Földön és vízen a Bodrogzugban II. rész

Evezés a Bodrog ártérben

Vasárnapra szerencsére az időjárás is a szebbik arcát mutatta, így már nem volt akadálya, hogy végre vízre szálljunk a túra kenukkal és újabb különleges élménnyel gazdagodjunk. A telep udvarán átvettük a mentőmellényeket, lapátokat, majd az erősebbik nem tagjai a partra cipelték a kenukat a stéghez, ahol egyik túratársunk tartott gyorstalpaló tanfolyamot az evezésről. Ekkor döntöttem el, hogy mégsem leszek kormányos, inkább a vezérevezős pozíciót foglalom el az SS Torpedórombolóban :) Szép lassan minden egység a vízre szállt, így neki is vágtunk a Bodrognak. 

Az SS Torpedóromboló legénysége és leánysága :D

Utolsó simítások a vízre szállás előtt

Viszonylag őszinte a mosoly :)

Összeszokott csapatoknak bizonyára nem okoz gondot a helyes ritmus megtalálása, viszont mi nem voltunk azok. Így egy ideig küzdöttünk nem csak a kenuval, de saját magunkkal is. Időbe telt például arra is rájönnöm, hogy bár jobbkezes vagyok, mégis kényelmesebb a balban fogni a lapátot, és nem is fáradok el olyan hamar. A túra második felére azért összeálltunk mint a Spice Girls, de addig volt szenvedés és nádasba ütközés is :)

A Bodrogról annak árterébe való leágazás viszonylag széles, egy kisebb kiránduló hajó is átférne rajta. Na ezt sikerült kis csapatunknak nem észrevennie és túlmenni rajta, így rögtön gyakorolhattuk is a fordulót, ami gond nélkül ment is..kb. olyan kecsesen mint egy tankhajónak :) Miután megtaláltuk a helyes "ösvényt" el is indultunk rajta, de aztán rövidesen válaszút elé érkeztünk, pontosabban egy zsákutcába. Nem volt mit tenni, az egyetlen lehetőség egy zsilip szerű építmény volt, amely alatt át lehetett evezni és folytathattuk a túrát. Nos, ez a manőver sem feltétlen amatőröknek való, de harmadjára már egész jól ment. Tudni illik, miután áteveztünk és haladtunk egy darabon túravezetőnk, Sir Marcellus Kamarus - az árterek rettegett kapitánya- úgy döntött nem lesz ez így jó, menjünk vissza, és majd másfelé folytatjuk. Aztán miután ez megvolt mégiscsak a korábbi irány tűnt helyesnek, így ismételtünk.

Megtaláltuk az "ösvényt"

Nehezített pályán

A teljes had :)

Miután tehát nem kis nehézségek árán belőttük az irányt elindultunk a kanyargós ártéri vízi úton és elkezdődött az újabb küzdelem az elemekkel. Ezen útvonalakat ugyanis- érthető módon- nem tudják annyira tisztán tartani mint mondjuk egy folyó fő ágát, így a vegetációnak is hosszabb ideje van megerősödni és ezt meg is teszi. Emellett a bedőlt fák sem kerülnek ki a mederből hipp-hopp nehezítve ezzel akár a továbbhaladást is. És ha mindezek nem lennének elegek, akkor ott van még az alacsony vízszint, ami szintén bekorlátozza a lehetőségeket. Most amikor bő egy hónappal a túra után írom ezt a beszámolót, már lényegesen könnyebb dolgunk lett volna valószínűleg és többfelé kenuzhattunk volna az ártérben, de talán majd máskor nagyobb szerencsénk lesz.

Szép volt az ártér

Ebből a perspektívából különösen szép a Tokaj-hegy

A vízfelületen is kerülgetni kellett a növényzetet ha nem akartunk lelassulni

Ahogy haladtunk előre az ártéri kanyarulatokban egységünk, az SS Torpedóromboló egyre nagyobb összhangban kezdett dolgozni. Ilyenkor jött egy-egy olyan rész, ahol viszont megállt a tudomány és egy-egy bedőlt fa állította csak nem megoldhatatlan feladat elé a legénységet.

Hamarosan ismét szárazföldet érezhettünk a talpunk alatt. Egy betongátnál tartottunk egy hosszabb, evéssel ivással, folyó ügyek elintézésével egybekötött pihenőt. Az egyik legénység azonban nem állt itt meg, hanem továbbküzdötte magát a nem túl messze lévő madármegfigyelő torony felé. Végül aztán minden kenu követte őket és jó páran fel is mentünk kilátni egy kicsit. Hogy ez sikerüljön azonban ki kellett szállni a ladikból, mert a kilátó előtt néhány méterrel megfeneklett. Bíztam benne, hogy semmilyen vízi szörny nem tartózkodik a közelben, így bátran léptem a vízbe. Pár szúnyog csípést itt azért sikerült szerezni, pedig még úgymond a szezon elején jártunk. Egyébként klassz ötlet lenne egyszer kievezni ide és itt tölteni az éjszakát is, viszont a kis vérszívók elleni védekezésre mindenképp gondolni kell.

Kikötés a gátnál

Érkeznek a többiek is

Azért szép volt a kilátás innen is

Innen már nem mentünk tovább, mindössze annyi volt a feladat, hogy hazatérjünk a bázisra ugyanazon az úton amin idáig jöttünk. Visszafelé határozottan jobban ment az evezés, kevesebb időt vesztettünk a szűkebb akadályoknál is. Végül másodikként szálltunk partra a stégnél, jó érzés volt újra szilárd talajon állni. Már csak annyi volt hátra a hétvégéből, hogy összecsomagoljunk és irány Budapest. Hogy elkerüljük az éhenhalást, a biztonság kedvéért ismét beugrottunk a Lebujba egy ebédre, és ezúttal sem kellett csalódnunk. Jóllakottan indultunk haza, ezúttal is eredményes hétvégét zártunk.

Negyedik alkalommal is átkeltünk az alagúton :)

Hódok nyomában

Bon apetit! :)