbe, hogy aztán onnan a viszonylag forgalmas, 1119-es aszfalt mellé érkezzen meg. Itt azért néztünk egy nagyot. Olvastam ugyan róla, de élőben sokkoló volt látni az újabb tarvágást ami a szemünk elé tárult. Anno amikor először jártam itt még nagyon más volt a helyzet, most meg egy tuskóba szúrt lécen árválkodó jelzés "mutatta", hogy kb merre kell mennünk.

Ereszkedés a Somlyóról


Tornyópuszta

Kereszt és pihenő padok a műút előtti kanyarban

Kommentár nélkül

Miután átbotladoztunk az otthagyott ágak, gallyak és tuskók között ismét egy erdei szakasz következett meredek lejtős részekkel. A Bodza- völgyben szikrázó napsütés fogadott és egyre hangosodó moraj. Megérkeztünk ismét az M1-es autópályához, és közvetlen előtte éles jobb kanyart vettünk. A zaj persze egy darabon még elkísért minket, de aztán elhalkult és Koldusszállásra már ismét madárdal kíséretében érkeztünk. Itt két helyen is lehet pecsételni; az egyik lehetőség a koldusszállási műút előtti fánál található, a másik pedig egy villanyoszlopon a vadászház után. Mi az előbbit használtuk biztos ami biztos alapon, és túratársam szerint jól döntöttünk, mert az oszlopon lévő kissé kopottabb volt már. Feltűnt viszont egy épület a vadász mellett-mögött, ami viszonylag új építésűnek nézett ki. Lehet, hogy hamarosan itt is meg lehet majd szállni? Jó lenne, mert Koldusszállás egyébként egy ésszerű ki-és beszállási pont a kéktúrába, csak pont az hiányzik innen ami a nevében is benne van, a szállás.

A Bodza-völgyben

Egy kis "varázslat". A fát kivágták, de a koronája fennakadt..jóvanazúgy alapon így maradt...

Az egyik koldusszállási pecsét.

A vadászház, ahol sajnos nem lehet megszállni

De talán majd itt igen?

 A mai menetelt a vértestolnai elágazásig terveztük, mert innen még emberi időpontban haza lehetett érni, és vasárnap lévén ez sem volt utolsó szempont. A kiszálló pontig "papíron" további  bő 4 kilométer várt ránk. Viszonylag eseménytelen volt ez a szakasz, de legalább saras. Azért akadt némi látnivaló a Peskő-barlang és a környékén magasodó sziklaformációk képében. Felfedeztem egy bunkert is, de nem mertem lemenni, mert meglehetősen gyanús zajok szűrődtek ki belőle :) 

A bal oldali út Tatára visz a sárga jelzésen, a jobb oldali pedig az OKT Vértestolna felé.



Az a bizonyos "rém verem" :)

A Vértestolnára bevezető aszfalt útnál ért véget a túra Országos kéktúra szakasza, de innen még be kellett gyalogolni a faluba, mivel a busz az itt lévő megállóban nem áll meg. Végül, mivel időnk engedte, egészen a központban lévő kultúrházig sétáltunk kicsit bővebb képet kapva ezáltal Vértestolnáról, aminek becsapós a neve, hiszen ugye a Gerecsében fekszik. Innen a legkönnyebben és leggyorsabban tatai átszállással, vonattal lehet visszajutni Budapestre. Mi is így tettünk, majd a kellemes túranap után Kelenföldön búcsúztunk el egymástól.

A célban



Vértestolna




















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése