Korán, hat óra tájban ébresztett a telefon és bár nem túl
nagy lelkesedéssel, de hallgattunk szavára és felkeltünk. Elkészítettük és
megettük a már jól bevált túra reggelinket, a zabkását, majd
összeszedelődzködtünk a mai túrára. Maga a megteendő táv nem indokolta volna a
relatív korán kelést, viszont nyolc óra tájban ígértem magunkat Terénybe, a
Hunnia Csipke Múzeumba, így időben kellett indulni, mert odáig még bő hat
kilométert kellett abszolválnunk.
 |
| Visszatekintés a cserhátsurányi templomra |
A korábbi bejárásomkor még nyugati irányba kellett indulni
Cserhátsurányból a horgásztó felé, azonban közben módosult az útvonal és
ezúttal már kelet felé hagytuk el a települést. Az új útvonal a régebbi zömmel
aszfaltos szakasznál jóval izgalmasabb és szintesebb, viszont egyúttal sokkal
szebb is. A település vége tábla után
jobbra fordul a kék, majd átkelünk a Fekete- vízen. Röviddel ezután már a Dóbra
–hegyre kapaszkodtunk fel, ami inkább csak a nevében hegy, valójában csak 249 m
magas. A kilátás viszont már innen is megkapó, érdemes néha hátrafelé is nézni
és gyönyörködni a Cserhát lankáiban.
 |
| Egy kis cukiság így korán reggel :) |
 |
| Cserháti lankák |
Innen egy-két kisebb kanyartól eltekintve egyenesen
haladtunk Terény felé, közben azért a vadvilág is képviseltette magát néhány
szarvas és mezei nyúl formájában. A Dobra-hegyről kb. 200 méteres tengerszint
feletti magasságig ereszkedtünk, hogy aztán újból 250 méterig emelkedjünk immár
az Öreg- szőlőre, majd kicsivel még fentebb, a Hrabna 266 méteres csúcsa felé.
Innen aztán megkezdtük az ereszkedést Terénybe.
 |
| Szemben messze már feltűnik a Szanda-hegy kettős csúcsa |
 |
| A Dobra-hegyről lefelé menet egy kicsit küzdős rész, de szerencsére csak egy rövid szakaszról van szó |
 |
| Itt már a Hrabinára "kapaszkodunk" fel |
Először a régebbi- már nem
használt-, majd balra fordulva az újabb temető mellett haladtunk el mielőtt
elértük a település első házait a Mikszáth Kálmán utcán. Hamarosan átkeltünk a Szanda- patakon, majd
mielőtt a kék jelzéseket követve jobbra kanyarodtunk volna egy perc néma
csenddel adóztam a már bezárt Asszonybosszantó italbolt emlékének, mert habár
bent sosem jártam, de ilyen névvel ez az italmérő egység szerintem jobb sorsot
érdemelt volna; sajnos azonban itt és most az asszonyok győztek.
 |
| A temetőnél érkezünk meg Terénybe |
 |
| Azt mondom, hogy ahol már a kocsma is bezár, ott nagy lehet a baj :) |
Nyolc óra múlt pár perccel amikor odaértünk a Hunnia Csipke
Múzeum épülete elé, ahol annak vezetője, Fáyné Tornóczky Judit már a verandán várt minket. A múzeum honlapján
olvastam, hogy lehetőség van a csipke verés kipróbálására is, ezért erre a
programra is befizettünk. Előtte azonban megtekintettük, hogy mitől is Hunnia
csipke a Hunnia csipke, és meghallgattuk, hogy milyen lehetőségek voltak anno és
vannak manapság a csipke készítésében.
Ezután jöhetett a gyakorlati rész. Nos, ahhoz képest amit magamtól vártam, nem
voltam annyira ügyetlen, sőt, ahhoz képest, hogy mennyi orsót kellett tenni-venni jobbról balra és fordítva egész jól ment. Viszont az is eldőlt, hogy nem ebből fogok
megélni. Hozzáteszem, erre manapság már nem is igazán van lehetőség, mivel a
csipke szerepe főleg a kiegészítők szintjére szorult vissza, önálló kereseti
lehetőségként már nem funkcionál. Miután Judit segítségével befejeztük a
remekműveinket, a páromat megleptem egy csipke fülbevalóval, majd elköszöntünk és mentünk is tovább, de csak a szintén helyben
található Orsós magnó Múzeumig.
 |
| A kéktúra közvetlenül a Hunnia Csipkemúzeum előtt vezet |
 |
| Egy kis ízelítő a látnivalókból |
 |
| A sarokban lógó ernyő nagyjából másfél millió forintot kóstál |
 |
| Alkotás közben |
Kis kitérő ugyan, de mindenképpen érdemes rááldozni azt az
1-1,5 órát erre a – nyugodtan mondhatjuk- világszenzációra. Orsósmagnó Múzeum
ugyanis ekkora gyűjtemény formájában sehol máshol, csak itt, Terényben
található a világon. Ráadásul útban a múzeum felé haladva is láthatunk érdekességeket; például az Akol színházat és a szobor parkot is. A tulajdonos, Nagy úr nosztalgiával és büszkeséggel a
hangjában vezetett körbe minket a több mint 300 működő modell között, melyek
közöl számosat meg is szólaltatott kezdve az alapoktól- az Edison féle
fonográftól- egészen a legfejlettebb modellekig. Külön kiemelte, hogy
legnagyobb örömére a gyűjtemény tartalmazza a teljes magyar gyártás
modellpalettáját, ami különösen annak fényében nagy érték, hogy kis hazánk
bizony az orsós magnó készítés terén bizony a világ élvonalában állt; a fejlődésnek aztán a KGST korszak vetett véget, amely az orsós magnó gyártását a lengyelekhez és a csehekhez vitte. A hangzás
pedig több esetben is meglepően szép és tiszta volt, és ne feledjük, hogy 40-70 éves magnókról beszélünk!
Természetesen a kiegészítők- mikrofonok, szalagok, lemezek,stb- is helyet
kaptak a múzeumban, és biztos sokan nem tudják, de anno a repülőgépek fekete
dobozában is ez a technológiai dolgozott. A legjobban nekünk a múzeum legújabb
terme tetszett, ahol a stúdió berendezések kaptak helyet. Szerencsénkre előző nap Nagy úrnál ott jártak
barátai, akiknek hála mi már meghallgathattuk néhány olyan masinát is, melyek az
elmúlt pár hónapban üzemen kívül voltak. Még szívesen hallgattuk volna a
magnókat és a történeteket is, de az idő szorított, így tovább kellett állnunk.
Összességében azt kell mondjam, hogy nagyon örülök, hogy ezúttal ezt a múzeumot
is sikerült megnézni, és javaslom másnak is, hogy ne rohanjon át Terényen, mert
bár nem pecsételő hely, de kulturális élmény szempontjából annál többet ad.
 |
| Különleges harangláb |
 |
| A bibliai almafa az Akol színház előtt |
 |
| Ízelítő a múzeum páratlan gyűjteményéből |
 |
| Így nézett ki anno egy fekete doboz |
 |
| Az új terem a stúdió berendezésekkel |
Mielőtt elhagytuk volna Terényt még megálltunk egyet
ebédelni egy árnyékosabb helyen, mert bizony a sok kulturális „étek” után
valódira is vágyott pocakunk.
A
szántóföldek között haladó földútról már jól látszik a túra későbbi állomása, a
Szanda vár is. Az útvonal jól jelzett ugyan, de a jobbra kanyarodás, amelyet
Szanda előtt kell megtenni nyugati irányba nincs jelezve, így a figyelmetlen
turista könnyen Szandán találhatja magát Szandaváralja helyett. Előbbi is szép
lehet, de ott biztosan nincs OKT pecsét. A szakasz legmagasabb pontját a
Hucskó-hegy oldalában érjük el, ahol 300 méter
körüli magasságból kezdjük meg a meredek ereszkedést a településre.
 |
| Ereszkedünk Szandaváraljára |
Kissé nehezen ismertem fel a teret, ahol a villanyoszlopra erősített pecsét is
található, mert az anno még itt állt árnyat adó magas fákat időközben kivágták,
állítólag betegek voltak…Miután beütöttük a lenyomatokat
a kéktúra füzetbe és a túra jelentésekbe
mentünk is tovább, mert a kicsit hosszabb pihenőt a vár romjánál terveztük
megejteni. Már majdnem el is hagytuk az utolsó házat, amikor az egyik
oszlopon egy A4-es méretű lapot láttunk,
melyen a Vásárfia nevű helyre invitálták a túrázókat. A szokatlanul meleg
időben jól esett volna egy kis frissítő, ezért engedtünk a csábításnak. Maga a
Vásárfia csak mintegy 50 méteres letérést jelent a kékről, de semmiképpen nem
érdemes kihagyni. A bő egy éve működő hely télen-nyáron minden nap nyitva van
10-től 19 óráig. A fő épületben főleg ajándék tárgyakat vásárolhatunk, a fedett
kerthelyiségben pedig némi enni-innivalót. A tulajdonosok nagyon barátságosak,
kedvesek, jó élménnyel és néhány általuk kifaragott kupicás fapohárral
távoztunk tőlük.
 |
| Óriás fákkal jobban nézett ki |
 |
| A pecsét rendben a helyén |
 |
| Vásár fia, ahol kellemesen felfrissültünk a melegben |
 |
| Hidegebb időjárásban nagyon meleget tud csinálni ez a kis berendezés, ami a látszat ellenére, nem sütögető :) |
Innen kicsit komolyabb emelkedő kezdődött a várnyeregbe, de
közben elhaladtunk a hűsítő vizet adó Mária- forrás mellett is. Mivel nem volt szükség utánpótlásra, itt ezúttal nem álltunk meg A Szanda vár
500 méter feletti romjától csaknem körpanoráma tárul a túrázó szeme elé,
érdemes egy kicsit megpihenni és gyönyörködni benne. Mi is így tettünk, majd
miután feltöltöttük az energia tartalékokat elindultunk Becske irányába. Az
ereszkedésnél nem árt még jobban figyelni mint felfelé, mert egy-egy sziklán,
kövön való megcsúszással
csúnya
sérüléseket lehet szerezni, amelyek rövidebb- hosszabb időre a túrázás végét
jelenthetik, itt tehát csak lassan, óvatosan.
 |
| Visszapillantás Szandaváraljára |
 |
| Mária- forrás |
 |
| Szanda vára |
 |
| A kilátás magáért beszél |
A köves szakasz még lentebb is folytatódik kicsit, de aztán
már simább lesz a talaj és egy-két meredekebb rész volt csak ahol jobban oda
kellett figyelni. Elhaladtunk a Bástya-hegy oldalában és hamarosan beértünk Becskére. Még bőven időben voltunk, így kihasználtuk a lehetőség és kilátogattunk az alig egy kilométerre lévő Megvilágosodás sztúpához is. Jól esett kicsit pihenni a buddhista szentély árnyékában, de szép lassan azért elindultunk vissza a fagyizóhoz, pontosabban az előtte lévő buszmegállóhoz, hogy Balassagyarmaton keresztül visszatérjünk előbb Budapestre, majd Dunakeszire. Elfáradtunk persze, de mint mindig, most is megérte a kéken tölteni a hétvégét.
Ajánlott honlap címek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése